Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-16 / 41. szám

16 DE I. MAGYARORSZÁG 1936 február 16. P 14000mutatott, a felügyelőbizottség által megvizsgált zárszámadásainkat jóváhagyni méltóztassák. Tisztelettel javasoljuk, hogy a rendelkezésre álló P 50.526.36 tiszta nyereségből fizettessék 1. osztalék 28.000 drb P 20.— n. é. részvény után darabonként P —¿0. összesen ezenkivül fordíttassák 2. igazgatóság részesedésére 8. felügvelőbizottság munkadijára 4. nyugdíjpénztárral szemben fennálló kötelezettségűnkre 5 ingatlanok értékéből való leiráua 6 jótékonycélra jövő évi átvitelre ... ».. ... ... ., m v»« P P P P P 4.950.1000_ 3.138.16 5.774.22 1.500.— 7. P 20.163.98 összesen P 50.526.36 és ajánljuk, hogy ezen indítványunk elfogadása esetén az osztalék a 68. sz. szelvény ellenében pénztárunknál Szegeden, úgyszintén a Magyar Általános Hitelbanknál és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbanknál Budapesten, valamint ezen pénzintézetek magyarországi fiókjainál kerüljön f. é. március 2-tól folyósitásra. Üzleti jelentésünk végére érve, köszönetünket fejezzük ld a Magyar Nemzeti Bank szegedi fiókintézetének, a Pénzintézeti Központnak, valamint a velünk szerződéses viszonyban álló Magyar Általános Hitelbanknak és Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbanknak azon értékes támogatásért, amelyben intézetünket az elmúlt évben is részesítették. Végül kérjük a t. Közgyűlést, hogy ugy részünkre, mint a felügyelőbizottság részére a szokásos felmentvényt megadni méltóztassék. Szeged, 1936. február hó. AZ IGAZGATÓSÁG. RENMSSfiNCE PENStO Budaoest sz véüen 34 V. irányi ucca 21. « legtökéletesebb konfortot, a legkitűnőbb konyhát, kívánatra diétás ellátást is nyújt mérsékelt árak mellett A legideálisabb tartózkodás családoknak. Minden szobában hideg és meleg folyóvíz, lift éjjel-nappal. Autóbusz és villamosközlekedés minden irányban. — Telefon: 825—27. O. T>élmaayarnrszág reyénye MÁRIA PRÓFÉTA Irta Berezeli A, Károly 40 Balogh néhány óra alatt összeesett, mint akin évek óta készülődő halálos betegség tör ki. Elszürkül, fakó arccal járkált le-föl a lakásban, időnkint benyitott Mária szobájába is, mintha még mindig hinné, hogy a leány előkerül. A melle egészen behorpadt, ahogy elöregedve, még mindig kutató-pózban ténfergett ide-oda. A függönyöket többször félrerántotta, aztán mindig nagyot, mélyet sóhajtott. Később bezörgetett a feleségéhez. Az asszony gyűlölettel sziszegte: — Mit akarsz? A férfi bátortalanul állt meg az ajtó előtt s kezeit tördelve makogta: — Ne menjek el a rendőrségre? Az asszony erre kirobogott. — Meg vagy őrülve? Nem elég, hogy leálltéi a háziakkal, még a rendőrség is meghurcoljon bennünket? — Dehát valamit csak kell csinálnunk? — nyöszörgött erőtlenül a férfi. — És ha ott akadnak rá? Ahová ment? — A szeme sújtott, mint a bárd. — A szeretőjénél? Az apa magánkívül üvöltött föl: — Nem igazi Hazudsz! Az én lányomnak nincs senkije ... Tudod ... — s felbrühögött. — A te fajtódtól minden kitelik — hasított hele a férfi húsába az asszony. — Én már semmin sem csodálkozom ... — s hisztérikus zokogással újra visszarohant a belső szobába. Az apa tétován nézett utána, aztán visszavanszorgott Mária szobájába és leült a díványra. Sokai? ii!t ott. Beesteledett és lassan meg is virrad. Még mindig ott ült az összeomlott ember s egyre csak ezt suttogta: — Mariska ... Mariska ... Minden jó lesz... Másnap délelőtt a postás csengetése rázta vissza a való világba. Nehezen felkászolódott, de csak akkor riadt föl végleg zsongult önkívületéből, amikor Mária írását pillantotta meg a borítékon. Annyi ereje azért már nem volt, hogy feleségét is odahívja, de az első pillanat örömében nem is akart osztozni senkivel. S legkevésbé a feleségé:eíte szegény, egyszerű anyját a lakásból. Az igaz, hogy finoman csinálta, de az anyja csak észrevette. S még a halálos ágyán is szemrehányóan nézett a fiára... Már akkor is mocorgott a szive, úgy, hogy titokban vizesborogatást rakott rá... De most hagyja. Hadd ficánkoljon, részkessen ... Nincs kiért féltenie többé az életét... Csak délután adta oda a levelet a feleségének. Az asszony lángvörös lett s példátlanul szemtelennek minősítette a levél hangját. — Ezért neveltem ... Mikor a férfi előhozakodott, hogy mégis csak tenni kellene valamit, az asszony ingerülten intette le: — Menj te utána, a te lányod s akár viszsza se