Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-02 / 29. szám

ÍO DE I. MAGYARORSZÁG T936 november % Értesítem a n. é. közön­séget, hogv üzletemet áthelyeztem ••^•••iHHHHBBHBHnMBMHnBBnBi Vengerkák élete a Távol-keleten Magyar artisták a négus előtt — Hogyan néz ki egy „lokál" Hailé Sze­lasszié birodalmában Kárász u. 10. sz. alá, a Doiihio-v ­Szent István Társulat könyv- f dll UbZ SSS6 kereskedés réd helyére. — « A TAtrából Pestre utártom és éjszakáro Mis­kolcon maradtam Két órán után betévedtem a lokálba. A pincérek levetették már a hangerlit, kócos haju asszonyságok kezdték már össze rámolni a székeket, az egyik sarokban egy végrehajtó és az egyik városi tisztviselő alsózott Hangosan csap Nándor vásárolt székeket, gyékényeket, abroszo­| kat, tányérokat, valósággal berendezte a lokált, I amelyben esténként az előadásokat tartottuk- Há­• rom tallér volt a belépődíj és minden este meg­telt a „Nandis Cabaret."' Az üzlet valóságos ! aranybánya volt. Főleg belga tisztek jártak oda, de a publikumnak 16bb, minit fele minden este kodták a márványasztalhoz a blattot és egyálta- néger volt. A gazdag bennszülöttek eljöttek a fe­leségeikkel és a földre tett gyékényről mezi'láb nézték az előadást, óriási kísérettel érkeztek, a kiséret tagjai a falhoz lapulva tapsoltak, de a gazdáik értük is megfizették a 3 tallért. — Két hónapon át csak csirkét ettünk. Kenyér helyett is. A birkahúst nem lehetett megenni Egy német cukrász, Jahodának hívják, küldött ne­künk minden nap süteményt. Minden rendben lett volna, csak az éjszakáink voltak rémesek. Szal­mazsákokon aludtunk és éjszaka nem nyithattuk ki az ablakokat. — Ha sétálni mentünk a Maagassabiet nevü hegyre, akkor a majmok úgyszólván a nyakunk­ba estek. Drága kis majmok ezek, a szőrük olyan, mint az ezüstrókáé, hoztam is belőlük haza egy osomót. Fürdőszobáról, de még lavórról sem le­hetett álmodni, ugy mosakodtunk, hogy nyakon öntöttük egymást egy dézsa vizzel. — A négus egyszer nézte végig az előadást. A belga követ társaságában volt, engem is megin­vitáltak az asztalhoz. Sok pénzt kerestünk és én láhan nem akartak tudomást venni arról a fekete démonról, aki hol az egyiknek, hol a másiknak szeretett volna kibicelni. A „művésznő" közben kinyitotta a retiküljét, alkalmasint aaért, hogy vagy a púderját, vagy a rúzsát előszedje onnan és én a félig nyitott reti­kfllön át észrevettem a puderpamacs mögött egy hosszúkás borítékot, amelyikről ex etikus alakú tarka bélyeg vigyorgott ki. Valahonnan a tenge­ren túlról kapta a miskolci kávéház éjszakai tán­cosnője ezt a kuvertát és ez a pillantás elég volt arra, hogy őnagyságát az asztalomhoz invitáljam és 4—ő coctailnak nevezett 60 filléres bárital rrellett elmeséltessem élete történetét. Egy magyar trupp Abessziniába indul. A pincérek és a vendégek Is Icának szólították a hölgyet, aki útlevelének tanúsága szerint 1915­ban született, tehát nincsen még 21 esztendős Ica tökéletesen beszél németül, franciául, angolul, va­lamint olaszul is ért, egy hónappal ezelőtt kifi- | Addisz-Abebából British Indián át, aztán Jávába camitotta a bokáját és voltaképpen azért van ! utaztam. — A négus országában egy csomó ma­Miskolcon, hogy rendbeszedje magát addig, amig : * 11 —­„ii,(ra az Orlentre mehet." gyár él, magyar ember a négus orvosa és van ott egy nagyon gazdag magyar szőrmekereskedő, akit Gajdásznak hívnak. Egyiptomból mi vittünk el egy magyar ügyvédet Addis Abbebába, ez a szegény ember Alexandriában pincér