Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-14 / 255. szám

PELMAGVAKOKSZAfi MEOED. Szerke»Mtég: Somogyi ucca rciitnrink iQT'% nnvomhor 1A ELÖEIZtrES: Havonta helyben 3.20, 22. L em. Teleion: 23.33..Ktadóhlvalal, VOUIUIlUtt. 17JJ IlUTCUIIICI vld«ken et Dudapetlen 3.00, küllOIdOn kOlcttfnkttnyvtAr é« íeg vlroda: Aradi 6 4« pengő. • egye* tzam Ara hélkK» Ucca «. 1 ele Ion: 13-06. - Nyomdát LAW Ara ÍO fillér nap ÍO, vatAl- ét Ünnepnap ÍO fill. HlrUpOl ucca ÍO. Telefoni 13-OO. . lavlrall deletek lelTélele tarifa szerint. MegleM lereiolm: Oélmagyarortzáo. Szeged XI. éVIOlyaiH, 254. SZ. lenlk hÉll«Klv«elível napoile reggel. A városi földek Pár éves szünetelés után újra felvetődött a városi földek eladásának gondolata s a város polgármesterének nyilatkozata approbálta a felvetett gondolat komolyságát. Időnkint visszatér ez a gondolat. Mintahoev ciklikus korszaka van a vadvizeknek s pontos időszakot zár be a vizes és száraz évek forgója, éppolyan ciklikus a városi földek eladásának terve is. Rossz időben el akarják adni a földet, hogy legalább az ingatlanok vételárát fordítsák beruházási célokra s jó időben is el akarják adni a földet, mert jó időben viszont a vételár magassága csábító. De mi lett volna a várossal, ha nem tudott volna ennek a csábításnak ellenállni? Azok a célok, amelyeknek betöltését, azok a feladatok, amelyeknek elvégzését az ingatlanok eladásának árán is biztosítani aknrták. mind elvesztették aktualitásukat s a föld megmaradt továbbra is a város kezében örök jövedelmi forrás gyanánt. Tíz évvel ezelőtt is felmerült a földek eladásának gondolata a konjunktúra idejében, amikor ma már fantasztikusnak látszó vételárakat lehetett volna elérni, ha a város áruba kocsátja földeit, vagv földeinek egy részét. A vevők éppolyan bizonyossággal tönkre mentek volna, mint ahogy tönkre mentek a haszonbérlők, de amíg a haszonbéres föld megmaradt a város tulajdonában, addig az eladott földek ma már a — harmadik kézben lennének. Olvassuk a tervet, hogy életképes középbirtokot kell alakítani azokból a földekből, melyeknek haszonbérlői a haszonbér fizetésére képtelenek. A középbirtok alakítása azzal járna, hogy a haszonbérlőket ki kel'ene vetni abból a földből, amit verejtékükkel trápi'áztak és könnyeikkel öntöztek. Azt hiszik, hogy a középbirtok majd el tudja tartani gazdasági cselédekként azokat, akik mint haszonbérlők éltek ezen a földön? Azt hiszik, hogy a középbirtok tudja majd biztosítani a városnak azt a haszonbért, amit a haszonbérlők megfizetni nem tudlak? Ilyen illúziók nem juthatnak szerephez akkor, amikor ennyire sorsdöntő kérdésben kell majd határoznunk. Vagy azt hiszik, hogy a haszonbérlők meg tudják venni azokat a földeket, amelyeknek haszonbérét megfizetni képtelenek? Hiszen akárhány évre osztják is fel a vételárat s akármilyen népjóléti alapon állapítják is meg a kamatot, az az egy bizonyos, hogy a vételár amortizációjához nagyobb összeg kell, mint a haszonbér megfizetéséhez. S azok, akik a kisebb haszonbért megfizetni nem tudják, azok majd a magasabb vételártörlesztést meg fogják fizetni? A haszonbérleti probléma elfekélyesedésének nem utolsó sorban az is az oka, hogy kisebb területü és rosszabb földeket is haszonbérbe adott a kapzsi város, olyan földeket, amelyen a legszorgalmasabb gazdálkodás és legigénytelenebb élet sem tud exisztenciát találni. Van a városnak homokföldje haszonbérbe adva, amelynek katasztrális holdanklnt tíz kiló rozs a haszonbére és — enynyit sem ér. Ha ezeket a terméketlen földeket a város vissza fogja venni a haszonbérlőktől, ami nemcsak okos, de becsületes elhatározás is lenne, akkor a város csak erdőtelepítéssel hasznosíthatja ezt a terméketlen homokot. Erdőtelepítéssel értékessé lehet tenni azt a földet is. amit hiába vet be a szegény bérlő. a föld a belevetertt magot sem adja vissza s az is megtörténhetik, hogy jön egy forgószél s az egész haszonbéres földet elviszi a harmadik határba. Hiába adnánk el a földeket, legfeljebb az adósságot tudnánk törleszteni, de a vételárat másra felhasználni úgysem lehetne. A város adósságainak fedezete ez a föld s ha eladjuk, a hitelezők joggal követelhetik azt, hogy a vételárat a város az