Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)
1935-11-17 / 258. szám
1939. november T7. OKLMAGYX ROTTS ZX G 5 világrészen vezető márka a szárazéi em-gyártmányok. Mikor kezdődik „ a fogyókura Szeptember vége volt. A csodás meleg őszi napok egyik a másikat «¿te. De a hideg reggelenkint már kacérkodott a későre nyalt nyárral, csipve egyet-egyet annak orcáján, mint a kikapós öreguruk az asszonynépek képén, mitől azok elpirulnak, vagy elsápadnak, már kinek milyen a természete. Olyan az erdő ilyenkor, mintha erdeidzsinnek festegetnék pa jkos kedvükbe barnára, pirosra, sárgára, olykor egy-egy ecsetvonást nyomva játszin, a lankás oldalon levő gőgös, körték viasz arcára is. A kíváncsi szőlőbogyók, kerek naiv szemekkel kandikálnak ki a levelek közül s kedvesen nevetnek a póruljárt kői téken. Szobámban ültem, kicsit szontvolódottan s színeztem az erdőt, a lankás hegyoldalt a szüretjével, a kis erdészlakot a szeliditett őzikéjével, —• ahová az idén elfelejtettek meghívni. S ha nem szégyellem, talán még sirva is fakadok. Nagyon haragudtam Ilucira, az erdészék rosszposztójára, —• kinek kópéságaiban mindenkor méltó társa voltam —, hogy ennyire késik a meghívással. Talán mégsem hivnak az idén? gondoltam ijedten s csúnya gyanú kezdte magát befészkelni nálam. Akárhogy küzdöttem is ellene, nem birtam szabadulni tőle. lluci apja tavaly kapott segítséget, egy fiatal erdőmérnok személvében. Biztosan céljaik vannak vele — gondoltam ajkbigye*ztfe s kíváncsian nézegetni kezdtem magamat a szemközti tükörben. A vizsgálat kielégített és így nagylelkűen igazat adjam barátnőm óvatos mamájának. A sürgőnvhordó vetett véget tépclődéseimnek és megszégyenített önmagam előtt is: „Sok murira van kilátás — szólt a szöveg — azonnal gyere. Várunk." Sziuindián üvöltéssel táncoltam körül a szobában s kapkodtam Ös«*e n darabjaim, de hogy mégis eljutottam a délutáni vonattal, az egyedül Zsiuska szobalányunk érdeme volt. Egész nagy társaság várt a vonatnál. Igen büszke voltam a fogadtatásomra. Sietve kapkodtam le. csomagiaim és repültem lluci nyakába, ki egy lélekzetvételre elmondotta, hogy menvnsszonv és ma eljegyzésre érkeztem. És hogv korán elvetett gyanúm végkép csődöt mondjon, bemutatta vőlegénvét, az uradalom egvik gazdatisztje személvében. Emelkedett hangulatban ültünk kocsira és a hosszú sor, mint egy lakodalmas menet, megindult az erdőnek. Megérkezésem után azonnal elvonultam, magam kicsinosítani, miközben veszedelmes tervek kóvályogtak fejemben, az uj erdészmérnök Iránt. Kissé irigykedve gondoltam barátnőmre, kinek már nem kell holmi férjfogási manőveiekkel strapálnia magát. Nehezen tudtam megküz üzdeoii táskám zárjával, de végre mégis engedett. Fedelét felkattantva elképedésem határtalan lett. Egy vadonat uj frakk, egy pár férfi lakkcipő, kikeményített ingmell, pizsama, nadrágtartó, stb. került elő a táskából. Érthetetlen volt a dolog, egész uton módomban sem volt elcserélni. Hacsak? ... villant meg, a Nyugatinál a hordár, nem követte el ezt a tévedést. — Na, szervusz Nácil... — gondoltam magamban s dühösen hajigáltam vissza az idegen holmit a táskába. — No ennek sem tudom — sóhajtottam fel —, hol szaladgál