Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-22 / 46. szám

T93G február 22. DCl MAGYARORSZAG 3 ALFÖLDI IPAR E S KERESKEDELEM k D E L M A G Y A R O R S Z A G NETI MELLEKLET! „A kézmüiparosság nem adta fel a reményt' ; nek az, amely az ipartestület taglétszámával j foglalkozik. A testület taglétszámában ugyan­! is némi csökkenés tapasztalható. 1936 január elsején a szegedi ipartestület tagjainak a lét­száma; 3299. Kerékpárosoki IlsörendU kerékpárokai engcdmAnyu ár­ban részletre adom. Gyalkat és aftatT«SMl»< Szántó Sándor A szegedi ipartestület évi jelentése az elmúlt évről jén lesz a közgyűlés Mórc us else­(A Délmagyar ország munkatársától.) A sze­gedi ipartestület évi rendes közgyűlését feb­ruár 29-re hivta össze. Előrelátható azonban, hogy ezen a napon nem lehet megtartani a közgyűlést, mert a határozatképességhez a ta­gok 20 százalékának a jelenléte szükséges. Az ipartestület tagjainak létszáma 3300, igy leg­alább 660 tagnak kellene jelen lennie, hogy a közgyűlést a kitűzött időben megtarthassák A tapasztalat szerint ennyien nem szoktak megjelenni, igy bizonyosra vehető, hogy az ipartestület közgyűlését másnap: március el­sején délelőtt 9 órakor tartják meg. A közgyűlés napirendjén a következő tár­gyak szerepelnek: 1. Elnöki megnyitó. 2. Az elöljáróság jelentése az 1935- évről, 3. 1935. évi zárszámadás. 4. 1935- évi vagyonmérleg. 5. Felmentvény megadása. 6. Költségelőirányzat 1936. évre. 7. Javaslat az alapszabályok 17. §-ának mó­dosítására. 8. Határozat iparos nyugdij ügyben­9. Mester és szakvizsgáló bizottsági tagok választása. 10. Tanonc és segédvizsgáló bizottságok vá­lasztása. 11. Indítványok. A közgyűlés alkalmából az ipartestület elöl­járósága terjedelmes jelentést állíttatott össze az 1935-ös évről. A jelentés, amelyet dr. Gyuris István titkár hozzáértő gondossággal állított össze, többek között az alábbiakat tartalmazza: — Az esztendők rohanó forgatagában — moad­ja a jelentés — ipartestületünk ujabb határkőhöz ért Amig kívül tombol a legnagyobb gazdasági világháború, amelyet valaha is megért nemcsak Európa, hanem a többi földrész is, jelentőségében taláa nem kisebb, munkájával azonban nagyon szűk térre szorult működésről tehetünk jelentést Azok a piacok, amelyek valaha a magyar áru biztos elhelyezkedését jelentették, ma legnagyobb­részt el vannak zárva tőlünk Az elzárkózás nem is tisztán gazdasági jelentőségű, hanem sokkal mélyebbre terjed. És ha az ipartestület igyekszik is leküzdeni minden gazdasági akadályt, azokat a politikai akadályokat azonban, amelyek az elzár­kózásnak közvetlen okozói, képtelen leküzdeni. — Ilyen általános körülmények között nyilván­való milyen rendkívüli erőfeszítésekkel tudta csak a magyar kézműves ipar életét tovább tengetni, önkéntelenül merült fel itt Ismét a kérdés, hogy van-e jövője a kézmüvesiparnak, speciálisan a magyar kézművesiparaak, van-e tehát értelme an­nak, hogy mi, akik hivatva vagyunk a szegedi kisiparosság érdekeinek istápolására, tovább folytassuk azt a meddőnek látszó küzdelmet, amelyet a szegedi kisipar átmentése érdekében kötelességszerűen végzünk. — Az elmúlt században jelszónak használták azt a kifejezést, hogy a kézművesipar jelentősége megszűnt, a kisnnar halálra van Ítélve. Az akko­ri érdekeltségek