Délmagyarország, 1936. február (12. évfolyam, 28-52. szám)

1936-02-01 / 28. szám

DEMAGYARORSZAG >. 9xerke*ztO«6g: Somogyi . L em. Telelőm 23-33.-KladOhlvalal, MlctOnkOnyvtar te Jegyirodát Aradi i S. Telelom 13-00.. Nyomdát 1 öw . 1®. Telefont 13-00. • TArliall : Délmagyaronzág, taeged. Az llr katonái Honorálni kivánjuk azok álláspontját, akik azt vitatják, hogy a szinházzal csinján kell bánni. Szerintünk ugyan a legnagyobb óvatosságot, a legkíméletesebb körültekintést s a legáldozatosabb fáradalmakat a város általános kultúrájának kell szentelni, a szinház pedig csak csekélyke része ennek az egésznek. Annyiban azonban igazuk van azoknak, akik kiméleti időt sürgetnek a szinház részére, — sok ideje nincs már se a városnak, se a színháznak, — hogy a színházi válságokat a lehetőség szerint távol kell tartani s az irányzatot a szinház művészi és pénzügyi föllenditésének az útja felé ugy kell terelni, hogy momentán se ártson ez a munka a szinház pénztárának. Ez az oka, hogy Az Ur katonái szegedi előadásával kapcsolatos megjegyzéseinket csak most tesszük meg, amikor ennek az érdekfeszítően érdekes és művészi darabnak az utolsó előadása is lezajlott, sajnos, gyönge ház mellett. Azzal, hogy pénzügyileg hogy vált be a szinház Sziklai kezében, ma, második szezonjának a derekán sincs tisztában a közönség. A jelek szerint, az igazgató jóhiszeműen igyekszik megfelelni fizetési kötelezettségeinek. Azt, hogy hatalmas díszlettárat szerzett, nemcsak nem titkolja, de hangoztatja is. De elég gyakran hangosak a színházi berkek olyan kijelentésektől is, hogy a szinház rosszul megy, a közönség nem támogatja a színházat, amelybe hatalmas pénzt ölt bele az igazgató, aki szivesen cserélné fel szegedi pozícióját mással. Annak, hogy az igazgató szabadulni akar a szegedi színháztól, ellentmond, hogy szerződésének öt évvel való meghosszabbítását kéri. Nem tudjuk, messze megyünk-e a következtetésben, de azt hisszük, hogy senkise, még a színigazgató se kéri olyan szerződés meghoszszabbitását, amely a tönkretételét idézi elő. De hisz a szerződéseknek nem is az a céljuk, hogy azokat, akik szerződnek egymással, tönkretegyék. A jó szerződés mellett jól kell járni mindakét félnek. A jelen esetben az igazgatónak is, de a városnak is. S bennünket ez a meggondolás is vezet, amikor észrevételeinket megtesszük. A szinházvezetésnek az a módszere, amely Az Ur katonái szegedi szinrehozatala körül érvényesült, s amely általában jellemző a szegedi szinházvezetésre, rég idejét multa. Makó Lajos és Krecsányi Ignácz idejében kielégítette szinházbajáró eleink kulturális és idegenforgalmi gócponttá való fejlődésünk igényeit. Azóta azonban eltelt néhány évtized, azonkívül a fejlődés irama oly rohamos volt, mintha legalább is hat, nyolc évtized enyészett volna át a mulandóságba. Azóta, ha a katrellirozott szegedi mozik érdekei megengedik, a Szentivánéji álom olyan előadásában gyönyörködhetünk, amelyet Reinhardt rendezett amerikai tőkével. Gyönyörködhetünk a Dubarry londoni előadásában, Giglitől hallhatjuk a Rigolettó lírai melegségül tenoráriáit s örvendezhetünk a sikerültebbnél sikerültebb magyar filmek láttán. Azóta uj vezetési elvek érvényesülnek világvárosok világhírű színházaiban, legutóbb a bécsi operaházban és a Burg-szinházbnn és teret adtak a közönség megfoghatóbb megszervezésének Desti színházakban, közSzombat, 1936 február 1. Ara ÍO fillér XII. évfolyam, 28. sz. ELÖE1ZETÉS i Havonta helyben 3.ZO, vidéken et Budapesten 3.00, kUUOIdOn « 4U pengd. — Egye» sz&in Ara l&étKtta. nap ÍO, vaMu- é* Ünnepnap ÍO 1111. Hirdetések (elvétele lorlln szerint. Megleleolk hetlrt KlvMelével naponta reggel tűk a két állami színházban is. Hogy Debrecen, Pécs, vagy Miskolc színháza miként gondoskodik magáról, közvetlenül nem érdekel bennünket. De a szegedi színházat már légen ki kellett volna emelni a bérletgyüjtésnek hoszszu évek óta eredménytelennek bizonyult útjáról s a közönség legszélesebb rétegeinek tartós beszervezését biztosító uj és bevált módszeréhez kellett volna folyamodni. Az ország második városának kiemelkedően jobb színházra van szüksége, mint a vidéki városoknak. Ez azonban közönségkérdés is, épp azért elő kell teremteni a közönséget, de ezt 1936-ban nem olyan eszközökkel csinálják, mint 1884-ben. A sablonokkal általában szakitani kell. Az Ur katonái Pesten hatalmas sikert aratott. Olyan szólamok, mint amilyen az, hogy „Minden más vidéki színpadot