Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-01 / 28. szám

DEMAGYARORSZAG >. 9xerke*ztO«6g: Somogyi . L em. Telelőm 23-33.-KladOhlvalal, MlctOnkOnyvtar te Jegyirodát Aradi i S. Telelom 13-00.. Nyomdát 1 öw . 1®. Telefont 13-00. • TArliall : Délmagyaronzág, taeged. Az llr katonái Honorálni kivánjuk azok álláspontját, akik azt vitatják, hogy a szinházzal csinján kell bánni. Szerintünk ugyan a legnagyobb óva­tosságot, a legkíméletesebb körültekintést s a legáldozatosabb fáradalmakat a város ál­talános kultúrájának kell szentelni, a szin­ház pedig csak csekélyke része ennek az egésznek. Annyiban azonban igazuk van azoknak, akik kiméleti időt sürgetnek a szin­ház részére, — sok ideje nincs már se a város­nak, se a színháznak, — hogy a színházi vál­ságokat a lehetőség szerint távol kell tartani s az irányzatot a szinház művészi és pénz­ügyi föllenditésének az útja felé ugy kell terelni, hogy momentán se ártson ez a mun­ka a szinház pénztárának. Ez az oka, hogy Az Ur katonái szegedi előadásával kapcso­latos megjegyzéseinket csak most tesszük meg, amikor ennek az érdekfeszítően ér­dekes és művészi darabnak az utolsó elő­adása is lezajlott, sajnos, gyönge ház mel­lett. Azzal, hogy pénzügyileg hogy vált be a szinház Sziklai kezében, ma, második sze­zonjának a derekán sincs tisztában a közön­ség. A jelek szerint, az igazgató jóhiszeműen igyekszik megfelelni fizetési kötelezettségei­nek. Azt, hogy hatalmas díszlettárat szer­zett, nemcsak nem titkolja, de hangoztatja is. De elég gyakran hangosak a színházi berkek olyan kijelentésektől is, hogy a szin­ház rosszul megy, a közönség nem támogat­ja a színházat, amelybe hatalmas pénzt ölt bele az igazgató, aki szivesen cserélné fel szegedi pozícióját mással. Annak, hogy az igazgató szabadulni akar a szegedi szín­háztól, ellentmond, hogy szerződésének öt évvel való meghosszabbítását kéri. Nem tud­juk, messze megyünk-e a következtetésben, de azt hisszük, hogy senkise, még a szín­igazgató se kéri olyan szerződés meghosz­szabbitását, amely a tönkretételét idézi elő. De hisz a szerződéseknek nem is az a cél­juk, hogy azokat, akik szerződnek egymás­sal, tönkretegyék. A jó szerződés mellett jól kell járni mindakét félnek. A jelen esetben az igazgatónak is, de a városnak is. S ben­nünket ez a meggondolás is vezet, amikor észrevételeinket megtesszük. A szinházvezetésnek az a módszere, amely Az Ur katonái szegedi szinrehozatala körül érvényesült, s amely általában jellemző a szegedi szinházvezetésre, rég idejét multa. Makó Lajos és Krecsányi Ignácz idejében ki­elégítette szinházbajáró eleink kulturális és idegenforgalmi gócponttá való fejlődésünk igényeit. Azóta azonban eltelt néhány évti­zed, azonkívül a fejlődés irama oly rohamos volt, mintha legalább is hat, nyolc évtized enyészett volna át a mulandóságba. Azóta, ha a katrellirozott szegedi mozik érdekei megengedik, a Szentivánéji álom olyan elő­adásában gyönyörködhetünk, amelyet Rein­hardt rendezett amerikai tőkével. Gyönyör­ködhetünk a Dubarry londoni előadásában, Giglitől hallhatjuk a Rigolettó lírai melegsé­gül tenoráriáit s örvendezhetünk a sikerül­tebbnél sikerültebb magyar filmek láttán. Azóta uj vezetési elvek érvényesülnek vi­lágvárosok világhírű színházaiban, legutóbb a bécsi operaházban és a Burg-szinházbnn és teret adtak a közönség megfoghatóbb megszervezésének Desti színházakban, köz­Szombat, 1936 február 1. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 28. sz. ELÖE1ZETÉS i Havonta helyben 3.ZO, vidéken et Budapesten 3.00, kUUOIdOn « 4U pengd. — Egye» sz&in Ara l&étKtta. nap ÍO, vaMu- é* Ünnepnap ÍO 1111. Hir­detések (elvétele lorlln szerint. Megle­leolk hetlrt KlvMelével naponta reggel tűk a két állami színházban is. Hogy Debrecen, Pécs, vagy Miskolc színháza miként gondos­kodik magáról, közvetlenül nem érdekel ben­nünket. De a szegedi színházat már légen ki kellett volna emelni a bérletgyüjtésnek hosz­szu évek óta eredménytelennek bizonyult út­járól s a közönség legszélesebb rétegeinek tartós beszervezését biztosító uj és bevált módszeréhez kellett volna folyamodni. Az ország második városának kiemelkedően jobb színházra van szüksége, mint a vidéki városoknak. Ez azonban közönségkérdés is, épp azért elő kell teremteni a közönséget, de ezt 1936-ban nem olyan eszközökkel csi­nálják, mint 1884-ben. A sablonokkal általában szakitani kell. Az Ur katonái Pesten hatalmas sikert aratott. Olyan szólamok, mint amilyen az, hogy „Minden más vidéki színpadot megelőzve", vagy az, hogy „Az ország