Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-17 / 258. szám

DELMAGYAKORSZAG iZEOE». SzerkemMieg: Somogyi uccu nnirontho* ELÖEIZETÉSi Havonta heiyben 3.ZO. lelclon:ZJ-3 J-KlodöWvolol. TaSaiUdU. 19JJ MUVC1UUCI 11. vldéKen e* Budapeilen 3.60, uUltaidOn liölcíönkünyvlftr é. feg,lrod«: Aradi O peng». - Egye. >Mn> Ara béuoz­relf*0~; - Nyomdát lőw Ara 16 fillér nap iu, vasár- «» Ünnepnap 1« Hit. IJlr­Lipót ncca 19 felelőn: t3-06. . liylratl ^ deiéteíc telvétele tarlla »zerlBt. Meg)» eS íevélelm: Dé'-n^gyarorszdg, Szeged. XI» évfolyam 25*7. S25. laalk Itétio Klv«tel«yel naponta reagol Iskola-szanatórium Harcolhatnak egymással hadvezérek és politikusok, állhatnak egymással szemben nemzetek és társadalmi osztályok, a világ megszámlálhatatlan feladatai és kötelességei között egyetlenegy van, amiben közösek mindnyájan, akik a kultura és szeretet szoli­daritásából nem akarják magukat kizárni. S ez a kötelesség az, amivel agyermeknek tartozunk. Meg kell adni Istennek, ami az Is­tené s a császárnak, ami a császáré, de meny­nyi pusztulás, mennyi vér és mennyi szen­vedés kelt a harcok nyomában, amelyeket szóval, tollal és ágyúval azért vivtak meg, mert nem tudtak ennek a szolgálatnak mód­jában, vagy mértékében megegyezni. A gyer­mek az egyetlen ezen a véres világon, aki soha harcot nem idézett fel, aki mindig csak a béke szellemét és áhítatát terjesztette. Csak most Szegeden látunk kivételt az örökérvényű szabály alól. A gyermekvédelem érdekét Szegeden fenyegeti támadás, Szege­den kell most attól félni, hogy amit a társa­dalom és állam közös munkával életre hivni szándékoz!', azt fogja meghiúsítani egy bi­zonyára jóhiszemű, bizonyára jószándéku, bi­zonyára jóakaratú, de helytelen, téves és káros törekvés. A szegedi akció páratlan buzgósággal és Szívóssággal fáradozva a maga elé tűzött ne­mes feladatok megvalósításán, azon munkál­kodik, hogy Szegeden külön elemi iskolát szervezzen meg a szegény és gyönge, támo­gatásra szoruló s a szegények betegsége: a tuberkulózis ellen védelmet igénylő gyerme­kek számára. Az iskola számára ideális elhe­lyezés lenne az ujszegedi volt szerb konvik­tus, ami most a kárpótlási javak tulajdonát képezi. A szegedi akció számára száz­húszezer pengő támogatóst he­lyeztek már kilátásba, ezt a százhúszezer pengőt meg is szavazták már a létesítendő üdülőiskola számára s most csak arra volna szükség, hogy ezt az épületet is megszerez­zék e nélkülőzheteden, a nemzetmentés mun­kájában az első frontra kivezényelt intéz­ménynek. S ez a törekvés zökkenők nélkül haladt a cél felé s egyre közelebb láthattuk magunk előtt annak az iskolának megnyitá­sát, amely a tüdővésszel eljegyzett, de még nem beteg szegedi gyerekek — nem nagyi­tünk — ezreinek egészségét és fiatalságát hivatva van megmenteni, mig most hirtelen váratlan akadály elé került. Felmerült ugyanis az a terv is, hogy Sze­geden egy gazdasági szakiskolai tanítóképzőt is kellene felállítani, ami helyes, okos, indo­kolt kívánság, ami minden közéleti tényező támogatását megérdemli, csak éppen arra nz egyre alkalmatlan, hogy azért, mert talán valamikor ezt az iskolát meg fogják szer­vezni, azért most ne lehessen felállitani és megnyitni a szegény szegedi gyerekek üdü­lőiskoláját, a szegedi iskolaszanatóriumot. Hallottuk az aggodalmakat, hogy az ujsze­gedi tanítóképző környékét majd ijesztővé terzi ez az üdülőiskola. De hallottuk a meg­győző, a felvilágosító, az aggodalmakat szét­romboló választ is: a piarista gimnázium kör­nyékét a klinikák nem teszik félelmetessé, pedig járványos betegeket is ápolnak és gyó­gyítanak körülötte. Ha valaki azon fáradozik, hogy a szegedi gazdasági szakiskola számá­ra szerezze mee azt az épületet, amit a taní­tásra, a táplálásra és orvosi ellenőrzésre egy­formán ráutalt gyerekek számára szemelt ki az áldozatos jóság s a másokkal törődő ön­zetlenség, akkor leplezett mozdulatokkal más célok mögé bújó törekvésekkel ne harcoljon ellene, mert anélkül, hogy akarná, a sze­gény, segi tség után esdeklő gye­rekek ellen fog harcolni s ne Ígér­jen senki az épület használatáért egy nem lé­tező intézmény nevében nem létező pénzösz­szegeket, amivel azt idézheti elő, hogy a sze­gény szegedi gyerekek későbben jutnak, vagy talán