Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-01 / 270. szám

DCIMAGYARORSZAG 1935 december T. 1936 típusú Standard, Teiefunken, Philips, Orion rádiók részletre 98 — pengőtől kaphatók! Rádió service! Szolid kiszolgálás! Csereakció! Rád ócsöveb, alkatrészek legolcsóbban! Gramofonok és lemezek nagy választékban! lscscólámpáK nagy engedménnyel! DÉRY GÉPÁRUHÁZ K1SS-UCCA. KELETI P A t, O T A. A BtLNA 6YA DO DSlAf RE6CNYE. H M MS ÁRPÁD FHEDAMTOM •55 Jó embereket, megértő nagyokat, minden házban fehér kenyeret, fehér igazi cukrot. Álmodtam róla. Botnélküli tanítókról, akik nem bántanak, anyákról, akik szeretnek. Sorsomot nem ismertem. Ballagtam előre. * Parancsra kifordítottam a zsebemet. Csupa jelentéktelen holmi került elő. Egy két gomb s egy marék kenyérmorzsa. A nadrágzsebem nyújtott legtöbbet. Egy ceruzavéget, egy kettétört ceruzát. A motozó rendőr nem elégedett meg velem: — Hol van a bicskád, — kérdezte? Hebegve feleltem: — Nincs bicskám. — Hazudsz. ->- Nem hazudok. — Ne feleselj. — Mutasd a cipődet! A földre került a cipőm. A rendőr kézbevette, kutatott benne. Bicska után. Természetesen nem talált benne semmit. Azért valamit még is csak csinált a cipellőmmel. Kifüzte a pertlit, majd felém hajolt: — Huzd ki a madzagot is. A rendőr az asztalra dobta a madzagot és megragadta a kabátom gallérját, előretolt. A teremből, ahol megismerkedtem a motozással, egy keskeny folyosóra kerültem. Helyesebben kerültünk, mert hiszen a rendőr is velem tartott. A folyosó egyforma szürke falét zöldre festett kicsi ajtók tették változatossá, valamint azok a számtáblák, amelyek pillanatnyi figyelmet követeltek a szemlélőtől. Egymás után olvastam egy... kettő . három ... négy ... öt... hat... hét. .. nyolc... Megálltunk. Gyorsan ránéztem a rendőrre, nla fölényesen megnézte az ajtószámot, aztán a keskeny sovány arca megtelt határozottsággal, a mélyen ülő és szúrós szeme fénnyel, a kicsit széles és erősen lefele ívelő ajka kegyetlen vonaglással, aztán határozott kézmozdulattal kinyitotta a nyolcas szoba ajtaját. Kabátomat most meglóbázta, természetesen a benne lévő testtel egyetemben és a kővetkező pillanatban célirányosan berepültem a cellába. Amikor magamhoz tértem, hiába kerestem már magam körül a rendőrt, már eltűnt, bezárta maga mögött az ajtót. Kutatólng körülhordtam a szememet. Valahogy lassan macámhoz tériem és a velem egyvonalban lévő tárgyak kezdtek érdemlegesen kibontakozni a zűrzavaros fekete szürkeségből. Két ágy tűnt elém. A sarokból korsó, n korsó mellől egy csajka. Jobbfelől, a jobbfelőli ágyról két bakkancs, két nadrágszár csüngött alá. Szememmel elindultam fölfele a bakkancstól a nadrág fele... Két kéz villant elém ... Majd ... majd előtürvt a kéz tulajdonosának teste, törzsearca. Az öreg Gerebenics ült az ágyon. Döbbenetes meglepetés. Az öreg Gerebeniccsel, a sirásóval hozott össze a sors! Erre nem gondoltam. Az utolsó találkozásunk alkalmával tüzesebb volt az öreg. Vájjon belsőleg mennyi változott. Vájjon most sem temetné el Demkót? Külsőleg nagyon megváltozott. A haja fehér szint öltött, a bajuszé teltebb