némán tűrték azt az állítást, okait nem kutatták, következményeivel nem tö­rődtek, osupáín arra helyezték a súlypontot, oda irányították minden figyelmüket, hogy becsületes munkájukkal tiltakozzanak az állítás és annak következményeit jelentő megsemmisülés ellen. Az akkori iparosságnak nem állottak rendelkezésre olyan érdekképviseleti szervek, amelyek hathatós védelmet jelentettek volna gigászi munkájukban. A oéhek mindenükből kifosztva, hossza« agonizá­lás után megszűntek. A helyükbe lépett ipartár­sulatok, majd ipartestületek korántsem jelentet­| ték azt a súlyt, azt a hatalmat, azt a befolyást, amely egy komoly érdekképviselet eredményes működéséhez feltétlenül szükséges Ennek dacára fennmaradt a kézművesipar, sőt mondhatjuk bát­ran, akként maradt fenn, hogy munkakészségében gyarapodva, jelentőségében még nagyobb súlyt nyerve a gazdasági liberalizmus jóslatának teljes csődjét jelentette. — Megváltozott azonban a helyzet jelentősen a világháborút követő időkben. A mindenéből ki­fosztott, műhelyében tehetetlen, mert a legelemibb gazdasági eszközöket is nélkülöző kisiparosság ujabb gyáripari előretöréssel találta sziemben magát. Összeköttetések, nagyobb tőke, a helyzet jobb kihasználása, a változó igények mozgéko­nyabb felfogása olyan előnyöket jelentett a gyár­iparnak, amely kétségtelenül kedvezőbb helyzetbe hozta. — Ennek ellenére a kézmüvesiparosság nem adta fel a reményt. Látta a na"v gazdasági, va­lamint háborús katasztrófák időjén fontosságát, érezte tudását, amellyel rendkívül hasznos szol­gálatokat tett a legnehezebb időkben nemzetének, ugy érezte, reá még szükség van. Ugv érezte, nem lehet egy többszázezer tagot számláló, nagy ipari társadalmat egyszerűen leépíteni. Ugy érez­te, hogy elsősorban munkájára van szükség és ha hivatásának teljesítésétől elütik, betöltetlen ma­rad a helye a nemzet életében. — Ez a bizó akarás nem maradt elszigetelt je­lenség — mondja tovább a jelentés. Sikerült a j nemzet sorsát intéző illetékesek figyelmét is ma­i Sára irányítania az iparosságnak ! — Ezek után — ugy hisszük — a kérdés, váj­jon van-e létjogosultsága a kézművesiparnak, ér­demes-e küzdenünk a kézműipar értékeinek jövő­be való átmentéséért, megszűnt tovább nyílt kér­déssé lenni. Nem mi, magaisabb érdekek szolgá­latában álló. arra hivatott szervek ismerték el a kézművesipar jelent ősé gét. Amikor tehát egész ipari életünk átalakulóban van, nyugodtan bizha­tunk jövőnkben. A magunk erőin kivűl olyan tá­mogatással küzdhetjük ki érdekeink érvényesülé­sét, amely erők az eredményt feltétlenül el is fogják érni. Á jelentés ezekután az ipartestület elmúlt évi működését ismerteti nagy vonásokban. Be­feiezi a jelentest az ipartestületi iroda mun­kájának statisztikája. ESből konstatálhatjuk. hogv 1935-ben leszerződött az inartestületnél 778, felszabadult 449 tanonc és felbontottak 20 tanoncszerződést. Kiadott az ipartestület 625 munkakönyvet és 265 különböző bizonyít­ványt. A testület irodá iában iktatott ügvdara­bok száma 1935-ben 6245 volt. A múltév folya­< mán ipar jogosítványt váltott 250, iparát meg­i szüntette 1«4 iparos. Jellemző része a jelentés­kaphat gépk»re»ko<}6 Szeged,(Kiss D. palota) Kiss uc<a 2. A Kereskedők üzleti berendezésének mentesítése a végrehajtások alól Az egyik