Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-23 / 47. szám

T396 február 25. O El. MAGYARORSZÁG o Liszt Ferenc-tér • ARSHNGVÉGI BRAK 6 drbporeellán teás M csésze 1 — 6 drb fayanct mokka m csésze § — aljjal « Porcellán "-.88 Porcellán bor"'1.55 Fay. leveses ÍH98 Porc. tejes v. kávés a f% kanna m ^ || 3 dr porcellán dessert m tányér Füles porcéi Iá tésztás » ,ál n Porc. szószos csésze m m szines jj — Teás v. kávés kanna M fay. 1Fay.szószos csésze f|f| fehér — /H aljával "tU 6 személyes szendvics kész&5.50 Üvegvizes kancsó -.98 6 drb vizes pohár -.98 6 drb boros pohár -.98 6 drb üveg kompót v. sütemény A tányér -^Q Kompót v. sütemény tál -.98 6 személyes teás készlet "588 fiis zománc veidlinsr -.98 2 lit. nyeles piros zománc &-.SI Palacsintasütő zománc -.78 Zománcedényeink tüzállőságáért garantálunk. V«, t, 2, 3, 4 lábas, v. fazék _ 42 _ 62 _ Q4 120 , 45 4 szemes tojássu tő -.98 Leves szűrő, zománc -.98 18 cm zománc tál -.58 Horganyzott áruk 24 26 28 30 cm 4 szemes tojássu tő -.98 Leves szűrő, zománc -.98 18 cm zománc tál -.58 —.98 1.50 1.80 2.— 8 10 12 1b 18 lit 6'/« 1. mély lábas 1.70 1 tepsi 1 hab verő, 1 acélszi vacs, 2 tészta «zag- * srató 1« 1 szita, 1 ga• luskadeszka, - 1 fa- j kanál j| — wosófazók _98 , 60 1 96 21ó ^ Az itt hirdetett porcellánok nem válogatott minőségűek. ló mlnöiégti, olcsó, szaboll áron, nagy választékban csomagolás és portómontesen vásárolhat Siogedan. Telefen 17-82 EDtNYCLSARKlOK Tisza Lajos körút 3 Alapítva 1905 A fogadalmi templom hiányzó szobrai A város megvásárolta az elhunyt Tófh lsíván szobrászművész modellfeií és az fnségmunka keretében kitaragtatja a kőtömböket A Délmagyarország február 21-i számában Liazt Ferenc uccája« címmel kis cikk jelent meg. A cikk célja, hogy a hatóság figyelmét felhívja a Liszt-uccában uralkodó botrányos állapotokra. Ezzel a nemes céllal kapcsolatban azonban több téves állítást tartalmaz. Először is téves a cikkírónak az a nézete, mintha a Római-köruton kivűl fekvő, szegényes kis uccának bármi köze is lenne Liszt Ferenchez. »M® már nem minden felsővárosi tudja biztosan — írja a cikk —, hogy a Liszt-ucca a világhírű zeneszerzőről kapta-e a nevét, vagy pedig annak az emléke, hogy talán valamikor régen ebben az uccában laktak a szegedi molnárok.« Megnyugtathatom a cikkírót, hogy minden felsővárosi tudja, hogy ez az uccádska nem Liszt Ferencről kapta a nevét. A Liszt-ucca á Molnárés a Malom-ucca társaságában helyezkedik el. Emellett oly régi uccája Szegednek, hogy elneve«zése jóval Liszt Ferenc ideje előttről ered. Helytelen a cikknek az az állítása is, hogy Liszt Ferenc »sorra látogatta a világvárosok hangversenytermeit és mindenütt koncertezett az árviz^sujtotta Szeged számára«. Ezzel szemben a Délmagyarország január i-i számában írtam meg, hogy Liszt három hangversenyt adott a szegedi árvízkárosultak javára: Kolozsvárt, Budapestert és Bécsben. Mar a törvényhatósági bizottság 1935 október 19-i ülésében napi rendelőtti felszólalásomban rámutattam három nappal a Liszt-év kezdete előtt, hogy éppen azért szeretném, ha Szegedről indulna ki Liszt Ferenc emlékének méltó megünneplése tárgyában az országos indítvány, mert egyetlen város sem tartozik a nagy magyar zeneművész iránt akkora há'ával, mint a mi városunk. A december 7-i közgyűlés pedig egyhangú lelkesedéssel fogadta el hat pontból álló indítványomat és felirt a kormányhoz, valamint átiratot intézett a társtörvényh atósá gokhoz. Indítványom 6. pontja arról szólt, hogy Szeged egyik terét Liszt Ferenc-térnek nevezzük. A polgármester 1936 január 14-én értesített is róla, hogy az idevonatkozó közgyűlési határozatot kiadta az I. közigazgatási ügyosztálynak azzal, hogy Liszt Ferenc-tér elnevezésére vonatkozólag az eljárást tegye folyamatba. | őszintén megvallva, nekem az lebegett a szemem előtt, hogy Szeged egyik legszebb terét kellene Liszt Ferencről elnevezni hálánk lerová-) sának némi jelképéül. Elsősorban tehát a Gizellatérre gondoltam. Hisz Budapestről is eltűnt a Gizella-tér, helyet adva a Vörösmarty-térnek. Azóta azonban fe'. kellett aclni