Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-16 / 257. szám

D EI. M A G y A R O R S 1XG T935 november W. nBBBBBBBBBBHBHK' 3HDHBN bíróság épületinek ablakbeveréséből egy szó tem igaz. Az assaonyok kihallgatását itt végeztük a íoezolgabiróeégon, nem én foganatosítottam ugyan, hanem a szolgabíró. Annyit tudok, hogy n vizsgálatok miatt feli idültan panaszkod/dl; az asszonyok, de nem felel meg a valóságnak, hogy »feldühödött anvik csaiwta rohamozta meg » főszolgabírói hivatalt c. Jt plébános asc eseményekről Beszéltünk Szlriha Kálmánnal, Kiskundorozs­ms plébánosával, aki az Agyról » kővetkezők­ben nyilatkozott: — Általános felháborodásról, botrányról egyet­len szó sem igaz. Én az egész idő alatt a köz­Bégben roltam és csak nemrégiben értesültem róla — a fegyelmi eljárás megindítása után —, hogy mi is történt. Nekem erről mind a mai na­pig senki sem panaszkodott a híveim közül, pe­dig igen csak el szokták mondani keserveiket. Nem igaz serami abból, hogy a községben végig­vonult a feldühödött asszonyok osapeÉa és róeg­fobaniorlfl a főszolgabírói épületet. A KöxségGásián Jártunk a községházán is, itt sein volt roham. — Tegnap este hallottuk, hogy mit hiresztel­í»k Dorozsmáról: hogy itt valósággal forron­gás WD aa orvosi vizsgálatok miatt. Nem volt semmiféle felvonulás, ide 9CTYI jött senki »em panaszkodni — mondották a községházán. Az orvos falán szabálytalanságot követett el a vizs­gálatok alkalmával, de ez az ő dolga. Azt is híresztelték — mint halljuk —, hogy dr. Korom­nak a közfelháborodás nyomására el kell költöznie Dorozsmáról. Ez nem igaz, itt van most is a csa­ládjával együtt és semmi bántódása sincs. Az Országos Központi Hitelszövetkezet, jobban mond­va a Földmunkások Vállalkozó Szövetsége sokat »égit a kubikosdkon ás családjaikon, ezt a do­rozsmai földmunkások is tapasztalhatták. Egy anya Beszélgettünk ax egyik asszonnyal: Godó La­josnéral, aki a Szabadka ¡-ucca 3. szám alatt la­kik. Neki két leányát, egy 6 és egy 11 évest vizs­gáltak meg a szóban forgó orvosi vizsgálat során \ és a hírek szerint ő ment fel először panaszt tenni a főszolgahiróságra: — Én nem mentem sehova sem — mondta —, engem ugy hivattak fel a főszolgabiróságra. Mikor felhivattak, még azt sem tudtam miért kell mennem, ott tudtam meg azután, hogy mi­ről van szó. Hát bizony feleslegesnek tartottam, hogy »ugy« vizsgálják meg a leányaimat és ha előzőleg tudom, tahin el sem engedem a vizs­gálatokra ... Én nem vonultam fel asszonyok csapatával, ilyet most hallok először, az sem igaz­ság, hogy feldühödve beverték a kisleányok szü­lei a főszolgabiróság ablakait, lín ilyesmire soha­sem gondoltam ... Asc orvos felesége: Dr. Korom Ernő, a felfüggesztett községi or­vos tegnap Rudai>estre utazott, keresi az igazát. A feleségét találtuk otthon és dr. Korom Ernőné hosszas kérdezés és kertelés után ezeket mondotta: — Borzasztó ez a vád az uram ellen. Aki is­meri az uramat, tudja jól, hogy képtelenséggel vádolják. Bizunk abban, hogy sikerül ezt be­bizonyítanunk, mert a fél jem természetesen meg­fellebbezi a fegyelmi eljárást és az állásától vaJó felfüggesztést elrendelő határozatot. Elképedve hallottam azokról a hitekről, hogy »sírás, jajve­székelés és felháborodás« van Dorozsmán és a feldühödött asszonyok mit csináltak. A vizsgá­lat fogja kideríteni, hogy vétett-e az uram és mi bátran nézünk