megelőzve", vagy az, hogy „Az ország legünnepeltebb primadonnája," egy embert se visznek be a színházba és méltatlanok is. Az Ur katonáinál például számolni kellett volna azzal, hogy Szeged az ország legnagyobb katolikus városa, hogy a környékbeli városokban és községekben is nagy tömegekben élnek katolikusok, hogy a formailag kiforrott, tartalmilag érdekes darab nem katolikusokat is vonz, hogy tehát csiszoltabb eszközök, mint amilyenek szürkehétköznapokon állnak a szinház rendelkezésére, helyben nagyobb tömegeket vonzottak volna és lehetővé tették volna a környéknek színházi vonatokkal való megmozgatását. Csak két-három olcsó szereplő kellett volna, de azért mind jó név és rendezőnek Hevesi Sándor. A bécsi tavasznak az előjelek szerint öt telt háza lesz. Mit gondol az igazgató, Honthy Hanna nélkül is telt házak várnák és tapsolnák ezt az igazán közepes operettet? És mit gondol az igazgató, nincsenek a szegedi színháznak irodalmi hagyományai és nincs a szegedi igazgatónak kötelessége az irodalommal szemben? Változatlanul a kulturális decentralizáció állásponton vagyunk. Hitünk annak lehetőségében, hogy a szegedi kultura fejlődésképes és annak a felismerésében, hogy gátolják a fejlődését, megingathatatlan. Szegeden megvannak a nagy szinház feltételei, csak föl kell ismerni és működésbe kell hozni ezeket a föltételeket. Ennek a lehetőségét akartuk, ha nagy vonásokban is, föltárni. A szegedi szinház hatalmas országos kulturszerv és hatalmas szegedi idegenforgalmi tényező lehet. Bethlen kétórás beszéde a hitbizományi javaslat vitáiéban A reformok, a Bethlen-kormány tevékenysége, a földosztás, az iparellenes hangulat „Ne nyuljunk reformokhoz, am g az előfeltételek nincsenek megadva" — „Annak, hogy a javaslatot megszavazom, valóban nem a politikai bizalom az oka" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház pénteki ülésének eseménye Bethlen István beszéde volt. Politikai körökben feltűnést keltett a több mint kétórás beszédnek nemcsak hangja, de egyes megállapításai is Foglaikozott volt kormányának ténykedéseivel is, szemben a Gömbös-kormánnyal, de ugyanekkor voltak naszszusai, amikor feltűnően tapsolt az egész jobboldal, különösen pedig — a Nep. A független kisgazdáik is többször helyeseltek, végül pedig Bethlen beszédét szinte minden oldalon megtapsolták, amikor a volt miniszterelnök befejezte felszólalását. A légkört az is megvilágította, hogy a szélsőjobboldal is hozzájárult a kétórás beszéd elmondásához, igaz, hogy Bethlen előre jelezte: a javaslatot elfogadja. A folyosókon sokat tárgyaltaik arról is, hogy Gömbös miniszterelnök kétórás kihallgatáson volt a kormányzónál, A kihallgatásról a MTI. a következő hivatalos közlést adta ki: „Gömbös Gyula miniszterelnök ma délután 5 órakor kihallgatáson jelent meg a kormányzónál. A kihallgatás este 7 óráig tartott és utána a miniszterelnök visszatért a miniszterelnökségre." A képviselőház üléséről részletes jelentésünk a következő: A képviselőház pénteki ülését négy óra után 1 nvitotta meg Sztranvavszky ¡Sándor el! nők. Bemutatta Csongrád vármegye átiratát, amelyben a lakosság megsegítését kérte, majd a hitbizományi vitában nagy érdeklődés közepette Bethlen István emelkedett szólásra. Először a miniszterelnöknek azzal a kijelentésével foglalkozott, hogy a miniszterelnök háta mögött állott párt gáncsolta el a reformokat. A leghatározottabban szembeszállt ezzel az állítással. Azóta — mondotta — a miniszterelnök időszerűtlennek jelentette ki a reformprogramból a legfontosabb Í

iontot — a titkos választójogot. Ma előttünk ekszik a birtokreformok triologiájának első felvonása. Azt kell mondanom, egészen szerény, szürke alkotás ez, amelyre annakidején én adtam ki az utasítást az igazságügyminisztériumnak. A miniszterelnök ur beszedéből, amelyben elismerte, hogy a hitbizományi reformra vonatkozó tervet az én poros aktáimból szedte ki, de amelyben ugyanakkor gúnyosan mutatott rá, hogy neih sokat ér az a reform, amely a fiókban marad, azt vettem ki, hogy nem reformtevékenységet jelent a nagy reformkorszakban az a tény, ami egyáltalában napirendre kerül. Lehet, hogy ebben normális körülmények között van némi igazság, csak éppen ez az eset nem igaz, mert ezl a kérdést nem a minjszterlnölj nr hozta napirendre, hanem egy kormányzói nyilatkozat, amelv a múlt országgyűlés megnyitásakor hangzott el. Hogy akkor a megvalósítás elhalasztódott. ennek oka a bekövetkezett gazda-