Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-08 / 5. szám

103B féhtiif 8. Szőrme legolcsóbb Rosmannál! Minőségben, Kivitelben, árban vezet. — Klradatárainkat figyelje meg! Marólúggal megmérgezte magái a tizenhétéves leány (A Délmagyarország munkntársdíól) A belgyógyásza1' Mimika hétfőn. Vízkereszt napján jelemtette a rendőrségnek, hogy a mentők beszállították oá? Ábrahám Ilona 17 éves. Gólyaucca 9- szám alatt lakó lányt, aki megmérgezte magát- Ábraihám Ilona jómódú felsővárosi gazdálkodó leánya. Hétfőn, amikor szülei távol voltaik a lakástól, marószódából oldatot készített és azt megitta- Később találtok rá eszméletlen állapotban- A maró folyadék szörnyű • pusztítást vJtt végbe a szerencsétlen fiatal lány szervezetében- Szülei azonnal értos'.tc'ilék a mentőket, aklk azután a súlyos állapotban levő lányt bevitték a belgyógyászati klinikáraOtt megállapították, hogy a méreg meglehetősem felszívódott szervezetébe és állapota ennek következtében súlyos, életveszélyes- Kihallgatni nem lehetett, de hozzátartozói szerint Ábrahám Ilona szerelmi bánatában követte el tetté* A nyomozás folyikCsillárt, rádiót UFIFÍIR PciKlérnuá* szegedi üzletében vásó lYEClLlln bsilldl rolfonf Néhány tájékoztató ár ' A lángú modern ebédtőcsfllár ...... P 17.— Állólámpa, modern 3.SO METEOR villamossági és Csiliár-Gljár R. T. Szegedi Üzlete: KARASZ IICLA tl. TKLEFON. 33-76. Kedvező fizetési teltétele*. Lnló könyvecskére« >>avl bltel. Kérfttk20 kirakatunk megtekintéséi Világmárkás ORION 2x1 rádió havi 8 nengBs rtedeire kapható. Díjtalan bemutatás. Egvhavi ingyen áramot kan a most vásárolt rádió ut^n. Egy régi hires szegedi csendbiztos és Ráday gróf IL A harc ekfcor máj a javunkra billemt... Sötét lett egyszerre. Az a szép boszorkány leoltotta, vagy leütötte a lámpát. A legények akkor mindannyian az ajtóhoz ugráltaik. Ok jobban ismerték ott a zörgést sötétben is. mint mi. Kiosontak és eltűntek valamennyien. — Utánuk, az apjnk csillagos egitl — kiáltottam. Hamar a megkötözött legényhez!... Hol van az a szép boszorkány, hadd verem a csontját! Mire azonban mécsest gyújtattam a csaplárossal és kiléptem az udvarra, a megkötözött legény helyén csak egy gyömgyháznyelü fehérvári bicskát találtam... A kapun pedig akkor osont ki két lovas. Az egyiken szoknya suhogott. — Azt a kutyaszentjit! — kiáltottam. Az előbb még a vesztét kivánta, most meg már lovat adott alá és együtt futnak, a kutyamájukat! ö metszette föl a rabom nyűgét, de megfizet érte! Lóra legények! Nem nagy még a távolság S az egyik lovat asszonyember, a másikat pedig az a legény üli, akire én ütöttem kettőt. Nem igen tudja az igazgatni a kantárszárat. Rajta, utolérhetjük még őket. Sietve léptem vissza az ivóba. Ott bekötöttem az arcomat és újra szétnéztem. S ime, a szép boszorkánnyal találtam szembe magamat. Mosolygott a cudar. Elfutott az epe. Még mosolyogni mer rám! De ha ő itt van, ki volt akkor az a másik, aki az én megkötözött emberemmel osont el innen az imént? Mikor vallatóra fogtam a szép boszorkányt, mca szebben mosolygott. — Miért keresi azt a biztos — szólt. Itt vagyok én. — Téged tátlak, az apád arkangyalát! De hol vannak a többiek? És