ezt az elgondolást, mert a Hősök Kapujának megépítése után ez a tét valószínűleg a »Hősök-tere« elnevezést kapja. A közgyűlési határozat végrehajtásaképen tehát arról kellene gondolkoznunk, hogy melyik tér átkeresztelése volna méltó Liszt Ferenc nagy emlékéhez. Bizony nehéz annak a néhány belvárosi térnek a nevéhez nyúlni, amelyik nemzeti nagysá-i gaink nevéhez fűződik. Ezért felvetem az eszmét, hogy nem volna-e legalkalmasabb a Szentgyörgiyteret Liszt Ferenc-térnek nevezni. Miután amúgy is van Szentgyörgy-ucca, közigazgatási szempontból még kívánatos is volna a két hasonló elnevezés közül az egyiknek a megszüntetése, mert könnyen tévedéshez és felcseréléshez vezet. Ha valaki ennél megfelelőbb megoldást ajánlana, C6ak elősegítené 06 siettetné Szeged egyik tea-ének Liszt Ferencről való elkeresztel ését. ' Végűi még csak annyit, hogy a fent közöltek alapján nemcsak azzal vette ki Szeged városa a részét Liszt Ferenc ünnepléséből, hogy közgyűléséből országos indítványokkal fordult a kormányhoz és körirattal a társlörvényhatóságiokhoz és' nemcsak azt határozta el, hogy Szeged egyik terét Liszt Ferencről nevezi el, de két-három na]ion belül egy közel száz lap terjedelmű kötet hagyja el Szegeden a sajtót ily címmel: »Hírhedett zenésze a világnak ...« Egykorú, versek Liszt Ferenchez. A kötet tartalmazni fog egy irodalmi bevezetőt, azután Liszt rövid életrajzát, magyarságának egyik legnagyszerűbb önvallomását, Juhász Gyu'a ódáját, a Szegedről kiindult országos indítványt és egy koszorú nehezen hozzáférhető magyar és idegben nyelvű versekből Liszt Ferenchez. Csekrv István. (A Délmagyarország munkatársától.) A fogadalmi templom építésének teljes befejezését esztendőkkel ezelőtt megakadályozta a kirobbant és azóta állandósult gazdasági válság. A templomépitési alap kimerült, a templomföldek jövedelme nem igen fedezi azoknak a kölcsönöknek a kamatait és törlesztési részleteit sem, amelyet a város annakidején fölvett a templom építési költségeinek fedezésére, mert hiszen ezeknek a jövedelmét is éppen ugy összezsugorította a sok földbérrevizió, mint a többiekét. így gondolni sem lehet arra, hogy a még hátralévő munkálatokat belátható időn belül elvégeztesse a város. Szerencsére már csak díszítő munkálatokról, néhány freskóról, szobrászmunká ról van szó és így a templom nem hat befejezetlenül. A közönség megszokta a templomhajó üresen hagyott falfelület-részeit és azokat a dísztelen kötömi bőket, amelyek az oszlopok fölött várják a | szobrászok vésőjét. A fogadalmi templom szobordíszeinek legnagyobb részét Foerk Ernő, a templom ter1 vezője Tóth István budapesti szobrásszal kéI szittette el. Azóta Foerk Ernő meghalt, koporsóját a templom kriptájába helyezték el, meghalt Tóth István, a szobrász is. özvegye néhány hónappal ezelőtt bejelentette a város hatóságának, hogy az elhunyt művész ba. gyatékában megtalálták a fogadalmi templom számára készített reliefek gipszmodell jelt, köztük azokat is, amelyeknek kőbefaragására már nem került a sor. Az özvegy azt kívánta, hogy ezeket a gipszmodelleket vegye át a templomépitő város és fizesse ki az értük járó tiszteletdijat. A város nem szívesen fizet mostanában és nem érzett valami nagy hajlandóságot az özvegy kívánságának teljesítésére, Átvizsgálták tehát a fogadalmi templom építésére vonatkozó hatalmas aktatömeget és megállapították, hogy Tóth István a várossal sohasem állt jogviszonyban, a várostól nem kapott rendelést, a szobrászmunkákat a templomtervező Foerk rendelte meg és fizette ki a város által rendelkezésére bocsájtott összegből. Az iratok között semmi nyoma sem volt annak, mintha a kérdéses relief-modellek elkészítésére megbízást kapott volna a művész, aki azokat valószínűleg Foerk Ernő megbízása alapján készítette el, vagy minden megbízás nélkül, de abban a reményben, hogy munkáját átveszi a tervező. Felszólították tehát az özvegyet, bogv mutassa föl azokat az okmányokat, bizonyítékokat, amelyekkel iga zolni tndja, hogy Tóth Istvánnal szemben a várost bármilyen kötelesség terhelné. A bizonvitékok nem kerültek elő. özvegy