Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-24 / 264. szám

PRMftGYARORSZAG SZEOED. 9zcrice«zM*ég: Somogyi ncca Vac&vnaM 4AfS l)i EtöwrErtSi Havonta helyben 3.ZO. ¿¿.I. e.xx. re,«jel T> -i »-> ^..KIodóMvolal, T OSaTDop. 19JJ DOYCIDDcr «4. Yldéken e* Dud«petten 3.00, KülRUdOn KOlc^kW^liiMtr é* iogrtrodo: Aradi • 4« peno». - Egye» »wkm Ara M<ic»» uoca S. Telefoni 13-OÖ. - Nyomda: LAw Ara 10 mi*f nap ÍO, *n»Ar- é* Ünnepnap 1« HU. HlrUpöl ncca 19. Teleion: 13-00. . TAvbail _ deléiek telvíielo tarifa szerint. Meofo«« lertlclm: DeimaavaronxAit IzeaeD. XI. évfolyam 263 $Z loolk héll« KIvéMéVel naponta NMM, Orvosok A törvényhozás az orvosi kamaráról szóló (örvényjavaslatot tárgyalja, de az élet parlamentjében az orvosok mennyivel fontsabb és mennyivel sürgősebb kérdéseket tárgyalnak! Korunk hősei nem a hadvezérek és nem a politikusok, korunk hősei nem azok, akik mások hősi helytállásából, mások tragikus önfeláldozásából, mások romantikus heroizmusából tudnak csak babérkoszorút fonni a homlokuk köré, korunk hőse az orvos, az ügyvéd, a mérnök, a kereskedő és iparos, korunk hőse mindenki, aki a munkájából akart megélni s a munkanélküliség tragikus örvényéhez jutott el. Hová lett „a doktor bácsi, áldott aranyember" emléke? Hová foszlottak azok a tündéridők, amikor az orvos csak a legnagyobb testi fáradalmak vállalásával tudott a betegeihez eljutni? Hová tűntek el azok az idők, — nem, nem is keressük már a régi időnek nyomát, amikor az orvos vagyont fudott még keresni, de idézzük még azt az időt, amikor, — óh, boldog aranykorszak, — az orvos meg tudott élni munkájából. Amikor hivatás volt még a foglalkozás és exisztencia a kenyérkereset. Amikor az orvost még nem gyötörték kenyérgondok s áldozni tudta egész emberségét a gyógyításra, a beteg testnek és beteg léleknek támogatására. > Az orvos ma is meghallgatja a beteg panaszait, pedig, — Bánk bánnal szólva, — a maga fájdalma is beszél. Az orvos a beteg fölé hajol s hallgatja a megviselt sziv dobogását, kitapintja a lázban égő test pulzusát, megsimogatja a verejtékben fürdő homlokot hűs kezével s az élet hitét ajándékozza a halálfélelem meggyötörtjének. Az orvos személyében odaáll a beteg mellé a tudós és az ember, a gyógyitó és a vigasztaló, a tudomány és a hit s amig a beteg kétség és remény között hányódva lesi orvosának minden szavát, minden mozdulatában, minden gesztusában annak bizonyságát látja, amit remél, vagy amitől fél, amig az élet és halál mesgyéjén az orvosra támaszkodva tesszük meg utunkat betegágyunkhoz kötözve a láz óceánfán, ki gondol arra, hogy az orvosnak is lehetnek emberi gondjai, hogy az orvost is meggyöTi az élet s hogy vigasztalásra és segítségre rászorul az is, akitől olykor már egyedül várunk vigasztalást és segítséget. Az egészséges ember keveset törődik a betegséggel és keveset törődik az orvossal is. Az orvosi társadalom problémája — belügyminisztériumi feladattá vált. A magyar egyetemek évente háromszázötven fiatalember kezébe adnak orvosi diplomát s ha az orvosok száma évente nem háromszázötvenneJ emelkedne, hanem háromszázötvennel csökkenne, az orvosprobléma akkor sem lenne megoldott. Mert nem a beteg kevés és nem az orvos sok, a baj az, hogy a szabad orvosi foglalkozás elől a hivatalnokorvosok munkakörébe terelték a betegeket s akik megmaradtak betegek a MABI, OTI és OTBA keretein kívül, azok nem képesek a hivatali állásokat nem viselő orvosok eltartására. A közegészségügy államosítása csak félig történt meg, csak abban a felében, hogy a betegeket szocializálták, de az orvosokat még nem. Az orvosoktól elmabizták, elotizták és elotbázták a beteganyagot s amig a száraz kenyérnek és mankónak ellátottsáfirához egyesét elvergődtek, addig a magánorvosok tömegét a társadalomnak ez a vészes vérszegénysége fenyegeti elpusztulással. S most jön az orvosi kamara, ami, — attól tartunk, — az orvosoknak fog jogokat adni, ami az önkormányzat látszatát is megteremti, de egyetlen beteghez, egyetlen vizithez és egyetlen darab kenyérhez nem fogja juttatni az élet terhei alaftt vergődő orvosokat. Tagsági dijak lesznek, de az orvos anyagi érdekein, attól tartunk, annyit fog az uj intézmény segíteni, mint amennyit a tagsági díj elvesz tőle. A szabad orvos függetlenségén üt a törvényjavaslat hatalmas rést s ha az államosított orvos veszítené el függetlenségét, még a legtöbb orvos számára