Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)
1935-12-25 / 289. szám
POLLAK TESTVEREK I az Alföld legnagyobb rövidáru, uri és női divaliizlele Alapítva 1905-ben GFB harisnyák gyári lerakafa Csehonks n. 6. «y««*« szechcngl lér Rz ipari vásárok fejlesztése A mult héten városunk polgármestere egy adhoc értekezletet hivott egybe avégből, hogy az ipari vásárok fejlesztésének módozatait megvitassa. A bizottság egyhangúlag megállapította a vásárok nagy jelentőségét, ugy gazdasági, mint idegenforgalmi szempontból kívánatosnak mondotta ki a vásárok fejlesztését. Szeged városának határszéli fekvése sokkal mostohább, mint más, központi fekvésű városoké és igy nálunk a vásárolcndk és az iá igen forgalomnak fokozott jelentősége van. A transzkontinentális ut megnyílt, az algyői hid már járható, kívánatos teliát, hogy e^en értékes adottságokat kihasználjuk. Legelsőnek a szegedi kereskedelmi és iparkamara ismerte fel a vásárok jelentőségét s 1926ban abból a célból vásárolta meg a kamara tőszomszédságában lévő bérházat, hogy abban egy állandó kiállítási csarnokot létesítsen. Ax általános gardasági depresszió folytán e szép terv kivitelre nem került. Azután évek teltek el. Az első jelentős Ipari vásárt 1930 április 12—22-e köiött tartották meg, igen szerény keretek között 247 négyzetméter kiállítási területen. összesen 32 iparos állított ki. Belépti dija) nem szedtek és így a látogatók száma nem állapítható meg. 1931-ben már 91 kiállító vett részt 448 négyzetméter területen. A látogatók száma 13.150, "bből 243 vidéki volt. Ebben az évben engedélyezett a Máv. 33 százalékos vasúti kedvezményt. 1932-ben 101 kiállító volt; a látogatók száma alig változott. Á nagy kiugrás 1933-ban következett bc a Máv. 50 százalékos utizási kedvezménye folytán. A látogatók száma 29.546-ra emelkedett, ebből 6974 volt a vidéki látogató. Ezt a jelentős tátogagat olt ságot már megérette a város minden gazdasági faktora. A kiállitók száma 161-re emelkedett. A kiállítási terület 628 négyzetméter volt. 1934-ben a látogatók száma alig 2000-reI emelkedett, a kiállítók száma 186 vedt,'de ebben az évben 69 jelentkezőt kellett visszautasítani. 1935-ben a látogatók száma kiugrott 41.172ebből 8900 vidéki és 273 külföldi volt. Ez a szám már igen jelentős. Tekintve, hogy 127 kiállitásra-jelentkezőt nem tudtak elhelyezni, nyilvánvalóvá vált a vásár mai elhelyezésének szfík volta. Az ipartestülettel szomszédos Végmann-liáz megvétele sem nyújtott elég kisegitáí. \ szegedi ipari vásárnak csak 890 négyzetméter áll rendelkezésére, ez pedig a sz>egndi 'riazonvoknak semmiftép sem felel meg. Debrecen 1934-ben létesített állandó jellegű ipari vásárt. MegaJketta az agilis Tiszántúli ipari kiállítót és árumintavásárt, amely már az első óvl>en 2000 négyzetméter maradandó jellegű kiállítási csarnokot és 2000 négyzetméter ideiglenes jellegű kiállítási csarnokot épített. A debreoeni kiállítás főerősségét a gyáripar részvétele biztosította. A vas- és gép-, de főleg a textilipar felvonulása ragyogó keretbe emelte a vásár nívóját. A szegedi szűk keretek között szó sem lehet a gyáripar szerepléséről és igy épp az a réteg hiányzik a kiállitók sorából, amely a reklám céljaira való fizetési készségénél fogva jelentős terhet tudna vállalni. Ezen előzmények ismertetése után rátérek a szegedi bővítési tervek rövid ismertetésére: Három tervet emlit az ipartestület 1935 december 9-iki beadványa: