Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-17 / 258. szám

Ö DÉL MAGYARORSZÁG TQ3'3 november T17. „Imperiál" -x? gyümölcscsarnok megnyílt! Kölesei uooa 2. O osó meszyitó Arak! Oszt hojnal egy moüe/n magyarral a tápéi réten Kora őszhajnali órán hirtelen fölriadok. Píros tüzfény vág az ablakomra. Szomszédom a keménykötésű öreg magyar, a nyugdíjas villamos főkala/uz disznót pörköl. Na ezt megtapasztaljuk — gondolom. Gyorsan magamra hányom ruháimat s pár perc alatt kint termek a nagybajuspu tűzmester mellett. Rákö szöntöm a jóreggelt, belevetem magamat a pörköléshez odahalmozoit szalmába s mig mögöttünk ott terjeng szelíd ködfátyolaival a tápéi rét, megindul köztünk a tü» meleg róasáivaf övezetten a jóizü beszélgetés, llosszu, kormos kétágú villa van az öregnél. Ezzol a bohókáshangulatu, furosa szerszámmal forgatja a kilendiónapos korában másvilágra szenderült félkövér malacooskát jobbra-balra. A tűz borostás arcába dobj« szelíd fénypászmáit, egy-egy pillanatra eltakarja a füst, de aztán megint lesiklik róla s ö csak végzi egykedvűen a maga plutói müveletét. — Ezt csinálja majd a pokolban le, ugye Balogh bátyám, — kötődöm vele — ugy, ahogy ő szokott máskor velem, mikor a bogaras, uri szamárságaimra tereli nagy ravaszul a szót. — Ezt ám, de ehhez is érteni kell! — hangzik fél pillanat múlva a felelet. — Na az már biztos. De én még nem láttam olyan dolgot, amihez ne értett volna Balogh bátyám. — Nono, — hangzik a kiét szótagu felelet és mély elégedettséget hoz a hang Egy munkás és fáradalmas élet, egy bóles nyugalom leszörődött zamatát hozza. Nem borizü és nem dörmógős. nem parasztikus. és nem álmosan vontatott ez a hang. Balogh bácsi városi ember volt. Balogh bácsi a maga módján s a maga egyszerű körülményei között modern magysr. De mégis, benne van ebben a kurta kis válaszban az a hallatlanul osudálatos és komótos önelégültség, amely a sajátmaga fölértékelésével és a saját élete békéjével a maga részéről mindent elintézett a világgal. Mélységes önérzet dagadozik Balogh bátyánk mellében. De meg Ls van okolva. Csakugyan mindenhez ért s azzal, hogy mindemhez ért, tndott is valamire menwi. Sok vidéki magyar ötletessége, ügyeskedése s ezermesterkedése ful bele különcködő bogarasságba. Ennék az én öreg szomszédomnak azonban •sép és kényelmes házat, szeríny nyugdijat ée békességes öregséget Mécj nem késő Osztálysorsjegyét megvenni a II. húzásra, mert a leg- 5 nagyobb nyeremények csak az utolsé osztályban sorsoltatnak ki. II. IiurAs Ffinyer. 20.000 pingö V. húzós »««500.000 Szerencseszámok: PetO Ernő föárusitónál f Szeged, Széchenyi tér 3 szám " OMUHMMMMMMMMMMMMUMMMMMMMMMMMMMM*** hozott a maga mindenhez értése Kubikos volt I valaha, majd a szürka emberátlag felé emelte tehetsége s kútfúró mesterré lett Később azután a villamos embere. Nincs szakma, amihez ne értene. Barkáos ember ő a javából anélkül, hogy eszelős találmányokon törte volna a fejét. Egyszerűen mindent megcsinált, előállított és kijavított a »«ját két kezével s bár lábaival alaposan elbántak az esztendők, ujjai még a fránya rheumától meggörbítve is aranyat "érnek. Most ledobja hirtelen a kétnyelü villát és j élesre fent kést vesz elő helyette. Leguggol a komoran füstölgő álla« mellé