Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-22 / 262. szám

(MAGYARORSZÁG SZBOED. Szcrkctz(Ot6g: Somogyi ucca ZZ. L. cm. Teleion: Z}.33.»Kladölüvalal, KttlcJitnkUnyvtAr «* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telelőn: 13-00. - Nyomdát löw Upót neca 19. Telefon: 13—OO. - IAvIrall -*• % levelei™: Tnnavorn»» n. Szened. Péntek, 1935 november 22. Ara ÍO fillér XL évfolyam, 261. sík. ELŐFIZETÉS: Havonta heiyben 3.2Ü, vidéken ea Hudapealen 3.00, kUlIOIdlin O 4<J pengO. — Egyei »zAm Ara hélkitz. nap ÍO, vatAr- Ünnepnap 1« '111. Hlrdeiések felvétele larlla »rerlnt. Megjelenik h«tlö kivitelével naponta reggel. Széljegyzetek két nyilatkozathoz A tegnapi események nyilatkozattételre birták a szegedi rendőrkapitányság vezetőjét s a* egyetem rektorát. A két nyilatkozat a nyilvánosság előtt és a nyilvánosság számára hangzott el, ugy gondoljuk, csak megbecsülést mutat ugy a nyilatkozatok, mint a nyilatkozók személye felé az a tény, a nyilvánosságra szánt nyilatkozattal a nyilvánosság előtt foglalkozunk. A főkapitányhelyettes ur a szenvedélyek kirobbanásának okát abban látja, hogy a szegedi egyetemi ifjúságot provokálás izgatta és sértetté. A főkapitányhelyettes ur nem közli a nyilvánossággal a provokálás tényét s a E

rovokáló személyét s igy nem áll módunkan a tények felől tájékozódást szerezni. Ha történt provokálás, a legmélyebben elitéljük azt az értelmetlenséget s azt a botorságot, mely ebben a provokálásban kedvét találta. Most azonban nézzük azt, hogy ezzel az állítólagos provokáléssal meg lehet-e magyarázni, lehet-e enyhíteni, lehet-e széipteni azt a bűncselekményt s lehet-e könnyíteni annak a bünlellneU súlyát, amit a Délmagyarország kiadóhivatala előtt a rendőrök Jelenlétében s a karhalalom ellenállása nélkül elkövetlek. A Szegedi Uj Nemzedék tudósítása szerint akkor provokálták az egyetemi ifjúságot, amikor a Délmagyarország kiadóhivatalának ablakait beverve, a Klauzál-téren a Kárász-uccára befordultak a tüntetők. A sorrend tehát a Szegedi Uj Nemzedéknek e tekintetben kétségbe nem vont tudósítása szerint az volt, hogy az egyetemi ifjúság tüntető és romboló különítménye előbb tört, zúzott, ablakokat vert be és vagyont rongált a provokálás hatása alatt elveszítve önuralmát s amikor „Be volt fejezve a nagy mü, igen, a nyelv forog s az alkotók" nem pihentek, hanem elvonultak kettős rendekbe, rendőri díszkísérettel, akkor történt — állítólag — az a provokálás, mely indulatukat fellobbantotta. Vagyis, mint látható, előbb cselekedtek a «érelem hatása alatt s c«ak ezu<ín sértették meg őket. Ez az indok és ez a rombolás — f i 1 i u s a nte patrem. Nem magábanálló jelenség és nem egyedülálló tapasztalat. A háborút kezdő országok mindig koholnak olyan ürügyeket, melyek, bár később történtek, korábbi készülődések és elhatározásuk indokoláséra alkalmasaknak látszanak. Az ablakok beverésében maeukat kitüntető iffak is erre a Kárász-uccai állítólagos provokálásra hivatkoznak magyarázatul és mentségül s meg sem fontolják, hogy ha történt valami, akkor történhetett csak, amikor már romboló munkájukal befejezték. Amint tegnapi számunkban már megírtuk, a rombolás előtt a szegedi rendőrség egy közege járt nálunk és figyelmeztette a kiadóhivatalunkban levőket arról, hogy az egyetemi hallgatók egy csoportja tüntetésre készül a Délmagyarország ellen s be akarják verni a kiadóhivatal ablakait. SsabatI talán tisztelettel megkérdemnünk a nyilvánosság elölt a főkapitányhelyettes urat: &a asc egyetemi ifjúság romboló Különítményé asz őt ért inscultus hatása alatt elkeseredve nyomban cselekedett, hogyan lehetséges asc, hogy a rombolás előtt egy félórával egy detektív már figyelmeseiette a kiadóhivatalban levőket a késscWö eseményekre? A főkapitány ur nyilatkozata