Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-25 / 48. szám

PELMflöYflRORSZAG BZEOCD. Szerke*ztOt6o- Somogyi ucca 12. L cm. Teleion: Z3-33..Kladóhlvelal, kVIctünkOnyvUr «• Jegyirodái Aradi Dooe 8, Teleiont 15-oe. - Nyomdát LOw Upót noca 1«. Telelőm 13-OS. - TAvlrall lerélclmi OélmaoyarorMáa. Szeaed. Kiviteli kérdések Hodzsa Milán, a kulpini magyar képviselőből lett csehszlovák miniszterelnök, akii mostanában nem megvetendő tevékenységet fejt ld a tisztán politikai és gazdaságpolitikai tervkovácsolás terén, azt a gondolatot vetett« fel Párisban, hogy a dunai államok tegyenek kísérletet a politikamentes gazdasági megegyezésre, — ez majd egyengetni fogja a politikai megértés útját is. Kezdetnek Magyarország, Jugoszlávia és Románia számára egy buzaegyezmény megkötését és egységes buzaértékesitő központ felállítását javasolja. Az egyezménynek részese volna Csehszlovákia is, abban az esetben, ha buzafölöslege van, eladói, ha nincs, vásárlói minőségben. Lényege a tervnek az, hogy megvalósulása esetén Magyarország gazdaságilag Ausztriával és Olaszországgal szemben a kisantant oldalára kerül. Ausztriát viszont politikailag szeretnék szembeállítani Magyarországgal. Ezért ismétlődnek meg állandóan a szirénhangok, amelyek Prága után az osztrák kancellárt Belgrádba és Bukarestbe is invitálják. Függetlenül ezektől a politikával erősen átszőtt próbálkozásoktól, meg lehet állapítani, hogy mindenféle erős kereskedelempolitikai készülődések vannak folyamatban. Egyrészt az autarkiás gazdasági rendszer hovatovább tarthatatlannak bizonyul, másrészt a legutolsó hónapok tapasztalatai az államok egész sorát és ezek között Magyarországot is, meglévő kereskedelmi megállapodásainak módosítására kényszeritik. Különösen Magyarország aak uj utakat kell keresni kivitele számára. Ettől függ mezőgazdasági terményeinek megfelelő értékesítése és ezen keresztül a pengő értékállandóságának és megfelelő nemzetközi értékelésének biztosítása. Röviden, kivitelünk alakulásától függ belső gazdasági helyzetünk is. A kivitel egyike azoknak a tényezőknek, amelyek életünket determinálják, amelyekből élünk. Hogy j ó 1 tudjunk élni, az a kereskedelempolitika célja és megvalósítandó feladata. Miért kell azonban uj rendezés alá vonni eddigi kereskedelempolitikai megállapodásainkat? A magyarázat egyszerű. Kivitelünk szempontjából — főleg a római egyezmény óta, — három állam bírt döntő jelentőséggel, Ausztria, Olaszország és Németország. Az osztrák megállapodásnak az volt az alapja, hogy a magyar kivitel mindig másfélszerese legyen az osztrák behozatalnak. Indokolt volt ez azért, mert Magyarország főleg mezőgazdasági cikkeket szállít Ausztriába és mert magyar utasok és nyaralók igen nagy öszszegeket költenek Ausztriában. A másfélszeres kivitel-behozatali arány tehát kiegyenlítése a Magyarország terhére mutatkozó hátránynak. Mit mutat azonban a gyakorlat? A magyar-osztrák áruforgailom aránya 1: T5ről lecsökkent I:1.15-re és ezt az arányt a mai megállapodások keretében nem tudjuk megjavítani. Hasonló a helyzet az olasz viszonylatban is. Azok, akik azt hitték, hogy a háborús Olaszország mint nagy vásárló fog fellépni az összes élelmiszerek és nyersanyagok beszerzési piacain és ebből oroszlánrész fogja illetni a szankcióktól távolálló Magyarországot, nagyon csalódtak. Az olasz pénzügyi kormányzat a lira védelmében restisrnálta a külKedd, 1936 február 25. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 48. sz. London, február 24- Az alsóházban már az. interpellációk és a fontos események közeledtének légkörében feszült izaglom hangulatában kezdődtek a tárgyalások. Több képviselő a Journal de llalia részéről közzétett Maffey-féle t'tkos jelentés ny'lvánosságira jutásának ügyében kérdezték meg a külügyminisztert- Eden külügyminiszter ezt felelte: — Egy bizalmas ok'rat kormányunk tulajdonából egy olasz lap birtokába került, titoksértés, vagy a bizalommal való tudatos visszaélés utján- Az üyen titoksértés természetesen súlyos aggodalommal tölti el a kormán t és mindent elkövetünk, hogy annak forrását megállapítsuk-_ Rossza'ok azonban minden olyan áll'tást, mintha ez az okira' magában véve és különösen a jelen körülmények között rendkívül titkos természetű volna» amelynek közzététele, zavarba hozhatná a kormányt, vagy veszélyeztethetné az ország érdekei'- Még kevésbé indokolt az olasz lapok azon álltása, amely szerint ez irat tartalma azt bizonyítaná. ]10gy az olasz-abesszirt v'szály ügyében politikánk ingadozó, vagy nem volna öszVe- 1935 januárjában az olasz kormány érdeklődött az abesszíniai angol érdekek természetéről- amikor is tárcaközi bizottságot küldtünk ki- A bizottság junnus hó 18"án jelenteje. ilos:y nincsenek fontos angol érdekek Abessziniában- k'véve a Tana-tavat, a Kék Nilus vizét és bizonyos törzsek lege'tetési jogait. Itt elvolt pontosan az a megfontolás, amely az olasz-abesszin viszály ügyében követett angol