és gyors, műértő mozdulatokkal kapargatja le a pernyét az öszszecsomósodott kormos, agyotjégett szőrözettél együtt a szótalan delikvensről Előbb a háton siklik végig a kés, majd a fej és a lábak követj keanek. Fürge kézjáráasal nyul a malac hóna alá, aztáa egy ránxütás... már is hanyatt fekszik a tetem s most aztán a hasa szóratik tele szalmával. Elhintegeti rajta az öreg, majd izzó pernyecsomókat huz a frisj szalmatakaró mellé s egyszeriben felkapaszkodnak a szeszélyes piros nyelvecskék az állat lágyékára. A sápadt, csípős októberi- reggelben újra fel lobog a mindennapiság máglyája. kicsiny ez a minden históriai háttér nélkül való külvá rosi és juhszéli máglya s kellemes, sainte vérbelopakodó meüegsé/get áraszt magakörül. Jó ezt csinálná s jó ezt éleszteni mulatságnak is. Szegény ember miindennapias klosd gondja és munkája ez a mulatság: szegény ember örök disznajával. Meg az én elgondolkozó, külön szomorkás külön mulatságom is ott a háttérben, mikor alá-aláhanyathk a sió... Da esik aaért bőven köztünk, fcs « tárgya — mi lenne más — a malac, a disznó, a sertésvéaz, | a haszon és a kér, az érdemes hizlalni és a nem i érdemes hizlalni, a holtsúly és az élősúly, az állatorvos panaszos oltás-kvótája, a piac és a j kukoricaár. M1:ly egyszerűnek tetszik, mily kevés és gyatráosfca elemből szövődő János-fog'alkozá'mak a (Usznőhlzlalá«, de mennyi oslnja-blnJa van ennek a mesterségnek. Hány tényezőből kell ftsszeraknta * I válság sodrában evickélő dolgos, alföldi magyarnak a maga kis hizlalást manipulációit! Duruzsol, duruzsol az öreg munkája közben, ezekről a kisméretű, de az 8 életében olyan fon tos bajoskodásokról s panaszosan árad meg a szava, ha arról a sok akadályról esik szó, amelylyel a disanópörkölés megenyhítő percéig találkozott. S amint beszél, beszél, előttem kép: nagv egyetemes, szegén yemberien magyar tabló ködvonala! remegnek. filünk s még ha százszor tragikusan is, akkor Is vidámam, a jég hátán, de egy tapodtat sem tn énnk tovább mozdulni a Jég hátáról. Dideregve tonogumk rajta ide-oda, nyögünk, külső és belső kénvurak saruja alatt, kevergetjük a tréfa-szót kötődünk egymással, kubikrobotoo és hivatalban tűzről pattant lehetségességünk s anyaghoz tapodó tárgyia-ssáffunk mellett... Terveink és megoldásaink mindig a napi aktualitások megragadására Irányulnak. Az eszmét, a tervet, a rendszert, a sémákat nagyobbrészt mindig kívülről hoztuk. összeálltak néhányan vezető kultumagyarok s történelmet csináltak a maguk módján török és osztrák ellen, törökkel 05 osztrákkal rimboráskodva, de szemünk bogarában itt lent ott bujkál tovább a ml nagy és örök gyermekdedségünk. Úgyszólván semmi, de semmi sincs meg különösem a Nagyalfőld térségein szomorkodó és vidámkodó tanyás településeink kőzött a ragyogó frázisokból. Az alföldi medence mélyén tempós milliók élnek, egy kevés burgonya s egy kevés zsiradék lenn« a sokat és sokfélekép aposztrofált magyar parasztnak minden álma és boldogsága? — Mikor 5—6 gyermekével nyomorog a maga földes viskójában s ép oly reménytelenül várja a tél végét, mint mindig, ezer esztendőn át. Hol nagyon rosszul ment Itt s vért és verítéket áldozó istenadta" népnek, hol volt egy harapásoyi kenyere, de jól nem élt