Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

1955 december 25. D11 MAGYARORSZAG A tiélmanyar^rssríg regénye MÁRIA PRÓFÉTA Irta Berezeli A. Károly 1. VALAMI NINCS RENDJÉN. Mária mór húsz éves volt s még mindig nem szökött meg hazulról. Ezen azonban csak ő csodálkozott, mert legtávolabbi ismerősei sem sejthették, hogy miket forgat a feaz, hogy ugy élt, ahogy akart s végtére mégsem csinált semmit a saját kedve szerint. — Légy a férfiakhoz barátságos, kedves — sirt föl esténkint az apa boldogtalansága —, mert csak szeretettel tudod magadhoz láncolni őket. A szeretet mindenkit jóvá és megértővé tesz... — Légy a férfikkai zárkózott és büszke — jében. Hát még öreg szülei, akik egész nap i folytatta megértéssel az anya a nevelést együtt voltak vele s igy semmit sem érthet- j mert ha kimutatod, hogy szereted őket, aktek meg szeretett leányuk viselkedéséből! j kor komiszak lesznek hozzád . Kifogásolni valót ugyan találhattak volna benne, ami nem is csoda, hiszen az öregeknek éppen elég hibájuk volt ahhoz, hogy Mária j¿tulajdonságait elitéljék, össze is dugták sokszor a fejüket és imigyen elmélkedtek: — Furcsa ez a lány, hogy senki sem udvarol neki —- bólongatott az anya. — Furcsa ez a lány, hogy barátnői sincsenek ->- dörmögött az apa. Nem, valami nem volt rendjén ebben a Máriában. Becsületes volt s ez rögtön szemet szúrt az apának, akinek — családi körülményeihez képest — csak nehezen sikerült becsületben megőszülnie, vallásossága pedig az anyát nyugtalanította, aki sohasem maradt távol a vasárnapi szentmiséről. Legfőképpen azonban az nem ment az öregek fejébe, hogy egyetlen gyermekük hallani sem akart a férjhezmenésről s ez joggal kétségbe ejthette az agg szülőket, akik annak idején sokszor imádkoztak egymás haláláért. — Orvoshoz kellene vinni ezt a leányt —tanácsolta a férfi. — Téged kellene a bolondokházába vinni — válaszolta az asszony, mert nem szerette, ha a férje okosabb nála. — Hátha szerelmes? —- tanakodott tovább a vénember. — Tőlünk igazán nem tanulhatott ilyesmit — szögezte le kategórikusan a szigorú matróna. — Ez igaz — merült magába a tisztes ur és áttopogtak lelkén az üres esztendők. így Mária életében hosszú éveken át alig történt valami változás. Gyerekesen egyMária szórakozottan vetkőzött s minthogy képtelen volt a szülők értelmes szavait megérteni, arra az értelmetlen elhatározásra jutott, hogy mindent a férfiakra biz, ha egyszer rá kerül a sor. Már az ágyban volt, de az öregek még mindig egymás véleményét helyeselték. — Szeresd a férjedet, hogy mindent megbocsájthass neki. — Ne szeresd a férjedet, mert különben a cselédje leszel. S miután a boldog élet néhány természetes alapigazságát igy leszögez'ék, sohasem feledkezve meg a szülői felelősségről, kisornfordáltak Mária szobájából s hasonló egyetértéssel tértek nyugovóra. S ez minden este megismétlődött, Mária kellő tisztelettel hallgatta őket, mert löbbnyire elaludt s csak akkor határozta el szinte gÓDiesen, hogy megszökik hazulról, mikor anyfa már csak kísérteties hortyogással tudott védekezni férje békétlen gondolatai ellen. Ilyenkor felkönyökölt csipkés párnájára és gondolkodott. Hosszan és eredménytelenül. >\ztán Vfugrott az ágyból, öszszeszedte cókrrvSkiát a elhatározta, hogy karareggel odébbáll. Az utolsó %) lanatban azonban sosem tudta eldönteni, hHj, v végeredményben mi is készteti erre a merész elhatározásra. Visszafeküdt tehát újra ágyába s napokig ki sem mozdult fehér szobájából. Mert volt Máriának fehér szobája is, mint altalaban a rendes lányoknak, akikről tisztes szülők gondoskodnak s szekrényei sem korogtak üresen, mint az éhes ember gyomra. szerű volt, tehát bele kellett törődnie, hogy még sem volt valami rendjén. senkise tudjon rajta eÜsrazodni, őszintesége pedig olybá tüntette föl ártatlan szavait, mintha sose mondana igazat. Ilyen körülmények között csak kényszerűségből érintkezett emberekkel, noha nemcsak tanárai iránt tenusitott érdeklődést s egyelőre fantáziája sem volt olyan fejlett, hogy olyannak lássa a világot, mint amilyen. Mindazonáltal sokszor érezte szükségét, hogy másokkal Is megossza magát. S erre végeredményben joga is lehetett, mert minden különösebb kisérő jelenség nélkül látott napvilágot. Mondják, hogy ugyanugy sirt, mint a rendes gyerekek, akikből