legfőképpen az a karabélyos legény? És ki volt ő, meg a társa? — Nem tudom biztos ur. Csak azt tudom, hogy vendég volt itt a legény, amaz meg a szeretője. — Hát akkor én vendéggel marakodtam össze, mi? Hova lettek hát akkor a betyárok? — Azok már előbb elmentek, biztos ur. — Hát akkor miért mondtad nekem, hogy senkit se mást, csak azt az egyet bántsam, te ördöngös boszorkány? Mikor az becsületes legény volt? — Hogy megmentsem a többit, biztos ur. Meg a szeretőmet, akit féltettem amattól. Mert nagyon nézegetett amannak a szömibe. — Nahát, akkor a tiedbe meg az ördög nézegessen. Hát nem félsz, hogy vasra veretlek? — Abba csak a kezemet töheti biztos, de a szivemet nem! — kiáltott dacosan és kiperdült, mint a rokka. — Akkor lóra legények! Adtam ki a parancsot És a fehérvári bicskát zsebembe csúsztattam, a törött karabélyt pedig a nyeregkápára akasztottam ... És mentünk. A hold fénye elöntötte a pusztát Ugy nézett ki. mint egy alvó ezüsttenger. A fák és bokrok pedig ugy álltak és meredeztek a sötétben, mint va lami kisértetek. A halálmadár a fejünk fölött kiivittolt. A fülesbogoly és a deiíWér visitott és szökött a zsákmánya után. Valamerről pedig dübörgött a föld és kibontakozott az éj ködéből tiz vágtató lovas. Éppen arról, amerre utunk vezetett a szökevények után. — Még szembe találnak ... S mi osak heten vagyunk, ők pedig tizen. De ez csak az egyik banda: az uj, amit még nem ism#ünk. S ha előkerülnek még amazok is, éppen tizenhatan lesznek. Háromszor annyian, mint mi. Megállítottam embereimet. Kisvártatva azonban megindultunk lassan, oldal' Ott sötétlett a kerekerdő. Arra tartottunk. Amazok is arra fordultak. Ekkor lovak patái verték már a pusztát amarról is. Alighanem arra bujkáltak a mi szökevényeink is: az erdő körül. Oda igyekeztünk tehát az erdő alá. Az szükség esetén eltakar bennünket. Meg kell ott várnunk, mig tisztul a helyzet. __Nem sokáig kellett várakoznunk. Nem barátok, ellen/ségek találkoztak az erdő másik végén. Az egyik csapat élén — megismertem a hold fénvénél is — a vénoroszlán lovagolt. Ott állt meg az erdő alatt Akkor ért oda a másik csapat is. Az hat tagból állt. Az enyémekre, a szökevényekre, nem tudtam ráismerni bennük Talán a távolság, talán az erdő árnyéka miatt. A csapat élén pedig az enyémhez hasonló délceg legény ült a lovon. S ami több, legnagyobb csodálkozásomra, oldalához egy szoknyás lova» simult. Lehetetlen volt rá nem ismernem alakjáról. testének tartásáról és ingásáról; ő volt ai a szép boszorkány! Dehát miként lehetséges ez 1 Eljöttöm előtt siklott ki kezeim közül. S mégis megelőzött volna. Ebben a lányban ördög lakozik vagy maga az ördög ő. Nem volt időm tovább gondolkodni. Haragokat hallottam. Kiáltó, morgó, doromboló hangokat. A vén oroszlán bődülte el magát. — Hát te vagy az Gyurka, te, kölyök Gyurka!? Jókor hozott elém a lovad lába, jókor, Gyurka! Legaláibb letürülöm a roválsodat, le. Van már nzon türülni való, ha nem is irok már hozzá. — Nem átallottál a többek között a vénségöm böscületiibe is belegázolni. Folytatjuk. Herke Mihály. Egyenruha, sapka/l»;,, Irier, Kbnzáf fér 5j URtULA PAROÍT: SZERELMES NEMZEDÉKEK DÉLMAGYARORSZÁG-MÖLC$Ö!>MÖN!YVTÍlP