Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-14 / 10. szám

DÉLMAGYARORSZXG 1936 fan»¿r R Vasárnap megalahnlt £ Baross Gábor Kör szegedi szerfezeíe „Nemzed önállósítást alap" a fiatalság számára (A Délmagyarország munkatársától) Vasárnap délelőtt a kereskedelmi és iparkamara nagytermében tartotta zászlóbontó gviilést a Baross Gábor KÖT szegedi kerülete. A zászlóbontás iránt városszerte nagy érdeklődés nyilvánult meg. közgyűlésire szól6 me.cih ivókból az derült ki. hogy a kör politikai és vallási különbség nélkül magába akarja foglalni az ország». Wv® a város Intelligens fiatalságát, főleg a kereskedelmi és ipari pályán mozgó ifjúságot akarja megnyerni a maga számáraVasárnap dóllelőtt 11 órára megtelt a kamara uatgyHerme. Nemcsak az érdeklődő fatalság jetlleinit meg nagyszámmal, dfe ott láttuk a város vezető férfi a it Is széo számmal- Megjelent főbbek közödt Bárányt Tibor f5iispán és drvitéz Shvoy Kálmán ny- altábornagy, országgyűlési képviselőA közgyűlést Vértes Miksa kamarai elnök nyitotta! meg- Kifejtette, hogy a közgvülést hosszas szervezkedés előzte mog és most végre olyan stádiumba jutott a dolog, hogy _ az alakulás megtörténhet- A kör a magyar ifjúság égető problémáival akar foglalkozni• célja az. hogy segítségére siessen a fiatalságnak. Idézne Baross Gábor emlékét» akinek szellemében akar a kör működni és azzal feiezte be szavait, hogy az ország érdekében m'r-lenk!nek össze kell fognia a nagy munkábanErdeklődéssd várták dr- Zajgdvdry Károly országos elnök felszólalását, amelyben a kör programját fejtegette- A cél az — mondotta —. hogy a magyar ifjúságot céltudatos és okszerű munkával a kereskedelmi és ipari pályák felé irányítsák, ezekhez a pályákhoz az ifjúságnak ne csak kedvet csináljanak, haniem tanáccsal, sőt anyagi tehetőségekkel k ellássák őket- A nemzetiét _ mondotta — tranzí'ó" I kereskedelem célszerű kihasználásával az, országot környező államokkal kell el tartatni és ez 09ak ugy tehetséges, ha a magyar fiatalság Is e nagy oél szolgálatába áll- Ezáltal segítségére s1 etünk a vergődő és ujakat kereső, fiatalságnak és érvényesülési kenyérkereseti lehetőségeket nyújtunk számukra- Ebből a munkáiból az ország minden társadalmi rétegének ki kell vennie a részét- Elmondotta ezután — ami élénk érdeklődést keltett —. hogy a kö" matmentes kölcsönt kapnak a nemzeti önállóst Ms' alapból A kölcsönmel neki indulhatnak a gemdő eTŐt éreznek magukban arra. hogy kiáliljanak a porondra és vállalják azt a munkáfv amelyeit tőlük elvárnak- Ezek az ifjak kamatmentes kölcsönt kapnak a nemzett öállósitási alapból A kölcsönnel nekkindulhafaak. a munkának és csak akkor kel! visszafizetniök. amikor már egzisztenciát teremtettek maiknakEzután kerül* sor a tisztikar megválasztására• A szervező bizottság előtörlesztésére elnökké választották Pleskó Andrást, alelnök lett Jurtg Péter és főtitkár dr- Ikrényi Ber falam- Az újdonsült .szegedi kört ezután sorban üdvözölték a kiküldöttek, a MEFHOSz nevében Barta Lászffő efftnök, a kör budapesti alelnöke ós társelnöke; báró láng Boldizsár és Temesváry Brnn^zláv, akik felszólalásukban szerencsét kívántak a szegedi kerületnekTemesváry Broniszláv átnyújtotta a kör díszoklevelét Vér'es Miksa elnöknek a szeged' kerület mcga'ak'tása körül kiejtett munkássága elismeréseill- Ezután Pteskd András elnök köszönte meg a bizalmat, beszédében programot adott a végzendő munkáról, majd dr- Benedek Pál terjesztette elő pénztárosi jelentését- A közgyűlés Vértes Miksa elnök záró-, szrvaival ért végetPapucsosok, magyarszabek, fésűsök és szitások harca az idővel a Széchenyi-téri sátrakban (A Délraagyarország munkatársától.) KI figyelte meg, hogy a szegedi piac mennyire nem változik hosszú évek óta? így állottak a fésüsösök, szitások, papucsosok, snbások, magyarszabók sátrai békében is a Széchenyi-téren, mint most. Élik a maguk rejtelmes, különálló életét, mintha ma is „a boldog oóhrendszer" uralkodna. Közben áruházak nőttek ki a földből, a gyárak berendezkedtek' tömegcikkek gyártására, de ezek a sátrak állják a harcot. Kikre számítanak, hogy birják a versenyt, a gyárak, az áruházak konkurrenciáját, hogy élnek, hogy dolgoznak?... Mindez majdnem izgató kérdés. Nézzük végig őket. A régi világból maradtak itt. Apró külvárosi műhelyekből szivárognak be reggelente a Széchenyi-térre a piros és kék transparensek alá és magukkal hozzák a letűnt világ emlékét. A tér felső sarkában állanak a papucsosok, csizmadiák, cipészek, a városháza előtt a subások tanyáznak, egészen lent mézesUalácsos-sátrak bámulnak bele a forgatagba. (Vásárolaak-c még mézesbábot, viaszgyertyát