Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-25 / 289. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1035 december 25. Bort, rumot, likőrt konyakot fflt Schwarcznál, Dugonics-tér 3. MAYERLING TITKA Nyolcvan Hat napos szerelem in Rudolf és Vetsera Mária bárónő személyes 'smeretsége összesen nyolcvanhal napig tartott• Egy vasárnapi napon» 1889 november 5-én !áV>ga*ta meg először a baroness Rudolfot a bácsi BurgbanEnnek a nyolcvanhat napnak teljes históriáját adja Vetsera Heléna báróné könyve- Máry é'ctének m'nden eseményé* megírta egy Hermina nevü barátnőjének, aki Németországban ált- Ezekiet a leveleket nyilvánosságra hozza :í/. anya emlékirataibanEz* írja Vetsera Heléna: ..A trónörökös lényének lovagiassága, külső megjelenésének megnyerő varázsa szerelmet váltottak ki M9" ryben- még mielőtt megismerkedhetett volna vele" Erről az érzéséről nem js csinált titkotMegmondta Larisch grófnénak is — aki a család meghitt köréhez tartozott —. hogy szerelmes Rudolfba- Es a hM Larisoh grófnő TegernS'ceben neve've adta tovább unokabútyjának- A tavaszi és nyári lóversenyeken- 1888-ban Rudolf már mosolyogva kacsintgatott Mary felé és Msry ekkor — ínég mielőtt a trónörökössel beszélt volna —. ezt irta barátnőjének: .Ma Idham a trónörököst a PráterbenOlyan szép volt- Gyönyörű szemeivel szerelemmel nézett rám -" Nyáron a bárónő családja rokonai látogatására Angliába utazott- Az utazás elszomorította M^ryt- Ezt irta Herminának: »Bárcsak beteg lennék, hogy ne kellene elutaznom- De esküszöm Magának, kedves Herm'ne, hogy soha az életemben mást nem fogok szeretni-" Amikor hazajöttek Bécsbe., igy áradozott: -Ne gondolja, hogy elfelejtettem öt. jobban szeretem- mint valaha-" Pár nap múlva látta Rudolfot a Práterben 1888 október elején- Erről már igy ir: Biztos' hogy a trónörökös csak miattam jár annyit a versenyekre- Éreznie kell, hogy mennyire szeretem öt Olyan kedvesen köszön nekem- És amig azelőtt a Práterben csak egyszer lovagólt keresztfa most háromszor teszi meg oda és vissza az utal. csak azért, hogy engemet minél többször lásson Ha látná: mindig egészen a kocsim mellé nyargal Egészen vörös leszek Ilyenkor és alig birok uralkodni magamon. killönösen akkor, ha a mama valamit kérdez tőlem-- " A tizenhétéves Mfiry nem bírt a szivévelLevelet írt Rudolfnak és Larisch grófnő vállalkozott arra. hogy ezt a levele a trónörököshöz eljuttatjaEz 1888 októberének végén történtA levélre másnap megjött a válasz- Ebben azt 'rta a trónörökös, hogy -legytirhetetlen vágyat érzek arra. • hogy Magát- kedves M°ry megismerjem- Talán legalkalmasabb lenne a Práter Máry sietve válaszolt a levélre: ez lehetetlen- Egyedül nem mehet eSl hazulrő! ós a Práter feltűnő IcjiveLarisch1 grófné ekkor nem volt BécsbenMáry expressJevelet irt utána- majd sűrgönyzött- hogy azonnal jöjjönA trónörökös 5s irt Larisch grófnőnek és a kettejük rossz szelleme 1888 november negyedikén. szombaton este meg is érkezett BécsbeAz első találkozás Rudolf és Vetsera Mary első találkozásáról maga a barrvicssz számol be barátnőjének irott levelében- Ezt írja: „Ma örömmel teli levelet kap tőlem, kedves Hermina, mert végre Nála voltam. Larisch Mária magáival víitt, mamának' azt mondtuk, hogy komlsszdózni megyünk, azután elmentünk „AdelC'-hez, itt lefényképeztettem magamat Természetesen Neki. Utána a Grand Hotel háta mögé mentünk, ahol Bratfisch várt. Arcunkat boánkba rejtettük, mire iszonyú galoppban megindult a kocsi a Burg felé. Egy vasajtó előtt öreg szolga várt ránk, sok sötét lépcsőn mentőnk keresztül, majd megérkeztünk végre egy ajtóhoz, amelyet a szolga kinyitott. Amikor beléptem, egy fekete madár, hasonló a varjúhoz repült a fejemhez. Ugyanakkor egy hang szólalt meg a másik szobában; „Kérem hölgyeim, jöjjenek közelebb, Itt vagyokI" Bementünk, Mária bemutatott engem Neki és a másik percben már igazi „wienerisch" beszélgetésbe merültünk el. Egyszerre ezt mondotta: „Szeretnék a grófnővel egyedül beszélni!" aztán átment Máriával egy másik szobába. Közben én alaposan szemügyre vettem a szobát Az íróasztalán egy revolver feküdt és mellette egy koponya. Kezembe vettem a koponyát és alaposan megnéztem minden oldalról. Hirtelen bejött, egyedül és rémülten kapta ki kezemből a halálfejet. Amikor elmentünk, maga kísért át egy sötét termen a lépcsőhöz és ezit mondta Márinak; „Kérlek. nagyon kérlok, hozzad őt mihamarabb újra hozzán>" Magának, kedves Hermine meg kell esküdnie arra, hogy erről senkinek, se mamának, se Hannának nem szól, mert