Délmagyarország, 1936. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-01 / 1. szám

DÉLMAGYARORSZÁG , 9xerke«ztfl*6g: Somogyt •2. f. em. Telelom 2M3..Kiadóhivatal, kölcíönüMnyvlAr 6« Jegyirodát Aradi ncco 8. Telefont 13-Ott. . Nyomdai Low UpOl ucca 1». Telelom 13-00. . Tdylratl l«r«lclmi IMImagjraronrug, te« •HWHHrOHHH Szerda, 1936 Január L Ara 10 iniéf XII. évfolyam, 1. sz. ELÜClZETt« i Haronta helyben 3.ZO, TliMketi e* Budapesten 3.00, kUliOIdOn • 4ü pengd. — Egye» tiim diarhMk«» nap ÍO, Tatár» «* Ünnepnap, tf tUlil detéMk lelrítele tarifa «¿ettet Mé Két pillanat között Ha keresnénk egy tényt, egy gesztust, egy hangulatot, egy szót, vagy egy mozdulatot, amibe bele tudnánk zsúfolni ennek a haldokló évnek jelentőségét, súlyát az év minden olyan eseményének, ami hosszabb életű, mint az esztendő s emlékét mindannak, ami az esztendőnél is rövidebb életű volt, talán jellegzetesebb és mutatósabb, kiabálóbb és tanulságosabb eseményre nem tudnánk hivatkozni, mint az év utolsó napjának utolsó eseményére: Lindbergh kénytelen elmenekülni hazájából a gangsterek elől. Korunk Hőse megfutamodik a zsiványok elől, akik egy gyerekét már megölték s a másik gyermeke életét veszélyeztetik. Van hónapja a ráknak, a skorpiónak, a medvének, legyen egy hónapja, lehetne egy esztendeje is a menekülő Lindberghnek. Hogy megmaradjunk a Liszt-év hangulatában: Liszt Ferenc óta nem ünnepeltek ugy férfit, mint Lindberghet. A tenorhang Rockefellerei, a magas Cé Napoleonjai sápasztó irigységgel nézhették azt az elementáris, soha nem látott méretű, megnyilatkozásu és hangulatu ünneplést, amivel Amerika leborult Lindbergh lába elé. S nem a bitangok menekültek a mi világunkbon nem azok, akiket a világ valamennyi rendőrsége köröz, nem a kasszafurók és gyermekrablók, nem a mai Matuskák és tegnapi Papakoszták, azok sem, akik Pompéi és Herculánum sorsát szeretnék felidézni a mai társadalomra, nem azok menekülnek, akik felelősek a világromlásért, a bitang háborúkért és becstelen békéért, nem, — Lindbergh menekül, Lindbergh hajója „jár, jár szakadatlan, jár csöndben, csöndetlen", nincs megnyugvás és nincs pihenő s nincs part, amelyik nyugalmat adna. Volt egy kor, amelyből elmenekült a lélek s jött egy kor, amelyben szeretnénk magunk is elmenekülni az elmenekült lélek után. Addig átkoztuk a háborút, amig ránktört. Addig építettük a béke palotáját, hogy belezavarodott nyelvűnk. Pilátus kiállott a tömeg elé s megkérdezte: kit bocsásson szabadon, Jézus t-e, vagy Barrabást? Mindenki azt mondta, hogy Jézust, de az ezrek Jézus-kiáltásából csak az hangzott ki, hogy Barrabást. Mindenki azt mondja, kiáltja és suttogja, hogy béke, de amikor milliók ezt rebegik, ezt mondják, imájukba ezt a szót foglalják, ezzel kelnek fel és ezzel feküdnek le, hogy béke, milliók sóhajából és kiáltásából, milliók sikoltásából és suttogásából csak az az egy szó hangzik, szárnyal, üvölt és bőg föl hogy: háború. Mindig voltak nihilisták, de most nihilizmus van. Nem volt még kor, mely a gonoszságnak és becstelenségnek olyan táptalaját tenyésztette volna ki, mint a mienk. Büszkék lehetünk rá, magunkbanóllók vagyunk. Mint o pestis. Gyógyíthatatlanok, mint a lepra. Ausztrália a fegyencek utódaiból kitenyésztette a világ leghaladottabb és leglelkiismeretesebb népét, mi haladott és lelkiismeretes népből fegyenceket tenyésztettünk ki. Törvény és erkölcs, hit és hipokrizis, erő és erőszak bénán ejti le karját az előtt a szellem előtt, amelyik úrrá válik felettünk. Ez a szellem csak eeyet tanít: célbalőni. Játéka a tank, szórakozása a gyilkolás, kenyere a rablás, sportja a menekülés. Valamikor az áhitat és az elérzékenyülés évszámok kilométerköveit állította elénk Figyelmeztetőül és okulásul, hogy szálljunk magunkba s ne csak az utolsó tiszta pillanatunkban végezzük el az élet nagy számadását. A kereskedelmi törvény szerint minden évben leltározni kell, az élet törvénye is azt parancsolna, hogy cselekvéseink és mulasztásaink leltárát végezzük el minden évben s nézzük meg, mit kell kidobni lelkünk raktárából, mint felesleges, elavult, divatból kiment holmit s mit kell, mint nélkülözhetetlent sürgősen beszerezni. De, — mint a nagy magyar vates legfanyarabb versében megkérdezte: — „kinek van kedve ezt az ügyet újracsinálni?" Hiszen minden remény hamarabb