soha. Egy-egy szerencsésebb történelmi korszak, egy bölcsebb uralkodó leikéBek kegyelemsugara javított néha a helyzetűnkön, de soha fel nem növésünk játszi bölcsessége. « fatalista nemtörődésüok nem oldódott fel. Sok félének mondtak már bennünket és sokfélének hazudtuk már magunkat A biziánci történetiró portré-fedéstől Ady rimes jajkiáltásáig hosszú volt az ut. Történeti tragédiák vonultak át felettünk s bár húsúnkból és csontunkból éltek s nőttek naggyá, alig érezte meg kiszolgáltatottságát s yeszendöségét a magyar átlagság. Ha van az, ami a fazékban fő, ha feltünivek és biztatgatnak a mihálynaputáni idők toros, piroskadarkás körvonalai, ha jön szüret és keresztelő, ha a fonóban felcsendül a nóta, ha jó aratás és jó vásár volt és utána jó az áldomás, mi baj lehet ntég akkor?... Ha van csizmánk és kődmönünk, mire át fuj az északi szél homokos szteppéinken és felborzolja Tiszánkat, megbékülünk a sorssal és kényelmesen szundikálunk tovább... Balogh bátyánknak éppen négy malackája pusztult el a nyáron, de az ötödik megmaradt neki, itt füstölög a ködös októberi reggelben s tovább segít éltetni a hátából való zamatos jókkai, a vidámságos magyar tragédia szívósan elpusztíthatatlan szövedékét. De jobb igy talán? A lét legtitkosabb intencióit, Isten legszebb szándékait az embeirel még®s osak mi nem-kapitalista, nem-filozófus, nemégmardosó és nem-fanatikus, de földturő nép találtuk el? A mindenség hangjai között mégis a mi hangunk a legszebb, a mi lelki vevőkészülékünk fogja fel az igazi harmóniákat? így kell élni embernek a földön magasra ajzott tervek nélkül, ahogy mi élünk s legfeljebb szelidke álmokkal, mindenféle apró mesékkel kell átszőni az egykedvű hétköznapokat? Tűrtünk zsarnokságot, nagyokat pislogva nézünk fel rá, mint aféle Tlborenépecske, majd Jön néha a szabadságkeresés fellobogó indulata, de aztán minden hamuba roskad s marad minden annyiban. Maradunk, akik voltunk, „sohasem volt, ugy, hogy valahogy ne lett volna.'« és „holnap is nap lesz" bölcseségünkkel, sóvárgó és buzgó, pattogó és sirvavlgadó kétszólamú dalainkkal, Jó kis ebédeinkkel, Jó kis pörge kalapunkkal... Egypáran messzenézők, néhányan akarnokok tulbuzgók, becsületesek és üzletesek, fondorkodók és fontoskodóak elvérezhetnek vagy győzhetnek az Idegen eszme mellett, vagy ellen harcolva, de mi itt lent a porban és a sárban, akácfáink és vélyogviskóink kőzött, petróleum mécseink és kalendáriumaink mellett lényegében a régik maradiunk... Bármit tartogasson is számunkra Európa holnapi végzete. Erzsébet-névnapra Szegedi emlék könyvjelző, 20 féléből kiválasztható —.24 Iparművész miniatűr asztal 2 székkel —.24 Iparművész miniatűr korsó 4 pohárral —.24 Iparművész stoppoló fa —.24 Szalvétagyürü, szépen festve —.24 Fayance szendvicstál —.98 Fali sótartó fayanchól —.98 Fayance kancsó * —.98 Kerámia szoborfigura — Kerámia fali maszk —.98 Vásárhelyi kulacs —.98 Vásárhelyi fali tál — 98, —.58 AlabastTom hamutál —98 Alabastrom púder doboz —.98 Kaktuszcserép karódisz 1—.24 Politúros fa evőeszköztartó —.98 VásárJ.elvi virágváza —'.98, —49 Divat oyalcryöngy —.98, —.78, —.48, —.24 Ezenkívül óriási választék minden elképzelhető ajándétárgyakban. PÁRISI HOGY ÁRUHÁZ RT. »•a». CHKONICS és KISS UCCA SAROK