a fegyelmi vizsgálat elé .. A férjemnek minden gondolata csak az volt, hogy a község egészségügyét javítsa és ellensúlyozza a tuberkulózis szörnyű pusztításait. Kóüégberjtő a helyzettink, de bízunk benne, hogy kiderül: nem bünbt m férieml Választás ulán bojkott A csendőrség jelentését - feljelentésnek fogadta el a törvényszék (A Délmagyarország munkatérsától.) A múlt hónap utolsó hetében egy választási ügyet tár­pyalt a szegedi törvényszék Kadny-tanácsa. A vád­lottak: Tamási Antal, a földeáki független kis­gazdapárt elnöke és Szol,-ács Mihály, a párt főtit­kára voltak. A vád szerint azzal követték el a vá­lasztási vétséget, hogy a választás után a Nep­koreskedőkre és iparosokra bojkottot mondottak ki és ezáltal azoknak lényeges anyagi károso­dást is okoztak. A legutóbbi tárgyaláson nagy vita keletkezett, hogy történt-e feljelentés. Ugyanis a felek kőzött azóla megjegyezés jött létre sok tekintetben, most már máskép nyilatkoztak a dologról és egyikük sem akar feljelentőként szerepelni. A tárgyalás soráq a tanuk oiyértelmü vallomást tettek, hogy ők csak panaszkodni mentek a köz­ségházára, feljelentést azonban nem tettek. A1 csendőrségi» már ugy hivatták őket, ott kihall­gatásokat esrköíöltek és a tőrvényszékre jutott el az ügy anélkül, hogy feljelentést tett volna va­laki. A legutóbbi tárgyaláson elrendelték a ki­hallgatást eszkőzlö személyek beidéaéeét Pén'eken folytatiák a törvényszéken a tárgya­lást, a községi tisztviselők, bizalmi férfiak és a cfenlő ók tettek *a omást, részié esen ismer let ve az ügye!, azonban még ezek ulán sem lehetett teU jesem lisztázni, hogy — a feljelentés megtör­tént-e? A bíróság hosszas tanácskozás után döntötle el, hogy nem rendel el további bizonyitáskiegészítést, hanem meghozza az ítéletét. A törvényszék bűnös­nek mondta ki a két vádlottat választási vétségben és ezért fejenkint 30 pengő pénzbüntetésre ítélt* őket. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a csendőrök hivatalos jelentését feljelentés­nek tekinti. Ax ítélet, amelynek végrehajtását a törvény­szék fd függesztette, jogerőre emelkedett. Bőrkesztyűt csak szaküzletben vegyen! I! Divat nappa börkesztytt, minden «in P 4"80 Minden 4rért UKffp kesztyűsnél Bélelt nappa bőrkesztyű, gombos »* 5-5Q KlaUZ&l-tér 3 Erdélyi irók a szegedi pódiumon Pálfy polgármester köszönete Bántfy Miklósnak a szegedi szabadtéri f&fékok / művészi sikeréért (A Délmagyarország munkatársától.) Az er­délyi magyar írás követei csonkamagyar orszá­f 1 előadókörutjukon pénteken este a szegedi őzőnségnek mutatkoztak be. A Tisza-szálló nagyterme zsúfolásig megtelt azokkal a sze­gediekkel, akiknek szivéből még nem ölte ki a válságszülte közöny az irodalom szeretetét. A közönség soraiban megjelentek Bárányi | Tihor főispán, dr. P á 1 f y József polgármes- j ter, dr. Ditróí Gábor rektor, dr. Szalay l József ny. Főkapitányvdr. Bíró vrz Béla fóka | pitánvhelyettes, valamint a város tárvadalmi cs szellemi életének más reprezentánsai. Hat óra után jelentek meg a közönség előtt az erdélyi irók. Lelkes, hosszantartó taps fo­gadta őket. Az ünnepélyes kulturdélutánt dr. Pálfy József polgármester nyitotta meg. A következőket mondotta: — Amint a családban boldog örömmel ölel­jük keblünkre a messzi idegenből hazatérő csa­ládtagot, azzal a testvéri érzéssel fogadjuk és ünnepeljük ma erdélyi testvéreinket. A