Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-29 / 291. szám

1935 der ember 29. Dei.MÄGYARORSZÄG 17 fillérért olvashat naponta • a KÖNYVET az irodalom legújabb termékeiből, ha előfizetője a I I DFLMA6 YARO R S Z !\ 0 hölcsonköníjvfárának SuTányf Miklós: Egyedül vagyunk Harsányi Zsolt: Magyar rapszódia III, IV. köt. Csiky Mária: Koppány Erzsébet lázadása Elisabeth Rüssel: Papa Kolozsvári G. Emil: Dr. Csibráky szeielmei Zilahy Lajos: Fehér hajó Bibó Lajos: Nincs irgalom Francois Mauriac: A tűzfolyam Tutsek Anna: Az én utam Albert Schweitzer: Orvos az őserdőben Körmendy Ferenc: Bűnösök Szombathy Viktor: Zöld hegyek balladája Fóthy János: A csodálatos völgy Szlovenszkói magyar elbeszélők Alfred Neumann: Uf Cézár Nigel Morland: A gyilkos hold F. L. Packard: A kék banda Prinzessin Stephanie von Belgien Fürstin von Lónyay: Ich sollte Kaiserin werden Somerset Maugham: Einzahl — erste Person Szomorf Dezső: Emberi kis képeskönyv Bélmaayar^rsstög regénye MÁRIA PRÓFÉTA Irta "Berezeli A. Károly Később aztán intézetbe került s a serdülő fruskák közt komoly haroot kellett vivnie eredeti mivoltáért. A kislányok szerették, mert nem sokat törődött velük s bujkáló érzéki ségük mohóságával csókolgatták, majszolták, mintha csak fiu került volna közéjük. S Mária e sok csitri között már-már szinte tényleg fiúnak kezdte magát érezni. Szerencse, hogy ez az intézeti élei nem tar tott sokáig, mert a sok lány határozottan veszélyeztette Mária pirulós, lányos magatartását. Gimnáziumba is jár, hogy ne legyen otthon, de a nyolc esztendőből alig maradt meg benne valami. Néhány emlék: A latin tanár kificamította jobb karját. Néhány órája elmaradt. A magyar tanár állandó idézgetéseivel hívta föl rrvűveletlenségére tanítványai figyelmét. Jókat mulattak rajta. A matematikus egyszer cigarettával nyitott be az osztályba s csak akkor tért észre, mikor a lányok köhögtek. — Ó, — hebegte zavartan —, föl se tünt, hogy már itt vagyok. — S nagyon boldog volft, hogy szórakozottságával is sikerült fémjeleznie tudományát. Néhány mondat: — A nő hivatása mégis csak az, hogy anya legyen — hirdette az egyik tanárnő, aki vénlány maradt. — A férfiak elnyomják a nőket, — hadakozott a másik, aki kétszer akkora volt, mint a férje. A nők szellemi tekintetben sem maradnak a férfiak mögött —, jegyezte meg szerényen a harmadik, akinek versei a „Szív" újságban jelentek meg. — A háború szükséges, — jelentette ki a történész. — A szeretet üdvözít, — prédikálta a hitoktató. — Fő a modern nyelvek ismerete, — hivalkodott a francia tanár. — Klasszikus műveltség nélkül az ember értéktelen, — dörmögte a latin apostol. Mária sosem tudta, hogy melyikhez tartsa magát a sok közül. Eleinte habozott és komoly lelkiismeretfurdalásai voltak. Az érettségiig azonban sikerűit kiábrándulnia a tantárgyakból is, meg a tanárokból is. Anynyira nem érdekelte az, amit tanult, hogy mindennap pontosan elkészült s csak akaratlanul is fölcsillámló értelmének köszönhette, hogy nem maturázott jelesen. De ezen már régen tűi volt. Amit a tartós neveléssel bárki is elérhet, arra Mária is ráébredt. Elfelejtette, amit tanult s nem tudott mihez kezdeni. Csak őgyelgett, lézengett s ha nagyon üresnek érezte életét, végighevert a díványon, hogy majdnem pityeregve suttoghassa megint: — Legyen okos és erős, szép és elegáns... — Dbe