Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-22 / 262. szám

io !> f. I MAGYARORSZÁG 1935 november 448. HTIINDENKIT ÉRHET BÁLESET de a DELMRGYRRORSZRG előfizetői biztosítva vannak ugybaleset mint halál esetére! A B tm AflYARORSZA« trOCNYC. H XI X IS ARP AD fELEBARAIOn fik 47 Kérésemre elmondtam eljegyzésünk előz­ményeit, a Petivel történt tegnap esti be­szélgetést, az akarást, melyben nem tanyát vert, a vágyat, mely Katóhoz fűzött, a re­ményt, amelybe bekendőztem a jövőmet. Anya mosolygós arccal és kimondhatat­lan melegséggel bátorított: — Ne félj senkitől te jó vagy és a jó em­bert megsegíti az Isten ... Csokoládé került elő. Majszoltuk. Majszolós közben szavakat sugtunk egymásnak, örültünk és belénk költözött az áhítattal várt kará­csony estének szelleme. A mécses nem törődött velünk. Egyked­vűen pislákolt. Az éjszaka pedig fekete testével, állomit­tnssan végig feküdt a szobán ... Kis Karácsony napján léptem először láb­ra. Tipegtem, topogtam. Járni tanultam. A család tapsolt, örült mozgásomnak. Én még jobban. Élég volt a fekvésből. Untam az ágyait és fájlaltam a tespedő semmit tevést. ; Betegségem idején tudtam csak meg, hogy j mit jelent egészségesnek lenni. Azideig 'eg­borzalmasabbnak az éhezést, meg a verést tartottam, különösen az éhezést. Ami nem jeleni azt, hogy a másikból nem kaptam volna elég kóstolót. Bizony kaptam. Dem­kótól, meg a tanitó úrtól. Mindennek elle­nére inkább a botot választottam, mintsem a korgó gyomrot. Hát betegnek lenni, még az éhezésnél is rosszabb. Mondom, pötyögős volt a járásom, billeg­tem balra, billegtem jobbra, ahogy jött. El­esni azonban nem estem el. Lábomat min­den egyes alkalommal tapogatózva előre toltam, kémleltem az utat. Megjegyzem, mindig a jobb lábommal kutattam a tere­pet. A jobb láb használatra Demkó szokta­tott rá. Azt állította, hogy a másik lábbal a luízból kilépni, azzal reggel földet érinteni kész szerencsétlenség. Rá hagytam. Ugy csináltam, ahogy parancsolta. Így szoktam rá a jobb lábra. A terep földerítését kővetőleg mindig kerestem a közelben egy megbízha­tó tárgyat, széket, vagy asztalt, vagy ágyat Biztosítékul szolgáltak. Ha inogtam, beléjük hasem javult. Nem ártott meg neki a sza­badlevegő. Ahogy ott lötyögtem a szobában, én és az ucca, a szabadlevegő után vágytam. Határoztam. Holnap, vagy holnapután, amikor egye­dül leszek a házban, kíszökök a szabadba. Természetesen tervemet megtartottam ma­gamnak. Hogy is mondtam volna el Kató­nak? Biztosan hazarendelné a családot. Meg­akadályozná a kiruccanásomat. Eldugná gú­nyámat. Gúnya nélkül meg még sem sétál­hatok télviz idején az uccán. Nyáron még megbocsátják a nagyok, de télen már nem. Biztosan bekísérne a rendőr. Ha ugyan most rendőrök őrzik az uccákat. A meg­szállás óta nem jártam künn a városban, amit tudtam, azt Kiskovácséktól hallottam. Azt, hogy Holicsek vonatra pakolt minden elképzelhetőt, kifosztotta a kastélyt. Azt hogy Kegyeimesék fáradalmaik kipihenásf céljából egy külföldi fürdőhelyre utaztak Ezzel kapcsolatban meggyanúsították őket Rájuk fogták, hogy a románokat $k hoztál be rendet teremteni. Aztán azt, hogy a fő­szakács is velük utazott, hogy a papok visz­szatértek, a plébános ur meg meghalt. Csór­ja Balázs tisztelendő vette át a plébánia ve­zetését. Az uj rendről is érdekes dolgokat tudtam meg. Szilveszterkor mindössze 11 óráig szabad volt mulatni. (Folyt, köv.