soha nem fognak eljutni abban az isko­lába, ahol értelmükkel és egészségükkel egy­formán törődnek s ahol egyidőben kapnak tanítást és élelmezést, tanítói és orvosi fel­ügyeletet. Ha mód van arra, hogy Szeged városnak és a város polgárságának jelentős áldozatai nélkül ilyen intézménnyel gazdagodjon s a közegészségügynek elhanyagolt s szinte ki­ürített szegedi frontja a tuberkulózis elleni küzdelemben ilyen hatalmas — erődítéshez jusson, akkor sem gáncsoskodással, sem jó­hiszeműen felvetett ideákkal nem szabad egyetlen pillanatig sem hátráltatni senkinek ennek a termékeny és te rmelő gon­dolatnak valóraváltását. Szeretnénk azt mon­dani: minden orvos, minden pedagógus és mindenki, aki érez magában szociális köte­lességeit, csak a terv sürgetői közé állhat. A Páris, november i6- Az Havas Iroda jelenti Rómából: De Bono tábornokot felmentetlék a keletafrikai főparancsndfíság alól és tábornaggyá nevezték ki. Utódjául uj keletafrikaí főparancsnokká Ba­doglio tábornokot nevezték ki. A felmentésről Rómában a következő hivata­los közlést adták ki: — Maka'.e elfoglalásával De Bono tábornok Kelelafrikában befejezte a rábízott feladatot. A Duce távi rfi tot in;é_ett De Bono tábornokhoz, amelyben elismeri, hogy elvégezte a rábízott fel­adatot és többek között a következőket írja: gyűlölködés vértől vörös tengeréből s a ve­télkedések viadalai közül emeljük fel a gyer­meket s azokat az intézményeket, melyek e ma gyermekein keresztül a holnap feladatait teljesitik. Hallgasson el minden aggodalom s legyen mindenkiben annyi szociális és annyi krisztusi kötelesség, hogy a gyermekvédelem munkáját sem koholt, sem meglevő aggodal­makkal nem hátráltatja, „engedjétek a kis­dedeket" az egészséghez, a táplálékhoz, n friss levegőhöz, az élethez, engedjétek meg­menteni azokat, akikre a pusztulás vár s a halál lesekszik. Nemzedékmentő, életmentő, jövőtszolgáló feladatra vállalkoztak a szegedi iskolaszana­tórium életrehivói. A szegedi társadalom­nak az a kötelessége, hogy osztatlanul, k i ­vétel nélküli egységben álljon azok közé, akikben ez a nemes gondolat felmerült s akik annak valóraváltásán fáradoznak. A szegedi társadalomnak ezt a harmóniáját nem zavarhatja meg senki, senki sem vállalhatja, senki sem veheti magára azt a felelősséget, hogy ennek az intézménynek el­gáncsol á s á v al szegedi szegény gyerekek százainak betegségét, pusztulását, halálát okozhatja. S talán az Úristennek is legtetszőbb a hála. ha a betegségtől és haláltól szeretettel megváltott gyerekek tiszta ajkán csendül fel kórusa. »Igen nehéz körülmények között kellett megol­dani ezt a feladatot és mégis sikerült azt teljesí­teni olyan eredménnyel, amely legnagyobb hét­Iára kötelezi az egész olasz nemzetet.« — Mussolini értesítette De Bono tábornokot, hogy a király Tigre tartomány visszaszerzése és pacifikálása körül szerzett érdemeinek teljes el-« ismerése mellett javaslatára Olaszország tábor­nagyává nevezte ki. De Bono tábornok helyébe Badoglio tábornokot nevezte ki a király. Római hivatalos helyen megjegyzik, hogy a hadjáratnak az első részlete, amelyn**1' tulaj­donkénen csak szimbolikus jellese \olt, az Döntő összecsapásra készülnek Amba-Alaginál De Bonot visszarendelték, Badoglio tábornagy lelt a keletafrikai olasz csapatok főparancsnoka — A négus kiadta a parancsot az ellentámadásra Foníos tanácskozások Rómában — Összeült a fasiszta nagy­tanács — A német követ Mussolininél London, november 16. Addi«z-Abebából je­lentik: Haile Szelasszie császár 60.000 puskái küldött a harctéren levő abesszin haderők­nek és utasította Kassa és Muhigeta herceget, hogy ne vonuljanak többé vissza, hanem kísé­rel |enek meg határozott ellenállást Amba-Ala­ginál. Makome herceg 20.000 abesszin haderő élén elvonult az addisz-abebai császári palota előtt. amelynek erkélyéről a császár végignézte a csapatok diszmenetét. A katonák harci dalokat énekelve vonultak el a császár előtt és ezt üvöl­tötték: — Oroszlánok és Oroszlánkölykök vagyunk! Nem félünk az ellenségtől, még ha repülőgé­pekkel és harcikocsikkal jön is ellenünk! Gvőz­tesen térünk vissza, vagy a keselyüket fogjuk holttesteinkkel hizlalni... De Bonot felmentették a főparancsnok! tisztség alól

Next

/
Thumbnails
Contents