vi­szontlátás gyorsan röpülő örömteljes óráiban talán kölcsönösen sok mondanivalónk volna egymásnak, azonban hallgatózó szomszédok feszélyezik találkozásunk intimitását, akik egy-egy elejtett szót felkapva, azt könnyen fél­remagyarázzák s ezért jobb, ha nem esik szó másról, mint az irodalomról. De nincs is sem­mi titkos mondanivalónk egymásnak, őszin­tén örülünk a viszontlátásnak, őrülünk, hogy írásaitokból, ékes magyar nyelvetekből tele­szívhat iuk magunkat egv kis erdélvi hangu­lattól. Viszont Ti mielőtt bárkivel is szót vál­tottatok volna, megkaptátok azt, amiért ide­zarándokoltatok. megkaptátok abban a pilla­natban, amikor átléptetek a magyar földre és a magvar ég alatt tiszta magyar levegőből lé­legeztek. — Szeged közönsége nevében köszönöm er­délyi testvéreinknek, bogv ellátogattak hoz­zánk, hogy elhozták nekünk Erdélv néma üze­netét és megajándékozzák a város kulturára mindég szomias közönségét. Erdélv irodalmá­nak. a mi irodalmunknak igazgyöngyeivel Er­délyország felejthetetlen kedves hangulatával. A polgármester végül sajnálattal jelentette be. bogv gróf Bánffv Mik'ós betegsége miatt miatt nem jöhetett Szegedre, báré Kemény Jánost pedig édesanyja súlyos betegsége tar­totta vissza. — Boldogok lettünk volna — mondotta a polgármester —. ha itt üdvözölhettük volna gróf Bánffy Miklóst, akinek ezen a helven fe­jeztem volna ki a város hálás köszönetét am­iért a szép munkáért, amelyet a szegedi szabad­téri játékok művészi Mkere érdekében kifej­tett. Nyirő József mondott köszönetet azért a szeretetért, amely­lvel Szeged fogadta erdélyi vendégeit. Elmon­dotta, hogy Erdély némán, szeretettel és ra­gaszkodással figyeli az egyetemes magyarság sorsának alakulását. A robusztus erdélyi szik­la homlokán nyílik egy szerény, kis virág, az erdélyi irodalom. Az erdélyi írók mostani út­ja is a köszönet kifejezése azért a szeretetért, amely innen sugárzik vissza Erdély felé. A nagy tetszéssel fogadott beköszöntő után Tompa László olvasta fel néhány megkapóan szép költemé­nyét. Tompa verseiből meleg fénnyel árad az erdélyi élet minden szépsége, minden szomo­rúsága. A verseket megilletődött áhítattal hall­gatta, élvezte végig és nagv tapsokkal jutal­mazta a közönség. Molter Károly nagyszerű, szatirikus karcolatát olvasta fel • közönség állandó derültsége közben. A szelle­mes irás szinte reflektorfénnyel világított rá annak a szerepnek a súlyára és fontosságára, amelyet a kisebbségi magyar író betölt Er­délyben. Á fiatal erdélyi költógeneráció egyik legte­hetségesebb tagja, I. Szemlér Ferenc olvasott fel eztán verseiből. Minden sorából, minden hangjából valami egészen különleges, bájos melódia muzsikált ki. És a melódia az első pillanatban megfogta és — fogva tartotta a közönséget. Tamási Áront, aki színes, ízes, erdélyi zamatu novellát olva­sott fel — már régi ismerősként fogadta és ünnepelte a szegedi közönség. Felolvasott no­velláját kedves, őszi napsugarakkal himezle tele a székely bumor. Tízperces szünet következett majd I. Szem­lér Ferenc olvasott fel ismét verseiből, majd Nyirő József megéri tollal megirt novellája következett. Végül Tompa László mondotta el néhánv uj versét. A nívós, bizonyára sokáig emlékezetes iro­dalmi délutánt a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében, S c h i 11 Fülőpné köszönte meg az erdélyi íróknak.

Next

/
Thumbnails
Contents