az emberek?) A tér innenső oldalán vörös rézüstök, hatalmas sziták fekszenek glédában. (Ugy tűnik fel, hogy esztendőről-esztendőre ugyanazok az üstök, sziták, kefék, fésűk, bicskák kerülnek ki a koporsó akku ládákból.) Fentebb sorakoznak a mauyarszabók. háttal a villamossíneknek. Egyik fésűs sátorban éppen szalonnázik a tulajdonos felesége. — Tessék vásárolni! — hangzik fel. Fésűket mutat. Szaruból készült, becsületes, egy életen át szolgáló fésűt, amelynek fogai nem lörnek ki, legfeljebb elkopnak, bem tó-fésűt amelyik a derékon alnl érő női hajnak készült, kis fürge szerszámot a bajusznak, kőrfésüt, amellyel fiatal leányok szorították le a rakoncátlankodó fürtökét a majálisok izgalmas hevületében... Gyerünk tovább. Nagy sziták és üstök állják el az utat. Ezeken a szitákon valamikor finom búzalisztet szitált a háziasszony a másnapi kenyérsütésre. Szinte érezni a kovász csípős szagát, a begyújtott kenyérsütő kemence fojtó füstjét és a friss lángos kellemes arómáját... Ki süt ma odahaza kenyeret? S az üstök, amelyekben szilvalekvár rotyogott októbereleji estéken ... ! Puffogva főtt az aranybélü szilva, az édes massza tetején összegyűlt a szilva kék héja s a gyerekek hatalmas karéjokkal a kezökben állták körül a j misztikus üstöt... S odébb magyarszabók. Hol vannak azok a férfiak, akik a fényes-fekete, méltóságteljes ünneplőben parádéztak vasárnap délelőttökön. Itt vásárolták a gyereknek az &> dög-bőr nadrágot, amely eleinte jóval térden alul ért, aztán, ahogy nőtt a gyerek, ugy rövidült • nadrág is. Meleg bekecsek és zekék otthona volt valamennyi sátor, jó volt őszidőtájban kocsira ülni, zsebben néhány bankóval és reggeltől délig alkudni a sátor homályában a szabóval.., Hol vannak ezek az idők? A sátrak itt vannak még, állják a harcot és ai időt rendületlenül. K. Gy. A 70 EVES TOLVAJ (A Délmagyarország munkatársától) öreg. megrögzött tolvaj került hétfőn a szegcdi tőr vény szék VadahmAcsa elé, Páger László 70 esztendős szentesi menház5 ápolt- Az elnöknek arra a kérdésére, hogy volt-e már büntetve, sokatmondóan legyintett, de elsorolni a sok büntetést már nem tudta és igy az elnök olvasta fel a hosszú listát a bünügyi nyilvántartó adataiból- Kiderült, hogy az öreig első büntetését mé" 1890-ben kapta- azóta csekély megszakításokkal gyakran került a bíróságok elé- Legutóbb 1929-ben Ítélték el két és félesztendei fegy'.'zra- Ezt a büntetését kitöltötte, azxVa nem került a biróság elé- Megrokkant. Szentes város ellátására szorult- A város kiad1« ápolásra Szabó Anfalné tollszedő asszonyihoz- Ott egy darabig jól viselte magát, csendesen meghúzódott egy kuckóban- Egy napon azután elfogta a régi virtus. Ellopta Saabóné retiküljét az asszony egész megtakarított pénzével, 22 pengővel együtt és eltűnt- M:re rátaláltak, már csak a lopott reMkült találták meg nála— Hogy követte el ezt a lopást? — kérdezte tőle az elnök— Ittas volttám — felete egykedvűen az Öreg bűnöző— Aztán hová tette a pénzi? — Elszórtam . •. — Már ugy érti, hogy a kocsmákban» trgyigfl — Ott. ott • • . — Belátja, hogy olyant tett» amit nem te®t volna szabad? Az öreg megvakarta a fejét erre a kérdésre. — Tudja a jó Isten ... — felelte révetegen. Kihallgatták ezután a károsult Szabónét. ak* azzal kezdte vallomását, hogy maga js földhözragadt szegény asszony, aki egy kis putriban él férjével- Abban a szobában lakott velük egyű.í az öreg Páger is, aki valamikor huszárörmesr ter volt. jóval a háború előtt. — Keresi maga rajta a pénzét? — kérdezte az elnök— Hiába keresném. úgysem tudná megadrü — Megbüntetését kívánja-e? Az asszony egy kicsit habozott, azután kijelentette, hogy nem kívánja a megbüntetését — Valamire figyelmeztetnem kell —1 mondotta most az eJnök- Miután az öreg magával házközösségben élt és maga ugy nyilatkozott hogy nem kívánja a megbüntetését, az ügyész ut el fogja ejeni a vádat Páger ellen és akkor a bíróság nem bünteti meg, ellenben maginak kell fizetnie az eddigi költségeket- Más költ* ség, mint a maga utazási költsége, nem merült fel- Ha tehát nem kívánja a megbüntetést akkor maga nem kap tanudijat a saját költségére utazott ide és megy vissza • • • — Eh. elvállalom ezt is - felelte rövid habozás után az asszonyA bíróság, miután az ügyész a vádat elejtette, a további eljárás* megszüntette• — Kezet csókolhat Szabónénak — mondotta az elnök az öregnek- Hathónavi börtöntől mentette meg • • • Elmehetnek hazaAz öreg azonban csak tovább állt a vádlóin tak padja előtt— Velem mi lesz? — kérdezte- Hogy megyek haza? Nekem nincs pénzem • • • A biróság kényszerutlevéííel küldte haza az örejjiet Szentesre-