Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-13 / 280. szám

DHM AGYARORSZAG kZEGEl). Saerüeutőtéo! Somogyi ucca ZZ. L en. relelon: 23>33.. Kladöhivalal, kölc*ünkUnyvl&r «• legjrlrodai Aradi ncca a», le.elon: 15-Ut>. - Nyomda: töw L|i;oi ucca itt. Teleion: i3-OA, - Távirati é* levélclmi DdlmgyarortzAg, Szeged Péntek, 1935 december 15. Ara tO fillér XI. évfolyam, 279. sí. ELOFIZETtSl Havonta helyben 3.ZU Tldékan Bndapctlen 3.ÖO, RUllülduit 0.4« pengd. — Egyes UAm ara beiuOsn aplu, ra«6r- Ünnepnap 1« Ilii. tklrdetetelc (elvétele lnriris szerint. Megje. •enlic hílió Klvételévd naponta reggel. Szolnok fürdőváros Non tudjuk, hogy a magyar városi élet jövő történetírójának beállításában mi fogja inkább megadni ennek a díszítő jelzőnek a jogosultságát, az a gyógyfürdővel kapcsolatos modern szálloda-e, amelynek párját keresve sem lehet találni a magyar vidéki városok legtöbbjének sivár egyhangúságában, vagy pedig az a fürdőkád, MneJy egy nem létező járványkórház terhére számoltatott el és egy nyári szezonon keresztül a polgármester villájának kényelmi berendezését szaporította. Fürdőkád, mint narancshéj, melyen elcsúszik egy egész város közigazgatásának rendszere és revolverlövés, mint befejezője, vagy esetleg csak közbeeső jelensége egy megindított miniszteri vizsgálatnak s a felfüggesztések sorozatának, szomorú epizódjai annak a szomorú korszaknak, amelyet világszerte mindenfelé a háborús összeomlás indított meg s amelynek emberi megítélés szerint még nem jutottunk a végére. A szomorú korszakból, mint világjelenségből bennünket csak a magyar események érdekelnek. Hogy elcsuszamlások történnek másutt is, hogy Franciaországban milliárdos botránypörök követték sorozatosan egymást, hogy az amerikai panamák ugy viszonylanak az európai eltévelyedésekhez, mint a legmodernebb aratócséplőgép a primitív cséplőhadaróhoz, hogy a Balkán nemcsak Balkán maradt, de ez a tulajdonnévi megjelölés melléknévszerüen még fokozódott is: mindez bennünket csak mint tünet, de nem mint valóság érdekel. A valóság a mi számunkra a magyar városoknál kezdődik s a mi számunkra Székesfehérvár, Miskolc, Debrecen és Szolnok a szomorú nyomjelzői eey olyan leromlásnak, amelyet mi is érzünk és hatásaiban mindenfelé tapasztalhatunk. Ügyészi vizsgálatoknak, bírói ítéleteknek nem akarunk elébevágni és nem akarunk igazságtalan általánosításokkal egész városokat anatéma alá helyezni. Szolnok esetében is meg akarjuk látni azokat a momentumokat, amelyek a város mellett szólanak. Mi, akik ismertük ezit a tiszaparti várost husz esztendő előtti elhagyatott kulturátlanságában, róttuk jóformán kövezetlen uccáit, láttuk a szomorúan szégyenkező vityillókat és félig bedőlt deszkakerítéseket és magunk elé idézzük a mai Szolnok városi képét, a kiépített Tiszapartot, a díszes középületeket, a modern szállodát, az országban egyedülálló művésztelepet s mindazokat a létesítményeket, melyek rövid tizenöt esztendő erőfeszítésének az eredményei, mi nem helyezkedhetünk a rideg elitélés álláspontjára. Kell, hogy legyen jó szavunk is a város számára, amely mindezeket létrehozta a maga erejéből és évszázadok kényszerű mulasztásait pótolta a legnehezebb pénzügyi viszonyok között, rövid néhány esztendő alatt. De éppen itt és éppen ebben van a magyar alföldi városok tragikuma. A boldog időkben elhanyagolták őket s ők maguk sem ismerték j fel a haladás parancsszavának szükségessé- i gét. Most kell megteremteni nekik mindazt, ( ami várossá teszi őket, mikor hiányoznak, ! vagy legalább is nagyon gyéren csurrannak ; az életnedvek, melyek az alkotások létreho- I zásához szükségesek. És mert a viszonyok nehezek és mert a morális meglazulás szele nem hagyta egészen érintetlenül azoknak egy részét, akiknek ezeket az alkotásokat köszönni kell, a fejlődésnek sajnálatos mellékjelenségei gyanánt mutatkoznak olyan tünetek, amelyek a szorosan vett tisztviselői etikával nem egyeztethetők össze s a közvélemény kritikáját és az ügyészség beavatkozását vonják maguk után. Álszenteskedő prűdén át félretéve, meg lehet állapítani, még pedig örömmel lehet megállapítani, hogy ezeknek a deliktumoknak a zöme sokkalta inkább a könnyű kézzel való gazdálkodás, semmint a közérdek tudatos megkárosításának rovata alatt könyvelhető el. Sok cselekedetnek talán még az emberi mentségét is meg lehet találni, ha a törvény szigorú betűje nem is adja meg a felmentő verdikt lehetőségét. És mégis, van mindezeknek az eseteknek egy nagyon szomorú következésük, amely túlmegy az egyes érintett városokon és a városok életének s az autonomiák fennmaradásának