Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-16 / 12. szám

DELM AGYAKORSZAG Somogn noc* rfiÜtArtnk ÍAtlllAr 1A ELÖEiZETÉS. Havonta hr.yben 3.2U, Telelőm a3-33..KladOhtrataL 1/SUIUIIUtt. I7JU JUllUal Ív. vlMKen «t Budapetlen 3.AO, kUUUldOn McMBkOnyTttr fogy Irodai Aradi • 4U peugO. — Egyes uAm Ara h«lk«» »M T«leton> U-M..Nyomdai LOw Ara ÍO fillér nap IO, Tatái- «« Ünnepnap 1» OIL HlrxM «cc» 1«. Telelőm 13-OA.. TAvlraU ___ _ detéaelc felvétele tarifa tzerlat. Meglőlevfelclmi D*lmegyaferti*g, teeged. XII. 6VIOly£im, 12. SZ. le-lk hitt" •v*te,*vel r-Wa reqqel II magyar városok — A mai vármegye már nem a régi, kénytelenek vagyunk végrehajtani azt, amire bennünket utasítanak, — mondotta az első vármegye első tisztviselője s ebből a kijelentésből valóban nem lehet megállapítani, hogy igazolni, vagy cáfolni akarta-e azokat a vádakat, melyeket a központosított közigazgatás diktatórikus hajlamai miatt emeltek a pestmegyei közgyűlésen. Ez lett a vármegye s ez lett a vidéki magyar város: a miniszterek parancsainak végrehajtója. S ha még a miniszterek parancsolnának, h a m é g emelkedettebb szellem, érettebb politikai felfogás, körültekintőbb megfontolás lenne forrása minden parancsnak. Hányszor fiatal tisztviselők rendelkeznek „a miniszter helyett", vagy „a miniszter megbízásából" és főbenjáró városi ügyek, alkotó tervek, termékeny készülődések omlanak össze, válripk porrá a miniszteri titkár urak által kigondolt és megszövegezett parancsok folytán. A magyar városokról hány banketten, hány díszpolgári oklevélátadáskor, hány választási gyűlésen ismerték már el, hogy a magyar szellemi és gazdasági kultura termékeny műhelyei, kisugározzák magukból az emelkedett kdlturának s haladottabb civilizációnak nemcsak igényét, kivánását, de produktumait, anyagi és szellemi eredményeit is. Hány magasztaló beszéd emlékezett már meg arról, hogy a magyar városok nemzeti miszsziót teljesítenek, a magyarság és a kultura szent és végzetes kapcsolatának a magyar városok a megtestesítői és hordozói. A magyar városok polgársága teremti elő a közszükségleteit s immár nemcsak a ránehezedő, de a birtokos osztály terheinek súlyát is Ő kénytelen viselni. Teremt, alkot, épít kulturát és várost, gazdagítja a szellemet, gazdagabbá teszi az élet javait s emellett viseli a városi és állami közület terheit, — lehet-e önállóságot, a cselekvésnek és elhatározásnak szabadságát drágábban megvásárolni, mint amennyit a magyar városok és a magyar városok polgársága fizetett érte. S amíg a magyar város s a magyar városokban élő polgárság példátlan áldozatkészséggel hozza meg azokat az áldozatokat, amiket a nemzet élete, jövője és kulturája kivan meg tőle, addig ez a polgárságnak napról-napra sorvad önállósága, intézkedési joga s lassan-lassan jogállapota a kiskorúnak, vagy a gondnoksága alá helyezettnek cselekvőképtelenségéhez hasonul. Amikor a magyar városok áldozatokat hoznak a kultúráért, amikor a magyar városok még állami feladatokat s állami kiadásokat is magukra vállalnak csak azért, hogy siettessék fejlődésüket és biztosítsák maguknak a haladás feltételeit, akkor nem korlátozza a kormányhatalom, vagy a törvényhozás a városoknak áldozatkészségét. A terhek viselésében nem korlátozzák cselekvőképességüket sem. Soha egyetlen magyar város egyetlen határozatát nem semmisítette még meg a belügyminisztérium azért, mert a város többet vállal magára az állam feladataiból, vagy az állam terheiből, mint amennyinek magáravállalását anyagi ereje, vagy a közszíikséglet megengedte és indokolta volna. A terhek viselésében, az áldozatok vállalásában nem korlátozták soha a vidék! városokat. De ezentúl majdnem a zérusra redukálódott az önkormányzat minden joga és minden hatásköre. Egy tollszárat nem vehet már a város a belügyminiszter hozzájárulása nélkül. Mert vagy a költségvetésben kell rá fedezetet találni s akkor a belügyminiszter felülvizsgálja a költségvetés minden tételét, vagy póthitelből kell beszerezni s akkor sem kerülheti el egyetlen Fillér sem a belügyminiszter felülvizsgálatát. S ha ennek a felülvizsgálatnak az volna az eredménye, hogy egyetlen fillért sem vonhatnak el törvényes rendeltetésétől, ha a belügyminisztérium beavatkozási jogának teljessége megvédené a magyar városokat a