í Apróhirdetések kapaszkodtam. Egyszer ugy megfogtam az asztal végét, mint Kuka a villanykarót. Kuka végigvágódott a földön, valósággal a karó­hoz ragadt. Kuka szívbajos volt. Egyébként tisztességes, becsületes kubikos. Szerencsére a megfázástól nem kellett tar­tani. Igaz, elfogyott az ősszel zsákokban gyűjtött gesztenyénk, de mégis meleg volt a szobában. Tóth Benjámin kiutaltatott szá­munkra egypár métermázsa tüzelőanyagot. Általában, mióta a megszállók tartották ke­zükben a hatalmat, rendesebb életet éltünk. Ha kellett valami, élesztő, petróleum vagy kenyérjegy, Tóth Benjámnhoz fordultunk. Ketten voltunk a lakásban. Én és a Kató. Ha inogtam, Kató közelembe férkőzött. Mindenáron segíteni akart. Tulajdonképpen ebben az időben már ke­veset beszéltünk egymással. Mozdulatából, ajkának húzásából vagy szemének játéká­ból következtettem arra, hogy mi a csudán töri a fejét. Ám lassan, fokozatosan a csa­lód is valami szokatlan szótlan megértéssel érintkezett velem. Csak ritkán beszéltünk. Elég volt egy kézmozdulat, egy szempillan­tás. Kovács bácsi még Szilveszterkor fölkelt ágyából. Spanyár orvos szerint egy ismeret­len betegség vett erőt rajta, alighanem én is abban szenvedtem. Mindketten napokig ká bultak voltunk. Időnként magunkhoz tér­tünk. Azt hiszem, hogy csak Aladár által is­mert regényekben fordul* elő hasonló. Ami­kor olvastam — megvallom őszintén — mesének tartottam az egészet Ismeretlen csodavilágnak. A Mister Herkulest, a verse­nyeket, meg a gyilkosságokat. Lábadozásom j ideje alatt megváltoztam. Kezdtem hinni az ; elképzelhetetlen dolgokban. Innen magya­rázható, hogy elhittem Spanyár orvos állí­tásait. Ennyiben jót tett velem a betegség. Spanyár valami lelki betegségről beszélt. Hát ugy kellett lennie. Kovács bácsi gyógyulása utón szobadha vágyott. Mi nagyon féltettük. Nem akartuk, hogy elhagyja a szobát. Marasztaltuk. No bizony nem nagy eredménnyel. Aggodal­munkat megcáfolta. Egészségi állapota so­BÚTOROZOTT -SZOBÁK* Különbejáratu bútoro­zott szoba 2 személyre kiadó Kereskedő vagy iparos, fórfiiaknak. — Imre u. 2 c. Szent Ist­ván-térnél. Elegánsan berendezett uri szoba fürdőszoba­használattal kiadó Pe tflfi Sándor sugárut 37a. I em. jobbra. Érdek­lődni d e 11-tól d. n. 3-ig. Foglalkozás Go^bukkfftés fehérneműkre és minden anyag ra szép, legtartf abb kivitelben géppel, — NITSOVITí Gr. Ap­pon.vl uooa ¿7. szám. Keresek tollválogató lányt Tollüzlet, Tá­bor ucca 8. Cipésztanoncot felvesz Váirady Márton, — Horthy M. u. 7. vagy Bocskay u. 11. Szobalány mindenesnek vagy bejárónak ajánl­kozom. Jókai u 1. fod­rászüzlet. Kifutó leány felvitetik. Stühmer cukorkaüzlct, Széchenyi tér 16. Házat legkönnyebben ri­adhat rofrj rehet, ha meghirdeti a OilmiByarorszáB apróhirdetései MMttt Doberman, pedigrés 8 hónapos, gyönyörű hlm­példánv megbizáshól el adó. Bartos könyvkeres kedés APÁS-VÉTEL Legmagasabb árat fi­zetek használt tárgyak ért ós ruhákért. Csehó, Attila ucoa 8 Pengős, fél pengős és Világvárosi regényeket magas árban veszek. Balogh, Mérei u. 6b. HÁZASSAG Jelenleg Szegeden la­kó, 50 éves építész fe­leségül venne hozzá il­lő intelligens egyént, megfelelő hozomány megkívántatik. Csakis teljes cimü részletesen megirt levélre válaszo­lok. „Boldog otthon" jeligére a kiadóba ké­rek választ. HüBHSa „Partner" és „Suttog va mesél" feligére ér­kezett levelet átvették F«iWff* *a<>rkr«zta: PÁSZTOR JóZrtK» Myomatott a kiadótulajdonos Uélmagyarorszáf Hírlap és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Feleiős üzemvezető: Klein Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents