Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-11 / 278. szám

DHMAGYARORSZAG •ZEObD. Szerke>zl0*£a' Somogyi ucca 22. L em. Iclelum 23-33.- Kiadóhivatal, kDlc*Onk»nyvtAr ét (egylroda: Aradi •eca et. leielon: l3-Ot>. - Nyomdai LOw Lipót acca 19. feieion.- 13-0®. - lévlrail e» leréidnu D61magyaror*zAg, SsegM Szerda, 1935 december 11. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 277. sz. ELŐFIZETÉSI Havonta Helyben 3.20 •Ideken et Budapesten 3.BU, kUllOldUn ®.4« pengd. — egye* Mim Ara hetk»» n eplo, vatAr- «» Ünnepnap 1« OU. Hlr­deietek icivélele tarifa szerint. Megla. Irnlk héllo kivételével naponta reggel. Vásárhely és Makó Vásárhely polgármestert választott, Makón a képviselőtestület tagjait választották meg. Vásárhelyen csak a közgyűlés tagjai választ­hattak, Makón általános választás volt, — bármennyire eltér is egymástól a választók rendje, a választás célja és rendszere, a ta­nulságok közös nevezőjén mégis ugyanazzal a belátással lehet szemlélni a két választás je­lentőségeit Avásár helyi választásnak nem a meg­választott polgármester személye adja érde­kességét, hanem a meg nem választotté. En­nek a választásnak a helyi szempontokon fe­lülemelkedő érdekessége az, hogy a jelöltek közül nem is szavazhattak arra, aki a város főügyésze, hosszú ideig polgármesterhelyet­tese volt, az egyik legtiszteltebb, legbecsül­tebb és legpuritánabb tagja a magyar vidék közéletének. Nem lehetett jelölni, mert a leg­esélyesebb jelölt volt. Nem lehetett jelölni azért, mert — megválasztották volna. A törvény kötelezővé teszi azt, hogy Ka a pályázók a minősitési feltételeknek megfelel­nek, közülük legalább hármat jelölni k e IL A jelölő bizottság három tagját a közgyűlés választja s három tagját a főispán kinevezi. Ámbár a mindenkori főispán a mindenkori közgyűlési többség választott tagjainak meg­győződésével és elhatározásával rendszerint rendelkezni tud, minderf**eshetőségre felké­szülve a főispán a három általa kinevezett bi­zottsági tag utján a maga álláspontjának ér­vényt tud minden esetben szerezni. Biróvá­lasztásoknél, jegyzőválasztásoknál hozzá vol­tunk ahhoz szokva, hogy a főbiró a maga je­löltje mellett két megválaszthatatlan stróh­mant jelölt s igy kényszeritette a képviselő­testület tagjait, hogy az ő jelöltjét válasszák meg, de törvényhatósági városokban s pol­gármesterválasztásnál ez a metódus eddig is­meretlen volt. Aki évtizedeken keresztül fő­ügyésze volt a törvényhatóságnak s amig a törvény lehetővé tette, addig a polgármester­helyettese is volt, akit közéleti tevékenységé­ben városának egész társadalma tisztelt és becsült, akinek tudása és puritánsága előtt politikai ellenfelei is meghajoltak, az joggal f gondolhatott arra, hogy polgármesterré vá­asztását nem fogják meghiúsítani azzal, hogy a jelöltek sorából kihagyják. De hivei is jog­gal gondolhattak arra, hogy módjukban lesz jelöltjükre rászavazni. Bennünket ez a kérdés csak, mint jelenség foglalkoztat. A törvény ugy formálta át az önkormányzatot, hogy az önkormányzati ha­tóság, a közgyűlés, csak azzal töltheti be a polgármesteri széket, akit a főispán erre az állásra megfelelőnek tart. A törvény módot ad arra is, hogy a jelöltek sorából kizárják azt, akit a polgárság túlnyomó nagy része akar első tisztviselőjének s akire az egész vá­ros bizalommal és nyugalommal bizná rá a polgárság vagyonát és gondjait. A törvény ezzel a rendelkezésével lehetővé teszi azt, hogy pártpolitikai szempontok győzedelmes­kedhessenek a hivatás, tudás és alkalmasság jogcimei felett. A makói példa azt bizonyitja, hogy a képviselőtestületi választás sem mindig alkal­mas arra, hogy a polgárság a maga akaratát és meggyőződését kifejezhesse. Ha juliusban nincs eső, akkor a polgárság decemberben nem tarthat gvülést. A polgárság ezentúl nemcsak' azért fog esőt várni, hogy szánthas­son, vethessen, hanem azért is, hogy politikai jogait gyakorolhassa. Ha van eső, lehet gyű­lést tartani, ha nincs eső, akkor gyüléstilalom van. A jég nemcsak a vetést teszi tönkre, a polgárság politikai jogait is elveri egy évre. Gazdasági válság idején a polgárság politi­kai jogai is válságossá válnak. A kormány méltó büszkeséggel hirdette, hogy amióta uralmon van, azóta a magyar alkotmányt nem fenyegeti támadás. Mi azonban azt valljuk, hogy az alkotmányosságot nemcsak a tör­vényhozás