idővel szélhámosok vagy keritőnők lesznek s hogy a csokoládét sem majszolta mohóbban, mint azok a megközelíthetetlen urilányok, kik naponta vannak kitéve annak a veszélynek, hogy értéktelen ajándékokat is ellenszolgáltatás nélkül kelljen elfogadniok ... És mégis elütött a többiektőll Néha már ő maga is megdöbbent azon, hogy noha szülei minden este hasznos tanácsokkal látják el, reggelre mégis azzal a leküzdhetetlen vággyal ébredt fel, hogy valami példátlan haszontalanságot kövessen el, S erre meg is lehetett minden reménysége, mert az egymással marakodó öregek olyan szeretettel vigyáztak rá, hogy kénytelen volt mindenben a saját feje után menni- S mi türés-tagadás, Mária Sokkal okosabb volt, mintsemhogy el ne követhetett volna oktalan dolgokat. Valami azért mindig visszatartotta ettől, ö maga sem tudta, hogy mi. A ténv Polcai roskadoztak a vaskos könyvektől, de csak nagyritkán olvasott s a disputáló öregeknek is éppen elég pénzűk volt ahhoz» hogy őszintén szegénynek érezhesse rnagatt És tanult zongorázni is, miután unta a skálázást s naponta akár ötször is válthatott volna ruhát, mert semmit sem utált annyira, mint az öltözködést. Immár a huszadik évébe fordult s nem tudott mit kezdeni az életével. Mindenbe belefogott, amihez nem volt tehetsége, mindent megtehetett, amit nem akart, végeredményben tehát ugy élt napról-napra, mintha semmi köze sem lenne ahhoz, amit éppen csinál: Egyszer igy dorgálta magát: — Gyorsan változnak az érzelmeim, mert semmi sem történik velem. Ez a baj. Máskor meg igy sóhajtott föl: — Annyi bennem a szeretet, hogy senkivel sem tudok összemelegedni. Ez a baj. Mintha kisiklatták volna, ugy forgott, kavargott benne minden s mégsem tett soha egyetlen lépést sem előreA szomszédasszony, aki bőven kárpóto'.tfi annak idején korai özvegységét, igy vélekedett róla: — Az ilyen alamusziak a legveszedelmesebbek. Magamról tudom. A ház öreg barátja, aki jónevü orvos volt valaha, ezt tanácsolta a szülőknek: — A fő, hogy a mandulája és a vakbele kint legyen. A kedélyes és kövér kópián, aki főként ;.z anya rokonszenvét élvezte, igy élcelődött róla: — Nem szereti ez a kislány a papokat, félek, hogy túlságosan vallásos. A házitanító, aki egyetlen vizsgát sem tudott letenni sikerrel, igy sóhajtozott: — Milyen kár, hogy olyan nehéz fölfogÓRU. Sőt a fölöttük lakó színésznőnek is megvolt a maga véleménye róla s ez a következőképpen hangzott: — Az én helyemben ő is könnyebben Jutna jómódú férfiakhoz, mint jó szerepekhez, olyan tehetségesl Kétségtelen, hosry Mária egyszerűsége 'éi természetessége fölülmúlt minden fantáziát. Különben aligha vélekedtek volna róla ilyert különféleképpen s szülei sem kívánták volna folyton csak a jóra nevelni, ha Máriában nam lett volna meg a jóság szokatlan adottsága; De ő maga is belezavarodott saját érfhetetlenségébe. Órák hosszat ült az ablak párkányán, néha lábát Is kilógatta az uccára s ugy figyelte a járó-kelőket. Mikor már addig boncolgatott másokat, hogy meg lehetett a véleménye saját magáról, félig pityeregve, félig mosolyogva ugrott a tükör elé s a rendes emberek bátortalan hangján ismerte be újra, hogy valami nincs rendjén. Folyt, köv.) ? Hol vásdrolfnnk : Bol dolozf&ssnnH a Deimaguarország Kis Címtára szegedi Kereskedőkről es Iparosohról ANTIQUARIIJM: 'mnrárla kflnwpket vese. elad és oaerél FÉRFIPUHA: .]' lau Ignácz, Kelemen-». S. ILLATSZER ! AB: <;á«;pár Illatszertár. Szecíienyi-tér f. IRODARERFNnF.ZÉS: Virth és Renger SzéchenyMér L KALYHARAKTAR: f.éderer János. Somogyi-ucca 15. KÉPKERETEZÉS: I reimann Miksa. Kárász-o. 19. KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimunkaház" Kárász-n. 12 KATA I I- és SZAVAIT A.RUs .tisztig Imre Széchenyi-tél i OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Ruh Vilmos, Mikszáth K. a i. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: •iiNch Albert Kárász-ncca Kelemen Márton. Kelemen-n. IL SELYEMARUK: Holtzer S. és Fiat a föpostával szembr' SZŐNYEG: Domán Mihály fts Fia, Kárász-n. IX • SZOCS: tosmann Dávid. Kárász-n. 1 ÜVEG ÉS PORCELLÁN: ^ch'llinger KálmSn, CsékonlC' n. % VILLAMOSSAG: Oeutsch Albert, Kárá^wi. f. Rosner J6z«et Tisza Lajos-kÓrat Ife. VIZVFZETÉKSZERELÖt Fekete Nándor. Kossnth Lajos-sngírut lt. Szegeden szerezzük be minden szükségletünkéi!