gyertek ... Nekem éppen elég volt... — Utána is megyek. .. — motyogta a férfi s újra a levelet nézegette. — Arra azonban figyelmeztetlek, — csattant fel az asszony —, hogy kötelességed megóvni az én jóhíremet és becsületemetl — Erre kitört belőle a zokogás. A férfi fogadkozott, hogy senkit sem avat bele a dologba, de még sem hagyhatja anynyiba. Ő majd megkeresi. — Honnan? Miből, kitől? — köpködtek az üvegszilánkok. Az apa lehorgasztott fejjel, kínlódva tépdeste ruháját, majd, mintha maga is megbánta volna könnyelmű jóságát, szinte töredelmesen vallotta be: vei, aki mindig akkor fordult el tőle a legridegebben, ha válságba jutott. A sorokat végighabz^olta többször is s közben állandóan a szívét nyomkolászta. Mert ha örül is az életjelnek, kegyetlenül fájt ott benn valami, hogy Mária róla meg sem emlékezett. KülönI Mert ő hisz benne és tudja, hogy semmi sem igaz a mindenféle keringő mende-mondából... Becsoszogott a szobába s leült Mária díványára. A levelet még mindig a kezében tartotta és nyöszörgött. A könnyei kétoldalt csordogáltak a szeméből... És fájt a szive ... Már akkor is fájt egyszer, valamikor tizenéwel ezelőtt, mikor a felesége kitessé— Én is adtam neki.;. — Te? — dermedt meg az asszony, mintha dárda állt volna bele a torkába s percekig nem |utott szóhoz. Aztán egészen eszelőszen kacagott föl: — Szóval titokban te támogattad ... Amit nevelni akartam rajta, azt te lerontottad... Hát így állunk? — S erre újra kirobbant belőle a hisztérikus zokogás Hol kiegyenesedett, hol összeroppant, mintha rugót nyelt volna. Aztán be sem várva a bárgyún dadogó makogó apa védekezését újra berontott a belső szobába. Balogh csüggedten bámult utána. Meg akarta neki még magyarázni, hogy csak most adott egy kis pénzt a leánynak, mert nem mert vele ellenkezni, hogy azelőtt sohasem kényeztette, de újra tompa nyomást érzett a mellében s féloldalt előregörnyedve, nehezen szuszogva csoszogott vissza Mária díványához. Leült lihegve s érezte, hogy a feje úgy zsibong, mintha kaptár lenne. A tarkója táján néha hegyes kis szúrásokat érzett, aztán egyre dühösebbek lettek a méhecskék. — Biztosan a királynőt várják, — motyogta magában a férfi s lassan hátradőlt. A homloka verejtékezett s orrcimpája körül is csillogó vízcseppek gyűltek össze. Nem győzte elégszer törölgetni. Mert neki most sok dolga van még. Meg kell keresnie a lányát! Ilyenkor persze senkisem ér rá törődni saját magával. Kár, hogy ez a szív is nyugtalankodik. Jaj, erre is figyelni kell! Jobbkezét az inge alá csúsztatta és visszafojtott lélekzettel tapingatta ki szive zakatoló mozgását. Lám csak: egy-kettő-három! Jaj, de össze-viszsza veri Most már a melle is megizzadt. Ni, csak ni! Hol ver, hol nem ver! Egyszer egészen szabályos, de aztán olyan, mintha meg akama állni... De mégse! Milyen jó érezni, hogy vergődik, dobog... Csak még egy kicsit... Mert itt van a kislány is ... A 1 szegény kis Mariska... Mindjárt be is csomagol és már indul is utána ... Majdcsak ráekad valahol... Azért, hogy csak egyszerű iparos volt az apja, van azért szíve neki is .:. Már hogyne lenne? Eztán nem hagyja lenéz1 ni a szegény öreget sem ... Soha többéi Ugye kislányom, te sem szégyenled a suszter-nagyapát? Nézd csak milyen dúdoló jókedvvel ül zöld kötényében a háromlábú kis széken s a kipördült, lapos kalapáccsal ütemesen verdesi a cipők talpát... Hallod, milyen fura nótákat kopogtat ki rajtuk? Mert "gy gondold meg ám, kislányom, hogy minden egyes cipő másképpen muzsikál. Már, akinek füle van hozzá. Az én apámnak meg , volt, hiába nézte le a té gőgös anyád .. Ugy zenéltette a faszögeket, ahogy csak | akarta. Ej, ha láttad volna, amint nagy harj csabajuszával a női cipőcske fölé hajolt s ravaszul mosolyogva kocogtatta meg a talpát: Cipőcske, cipőcske félre léptél-e már? A kis kalapács meg sértődötten pöntyögött vissza; Hogyisne, hogyisne, hát még mit? (Folvt. köv.) Arcképes» igazolványba fényképeket legolcsóbban SIMONYI fénvkéoésznél Korzó Mozival szemben A Nemzeti Hitelintézet rt. Pálfy villatelepi épitkezwséböl a 8. sz. VÍll3 (előszoba, 2 szoba, fürdőszoba, konyha, kamra, mosókonyha, vízvezeték, csatorna, villany) 261 négyszögöl kert P 6800.—ért a legkedvezőbb fizetési feltételek mellett közalkalmazottaknak eladó. 208 Eteklromoshenesztés. gépjavítás, hengerfurás, szivattyúk, hustöltőgépek özv.DeuischSámuelné Cserzy M. u. 4. sz. Tel. 21 -75.