Délmagyarország, 1935. december (11. évfolyam, 270-292. szám)

1935-12-01 / 270. szám

DEMftGYARORSZáfi SS^SSSSSSXS&XSí Vasárnap, 1935 december I. SSKTSEJKSS^SB^ sSSSSSSSS« XI. évfolyam, 269, Sí. .e..*»*.. „.„„,.,.. r«„S«„. Végzetünk: a petróleum A világháború előtt még a szén és a vas mozgatta a világpolitikát s ha azt mondjuk, hogy a világtörténelem motorját szénnel fűtötték s a világtörténelem motorjának vasból voltak a kerekei, akkor egyáltalában nem szimbólumokban beszélünk. A világháború összeomlását azonban már nem a szénnek és nem a vasnak hiánya okozta, sokkal nagyobb szerepet játszott benne a petróleum hiánya. A világ szénkészlete fogyóban, de a petróleum egyelőre kiapadhatatlan mennyiségben bányászható. Ha a világ petróleumtermelését évi százötvenmillió tonnára teszszük, talán nem is felfelé kerekítettük ki a horribilis számokat. Az autókat és a tengeralattjárókat, a repülőgépeket és a tankokat petróleum hajtja, érthető tehát, ha a világpolitika most a petróleumkutak körül táncol s voltak évtizedek, amikor az angol és az amerikai külpolitikát a Standard Oil és a Royal Dutch Shell Co., az amerikai és angol petróleumtrösztök érdekei irányították. Petróleum nélkül nem lehet háborút viselni. Hiába az önfeláldozás heroizmusa, hiába a hősiesség csudatétele, hiába a hazafias érzésnek halált kereső s minden szenvedést vállaló hűsége, ha nincs petróleum, egyformán bukik el a cézárok hóditó hadjárata és az elnyomott népek szabadságharca. Mert a tankot nem lelkesedéssel fűtik, hanem petróleummal s tüzelőanyag nélkül a legbátrabb pilóta sem tud repülni. A polgári életben a Í