a végére sosem ért, mert szülei odaadó éberséggel gondoskodtak róla, hogy mindig kizökkentsék érzelmes hangulataiból. Most isi A szomszédszobából apja rekedtes hangja rázkódott át a réseken: — Mariskai Erre az anya is megszólalt és csattogott, mint a légycsapó— Ezerszer megmondtam már, hogy az én lányomat Marikának hivják. Látszik rajtad, hogy cselédek között nőttél föl. — Azután begömbölyödött az ajtón teljes terjedelmében s olvadt szavak csöpögtek belőle: — Gyere ki bogárkám, jönnek a vendégek :.. Mária tehát sóhajtott egyet s gépiesen ment át a másik szobába .!. 3. HARMÓN1KUS UNALOM íme a vendégek. Eltelt talán egy óra is, amíg valamennyien I s lhelyezkedtek az asztal körül. Ott volt e j Káplán, aki pocakján kívül —, mint mondottuk — az anya rokonszenvét is élvezte, aztán oz orvos, aki szívesen szolgált elfogulatlan tanácsokkal, minthogy már csak pápa szemmel tudott különbséget tenni férfi és ní között, azonkívül a Helfer-pár. Tiszteskori! rosszfülű hivatalnok, a nyugdíjas apa rég kollégája s mozgékony asszonykája, dekoltál-t blúzzal s boltozatos keblekkel. Mária t pap mellé került, szintén anyai önzetlenségből. Mikor Julis, a ragyavert, öreg cseléd, be hozta a vajat, a dzsemet, a kávét és a tarkfi süteményeket, a káplán derült megjegyzéssel feledkezett meg a szentek sanyarú életé ről. — Baloghékhoz igazán érdemes eljönni — s őszin/te elragadtatásából a mellette ülő Máriára is juttatott egy kávéra valót. — Hát Baloghné bizony szereti is a vendégeit — fogadta sietve az anya a bókot, hogy férje el ne halássza előle. — Baloghné mindent elkövet, hogy vendégei jól érezzék magukat... Ejnye Julis — szőlt rá kegyes önuralommal a cselédre — mondtam, hogy vékonyabbra szeletelje a kalácsot.:. Jaf, de buta maga... — s nevető izmai szelíden harmonikáztak. — Csak tessék, tessék, igazán ne kéressék magukat. Helfer ur, doktor ur, tessék ... A tisztelendő úrról majd Marika gondoskodik... Halk csámcsogás és szürcsölgetés közben indult meg a barátságos terefere. Helfer olyan rosszul hallott, hogy zavartalanul adhatta át magát a kávé langyosságának. Vörös arcán öklömnyi porusok tátongtak s bajusszá kinevezett néhány szál szőre kéjesen borzolódott föl a hangos evés gyönyörűségétől. Ha szóltak hozzá, szórakozottan bólintott, mert megszokta, hogy csak udvariasságból i foglalkoznak vele. Bedagadt szürke szemei j egykedvűen pislogtak s látszott rajta, hogy egyáltalán nem nélkülözi a füleit. Felesége szívesen nyilatkozott róla társaságban, mert mindenkit szórakoztat, hogy az öregúr nem hall ja, amit róla mondanak Kuncogtak, vihogtak, s minél csípősebb volt n bátor véleménynyilvánítás, annál jobb számnak bizonyult. Egyél csak öregem, — kezdte Helferné férje felé fordulva a műsort. — Ne fordít? ide azí a csúnya vörös képedet..: Helfer abban a hiszemben, hogy hivatali szorgalmát dicsérik, zavart mosollyal nyelt le egy egész süteményt. Erre aztán nevettek, mégpedig olyan kitartóan, hogy Helfer kénytelen volt megismételni mutatványát. — Csak edd tele magad — próbálkozotl újra Helferné — a saját pénzedből úgy sem futja ilyesmire:.. De ha futná is, akkor is sajnálnád magadtól, ugye öreg sváb? Helfemé, hogy enyelgése élét tompitsa, kedélyesen paskolta meg az öreg tarkóját: — Na, nincs semmi baj:.. (Folyt, köv.) Pezsgő «2*60p Danner Mihály Síéchenvi-tér 7. se&m.