ugy hat, mintha a rombolók a sértés hatása alatt minden kitervelés, megfontolás és elhatározás nélkül nyomban cselekedtek volna. Mi sokkal inkább védjük, mint támadjuk a tekintélyeket s nem szeretnénk a főkapitányhelyettes ur kijelentéseiben kételkedni, vagy azokat téveseknek kijelenteni. De ha hinni akarunk a főkapitányhelyettes ur nyilatkozatának, akkor fel kell tételeznünk, hogy Gyólay polgári rendőr olyan földöntúli, olyan misztikus erővel, a jövőbeláfásnak olyan divinációs képességével rendelkezik, hogy talán sokkal nagyobb feladat elvégzését kellene rábízni, mint amilyen most munkakörébe van utalva. A tények láncolatának egész összefüggését kellett előre látnia ennek a csudálatos képességű titkos rendőrnek. Előre kellett látnia azt, hogy a Kárász-uccán békésen ballagó egyetemi ifjakat inzultus fogja érni, előre kellett látnia azt is, hogy az inzultált csoport hogyan fog az inzultusra reagálni, tudnia kellett előre azt, hogy ha provokálják a szegedi egyetemi ifjak békésen korzózó csoportját, akkor a békésen sétáló ifjúságnak aktatáskája egyszerre tele lesz kődarabokkal s egyszerre, — mintha csak lett volna idejük a megbeszélésre, vagy kitervelésre, — a Délmagyarország kiadóhivatala előtt fognak teremni s „tartós felbuzdulásuk" hatása és impulzusa alatt be fogják verni az ablakokat. Ezt mind előre kellett látnia és előre kellett tudnia Gyólay polgári rendőrnek, ennek a telepatikus és televíziós fenoménnek, aki már akkor figyelmezteted bennünket, hogy az egyetemi ifjak egy csoportja tüntetni akar ellenünk és be akarja verni a kiadóhivatal ablakait, amikor még az egyetemi ifjakat nem is érte az az inzultus, aminek hatása alatt keletkezett erős felindulásukban igy elragadtatták magukat a minden erőszakosságtól irtózó rombolók. De van még egy adat, amit a főkapitányhelyettes ur nyilatkozata mellett mérlegelni kell. A Délmagyarország kiadóhivatala elő;t csoportosuló ifjak, — azért mondjuk csak igry, mert van bűncselekmény, aminek elkövetési cselekménye a csoportosulás, —1 irattáskájukból vették elő azokat a köveket, amelyekkel merényletüket elkövették. A főkapitányhelyettes urnák nyilatkozatát a laptudósításokkal összevetve, azt kell megállapítani, hogy ha érte sértés az egyetemi ifjakat, akkor érte, amikor már romboló munkájukat befejezték. A kérdés most az, hogy ha pillanatnyi felháborodásuk felindultságában akarták megtorolni az őket ért sértést, hogyan és mikor kerültek a kövek az iratláskába és a zsebekbe? nem ur ad nyiErre a magától felvetődő kérdésre feleletet a főkapitányhelyettes latkozata. De tegyük fel, hogy a cselekmények sorrendje más volt s tegyük feJ, hogy a rombolás valóban az inzultus hatása alatt következett be, a sétáló ifjakat megsértették a Klauzál-tér és a Kárász-ucca sarkán, mire a sérelem hatása alatt a Délmagyarország kiadóhivatala elé futottak és beverték az ablakokat. Az előbb feltett kérdésre igy sincs válasz. Mikor fegyverkeztek fel a rombolásra a rombolók? A Kárász-ucca 6. számú ház és a Délmagyarország kiadóhivatala közöli! útvonalon nem ludlák sem zsebüket, sem irattáskájukat kövekkel megpakolni. Mégis csak fel kell tételezni azt, hogy már akkor tele volt zsebük és irattáskájuk kövekkel, amikor elindultak sétájukra és — várták az inzultust, hogy majd annak hatása alatt — repüljön a nehéz kő zsebükből és irattáskájukból s la tudja, hol álljon meg. Mégis csak azt kell hinni, hogy Gyólay polgári rendőr ur nem rendelkezik azokkal a mágikus képességekkel s mégis csak ahhoz az egyszerű magyarázathoz kell folyamodni, hogy Gyólay polgári rendőr egyszerűen azért tudott a tüntetésnek és ablakbeverésnek tervéről, mert jóelőre elhatározták a tüntetők az ablakbeverésnek helyét, módját és idejét: Ha nem igy törtónt, akkor más csudának i«