meghal, hogy a világtörténelem öre, ... ^ ben egy lap felemelkedett és*] bire. Ennyi történik Szilveszter^^WgjVgs Újév között. De most már jobbaK T&szunk? Most már szabad bizni a békében? Most már közelebb jutottunk Isten országához? Most már szabadabb a lélek és tisztább a szó, szárnyalóbb a hit és keményebb a meggyőződés? Gyávábbak lettek a gangszterek, a háború és béke az élet és halál gonosztevői s aki meg tudja ajándékozni az emberiséget, gondolattal, szépséggel, bátorsággal, hittel, vagy kenyérrel, az most már számithat a buza, a babér és a békesség jutalmára? Az Időnek, „a véghetetlen portikusznak egyhangú oldalivei rejtett forrású fényben úsznak." Megint élőiről a verset és megint élőiről az életet. Megint uj nap és megint újév, csak a bánat a régi s az óévből nem hozunk mást át, csak a reménytelenség szemfödőjét. Egy évvel rövidebb lett minden élŐ élete, egy évvel hosszabb lett minden élő mint az esztendő s a becstelenség nem szűnik | kétségbeesése. Ez az a kor, melyben a hős meg az év utolsó másodpercével. Az évszámok beleszürkülnek, belevesznek az idők forgatagába s amit valamikor ugy fogadtunk, mint boldog végállomást, amellett ma ugy zakatol el vonatunk, mintha csak táviróoszlop lenne a többi között. Az év változásának nincs több jelentősége, mint a pillanat múlásának. Nagyon távolról érezzük már csak, menekül a gonosztevők elől. Nem álmodunk örök békéről, nem mérgezzük lelkünket el nem érhető tájak szépségével. De talán anynyit szabad hinni, annyiban talán még szabad bizni is, hogy eljön a kor, melyben aa erénynek nem kell menekülni a bűn elől s melyben a bün lesz ufra a tisztaságnak és erénynek üldözöttje. Fekete roham Makalle ellen Badoglfo előrenyomulási íervez az addisz-abebai vonal felé Addisz-Abeba, december 31. Az abesszin vezérkar két nappal előbb közölte, hogy Makalle! három oldalról bekerítették Ras Széjum. Ras Kassza és Ras Kassza Szebat seregei. Kihirdették a fővárosban, hogy a legutolsó ütközetben Makalletól északra az abesszinek 50 gépfegyvert és több olasz tankol zsákmányoltak. Az abesszin hadvezetőség tegnap a kővetkező jelentést adta ki: — Ras Mulugeta hadügyminiszter serege, amely az utóbbi időben alig hallatott magáról, hétfőn megkezdte az előnyomulást Makalle felé. Ras Mulugeta csapatai az északi hadsereg többi hadcsoportiával egvütt Makalle visszahódítását tűzte ki feladatául. Paris, december 31. A „Matín" jelentése szerint Rómában ugv tudiák, hogy az olasz hadfípvonalak kiépítése és megszilárdítása után Badoglio tábornagy az Addisz-Ababát észak felé oltalmazó abesszin védelmi vonal irányában előrenyomulást kezdeményez. Mag? o!asz katona: készülődések a földközi tenneren London, december 31. A Daily TeíegraoK feltűnést keltő jelentést közöl az olasz katonai hatóságok előkészületeiről Rhodos- és I^emssz'geteken. Az angol lap tudósítója szerint a két szigeten nem kevesebb, mint 50.000 főnvi o!a«* katonai csanatot vontak össze. A hatalmas szárazföldi haderfin kívül tekintélyes tengeri flotta és légi haderő is rendelkezésére n" már a két szigeten az olasz hadvezetőségnek. A szigetek kikötőiben jelenleg négv nagy cirkálóhajó, 12 torpedóromboló és 17 tengeralattjáró horgonyoz. Az összevont légi haderő 200 darab Sávoya és Caproni tipusu repülőgépből áll. A repülőgépeket földalatti hangárokban helyezték el és összesen 900 pilóta áll rendelkezésre a repülőgépek szolgálatára. Portsaid, december 31. Az elmúlt héten ismét megnövekedett a szuezi csatornán áthaladó olasz csapatszállító hajók száma. Nem kevesebb. mint kilenc nagy csapatszállító gőzös haladt keresztül a csatornán. A kilenc hajó fedélzetén 15.866 olasz katona utazott a keletafrikai hadszintérre. Nevezetesebb esemény nem történt, - jeíeiiti Badoglio Róma, december 31. A sajtó- és propagandamiiiisztőrium kedden az alábbi 84. számú hivatalos jelentést adta ki a keletafrikai helyzetről: — Badoglio tábornagy táviratozza: Sem a« eritreai, sem a ezomóli harctéren nevezetesebb esemény nem történt. Lebrun elnök: Franciaország hü marad hagyományaihoz" Páris, december 31. Lebrun köztársasági! elnök kedden délután Laval minií>zterelnölc jelenétében fogadta a párisi diplomáciai kar tagjait, akik jó kívánságaikat fejezték ki az újév alkalmából. A diplomáciai kar legidősebb tagja Magi ioné bíboros, a következő