ha ők ezt megtudnák, akkor nekem meg kellene magamat ölni..." A barátnő szemrehányó levelet irt M^rynek, aki igy válaszolt erre: ,-N-e fáradjon kedves Hermine, én tudom jól, hogy amit Maga ir. m'nden igáz- de én nem tudok másképpen élni- Két barátnőm van, az egyik ön, a más'k Lar'sch Mária, de amig ön a lelkem üdvén fáradozik, addig Mária a kárhozatba kerget-" Másnap Larisch grófnő elutazott Bécsből és Máry kétségbeesetten Vja: „Larisch Mária elutazott és igy nem láthatom őt. Szinte megöl a vágj-: látni újra őt! Nem tudom megvárni a napot, amikor Mária njra jön s elvisz Hozzá. Az órákat olvasom, mert mióta ismerem és mióta beszéltem Vele, " szerelmem még nagyobb. Nappal és éjjel csak azon gondolkodom, hogy máként láthatnám öt viszont. De Mária nélkül ez lehetetlen. ." Közben az „Adele" szalónban elkészül a fénykép és ennek egy példányát M§ry haza visziA hátára ráírja: 5 November 1888- Da war ich áas erstemal beim KronprinzenLarioh grófnő hamarosan újra Bécsbe érkezett és megtör'ént a második látogatás is1889 január 13:—„ma mind a ketten elvesztettük a fejünket" Ezernyolcszáznyolcvannyolc november ötödikétől a következő év január tizenharmadikáig a kettejük szerelme teljesen platonikus voltIdőközben M§ry többször volt a Bmrgban- Levelezett is a trónörökössel- különösen olyankor- ha Larisch grófnő nem volt Bécsben- A kettejük levelezése ugy történt- hogy M9ry a trónörökösnek irt leveleit Loschecknek, a lakájnak cimezáe- ezokiet a baronessz komomája v'tte e| egy hordárhoz és az szaladt át ve'e a Burgba- A trónörökös leveleit ele%te egy hordár- majd később egy burgbeli szolga — livré nélkül — hozta el a baronesshez. de eztk a levelek is a komorna címére szóbak- A ta" lálkozások egyre gyakrabbak lettek, Végéra Helena naplója szerint rendesen déliben 11 és 1 óra között jött Larisch grófnő a házba és vitte el komissiózás ürügye alatt M5ryt Rudolfhoz- Egyszer délután is találkci/ak és néha este 7 és 9 között- December 9-íkén kezdődött Bécsben a Wagner-ciklus. Mary család* ja az operába ment- ő azonban azt mondtaj hogy fáj a feje És miután a több'ek elmentek hazulról« ő kiszökött és — először egyedül — a Marokkanergassen át valósággal elszaladt a Burgba- A látogatások mindig a Bratfisch kocsiján történtek. Bra'fisch néha egész napon át várt a baronessre a Grand Ho'el mögött, a Max'milianstrassebanEgyetlen egyszer találkoztak Schömbrurmban. de M5ry megfogadta a barátnőjéhez irt levelében- hogy ide nem megy e] többször, mer* észrevette, hogy mialatt sétálnak. detektivek kisérik hátul és szinte kihallgatják minden szavukat Január közepén a Németországban élő barátnő ez* a levelet kapta Marytől: „Kedves Hermine! Vallomás* kell tennem önnek, kórem: ne nehezteljen meg azért rám- Tegnap este héttől kilencig NÁLA voltam- Mind a ketten elvesztettük a fejünket. Most az'án testtel és lélekkel egymáséi vagyunk- Remélem, hogy szombaton megtudok szabadulni a báltól és sie'hetek hozzá- Istenem, ha mama valamit megtudnia- Mind a ketten a halálba mennénk és ha akármennyi re is vigyáznának ránk- akkor is meghalnánk- •" Mikor kelt ez a levél? Nincsen dá'mm rajta De b'ztos, hogy azt 1889 január 14:ikén irta a barocessz- A január 13-ika p'ros ceruzával volt megjelölve a kalendáriumában és a Rodecknól vásárolt cigarettatárcába ezt gravírozta'^ a szerelmes bakfis: 13 Jönner- Dauk dem Scbicksal " Ettől az időtől kezdve a halál gondolata átvonul minden leve'én- De nemcsak ő ir a halálról, hanem Rudolf is- M5ry egyszer megküldt Hennínenek Rudolf egyik levelének másolatát- Ebben szó szerint ezt írja a trónörökös: ..Nélküled nem tucU)k éln'< drágám- 'le vagy az Istenem, Te vagy Mindenem- Légy óvatos- hogy senki se tudjon meg semmit-, mert ha megzkaddlyoznák. hogy mi szeressük egymást- ez nekem a halálom lenne-" Ugyanebben a levélben írja ezt ls: „Sz-ere'ném egyszer megmutatni Neked az ö leveleit de ezt nem tehetem. mert Mária m'nden leve let azonnal elszed tő'em és azt mondja, hogy félreteszi őket a számomra, egy szebb időre mert fél attól, hogy nálam valaki az ö levetei* megtalálná •" A naptárban piros ceruzával megjelölt január 13-ika után mindössze kétszer találkoztak- Egyszer a Prá'erben és azon a vasárnapon amikor M»ry szülei bálba mentek és ő megint azzal az ürüggyel- hogy nem érzi jól magát, szülei távozása után kiszökött a Burgba- Ez a találkozás csak rövid ideig tartott ineirt este Rudolf is megjelent teljes díszben a hálom(Folytatjuk) Padi 'íib frany Ezi&t JAVlTASOK jól olcsón HIAUZBITER? ÍEVHLTÍÍS