a gazdája. — Most azután vége minden hódítási kísérletemnek. S amint rágondoltam kedvenc daiabjaimra, amelyekkel felfegyvereztem magam, mintegy hódító hadvezér — eltört a mécsesem. A földön ülve, a csomag előtt — felváltva — turkáltam, szipogtam, majd újra turkáltam, még a zsebemben is, kíváncsiságomat ekkép kielégítve. Majd rágondoltam a koffer tulajdonosának az arcára, ki alkalmasint, most ugyanilyen bután ül a kofferem előtt, az én k&avenc toilett darabjaim forgatva s ki alighanem valami nagy ünnepségen készült résztvenni — tekintve táskája tartalmát —, minden bajom ellenért) hangos hahotára fakadtam. Egyelőre ugyan nem tudtam, hogy hogy jutok ismét vissza jogos tulajdonomhoz, de a velemszületett jókedv győzedelmeskedett felettem. Az el jegyzési vacsorán két-három számmal nagyobb frakkban, mint alakom megkívánta és lábaimon laffogó cipőkben — melyekai egy madzag segítségével erősítettem bokáimhoz — jelentem meg. Az egész társaság elképedése, majd hangos hahotája között ültem asztalhoz. Nem voltam hajlandó átöltözni. Hogyne... majd ha bolond lennék. Hisz kedves utiruhámban kis szürke egérge lennék csak. a sok csinos «elvemruha köfcött. Mig igv? ... Volt eszén, favorit maradtam. — amint ott laffogtam — majdnem elveszve cipőmben és ruhámban. Már jól a reggelbe nyúlt az éjszaka, mikor autótflíkölésre lettünk figyelmesek. — Kl lehet az uj vendég? — tanakodtunk, amire nemsokára az ajtóban megjelenő idegen ur adta meg a feleletet. Engedelmet kérve, engemet keresett, kezében. llueinak reggel feladott sürgönyét lobogtatta. melyet pzerencsérare, avagy szerencsétlenségemre — Zsuzsa * ¿ietségbén a táskámba csomagolt. Éppen a laffogóst jártam szólóban. A bő cipőkben cuppogva dagasztottak a lábaim. A frakkszárnvak — egy tőlem teljesen külön szólóba kezdtek — jobbra-balra himbálva magukat, mint valami virgonc, szabadjára eresztett fiókák, miáltal az édesanyjuk, a frakk felsőrésze, kétségbeesetten kapaszkodott hol a Minden KdlyOdban kliUnöen 6 g-xfrn^m—mmmmmt—mmmmmmmmmm T üszt? és "?zr!aságos a dorogi saüoit koksz! I RÁCH, Tel. ff—26.] A, vliajmMK«* EK A, Philipe, Standard. TeleSunken rádiókészülékek mér 98 PGIIQÓtoI kaphatók ^ IE (J T S C !HI ALBERT rMió-4B_'1n*?1??si£l •Ul&latinál szeged Kát-ást pengi rádió É neoa 7. Tel. 17-71. K*4resfi r#Mletfi«k)»1 félWtelek. Most már vehet Írógépet, mert megérkéftak a REMTOR írógépek, mélynék mind a négy modalijá a mai fejtett irőgépgváftás Csúcsteljesítményé. Lényeges ujitá^a a rőgziieti kocsisln és sQlyedA beiüKos&r — 18 havi részletre is kapható W1RTH és RENGEYnél Széchenyi-tér 5. ZONGORÁK négyszáz pengőttí. 30 pMgöi részletekben la. OPERA ZONQONATIMM Budapest, Erzsébet kBriit !. Rr jobb, majd pedig a balvállamba. A jókedv átragadt a nadrágtartómra is, mert önállósította magát, csintalanul kezdett legombolódni. A legszerencsésebb percben lépett be az idegen, ahhoz, hogy idejében megfoghassam szaladásnak induló nadrágom. Engem megpillantva, rákvörös lett a méregtől. A vörös színek azonban még erősebben hajlottak a gutaütés felé, mikor közelembe ért és meglátta vadonatúj ruháját és kikeményített ingmellét, erősen lestrapált állapotban. Végignéztem magamon