kereskedelmi és iparkamara a kö­zelmúltban előterjesztéssel fordult a kereske delemügyi minisztériumhoz és kérte, hogy a kisiparosok gépi berendezése tekintetében ér­vényben lévő rendelkezéseket módosítsák és részesítsék védelemben a kisiparosok gépbe­rendezését is. A kamara előterjesztésében rá­mutatott arra, hogy tulajdonképpen nemcsak a gépek és szerszámok tekinthetők a kereset folytatásához nélkülözhetetlenül szükséges eszközöknek, hanem azok az eszközök is, ame < lyek a termékek értékesítésénél nélkülözhetet­lenül szükségesek. Ilyenek például a belső kirakat céljaira szol­gáló vitrinek és polcok, a vevő számára felál­lított tükrök, a vevő kiszolgálására használt mérleg s általában mindaz a berendezési tárgy, amely az áru eladásánál feltétlenül szükséges. Szociális szempontból is a kiskereskedelmet ugyanaz a védelem illetné meg, mint a kis­ipart, miért is a kamara kérte, hogy a keres­kedők belső berendezésének vedelme érdeké­ben forduljon az igazságügyminiszterhez. Az igazságügyminiszter most válaszolt a kérdésre, a válasz igy szól: „Véleményem szerint az iparosok feldolgoz­ható anyagkészlete és a kereskedők eladásra váró árukészlete között lényeges gazdasági kü­lönbség van. Ugyanis amikor az iparos nyers­anyagból készárut állit elő, a készáru értéké­ben rendszerint nagyobb részt képvisel az ipa­ros munkája, mint a felhasznált nyersanyag — még akkor is, ha az iparos minden anyagot maga ad és nem a megrendelő anyagából ké­szíti az árut. Az iparosnál tehát megvan a re­mény arra, hogy ha nyersanyagát szabad ren­delkezése alatt hagyjuk, vagyis a végrehajtás alól mentesítjük, munkája segítségével olyan értéket tud előállítani, amelyből hitelezői kö­vetelését ki tudja egyenlíteni. De ha ez a re­mény nem teljesülne, még akkor is — tekint­ve, hogy a végrehajtás aló való mentesítés na­gyobb értékű munka kifejtésének lehetőségét adja meg az iparosnak —, lehetővé teszi az iparos további megélhetését, a hitelezőnek aránylag csekély megrövidítésével­A kereskedő ellenben, ha árut ad el, az el­adási árnak csak kisebbik része az ő nyeresé­ge, nagyobb része ellenben az áru beszerzési árának felel meg. Alig van tehát remény arra, hogy a kereskedő, ha neki bizonyos minimá­lis értékű árut meghagyunk, ezen annyit ke­reshessen, hogy anyagi nehézségeiből ki tud­jon gázolni. Ennek a reménynek meghiúsulá­sa esetén még a kereskedő megélhetése sincs biztosítva, mert a csekély nyereség hitelezői­nek kíelégitése nélkül sem teszi lehetővé a ke­reskedésnek folytatását. Az üzletberendezés végrehajtása alóli men­tesítésére irányuló kívánalom, véleményem szerint is, nincsen minden alap nélkül, de tel­jesítése a kereskedőre nézve nagyon kevés előnyt jelentene abban az esetben, ha árukész­letéből semmi sem volna mentes a végrehaj­tás alól. Az árukészlet végrehajtás alóli men­tesítése pedig, mint fentebb volt szerencsém kifejteni, nem helyénvaló. Amint már előbb is jeleztem, most sem zár­kózom el attól, hogy a végrehajtási törvény módosítása esetén a javaslatit ujabb megfon­tolás tárgyává ne tegyem és ne javasoljam a törvényhozás előtt, hogy az üzlethelyiséghez méretezett, tehát a helyiségen kívül számot tevő értékkel ugy sem biró üzleti berendezés a foglalás alól mentes legyen."

Next

/
Thumbnails
Contents