Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-28 / 267. szám

DELM AGYAK ORSZÁG SZEGED. MerkewMMff Somogyi ucoa 22. L. em. I elelon.- 2J-33.. Kladótilvatal, KUluönkítnyvlOr 6t (egylroda: Aradi ucco 4». reieion: 13-uo. - Piyomdn: t«w Liprtl ucca 19. Iclelon. 13—OO. - TAvlratl ts leveleim: DeimagyaronzAg, Szeged Csütörtök, 1935 november 28. Ara ÍO fillér XL évfolyam, 266. sas. Hitbizományi reform A hitbizományok reformjának legnagyobb baja az, hogy — majdnem egy évszázadot elkésett. Abban a lendületben s abban a félelemben, ami a negyvennyolcas átalakulást életirehivta, meg lehetett volna már alkotni a hitbizományi reformot is. A negyvennyolcas törvényhozás az alkotmány várkapujára csak elveket szögezett ki, részleteket megoldani ideje nem volt s a nemesség akkor csak a maga kártalanításának mértékével és módjával foglalkozott behatóan. Igazságtalanság volna tehát, ha a negyvennyolcas törvényhozást ezzel a mulasztással vádolnánk, de talán ha ez a reformkorszak tett volna legalább elvi kijelentést a hitbizományok eltörléséről, nem kellett volna nyolcvanhét évig várrvi, amíg a reformot — deform követi. Bármennyire is elkéstünk ennek a problémának megoldásával, mégis fel kell vetni a kérdést: rendelkezik a mai törvényhozás azzal a tisztánlátással azzal a történelmi lelkiismeretességgel és azzal az objektivitással, ami ennek a sorsdöntőén jelentős kérdésnek megoldásához szükséges. Politika nélkül kellene hozzányúlni ehhez a kérdéshez s azzal a bátorsággal, amelyik a ma élő nemzedék érdekeit nem tekintve a nemzet örök érdekei szolgálatában keresi ennek a kérdésnek megoldási módját. A háború alatt s a háború befejezése után felismerték az agrárreformnak nagy jelentőségét, tudták azt, hogy ennek a problémának helyes, vagy hibás megoldása nemzedékek életére fog kihatni s a nemzeti vagyon s a nemzeti termelés értéke csak tükörképe lesz a becsületes agrárreform végrehajtásának, vagy — meghamisításának. Nézd meg egy országban a földbirtokmegoszlás adatait és megmondod, hogy milyen kormányzata van az országnak. Ma már nincs véleményeltérés abban a tekintetben, hogy az agrárreformot elhibázva hajtották végre, a nemzeti termelés eredményét rem fokozták vele, de azoknak sem juttattak biztonságot, munkát és kenyeret, akik a vérnek és verejtéknek adójával méltóvá tették magukat arra, hogy részesei legyenek a magyar földnek. A politikai jelszó erősebb volt, mint a magyar föld érdeke, — improvizáltak, rögtönöztek földbirtokreformot, holott átgondolt, minden részletében kimunkált, nagyvonalú törvényalkotásra volt szükség, amelyik hivatott lett volna arra, hogy a magyar földet azok kezére adja, akik azt meg tudják munkálni s akik a föld termékenységét fokozni tudják. A föld csak a föld megmunkálásával szerzett érdemek jutalma lehetett volna és — korteseket is díjaztak vele. Puszta földet adtak azoknak, akiknek a két karjuk puszta erején kivül semmijük sem volt. Brómként adagolták a földet azoknak, akiket a föld utáni vágy tett nyugtalanná s nem is törődtek vele, hogy a föld megmunkálását is biztosítsák a reformmal. Bármilyen korszerű volt is az agrárreform, kevesebb korszerűséggel azt végrehajtani nem lehetett. S bármilyen korszerű is most a hitbizományi reform követelése, attól tartunk, hogy ennek a reformnak megvalósítása sem fogja feltárni a mai idők igényeit és tanulságait. Éles állásfoglalással csak ott találkozunk, ahol a bölcseség kompromisszumot tanácsol s kompromittáló kompromisszumokat találunk ott, aKol csak éles és bátor kiállással lehetne irányt mutatni, utat feltörni és eredményt elérni. S mi ad bátorítást abban a tekintetben, hogy amikor az államhatalom a hitbizományok uraival mérkőzik meg, a nemzet érdeke csorbítatlanul kerül ki ebből a mérkőzésből. Ez a reform, attól tartunk, sokkal alkalmasabb eszköz lesz a hitbizományok tehermentesítésére, mint megszüntetésére. Ez a reform hitbizományokat szüntet meg és uj hitbizományok alapítását teszi lehetővé. Ez a reform csak félmunkát igér azon a téren, ahol a magyar dolgozó népet el lehetne juttatni a magyar földhöz s amelyen a koldus napszámosokat fel lehetne emelni a fogyasztó és igényes, termelő és produkáló kisbirtokosok közé. Csak félmunkát igér s ennek a félmunkának elvégzését is politikusokra bizza. A pártpolitika tönkretette a tizenöt év előtti földbirtokreformot s attól tartunk, hogy amit el lehetne érni ezzel a bátortalan, ezzel a kompromiszszumokra hajló, ezzel az erőtlen reformtervezettel, a befolyásolható érdekek szolgálatára Budapest, november 27. A képviselőház szerdán délután 4 órakor tartott ülésében folytatta | az orvosi rendtartásról szóló törvényjavaslat , általános vitá ját. Korniss Gyula elnök elnöki előterjesztései ! során benyújtotta F r i e d r i c h