politikát ismer'ető hivatalos kije'entések alapgondolata volt- Ezit a politikát soha önérdek- vagy há'só gondolatok nem irányították, hanem kizárólag a népszö" veitségi tagságból folyó köte'eze'itsége'mk. az a tudatos biztonság, támogatásának szándéka suga'ta. Alapos megfonto'ás után meggyőződtünk arról, hogy az okirat közzétételének nem volna értelme. Garro Johnes képviselő a Franciaország és Olaszország között Rómában kötött titkos egyezmény feltételeiről érdeklődött, amelyeket az angol kormány 1935 január óta ismerEden: Nem közölhetek olyan feltételeketamelyeket a szerződő kormányok maguk sem tesznek közzé- Az ellenzék viharos pótkérdések özönével és hangos közbeszólásokkal wr szólta Edent a wlaszaddsra és végül is a speaker vetett véget a további vibaros jeleneteknekELÖElZETtS: Havonta helyben 3.ZO, -vidéken e* Budapesten 3.60, KUlföldön o 40 pengd. — Egyes szAm Ara hétKö* nap ÍO, vatAr- é* Ünnepnap 1» flll. Hirdetések lei-vétele tarifa szerint. Megle lenlk héttő Kivételével naponta reggel. Az alsóház ülésének további folyamán az interpellációkat befejezték és Lee Schmidt képviselő, volt munkáspárti munkaügyi miniszter megnyitotta a külügyi vitát. Az Olaszország elleni olajzárlat elrendelését sürgette. Eden külügyminiszter válaszában többek között a következőket mondotta: — Már az eddigi megtorlások is kezdik éreztetni állandóan sulyosodó hatásukat, amit mutat az a tény, hogy aranyat gyűjtenek Olaszországban. A megtorlásoknak mielőbb el kell érniök céljukat, az ellenségeskedések megszüntetését. Most olyan megtorlások megvalósításáról van szó, amelyekben részük lesz a Népszövetségbe nem tartozó államoknak is. Mialatt más államok Olaszországba irányuló kivitele csökken, addig az Egyesült-Államok olaszországi olajkivitele októberföl decemberig 17.8 százalékkal szökött fel. — Kormányunk nézete szerint minél előbb döntenek Genfben ebben az ügyben, annál jobb lesz. Politikánk továbbra is az marad, hofty állandó együttes ellenállás a támadásokkal szemben. Kormányom meggyőződése szerint a béketárgyalások hivatott helye Genf, ezért hangsúlyozom most — mielőtt visszatérnék Genfbe —, ahol a további megtorlásokról tárgyalunk, bogv kormányunk kiveszi részét a megtorlásokból, viszont Anglia az első, amely azt szeretné, hogy igazságos béke jöjjön létre Olaszország és Abesszínia között. — A Népszövetség reform iára a jelen időpont nem kedvező és az angol kormány nem szándékozik erre vonatkozólag javaslatokat tenni. A nemzetközi helyzetről a következőket mon dotta Eden külügyminiszter: — Lényegesen fontos annak a hangsúlyozása, hogv ragaszkodunk a Népszövetséghez és az egviittes biztonsághoz. Tegyünk világolni különbséget politika és bekerítő politika közölt. Az angol kormány kiveszi teljes részét az egviittes biztonságból, de nem akar résztveimi semmiféle bekerítés! politikában. — Az a politika, amelyet Anglia a legközelebbi egy-két évben követni fog. döntő ténvező lehet. A háborús nemzedékre hárul most a feladat, hogy még az előzőnél is rettenetesebb szerencsétlenség megismétlődését megakadályozza. Anglia szilárdan ragaszkodik ehhez a politikához. mert meggyőződése szerint ez biztosítja a békét. De Anglia csak akkor veheti ki teljesen részét az együttes biztonságból, ha ez a rendszer igazán együttes és megelőzheti a külső. földi vásárlásokat. A fasiszta propaganda megkülönböztetést tesz és azt hirdeti ugyan, hogy aki szankciós országból vásárol, ellenséghez juttatja az olasz aranyat. Tényleg minden külföldi behozatal megcsappant és jelentős emelkedésre nem is lehet számitani. A harmadik ország, Németország, egyre erősebben halad előre az önellátás terén. Törekvése az, hogy márka lehetőleg ne jusson külföldre, hanem kompenzációs formában, ipari készáruk ellenében szerezze be azt a legszükségesebbet, amit saját határain belül .nem tud termelni és előállítani. Világos ezekből, hogy kivitelünk az említett három állam felé nem mutat és nem mutathat emelkedő tendenciát. Ismeretes az is, hogy az angol viszonylatban a szankciók életbeléptetése óta nehézségek állottak elő és a különbözetei elbánás folytán baromfikivitelünk Jugoszláviával szemben versenyképességét elveszítette. Hogy az egymillió kilogram zsír kivitele megvalósul-e és van-e egyáltalában ebben az irányban lehetőség, a jövő fogja megmutatni. A helyzet tehát, különösen kivitelünk szempontjából az egész vonalon bizonytalan. Bizonyos ellenben az, hogy • megkezdődött és ezután megindítandó kereskedelmi tárgyalásokban uj kereteket és uj lehetőségeket kell teremteni a magyar export számára, ha egyáltalán nem akarunk a meginduló nagy versenyben lemaradni. Az elkövetkező hónapok sok tekintetben döntő jelentőségűek lesznek. Eldöntik a magyar kivitel sorsát és sok tekintetben magának a magyar gazdasági életnek jövőjét is. Ragaszkodnak a Népszövetséghez és az együttes bizottsághoz — mondotta Eden az angol alsóház történelmi jelentőségű Illésén