volt, na­gyon rosszul ment a sora, mi azonban el« helyeztük őt és amikor elutazitunk már, igen Jól kereső nyelvoktató volt. Magyar vengerkák sorsa a távol keleten. — Havi 80 pengő fizetésem volt Addis Abbebá­ban, ezenfelül teljes ellátást kaptam, de külön megkerestem még jó néhányszáz pengőt. Úgyne­vezett „társasági" pénzből adódott ki ez a külön kereset. Az újságok mindig Írnak arról, hogy a magyar artistákat hogyan szipolyozzák ezekben az országokban. Ez nem igaz. Nem kell odakint cl zü Merni. Hlgyje meg nekem, hogy Pesten sokkal különb „vengerka-élet" van, mint akár Egyip­tomban, Sudánban, vagy Jáván. Az artistákat crH jól fizetik és a fizetésünket meg is kapjuk. — bávában napi 2 fontot kerestem, amikor ki­mentem, egy fogkefe volt a kofferemben és haza­jöttem ugy, hogy Jávában, Scorabalban saját ka­barét nyitottam. — Miért jött hát akikor haza? — kérdeztem tőle Fotográfiát mutat. Mosolygó, kedv«« arca baba képét. És mondja; — Ezért. Vágyódtam a lányom után. De már­dúsban kimegyek újra. A vőlegényem már meg­küldte a hajójegyeket az anyáim, a lányom szá­mára ls. — Vőlegénye is van? — Igen. A legtöbb magyar lány odakint férjhez megy. Az egyik barátnőm, Szentlrmay Kató egy Vrouwenvelder nevü autógyáros felesége. Egy másik leány, a Gyors Feri buga, a Kató férjhez­ment egy Servey nevü magyar emberhez, akinek étterme van Jáva szigetén és magyar élelmisze­reket exportál. Az én vőlegényem gazdag német ember, egy parfőmgyár tulajdonosa... Paél JÓK Mutatja az útlevelét. Valósággal látványosság. Tele van különböző követségek és hatóságok pecsétjeivel. Az útlevél bizonysága szerint Icát, aki itt „Rozsnyai Ica'' művészi néven szerepel, az életben Barber Marcelné, született Szabados Ilo­nának hívják. Útlevelében az első bejegyzés a beyrouthi francia parancsnokságnak 1932 ju­ndus 12-én kelt bejegyzése. Sorra következnek az­után a syrlai Aleppóban kelt vízum, az egyiptomi angol követség IátUmozása, cyp­rusl, alexandriai, port-saldi láttamo­zások. majd egy széles bélyegző ezzel a szöveg­gel: Vu au passago se rendant a Addis Abbéba Djibeuti le 12 mar» 1934 közvetlen« alatta: le eonsul d'Ffhfoplo 17—3 1934 Ezen a napon Indult el Barber Marcelné Sza­bados Ilona, mint a „Rosnay trió'' tagja Djlbou­tiból Addis Abbebába. Két hónapot töltött el a négus székvárosában. Erről a két hónapról ezeket mesélte «1 hainalt kettőkor a miskolci kávéházban: Niger előkelőségek a magyar kabaréban. — Németh Nándor, aki Pesten volt orfeum Igaz­gató, szervezte meg azt a truppot, amellyel Sy­rián át Addds Abbebába utaztunk Ennek a trupp­nak csak magyarok voltak a tagjai. Volt 2 trió, a Lantos trió, amelyhez Lantos Mór, a felesé­ge, volt aztán a Rosnay trió, amelyben Roís­nyal Erzsébet, Rósenberg József és én táncoltunk és 2 görög muzsikus, Sassó és Nlcholton ültek a zenekarban. — Kibéreltünk egy házat. Hihetetlenül görön­gyös utón kellett ebbe a házba menni, Németh RENIISSflNCE PENS 0 Budist szívben »!V. Irányi ucca 21. a legtökéletesebb konfortot, a legkitűnőbb konyhát, kívánatra diétás • ellátást lg nyújt mérsékelt árak mellett A legideálisabb tartózkodás családoknak. Minden szobában hideg és meleg folyóvíz, lift éjjel-nappal. Autóbusz és villamosközlekedés minden irányban. — Telefon: 825—27. • ••• n* bm • . ":s:ili ••••••••SS • •illliui T-JrjíírJr: '•:,- / . .1 lií&HjiiiÜ^ • ••MOIK ' •(••• •»•••••••«••••••_ • iinini -<•*•••••* • •«••••••••••taiaitiiii is!»::::: ••••aa»n­IH:! í>ANT6-PAMTH£öN KlAOAS

Next

/
Thumbnails
Contents