egyetemes kérdésévé alakul át. Az autonomia és központó kormányzat e^rymáshoz való viszonya, a polgári öneíhatarozás és felső ellenőrzés kiegyensúlyozottsága a nemzeti életnek egyik legfontosabb tényezője és a városok fejlődésének legbiztosabb előmozdítója. Igazi városi fejlődés csak ott képzelhető el, ahol a fejlődést maga a polgárság akarja és a fejlődést saját átf onom hatáskörében intézi is. Az ilven esetek ellenben jogalapot, vagy legalább is a jogalaphoz hasonló indokolást teremtenek és nyújtanak a felülről jövő intézkedések számára, amelyek már tulmennek az ellenőrzés körén és a cselekvés jogát sajátítják ki. Általánosítva, a székesfehérvári és szolnoki esetek többet ártanak a városi autonómiának, mint a Iegravaszabbul kieszelt és eszmei érvekkel alátámasztott teóriák. Ezek az esetek keltik azt a látszatot, mintha a magyar városok nem volnának érettek az önkormányzatra, mintha minden lépésüket idegen számonkérőszekek és rendőri hatóságok felügyelete ala kellene helyezni. A puritán becsületesség s a közérdeknek a magánérdektől hajszálfinomságig terjedő elválasztása ezért elengedhetetlen követelménye a magyar városi politikának. Aki a város szolgálatában áll, legyen szolgája a közérdeknek és legyen ura minden gondolatának és cselekedetének: Az összeegyeztető bizottság nem foglalkozik az angol-francia javaslattal Laval és Edén nyilatkozata — A Népszövetség Tanácsának kell döntenie Genf, december 12. L a v a I a délelőtt folyamán hosszabb megbeszélést folytatott Edennel, majd Vasconcellossal, a 18-as bizottság elnökével, utána Komarniczky lengyel kiküldőt tel tárgyalt Edén mindenekelőtt Vasconcellos elnökkel tanácskozott, majd a lengyel és a török kiküldöttekkel folytatott megbeszélést. Az utóbbiak tagjai az ötös bizottságnak. Edenre hárul az a nehéz feladat, hogy a Laval—Hoare-féle béketervet összeegyeztesse a népszövetségi alapokmány szellemével és így a Népszövetség keretén belül a viszály megoldása elintézhető legyen. A 18-as összeegyeztető bizottság csütörtökön Vasconcellos elnökletével tartotta ülését. Az ülésen két nagyfontosságú felszólalás történt. Laval az ülésen a következő nyilatkozatot tette: — A francia és angol kormány elérkezettnek látta a pillanatot annak a megvizsgálására, hogy vájjon nem lehet-e olyan alapot találni, amelyen a két fél kifejtheti álláspontját és a Népszövetség meghozhatja döntését. Ezt a vizsgálatot az olasz kormánnyal folytatott eszmecserék figyelembevételével tettük, amelyekről Sir Hoare november 2-iki beszédében meg emlékezett. Javaslatainkat az olasz és abeszszin kormány elé terjesztettük és rövidesen a Népszövetség Tanácsa elé visszük azokat. Ezzel szerepünk végetért és a Népszövetségre hárul annak eldöntése, hogy mi történjék a továbbiakban. Reméljük, hogy a Népszövetség méltányolni tudja majd tárgyalásainkat, amelyeknek egyetlen célja az volt, hogy a Népszövetség keretein belül meggyorsítsuk egy olvan viszály elintézését, amelynek elhúzódása suhos tehetként nehezedik a világra. A francia kormányelnök után Eden angol népszövetségi miniszter a következő nyilatkozatot tette: — Pá.risban Nagybritannia és Franciaország képviselői arra törekedtek, hogy olyan indit-i ványt dolgozzanak kí, amelyeket mindkét fél a Genfben lefolytatandó tárgyalások alapján elfogadni kész legyen. Sohasem volt egyéb célunk, mint az, hogy munkánk eredményét a Nemzetek Szövetsége elé terjesszük megbirálásra. Jelen indítványunk sem nem végleges, sem nem változtathatatlan. Indítványok csupán, amelyek alapján a tárgyalások megindulhatnak. A végleges szövegnek elfogadhatónak' kell lennie, mind a Nemzetek Szövetsége, mind a két fél számára. A fennforgó körülmények között a legcélszerűbbnek tartom a Népszövetség Tanácsának mielőbbi időpontra való összehívását, hogy azon a végleges szöveg megállapításáról lehessen beszélni. Az elnök Franciaország és Nagybritannia képviselőinekh elhangzott nyilatkozatairól megállapítja, hogy nem tartoznak az összeegyeztető bizottság elé. A bizottságnak a megtorlások alkalmazását ellenőrző szakértők jelentését kell megvizsgálni. Pénteken hozzák nyilvánosságra a párisi Pavasfatof Genf, december 12. A Párisban kidolgozott béke javaslatokat holnap közlik a Népszövetségi Tanács tagjaival és esetleg már nyilvánosságra is hozzák, a Tanács azonban csak szerdán ül össze, hogy a javaslatok ügyében döntsön. Mm Iá soScáfü elfart, amin béke lesz Róma, december 12. Az olasz külügyminisztérium egvik vezető tisztviselőié fogadta ma a nemzetközi sajtó képviselőit és hangoztatta előttük azt, hogy a diplomáciai helyset alakú-