jetróleum, mint világító eszköz, a kulturátanság és tömegszegénység jele, a háborúban a petróleum a siker, a diadal és a győzelem. Azelőtt a szabadságért harcoltak, nemzeti szabadságért, vagy lelkiismereti szabadságért folyt a küzdelem, azelőtt voltak eszmék, melyek meg tudták mozgatni a tömegeket s melyek tudták velük vállaltatni a háború borzalmát és kockázatát. Voltak törekvések, melyeket fel lehetett irni a zászlókra, melyeket imába lehetett foglalni s át lehetett adni nemzedékről nemzedékre feladatul és kötelességként. Voltak eszmék, melyek évszázadokat töltöttek be, az emberiség olykor évszázados harcokat és küzdelmeket vállalt csak azért, hogy szolgálja ideáljait és megvalósítsa eszméit. Hatalmi érdekek, gazdasági szempontok mindig kisérték a háborúkat, mint hadseregeket a sakál és a pestis, de eszmék, ideák, a szellemi élet kitűzött céljai, történelmi törekvések mozgatták a tömegeket, hímezték a 'észlókat s fűtötték a lelkesedést. S a kifinomult eszmék helyébe a nyers anyag lépett. Először a vas, azután a szén, ezt követte az alumínium, majd jött a gyapot és most a petróleum uralmánál tartunk. Majdnem azt mondhatjuk, hogy a petróleum diktatúrájánál. Mert nemcsak Hitler és nemcsak S t ö I i n a diktátorok, diktátor a petróleum is. A világ ötvenhárom állama most összeállt, hogy Olaszországtól megragadják a petróleumot s attól kell félni, hogy a megtagadott petróleum is fel tudja gyújtani a világot. A petróleum nemcsak a kazánban ég és nemcsak a motorban robban, a petróleum világhatalmi kapcsolatokat is fel tud gyújtani s a petróleum a genfi békepalotát is felrobbantással fenyegeti. Szétfolyik az egész világon s tűzfészekké teszi a szószékeket és oltárokat, parlamenteket és tőzsdetermeket s óceánok vizei nem tudták eloltani, ha egyszer „a buta rög öntudatra jő" s a szennyes és bűzös petróleum egyszerre fellángol. S most attól kell félni, hogy az egész világ a petróleum lángjának tüzkárosultja lesz. Amit alkottunk évszázadokon keresztül, amit az emberi ész, az emberi értelem, az emberi kéz kulturában és civilizációban létre tudott hozni, ki tudott gondolni, meg tudott álmodni, az mind sokkal esendőbb, sokkal erőtlenebb, sokkal gyöngébb és gyámoltalanabb, mint a petróleum. Ha egyszer a petróleum elkezd ömleni, akkor sem bölcseség, sem hit, sem az emberi értelemnek alkotásai nem állhatnak gátul elébe. A petróleum értékesebb folyadék, mint a könny és értékesebb, mint a vér. Állatokat már leöldöstek, kávét már elégettek azért, hogy az embernek kevesebb tápláléka és több könnye legyen, de petróleumot még nem öntöttek a tengerbe, hogy kevesebb tüzelője legyen a hadigépeknek « kevesebb legyen a véráldozat. Vér már ömlött petróleumért, de petróleum még nem ömlött azért, hogy a vérnek ne kelljen ömölnie. Sorsunk és végzetünk a petróleum. A világ békéje most talán azon múlik, hogy a petróleum útjait elzárják-e? A petróleum olyan fontos hadianyag, mint az ágyú és a lövedék. Fontosabb hadianyag, mint az ember. Tö'ih is történik az érdekében. Az ember szenvedi meg a petróleum háborúját is, mintha ez a bűnös, szennyes és ostoba petróleum a világot felgyújtva, megpörkölve és bekormozva, meg akarná bosszulni, hogy az ember kitagadta otthonából s az elektromosságot és a Cfízt fogadta szolg-álatábn. Hz olajtllaiomtól várják az oSasz—abesszin kérdés megoldását Róma, november 30. A Tribuna ugy értesül Londonból, hogy a 18-as bizottság december 12-i ülésén nem Anglia fogja javasolni a kőolajtilalom megvalósítását, hanem valamely más állam, hogy Anglia a második helyre kerüljön a megtorló intézkedések irán vitásában. A fcőolajtilalmat egyébként — a lap felfogása szerint — csak a Földközi-tengeri helyzet kiélesedése következtében vették tervbe. Küszöbön áll egyébként a tengerészeti értekezlet is ós ezalkalommal elkerülhetetlen a Földközitengeri kérdés tárgyalása. Lehetséges tehát, hogy a kőolaitilalom megvalósítása egyelőre nem következik be. A lap párisi tudósítója optimista körök véleményét közli. Eszerint francia vezető körök rövid időn belül vár iák az olasz—abesszin probléma megoldását. Ezt Parisban ugy képzelik el, hogyha Genfben december 2-án életbeléptetik a kőolajtilalmat, akkor Olaszország vagv összeomlik, vagv olyan lépést tesz, amelynek » francia-angol erők együttes felfejlődése lesz a következménye. A megtorló rendszabályok Genf, november 30. Népszövetségi körökben biztosra vesiÜk, hogy a megtorló rendszabályokat a kőolajra in kiterjeszti. Ezzel szemben ugy tudják. liooy a tilalomnak a kőszénre, vasra, acélra é< gyapotrt• való kiterjesztése elmarad. Mussoüni minisztertanácsa Róma, november 30. Az olasz kormány tag'ai ma délelőtt Mussolini miniszterelnök elnökletével minisztertanácsot tartottak. Az egyes hírekkel ellenlétben a tanácskozásnak nem volt rencffíivüli jelentősége. A minisztertanácson a legfőbb honvédelmi bizottság tanácsának módosítását és kibővité ét határolták el. Az eddigieken kivül a tanársko.'ó bizottságnak tagjai lesznek az igazságügyminiszter, a közoktatásügyi miniszter, a közmunkaiigyi és sajtó ügy i miniszter, akiknek a bizottság tanácskozásaiban szavazati joguk lesz. Résiztvessnek a bizottság munkájában a tengernagyi milícia vezérkari főnöke, valamint a különböző katonai szervezetek és előkészítő szervek főíe\"v velői, akiknek a bizottságban tanácsadó szerepűkj lesz. A legfőbb honvédelmi bizottság titkárságát a minisztertanács elnökének rendelték alá. Asványo!a;finomitót rendez be Olaszország Róma, november 30. A mai olasz miniszteíH tanács elhatározta, hogy 70 millió lira költséggel Olaszországban ásványolajfinomitógyárat létesítem nek, amely az olasz petroleumhivatal által kiaks názott albániai forrásokból szárma?» nyersolajai fogja finomitani. Baftfwfn és Laval közeli találkozásáról beszélnek Párizsban Páris, november 30. A Paris Midi mai száma hiteles forrásra hivatkozva azt a raagyfeltüné?l keltő hirt közli, hogy Laval miniszterelnök a legközelebbi napokban taláVcozni fog Baldwin miniszterelnökkel ós ez az összejövetel feltétlenül! december 12-ike előtt fog végbemeoni, amely napon Genfben összeül a 18-as szankciós bizottság, hogy a gazdasági megtorló intézkedéseket! Olaszország ellen a szén-, vas-, acél- ós petróleumkivitelre is kiterjessze. A fejlemények ugyanis — mint a Paris Midi angol részről értesül — arra késztették Laval miniszterelnököt, hogy kezébe vegye a békéltető közvetítést, viszont Franciaország közvetítő fáradozásai arra indították Olaszországot, hogy kitartson merev álláspontja mellett, végeredményében tehát Laval fáradozásai nem mozdították elő a békés megoldást. Ilyen körülmények között Londonból az a terv indult ki, hogy még az utolsó pillanatban, de feltétlenül a szankciós bizottság döntő ü'ése előtt tisztázni kell a francia—angol szolidaritást, ez pedig a legjobban érhető el személyes tárgyalás utján. Az angol kormány a párisi dé i lap kö-'áse szerint formaszerint is me0«, tette diplomáciai utcm az intézkedésekert Batónia