Istvánnak a főváros északi kerületében kapott mandátumáról való lemondása ügyében hozzá intézett levelet, majd bemutatta .az utána sorban levő T a u f f e r Gábor megbízólevelét. Áttérve a napirendre, R a i n i s s Ferenc hangsúlyozta, hogy csak az érdekképviseletekben rejlő autonómiának lehet súlya, másrészt az érdekképviseleteket tovább kell építeni, hogv a magyar értelmiség legalább olyan szerveket kapjon, mrnt amilyen a szakszervezeti tanács. Tóth Pál az állandó igazoló bizottság jelentését tejesztette be, majd az elnök napirendi indítványt tett olyan értelemben, hogy a Ház a vitát csütörtökön délután 4 órakor folytassa. A Ház az elnök indítványát hozzászólás nélkül elfogadta és áttért az interpellációkra, Gvőrki Imre a telefondiiak szabályozásáról és mérsékléséről interpellált. W i n c h k 1 e r István kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy a fővárosi hálózatban 200 pengőről 20 pengőre mérsékelte a belépési dijakat, a vidéki hálózatokban pedig 80 pengőről 8 pengőre. A bekapcsolási és átírási dijat is lényegesen csökkentette. Minden további fillér engedmény 1 millió 100 ezer pengő bevételcsökkenést jelentene. Bizonyos idő múlva meg fogjuk kísérelni a beszélgetési dijak mérséklését, ez azonban a központok kibővítése miatt 5 millió pengő beruházást jelent és nincs semmi kilátás sem arra, hogy ezek a beruházások rentábilisak lesznek. Az alapdíj mérséklésről nem lehet beszélni, mert az a készülékek amortizációjára szolgál. Az interurbán beszélgetési dijak leszállítására a számitások folynak. Próbaképen egyes vonalakon alacsonyabb dijakat léptetnek eletbe még ebben az évben. ELÖMZETESi Havonta helyben 3.20 vidéken ét Budapesten 3.CU, kUUSldda B.40 pengő. — Egyet tzdm ara tielkítxn apll), vatAr- ét Ünnepnap 1« 1111. lllrdeiétek lervélele tarlift »icrlnl. Megír, •enlk hello kitételével naponta reggel. vállalkozó, kortesszempontokra figyelő pártpolitika ennek a reformnak végrehajtása során azzal is adós marad. Abban a légkörben, amelyik a magyar belpolitika közszellemét telíti, lehet választatni, lehet házszabályokat alkotni, lehet pártot szervezni, lehet pártok élharcosait politikai tényezőkké megtenni, mindent meg lehet tenni, amire a pártpolitikai elfogultság alkalmas s mindent el lehet érni, amihez obj?ktivitás és tisztánlátás nem szükséges, de a reformok a nemzedékek életére és sorsára kiható intézmények számára más légkörre, más közszellemre, depolitizált törvényhozásra s a pártpolitikai elfogultságok iszapjából kiemelt nyilvánosságra van szükség. Vagyis mindarra szükség van, amivel most nem rendelkezünk s mindazt mellőzni tudnánk, amink van. S mintahogy az arab keselyük jelenlétéből következtetni tud arra, hogy a közelben oroszlán van, a körülményekből mi is következtetni tudunk arra, hogy oroszlán !esz-e ez a reform, vagy csak oroszlánbőrbe bujtatott szelídség? Györki Imre viszonválaszában hangoztat| ta, hogyha a miniszter azt a pénzt, amelyet a l spiclirendszer bevezetésére, főként az ellenzéki | képviselők telefonbeszélgetéseinek kihallgatásá. ra fordít, uj kábelekre fordítaná, nagy szolgálatokat tenne vele az előfizetőknek. (Nagy zaj és ellentmondások a jobboldalon.) — Csekarendszer — kiáltják a szocialisták a kormánypárt felé. Szalai László: Hogy mernek igv beszélni? P e t a i n e k József: Cseka a maguk fajtája. Farkas István: Spiclirendszer van. Petainek József: Tessék bizonyítani! Farkas István: Jöjjön a telefonhoz, majd bizony itom. P a t a c s i Dénes: Félnek telefonálni? Györki (Petainek felé): Remélem, ön sem hiszi el, hogy nincs cenzúra? Petainek József; Nézze me^ a műszaki berendezésedet, akkor maga is rájön, hogy lehetetlen kihallgatni. Györki Imre: Naiv és ostoba dolgokat ne állítson! Petainek József: Tanuljon meg tisztességesen beszélni I Az ilyen ember ki kell dobni. Az elnök nagynehezen rendet teremt és a többség a miniszter válaszát tudomásul veszi. T ó b 1 e r János a dohánygyárak alkalmazottainak nehéz szociális helyzetét tette szóvá. F a b i n y i Tihamér pénzügyminiszter kijelentette, hogy a dohánygyári alkalmazottak fizetését és pótlékait kénytelen volt fokozatosan leépíteni. Az elnök — miután a naplóból utólag megállapította, hogy Györki Imre és Petainek József a parlamenthez nem illő kifejezéseket használt, őket rendreutasította. N é m e t h y Vilmos interpellációjában arról beszélt, hogy egyes patakok szabályozása miatt bizonyos területekhez tartozó rétek régi termőképessége tönkre megy és kérte a minisztert, hogy a vízszabályozás igen káros keresztülvitelét akadályozza meg. Darányi Kálmán földmüvelésügyi miniszter kijelentette, hogy a szabályozást csak az ér! Kisebb viharokkal lelt el a parlament interpellációs napja Eles összecsapások a szocialisták és a Nep közöli ( i