legünnepeltebb primadonnája," egy embert se visznek be a színházba és méltatlanok is. Az Ur katonái­nál például számolni kellett volna azzal, hogy Szeged az ország legnagyobb katolikus városa, hogy a környékbeli városokban és községekben is nagy tömegekben élnek ka­tolikusok, hogy a formailag kiforrott, tartal­milag érdekes darab nem katolikusokat is vonz, hogy tehát csiszoltabb eszközök, mint amilyenek szürkehétköznapokon állnak a szinház rendelkezésére, helyben nagyobb tö­megeket vonzottak volna és lehetővé tették volna a környéknek színházi vonatokkal való megmozgatását. Csak két-három olcsó sze­replő kellett volna, de azért mind jó név és rendezőnek Hevesi Sándor. A bécsi tavasz­nak az előjelek szerint öt telt háza lesz. Mit gondol az igazgató, Honthy Hanna nélkül is telt házak várnák és tapsolnák ezt az igazán közepes operettet? És mit gondol az igazga­tó, nincsenek a szegedi színháznak irodalmi hagyományai és nincs a szegedi igazgatónak kötelessége az irodalommal szemben? Változatlanul a kulturális decentralizáció állásponton vagyunk. Hitünk annak lehetősé­gében, hogy a szegedi kultura fejlődésképes és annak a felismerésében, hogy gátolják a fejlődését, megingathatatlan. Szegeden meg­vannak a nagy szinház feltételei, csak föl kell ismerni és működésbe kell hozni ezeket a föltételeket. Ennek a lehetőségét akartuk, ha nagy vonásokban is, föltárni. A szegedi szin­ház hatalmas országos kulturszerv és hatal­mas szegedi idegenforgalmi tényező lehet. Bethlen kétórás beszéde a hitbizományi javaslat vitáiéban A reformok, a Bethlen-kormány tevékenysége, a földosztás, az ipar­ellenes hangulat „Ne nyuljunk reformokhoz, am g az előfeltételek nincsenek meg­adva" — „Annak, hogy a javaslatot megszavazom, valóban nem a politikai bizalom az oka" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház pénteki ülésének eseménye Bethlen István beszéde volt. Politikai körökben feltűnést keltett a több mint kétórás beszédnek nemcsak hangja, de egyes megállapításai is Foglaikozott volt kormányának ténykedéseivel is, szemben a Gömbös-kormánnyal, de ugyanekkor voltak nasz­szusai, amikor feltűnően tapsolt az egész jobbol­dal, különösen pedig — a Nep. A független kis­gazdáik is többször helyeseltek, végül pedig Bethlen beszédét szinte minden oldalon megtapsolták, ami­kor a volt miniszterelnök befejezte felszólalását. A légkört az is megvilágította, hogy a szélsőjobb­oldal is hozzájárult a kétórás beszéd elmondásá­hoz, igaz, hogy Bethlen előre jelezte: a javaslatot elfogadja. A folyosókon sokat tárgyaltaik arról is, hogy Gömbös miniszterelnök kétórás kihall­gatáson volt a kormányzónál, A kihallgatásról a MTI. a következő hivatalos közlést adta ki: „Gömbös Gyula miniszterelnök ma dél­után 5 órakor kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A kihallgatás este 7 óráig tartott és utána a miniszterelnök vissza­tért a miniszterelnökségre." A képviselőház üléséről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház pénteki ülését négy óra után 1 nvitotta meg Sztranvavszky ¡Sándor el­! nők. Bemutatta Csongrád vármegye átiratát, amelyben a lakosság megsegítését kérte, majd a hitbizományi vitában nagy érdeklődés köze­pette Bethlen István emelkedett szólásra. Először a miniszterelnök­nek azzal a kijelentésével foglalkozott, hogy a miniszterelnök háta mögött állott párt gán­csolta el a reformokat. A leghatározottabban szembeszállt ezzel az állítással. Azóta — mon­dotta — a miniszterelnök időszerűtlennek je­lentette ki a reformprogramból a legfontosabb Í iontot — a titkos választójogot. Ma előttünk ekszik a birtokreformok triologiájának első felvonása. Azt kell mondanom, egészen szerény, szürke alkotás ez, amelyre annakidején én adtam ki az utasítást az igazságügyminisztériumnak. A miniszterel­nök ur beszedéből, amelyben elismerte, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervet az én poros aktáimból szedte ki, de amelyben ugyan­akkor gúnyosan mutatott rá, hogy neih sokat ér az a reform, amely a fiókban marad, azt vet­tem ki, hogy nem reformtevékenységet jelent a nagy reformkorszakban az a tény, ami egy­általában napirendre kerül. Lehet, hogy ebben normális körülmények között van némi igaz­ság, csak éppen ez az eset nem igaz, mert ezl a kérdést nem a minjszterlnölj nr hozta napi­rendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amelv a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el. Hogy akkor a megvalósítás elha­lasztódott. ennek oka a bekövetkezett gazda-

Next

/
Thumbnails
Contents