elviselhető lenne a változás. De amikor csak a beteget álla m o s i t j á k s az orvos tovább védtelen és kenyértelen marad s amikor azt, akinek hivatása a vigasztalás, más megvigasztalni már nem lesz képes, akitől várják az üdvözítő reményt, az maga reménytelen, akitől az életet várják, az maga a pusztulás felé megy, — miben bizzon akkor, mit várjon még, mitől reméljen gyógyulást a gyógyitó orvos? Mit segit itt a numerus clausus, mit segítene az, ha az orvosi fakultásokat orvosi továbbképzésre szerveznének át. A ma orvosán kell segíteni s a gyógyszer, amit javainak, a műtét, amit indokoltnak tartanak, p e i p r i m a m nem orvosolná a bajokat és nem gyógyítaná a sebeket. Vagy a betegeket adják vissza az orvosoknak, vagy a betegek után szocializálják, államosítsák az orvosokat is. Ne olyan önkormányzatot adjanak az orvosi rendnek, ami a szabadságát és függetlenségét elveszi, — kenyérrel, munkával s n szent, jótevő, az áldott hivatás betöltésének' biztosításával gyógyítsák és vigasztalják a gyógyitó és vigasztaló orvost. A kamara disze mellé adják meg az orvosok kenyérbiztonságát és a hivatás széniéért Visszaverték az abesszin ellentámadásokat 0!asz hivatalos jelentés Ogaden meahódolásáról AdcLsz-Abeba sikereket jelent az északi frontról - Vad guerilla-harcok A szankciók frontja Addhz-Abeba, november 23. Etióp jelentés szerint ugy az ésjaki, mint a <léH fronton támadásba mentek át az abesszin csapatok. A csapatok éjjeli támadásokkal nyugtalanságot akarnak előidézni. A hadmozdulatok abesszíniai katonai körök közlése szerint arra irányulnak, hogy elvágják az olaszok összeköttetését és ezáltal megbénítsák az olasz csapatok előrenyomulását. Az abesszíniai hadvezetőség azt állítja, hogy eddig összesen 24 harci kocsit zsákmányolt /: az abesszíniai csajxitok. A harci kocsikat részben elefántcsapdák segítségével fo"t-ik el, részben pedig dinamittal levegőbe röpítették. Az abesszíniai katonák — az abesszíniai hivatalos közlés szerint •— oly módon harcolnak a harci kocsik ellen, hogy elbújva elengedik maguk mellett a harci kocsikat, majd ráugrancfc a kocsiltra és életük feláldozásával dinamittal felrobbantják azokat. Rómából jelentik: Hivatalos nelyen cáfolják azt az Addisz-Abebáből érkezett hírt, amely szerint Makale közelében egy ütközet során 300 olasz katona életét vesztette és nagyszámú fogoly, hattal m&s lőszerkészlet, valamint hadianyag iutotV az abesszinok kezére. Az olasz sa jtó- és propagandaügyi minisztérium a leghatározottabban cáfolja azt n hírt, amely szerint az etiópok visszavették Gorahajt és olasz benszülött csapatok 30 katonáját előrenyomulás közben lemészárolták. Véres harcok a vízért London, november 23. Mint a Reuter Iroda haditudósítója DzsibutibŐl érlesült, a szélső jobbszárnyon, a szudáni határ közelében, Ajelu herceg csapatai a közelmúltban ismét át próbáltak kelni a Setit-foljón, de az olaszok gyilkos gépfegyver, tüze súlyos veszteségekkel verte vissza őfeet. 4 szudáni határtól délfelé gyakrabban megismétv* lődik az összetíizéf, miután az olaszok kezükbe/» tartják a vízellátást és a szomjúságtól teljesen eltikkadt abesszinok több kétségbeesett eredménytelen támadást kíséreltek meg a forrásaik és patakok birtóklásáért. A harcvonal középső részén a olaszoknak sMeerült bekeríteni Szejum herceg csopatait, amelyek a Tembíen fensikon bujdosnak. Ogaden meghódolását jelenti De Bono fíóma, november 23. Az 53. hivatalos jelentés a keletafrikai helyzetről a következő: — De Bono tábornagy táviratoz™: A második hadtest arcvonalán az eritreai csapatok viszszászon fották a Takazze-folyón túlra az abesszin katonákat. Az általunk újjászervezett Tigre-tartomány lakossága állandóan nagy számban jelentkezik a mi helyőrségeinknél. — A szomáli harcvonalon Gorahaíban Hússza, Haile jelentkezett az olasz parancsnokságnál az ogadeni tartomány Rer-Dalali részének valamenynyi törzsfőnökével. Hussza Hailé a törzsfönökök nevében meghódolt és kérte, hogy 2500 fegyver« •emberével együtt részt vehessen az abesszin kormány ellen vezetett hadmüveletekben. — A szomáli harcvonalon lévő olasz hatóságoknál jelentkezett Ogaden tartomány Nakka-Kili, Rel-Elmii és Szekali részének valamennyi törzsfőnöke és más méltósága, sok fegyveres harcossal együtt és meghódolt. A fegyveres harcosok katonai hatóságaink rendelkezésére bocsátották magukat. — Mullah fia. Abd «1 Krím Mohamed Gevre-