Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-21 / 45. szám

•••ABB. Sxerkes rí«»«g: Somogyi ucca U.L »m.Telelőm23-31.-KIndótilvatnl, kOludnlcOnyvlAr «• Jegyirodái Aradi ncca 8. Telelőm 13.0a..Nyomdai LOw Upól ncca 1». Telefoni 13-00. • IAvlratl é* levélcím« Délmagyaronzág, Szeged. Péntek, 1936 február 21. Ara lO fillér XII. évfolyam, 45. sz. ELÖEIZeT£S I Havonta helybeli 3.ZO, vidéken e* Budapesten 3.60, kUUüldOn • 4U pengO. — Egyet izAm ara heius» nap lO, ra*Ar> ét Ünnepnap 1A Hli. lllr­deiétek felvétele tarifa eserlnt. Negfe­1MIIU hétlö Kivételével naponta reggel Uf numerus clausus előd? Állapítsuk meg nyugodtan, az ipartörvénv novellájának novellája, amelyet első nagy alkotása gyanánt termelt ki magából az ipar­ügyi minisztérium, sokkal jobb a hírénél, amely megelőzte. A sokat emlegetett meg­bízhatatlanság! paragrafus elveszti élességét és aggasztó voltát, ha alkalmazását három jogerős birói Ítéletnek kell megelőzni. Sok mindenben, emberekben és intézményekben megrendülhetett és megrendülhet a polgárok bizalma, érintetlenül és makulátlanul áll azonban a független biróság tekintélye. Amíg a biróság kezébe van letéve a polgá­rok cselekvési szabadságát érintő bármely íog gyakorlása, nyomnélküli párázat gyanánt kell eloszlani az aggodalom ködfelhőjének. Más oldalról, másféle aggodalmak emel­kednek azonban az uj ipari törvényjavaslat­tal szemben. Ez a javaslat megszaporítja azokat az engedélyhez kötött iparokat, ame­lyeknél a hatóságnak jogában van előzetes vizsgálat tárgyává tenni, hogy van-e szük­ség egy kérelmezett uj iparengedély kiadá­sára. Ha eddig az ipartörvény csak arról in­tézkedett, hogy a hitelközvetitő irodák, mun­ka- és állásközvetítők, zálogházak és más hasonló, tisztán bizalomra és megbízható­ságra alapitott foglalkozások túlságosan ne szaporodjanak el és elszaporodásuk a kö­zönség rovására káros versenyt ne támasz­szon, most az ilyen elbírálás alá eső üzemek sora más foglalkozási ágakkal is kibővül. Sőt — és itt van, ami méginkább aggasztó­vá teszi a javaslatban jelentkező tendenciát, — ennek folytatásában az iparügyi miniszté­rium törvényelőkészítő osztálya már egy olyan tervezeten is dolgozik, amely általá­nosságban az egyes iparok létszámának meg­állapításáról intézkedik. Elhisszük, hogy ha egy faluban három ko­vács, öt szabó és hat csizmadia gyakorolja a mesterségét, számukra kedves a gondolat, hogy konkurrencia gyanánt egy ujabb ko­vácsmester, szabómester vagjy csizmadia­mester ne jelentkezzék. Elhisszük azt is, hogy pillanatnyilag kedves a mestereknek és segédeknek, ha iparukban limitálják a felve­hető tanoncok számát, mert ez a jövőben je­lentkezhető verseny korlátozását jelenti. El­hisszük, hogy mindenkinek, aki küzd az élet és megélhetés gondjaival, nem szimpatikus az uj versenytárs, aki szintén le akar tömi egy darabot az amúgy sem túlságos nagyra kanyarított kenyérből. Az ügyvédnek nem kell az uj ügyvéd, az orvosnak az uj orvos, az iparosnak az uj iparos és a kereskedőnek az uj kereskedő. Talán még a monopoliumok boldog birtokosai se örülnek, ha jogosítvá­nyaikban részeltetni kell másokat is. Ebben egyek vagyunk valamennyien. Ügy van, egyek vagyunk valamennyien, akik — vagyunk. Ha csak magunkat nézzük és a magunk érdekével, a más elhelyezkedet­tek érdekével azonosítjuk az állam és a tár­sadalom érdekét, akkor jogosult a numerus claususnak bármely formája és jogosult an­nak megállapítása, hogy hány ember gyako­rolhassa a kőmüvesipart, szabóipart, vagy Inkatosipart. De ha a jövőt nézzük és halljuk •i sarkunkat taposó ni nemzedék apró lépteinek tipegését, akkor meg kell borzadnunk akár az ipari, akár másféle numerus clausus gondolatára. Mi legyen a lakatosmester három fiából, ha csak egyet nevelhet a saját mesterségére, a másik kettő előtt pedig a többi mesterségek és a lateiner foglalkozások bezárják kapuikat? Micsoda jogon ta­gadjuk meg a numerus clausust a kereskedőktől, ha megvan az egyetemi pályákon és ha meg­adjuk az iparosoknak? Melyik miniszternek adjon igazat és melyik miniszterhez