visszaélésektől, a korrupciótól, a panamáktól, talán még az államosított önkormányzatnak ebbe a hibrid, felemás, férfivé operálható nő-rendszerébe is bele lehetne nyugodni. De Miskolctól Székesfehérvárig, Székesfehérvártól Szolnokig elég fájdalmas bizonysága van annak, hogy a belügyminisztérium által kisajátított önkormányzat csak a városi polgárság cselekvőképességét temette el, csak önrendelkezési fogétól fosztotta meg a magyar kultura és magyar jövő terén missziót végző városi polgárságot, de nem adott helyébe semmit, még a fokozott ellenőrzés természetes következményét: a hűséges sáfárkodás biztonságát sem. A diktatórikus hajlamok így veszik birtok ba a vármegyét és a várost s vele a magyn; kulturális s a magyar nemzeti életnek legter mékenyebb és legtermékenyitőbb életfeltételeit, nevelőit, agitátorait és jóltevői; ig* gyöngítik, így erőtlenitik és így teszik képtelenné az életre. És ezt akarják nemzeti politikának nevezni, így akarnák szolgálni a magyar kulturát? A városi élet gazdagítása, a városi polgárság jogainak elismerése a leghatásosabb módszere a magyar kultura és magyar jövő szolgálatának s minél erőtlenebbé, mint jogfosztottabbá teszik a magyar városokat s a bennük élő polgárságot, annál sivárabbá, annál reménytelenebbé teszik a kultura harcát és törekvéseit. S a diktátori kedvtelések megérnek-e annyit, mint amennyit Tombolni képesek? Az a kár, amit az önkormányzat elsorvasztása okoz, felérhet-e azzal a veszteséggel, ami a magyar kulturát fenyegeti, ha egyszer a magyar városok a kultura őrhelyeit elhagyni kényszerülnek ? A szankciók szigorítása nem kerül a Népszövetség napirendjére Enyhülés a nemzetközi helyzetben — Az angol kormány várakozó Állásponton Többnapos kemény harcok után Graziani visszaszorította Ras Deszta seregét — 60 kilométeres előrenyomulás a déli tronton - Ujabb svéd jegyzék Pómában Páris, január 15. tavai szerdán délelőtt Potemkin szovjet nagykövettel, majd pedig Vasconcellossal, a 18-as bizottság elnökével tárgyalt. Mindkét megbeszélés a genfi munkálatok előkészítésével állott összefüggésben. Potemkin szovjet nagykövettel ezenkívül megvitatta Laval a francia—szovjet gazdasági kapcsolatok kérdését. Mértékadó francia körökben biztosra veszik, hogy a megtorló rendszabályok megszigorítása tárgyában határozathozatalra nem kerül sor. Az uj békítési kísérletekre vonatkozólag szárnyra került híreket nagy fenntartásokkal fogadják Parisban. Páris, január 15. Vasconcellos, a 18-as bizottság elnöke a Népszövetség legközelebbi ülésszakára való utazás elótt felkereste Párisban Laval miniszterelnököt, hogy megtárgyalja vele az olasz—etióp viszály problémáit Semmi sem enged arra következtetni, hogy Vasconcellos — mint azt híresztelik —, össze akarja hivni az elnöklete alatt álló 18-as bizottságot Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy figyelemmel kísérje a népszövetségi tagállamok rendelkezéseit, amelyekkel életbeléptetik a büntető rendszabályokat. A bizottság feladata még a megtorló intézkedések szigorítása kérdéseben dönteni. Genfben a tanácsülésre összegyűlt kiküldöttek az érdekelt szervek elnökeivel egyetértésben döntenek a 18-a? bizőttság összehívásáról, vagy pedig a 13-as bizottság egvbehívásáról, amelynek feladata a kibékítés elősegítése. Genfi vita a londoni minisztertanácson London, január 15. A nemzetközi politikai világ feszült érdeklődése mellett ült össze szerdán az angol minisztertanács, hogy a Népszövetség ülése előtt az olajtilalom kérdésében döntsön. Ezekben az órákban pattanásig feszült a helyzet, bár békehírekkel van tele a világ, amelyeket azonban rendre cáfolnak. B a 1 d w i n miniszterelnök beszámolt azoknak a tárgyalásoknak eredményéről, amelyeket a kormány a honvédelmi bizottsággal az elmúlt 48 órában folytatott. > kormány tagjai ezután részletesen megvitatták azokat a nehézségeket, amelyek a megtorló intézkedéseknek az olajszállításra kiterjesztésével állnak összefüggésben. A minisztertanács a Presse Association szerint behatóan áttekintette az egész külpolitikai helyzetet különös figyelemmel az olajzárlat elhatározásával kapcsolatos nehézségekre. 9zé volt a Földközi-tengeri és egviptomi angol hajóhad helyzetéről és az esetleges olasz támadás elleni óvatossági rendszabályok tovább