én is s hirtelen nem kín bűntudat fogott el. No, de csak egy percre, mig uj ismeretlenemnek az ajkát a nem éppen udvarias szavak el nem hagyták. De arra már nekém kerekedett feljebb. Elébe álltam nadrágzsebbe dugott kézzel, kifeszítettem mellemet — mint gentleman áll gentlemaniial szemben — és egész csendesen megjegyeztem, hogy nekem semmi kifogásom se lenne, ha most az én uj estélvi ruhámban ismerhettem volna meg s ezért korántsem gorombáskodnék vele... Bocsánatot kért, elnevette magát s csak a Tejét vakarta, hol kerít most egy szabót, aki kivasalja öltönyét. No meg az inge, azt hol kerít másikat, lévén botos násznagy, még aznap délelőtt a szomszéd megyében. Megelégedetten néztem végig vörösborral összecsepegtetett ingmellén, azt reméltem titokban, hogy igy uj ismerősöm kicsit nálutik reked. Ugyanis átkozottul csinos volt, no és karikagyűrű sem volt az ujján. Barátnőm apja oldotta meg a kéTdé*t. Felajánlotta keményített ingét, mit uj ismerősöm örömmel fogadott a meghívással együtt, hogy visszahozva a kölcsönkapott darabot, nálunk tölti a szüretet. Harmndnan csakugvan be is állított ruháink társgardáia. De ezúttal női ruhában fogadtam. Sőt beállított külön szüretre és vaddisznólesre Is. Ugv látszott, nem tudott lemondani a már egyszer birtokolt ruháimról. A vége az lett, ha nem is eljegyezve, de mégis mint — menyasszony tértem vissza a fővárosba. S amint kofferieink békésen egymás mellett hevertek a hálóban, szemem szeretettel siklott vééig rajtuk. Maid, Szent Isten, rezzentem fel őszintén ha már nem strapálom magam férifogási manőverekkel, ép ugv el fogok hiíni, mint az anvátn. De aztán ránéztem a szembenlévő ülésre és ugv tálaltam, hogv minden fándtságot megér egv esetleges fogvasítókurához. 8 Sz. Raffinger Irén. Kőnjrelí Gelléri Andor Endre: Kikötő. Gelléri Andor Endre, a kitűnő fiatal iró uj novelláékötetének hősei kis emberek, a legkisebbek: munkások, munkanélküliek, társadalmon kívüli lények, csavargok, vagy a társadalom támaszai: komoly kispolgárok. Néha a legsúlyosabb tragédiákban kapnak szerepet, néha vérzőén groteszk helyzetekben. Gelléri mindkét véglet hatalmas, izzóereJfl megeleveraitője. Nem hidegen szemléli a maga világát, mély emberi szánalom és a szeretet forrósátra osap ki minden sorából. Gelléri Andor Endre fiatalkora cl 1 önére rövid idő alatt a legelsők közé futott be. Néhány évvel ezelőtt ő volt a Mikszáth-regénypilyázat nyertese és megkapta a Baumgartén irodalmi dijat Is. Uj novelláskötet? az Athenaeum novellasorözatáWi most Jelént meg. ,.,Pesti Napló Könyvek" decemberi uj kötete. Az Est-lapok kiadásában megjelenő páratlan sikerű könyvsorozat december 1-én uj kötettel szaporodik. Ezúttal nem szépirodalmi, hanem úgynevezett ismerétterj^ztő kŐnyv jelenik meg, cime: „Müveit H udvarias ember a XX. században." A hábötu nemcsak felforgatta, de újra rendezte az életet, ma máskép és más célokért, más keretek közt élünk, mint a bábom előtt. Ez a dúsan illusztrált kötet komoly és tréfás vezető a nngypolitika, a világ fegyverkezése, viselkedésé, öltözködése, uccán, telefonnál, időzés, szinházbajárás, gyermeknevelés, vendégeskedés kártyázás. táreasSzórakoaás területén.