légkörűitekül több megoldás dr. Tone'li Sáncfor főtitkár terve. A dohánygyár és a vámház közötti telket ajánlja a kiállítás céljaira. A terv kitűnő. A rókusi állomás szomszédságában, a transzkontinentális ut mentén1, a villamosvasút főközlekedési vonalán, hatalmas nagy feltöltött téren; a bővítés ós építés lehetősége évtizedekre adva van. Ezt a tervet a bizottság elejtette, mert a 400.000 pengős építkezési költség elő nem teremthető. A másik terv gazdája Sebestyén Endre műépítész, aki a gőzfürdő udvarát, 600 négyzetmétert kiván beépíteni, emeletes megoldás esetén egy oorridor beépítésével 1600 négyzetméter állna rendelkezésre. Ennek a megoldásnak nagy előnye a hely ideális fekvése, nagy hátránya azonban, hogy a fejlődés lehetősége adva nincs. A harmadik terv Lengyel Kálmán műépítészé, aki a 443 négyzetméter Végmann-féle házat kívánja lebontani és annak helyén egy modern, 615 négyzetméter alapterületű uj kétemeletes modern kiállítási csarnokot akar emelni 35—40.000 pengő költségei. A Lengyel-féle terv, noha az igen tetszetős 95 alkalmasnak is tartom, nem szolgálja a bővítő? célját. Ha a Végmann-féle épület 1729 légköbméterét lebontjuk és helyette 40.000 pengős költ séggeJ 2000 légköbmétert építünk, a többlet mind össze csak 271 légköbméter lesz. Ezzel a 271 köbméterrel pedig nincs megoldva a vásár bővítésének fontos problémája. Tehát ellenzem a lebontást, mert 10—12 kiállítási fülkéért nem szabad 40.000 pengőt elkő'tenünk. Előbb a fejlődés céljaira kell helyet biztosítani és csak azután szabad építkezni! A szegedi ipari, vásárt ki kell emelni eddigi szűkös kereteiből, evégből megfelelő helyet kel] mindenekelőtt találnunk. Ha a dohánygyár melletti telek a mai generá ciónak tul messze esik, keressünk a város rengeteg üres telkei között alkalmas helyet, építsünk oda 40.000 pengő költséggel a Lengyel-féle tarv szerint egy uj kiállítási csarnokot, de ne ékeljük be a házak közé. ahol fejlődési lehetőség nincs és csak a pillanatnyi szükség szülöttje lenne az építmény. Csak olyan helyen építkezzünk, ahol önálló pavillonok egész sora felépíthető. Három terv van előtérben: az egyik a Hor« váth Mihály-uccában kiván házat, vagy telket vásárolni, a második elgondolás a Rákóczi-teret ajánlja, a harmadik megoldás pedig a Kiskaszinó telkét emlegeá. A város hatóságának kell döntenie, hogy a három terv közül melyik a legalkalmasabb. Egy elgondolásban egységesek vagyunk, hogy a kézzmüiparnak segítséget kell nyujtanunk. Én álomképben már látom a szegedi nagyvásár silhuettjét, amelyről egy nagy ipari szaklap, a »Honi Ipar«, ugyanugy fog írni, mint 1934-ben a debreceni kiáliitásról irta volt: »örülünk annak, hogy a Debreceni Vásár állandó lesz. Hogy minden esztendőben egyszer lángoló betűkkel fogja hirdetni: emberek ne gyűlölködjetek, hanem alkossatok. Ne húzódjatok egymástól, hanem fogjatok össze. Mert íme láthatjátok, nincs külön főváros és külön vidék, nincs külön földművelés, kereskedelem és ipar, nincs külön gyáripar és kisipar, hanem egybe kell forrni valamennyinek, hogy zárt fronton vehessük fel a küzdelmet a külföldi öldöklő verseny és » belföldi destrukció ellen.« PICK JENŐ. Paolanok oiesft Árban készülnek régiek ullíi a'aklUainal Soós Laiosné paradicsomi pnpl&ntlzems. De&k Ferenc n. fjOSEPHIMFHHÜITE^ kristályok kizárólag ezen gyári védjeggyel eredeti. Kizárólagos lerakata és egyedüli árusítója ÜEICH'fhszeresz Keíenten ucca 11. sz.