lett, az arca pedig soványabb. Kopaszodás is erőt vett rajta ... Kiváncsi voltam, vájjon fölismer-e? Hamarosan kielégítette a kívánságomat: — Szervusz barátocskám, hát hogy var a halottad? Különös. Már az első szavában a holtakról beszél. Igaz foglalkozása sirásó. Folytatta: — Jól érezheti magát a grófok közt Jól is érezheti, a grófocskák nem mindennapi emberek. De hát idekerültünk. Gerebenics egyre csóválta a fejét: — Nem gondoltam volna... Fiatal vagy még nagyon. Hanem hallod, hallgass, ne szólj egy szót sem, megnézem az ajtót Az ajtóhoz lépett, hallgatózott, az ablakon ; kémlelt. Mosolyogva tért vissza. Visszaült / ágyra. Felém fordult: Gyere, ülj föl te is, ülj föl a te vackodra, mert ez lesz a vackod, azitán beszélj lehetőleg halkan, nehotrv meghallja odakünn az a ... Még magam sem voltam tisztában azzal, hogy miért kerültem négy fal közé, éppen ezért nem tudtam elmesélni azokat a dolgokat, amelyekre az öreg célzott. Ő várt egy darabig, várakozás közben órát előre dugta, szinte szaglászott a levegőben és sejtelmesen kutatott históriámat összetevő szálak után: — Összeköttetésben voltéi velük? — Kikkel? — Holicsekékkel. — A kastélyban laktak... — Áhá! — De megszöktem. — Az nem számit, mindenkit összefognak. — De én nem csináltam rosszat — Nem baj. Én se csináltam. Se jót, se rosszat. Épp az a baj: beszüntettem a sirásást... Pillanatig megálltunk, megkérdeztem, hogy vájjon meddig tartamak fogva bennünket éa főleg engemet. Az öreg bizalmatlanul fogadta a kérdésemet: — Hm, mit tudom én... Hogy te meddig maradsz ... Azt se tudom, hogy én meddig maradok. (Folyt, köv.) nfolónu ¿gynemütartőval orsz ígszerte elismerten jó, mert fekvésnél a lU&^inyw fotel karjai a lábná' takarófnnrók ós a derék alá kényelmetlen esuklórész nem esik. Modern rekamié, modern lolee's stb.». OOCZCY IMRE, Hidu.f. (sarok) 1 íeoszebb inqanvaqo^ Pollák Testvérek slfonok, vásznak, . , ^, ^yremttek stb. ,. kP'onaTf«J!le«ében ao'Ast «zMvAnv Arvényes floí vösdrolfüiiK : Hol doloztassfiiik A »eimagiiarorszäg his címtára szegedi kereshedöhroi es iparosokról ANTIQUABIllM: inngárta könyveket vesz. elad és enerél. FÉRFIRUHA: 'tau Ignác«. Kelemen-n. f lLI.AlbüERlAR: liáspár illatszertár. Széchenyi-tér f. IRODABERENDI 7ÉS: Virth és Rengey. Széchenyi-Ys k KALYHARAKTAR: l.éderer János. Somogyi-ncea 15 KÉPK ER ETEZÉS: i ri-imaon Miksa. K&rász-n 1® KÉZIMUNKA: Fischer „Kézimunkaház", Kárász ucca KATÓT!- és SZAVA l'l ARU: i<.i is Hegyi, Püspol, >azái .u»ztig Imre. Széchenyi-tér & Szegeden szerezzük be OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK: Huh Vilmos. Mikszáth K. a. RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: K'ulsch Albert Kárász-ncea > Kelemen Márton. Kelemen-«, ti SELYEMARUK: tioltzer S. és Ftai. a föpostára) szemben SZŐNYEG: Mornán Mihály és Fia, Kárász-«. 12. SZŰCS: ¡osmann Dávid Kárász-« a OVEG ÉS PORCELLAN: u;„ Kftin,^ Oefronic u. t VILLAMOSSAG: Jeutsch Albert, Kárász-«, f. Rosner Józset, Tisza Lajos-körnt W VIZVEZETÉKSZERELA: Fekete Nándor, Kossuth Lajos-sugárnt IS minden szükségletünket! wiwaiivr'^r^yvj'fluv:» m ¡r*?