fenyegetheti, az alkotmányosságot sérelem érheti a törvény végrehajtói által is. Hiába van gyülekezési jog, ha a polgárság gyűléseit nem engedik meg s hiába tartozik a magyar alkotmányhoz a sajtószabadság, ha a szabad sajtó termékeinek terjesztését megtilt­hatják. Senki nem lenne nálunk hálásabb a miniszterelnök ur kijelentéséért és elhatáro­zásáért, ha az alkotmányosságról mondott szavainak engedelmeskednének azok, akik­nek cselekvéseiben és intézkedéseiben él az alkotmány. A makói példa s a vásárhelyi tanulság gy formán hangsúlyozza azt a mélyen átérzett kivánságot, hogy a magyar közigaz­gatást mentesítsék a politiká­tól. A közigazgatás ne legyen felvonulási terepe a politikai pártoknak s a politikai pár­tok képviselői ne gyakorolhassanak sem köz­vetve, sem közvetlenül hatósági jogokat. A közigazgatás tegye jobbá, könnyebbé az éle­tet, könnyítsen az élet és munka feltételein, de pártok vetélkedését, kortesek törekvéseit távol kellene tartani ettől a szent feladattól. Az önkormányzat elpusztul, ha a pártpolitika ráteszi kezét s ha az önkormányzat elpusztul, elpusztulnak az életnek és szabadságnak rá­bízott tavai is. Párls és London megegyezett a béketervben, amelyet éjszaka közöllek Rómával Döntő fontosságú tárgyalások után Musso­lini elfogadja a Javaslatokat a további tár­gyalások alapjául Genfben remélik, hogy az olafszankciók előli létrejön a megegyezés London, december 10. A világpolitikai hely­zetben ujabb fordulatról beszélnek. Kedden ar­ról érkeztek hirek, hogy Eden, angol főpecsétőr lemondott. Hír szerint Eden azért mondott le, mert so­kalta a Laval—Hoare béketerv szerint Olasz­országnak nyújtott engedményeket. Később megcáfolták ezt a hirt, miután Éden a királv­nál volt kihallgatáson. Az angol kormány hosszas tanácskozás után jóváhagyta a Hoare—Laval-féle békejavaslato­kat. A terv alapján Olaszország megkapná a je­lenlegi Abessziniának majdnem felét. Abesszínia londoni követsége kijelentette, hogv Abesszínia területi engedményekről tár­gyalni nem hajlandó. Érdekes római bírt regisztrálnak a párisi la­pok, eszerint a pápa is közbelép a béke érdeké­ben. A közeledő karácsony ünnepe kedvező al­kalmul szolgál arra, hogy a pápa fegyverszünetet kezdeményezzen karácsonyra és ezalatt az érdekelt hatalmak, valamint a Néoszövetség megvitatná az angol—fcanoía béketervezetet. 1 párisi megbeszélések PÁris, december 10. C1 e r k nagykövet é VanSittard brit helyettes külügyminiszter a keddi tárgyalások után délután 6 óra 40 perc­kor távozott a francia külügyminisztériumból. Az újságírók kérdésére válaszolva, VanSittard ezekét mondotta: — Optimista vagyok. Megítélésem szerint a felvetett eszmecsere megegyezéssel végződik. Laval, VanSittard és Clerk eszmecseréje után hivatalosan közölték, hogy az olasz—etióp vi­szály békés elintézésére irányuló javaslatokat, amelyekben Laval és Hoare megállapodott, ma éjszaka közlik Rómával és Addisz-Abebával. A két főváros francia és an^ol diplomáciai képvi­selői a javaslatokat az illető kormányok elé utalják. Mussolini válasza Genf, december 10. Itteni körökben este aa volt a felfogás, hogy Mussolini elfogadja » francia—brit javaslatokat a tárgyalás alapjául. London, december 10. Az angol és francia kormány megegyezett az olasz—abesszin béke­tervben. Rómában a Reuter Iroda levelezője szerint azt várják, hogy Mussolini, tekintettel a kü­szöbön álló olajmegtorlásokra, a javaslatok megismerése után ismertetni fogja álláspont­ját. .foggal remélhetik Rómában, hogy az an­gol-francia javaslatok a tárgyalások alapián! szolgálhatnak. B londoni minisztertanács London, december 10. Az alsóházban A11 • képviselő, a munkáspárti ellenzék vezére napi­rend előtt kérdezte a miniszterelnököt, hogy mielőtt további lépéseket tennie, kőzölheti-e a Házzal az olasz—abesszin ügy elintézésére irá­nyuló javaslatokat, amelyeket a kormány ma­gáévá tett. Baldwin miniszterelnök igy vála­szolt: — Eddig semmiféle intézkedési alapot nem közöltünk sem Olaszországgal, sem Abessziniá­val és azért tulkorai volna erről nyilatkozni. Akik látták az eredeti javaslatot és a hiresz­teléfeeket, lényeges eltéréseket állapíthattak tneg a kettő között. Ma egész délelőtt erről ta­nácskoztunk és nem mondhatjuk, hogy az ügv a véglegesség állapotába került Baldwin miniszterelnök délután mitrfsz»»*»«

Next

/
Thumbnails
Contents