forduljon bölcs tanácsért a töprengő apa, mikor a kultuszminisztertől azt hallja, hogy az ifjúság menjen gyakorlati pályákra, az iparügyi miniszter pedig ácsolja a rácsot, amely ezeknek a gyakorlati pá­lyáknak az útját is elrekeszti? Oh igen, el tudjuk képzelni mindezeknek a szomorú és kényszerszülte numerus clau­susolcnak következetes kiépítését és rend­szerbe illesztését de ez a rendszer el­lentétes volna az állam érdeké­vel és valamennyi egyház téte­les tanával. A születések nume­rus claususával 1 e g a 1 a p o s a b b a r volna megoldva az egész kérdés Deezazagondolat, amitől vissza­borzadunk. Logikát és erkölcsöt keresünl egész társadalmi berendezkedésünk számára A logika pedig azt mondja, hogy nem lehet ősszeenyezfetni a sokgyermekes anyák kitün­tetésé« azzal, hogy az élet­tel metnjándékozott gyerme­kek előtt elzártuk az élet fenntartásának útjait. És az erkölcs? Az erkölcs nem numerus­clausus', hanem egyenlő ló­gót, egyen!ő eíőfel é'eleket és egyenlő lehetőségebet kö­vetel mindenki számára. Ebben a vonatkozásban az uj numerus clau­sus körképe az egész jövő nemzedék problé­májává szélesedik ki és nemcsak az ipar­nak, hanem az egész nemzetnek lesz sors­döntő jelentőségű kérdése. frsncifi—szovfcforosz egtjcznténii a Uhc (cmplománoH egylK pillére — mondotta Herriot o francia Kamarában Páris, február 20. A kamara délutáni ülésén a francia—szovjet egyezmény jóváhagyására vonat­kozó egyezmény tárgyalását folytatták. Herriot kifejtette, hogy a francia—szovjel szer­ződést külpolitiki szeampontból és az ország biz­tonságának szempontjából' kell megítélni. Kic* emelte, hogy a szovjet hadsereg jelenleg 1 millió 300.000 emberből áll, mig tartalékja 3 millió 500.000 emberre becsülhető. — Nálam senki sem tartja kívánatosabbnak — mondotta beszéde további során —, hogy Franciaország és Németország között őszinte és mélységes megbékélés jöjjön létre. Sohaisem fe­ledkeztem meg arról, amit Németország a gon­dolat, tudomány ós művészet terén teremtett. Mi, akik azért dolgoztunk, hogy Németországot fel­vegyék a Nemzetek Szövetségébe, méltán sajná­lattal vettük távozását, amikor látjuk, hogy ez a nagy nép nem csatlakozik a köztfe munkához. Né­metország azzal okolta távozását, hogy nincs fel­fegyverkezve 8 miután felfegyverkezett, most nem hajlandó visszatérni. Franciaország jóindulatu. Herriot beszéde befejezéseikor arra a követ­keztetésre jutott, hogy Franciaországnak az egye­temes biztonság politikáját kell folytatni. A fran­cia—szovjetoro6z egyeményt ugy tüntette fel, mint amely kétségtelenül enyhíti a képviselőház által Középeurópában vállalt kötelezettségeket Végül kijelentette/ hogy a francia—szovjelorosz egyezmény a béke templomának egyik pillére. A vita folytatását kedden délutánra halasz­tották. Az Ipari novella a képviselőház előtt Leszavazták a mentelmi bizottság javaslatát (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Csen­des napja volt csütörtökön a képviselőháznak, amelynek egyetlen érdekessége az volt, hogy a Nep a szociáldemokratákkal egy kérdésben meg­egyezett. Nevezetesen a mentelmi bizottság Kéthly Anna és P e y e r Károly kiadósát javasolta. A kor­mánypárti képviselők ekkor elhagyták az üléster­met és a népes baloldal farkasszemet nézett az üres jobboldallal. Ekkor felállt Györki Imre javasolta, hogy ne adják ki Kéthly Annát és. l'e­yer Károlyt. A baloldali Indítvány győzött, amJ természetesem nagy feltűnést keltett és ónak ké­sőbb derült ki, hogy az egész eset kölcsönös meg­beszélés alapján történt. Hine terjedt a folyosón, hogy báró Berg Mik sia és Rakovszky Tibor kisgazdapárti képvi­selőkhöz, akik Steenockerzeellben vannak Ottó ki­rályfinál, most egy ujabb kisgazdapárti képvise­lő csatlakozott hozzájuk; Dulin Jenő, aki szin­tén Belgiumba utazik. Dulin már be is jelentette magát Ottónál. A hir a parlament folyosóján nagy feltűnést keltett. A képviselőház csütörtöki üléséről részletes jelentésünk a következő: A képviselóház csütörtöki ülését délután 4 óra wtáö nyitotta ineg Sztran vavnkv

Next

/
Thumbnails
Contents