adósságok törlesztésére fordítsa. S azért tékozoljuk el a mai, abnormálisan alacsony áron a földeket, hogy a hitelezőknek egy-egy morzsát tudjunk juttatni annak a földnek árából, ami örök időre szóló s örök kincs maradhatna az egymás utón következő nemzedékek kezében. Egyszer fizessünk azzal, ami évszázadokon keresztül biztos jövedelmet ad a városnak? Mi, őszintén szólva, csak választási jelszó- ' nak tartottuk ezt a követelést, éppen olyan(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőháznak szerdán élénk ülése volt Nagy érdeklődés kisérte az interpellációkat — különösen Györki Imre és gróf Apponyi György interjellációja nem egyszer élénk vihart is kiváltott. A szerdai ülés viharainak következménye Is volt, amennyiben Farkas Elemér kormánypárti képviselő Rassay Károlynak egy közbeszólását magára nézve sértőnek találta és elégtételt kért Az ügy békésen intéződött el, Rassay kijelentette, hogy nem volt szándékában Farkast megsérteni. Élénk szóbeszéd tárgya volt a folyosón az a körülmény, hogy a meglehetősen élénk interpellációk alatt egyedül Gömbös miniszterelnök volt jelen az ülésteremben a kormány tagjai közül. A képviselőház szerdai üléséről részletes jelenésünk a következő: A képvi előház ülését délután 4 óra után nyitói la meg Sztr nyavszky Sándor elnök. Folyiatták a borlőrvényjavasíat vitáját. Az első felszólaló Fábián Béla volt, aki különös fontosságot tulajdonit a magyar bortermelőnek, elsősorban a minőségi bortermelésnek. A borlermelés szerinte a búzatermelés után, a legelső termelési águnk. Nagy szükség van azonban a bor propagandájára. A belföldi piacot kellene tágítani a bor elhelyezésének megkőnnyi-t tésére. Veszedelmesnek tartja, hogy a magánkereskedelem kezéből kivették a külföldi értékesítést, végül a magyar vendéglős- és szállodásipar nagy közterheiről beszélt. A javaslatot nem fogadta el. Ezután megkezdték az interpellációk tárgyalását. Rakovszky Tibor a vallás- és közokxatásfi ^yi miniszterhez inlézett interpe'lá iót ki ebbségi intézet lélentése tárcában. Kijelentolte, hogy miután a buc!are"íi i'ázrrány Péler Tudományegyelem már elhatározta, hogy kisebbségi intézelet állit fel Kenéz Béla vezetésével, az interpelláció tulajdonképen tárgy lalaiuiá vált. Mégis elmondja) nak, mint a szegedi közélet ama másik jeles tagjának kijelentése volt, aki szerint azon múlik, hogy visszatérnek-e Magyarországra a forradalmas idők, hogy Dobó Ignác, vagy Korom Mihály lesz-e a nyolcadik kerület községi képviselője? Szerintünk — történelmi erők is kellenek hozzá, háborús összeomlás is s olyan politikai rövidlátás is, mint amilyen volt az, amelyik ezt az összelüggést megállapította. A földek eladásának gondolatával nem azért foglalkoznunk, mert ez a gondolat a választási harcok során felvetődöt, hanem azért, mert a polgármesteri nyiatkozat komolynak és megfontolandónak itélte ezt az ötletet. Ám legyen komoly és legyen megfontolandó ez a gondolat, csak az az egy legyen bizonyos, hogy megfontolás után minden megfontolt tényező vissza fogja utasítani ezt a prédáló tervet, ezt a tékozló rrondolatn* interpellációját, mert a tervezett intézet működési köre szűkre van szabva. Ennek az intézet, nek nemcsak az utódállamőkban élő kisebbségek-, kel kell foglalkoznia, hanem az utódállamokban élő más nemzetiségekkel, továbbá a csonkaországban élő nemzeti kisebba.'gsiJiaí. is. Ez utób-« bira azért van szükség, mert a csonkaország ki« sebbségeinek, különösen a német kisebbség hely-i zetét a magyar közönség nem látja tisztán, a hatóságok pedig mintha helytelenül kezelnék a kérdést. Tolna megyében olyan eset fordult elő, amely joggal sértheti az ottani német kisebbség önérzetét. A budapesti kisebbségi intézetnek fiókokat kellene létesíteni a vidéki egyetemeken és ezekben a fiókokban elsősorban a környékbeli kisebbségek és az egyetemhez közelfekvő szomszédos államok nemzeti kisebbségeível kellene foglalkozni. Csoór Lajos interpellációjában kérte, hogy a kormány mindennemű gazdasági vonatkozású ¡örvényjavaslat készítésénél előbb hallgassa meg az érdekképviseleteket. Az utóbbi időben ezt többször elmulasztották. Gömbös Gyula miniszterelnök válaszolt az interpellációm. Nem látja indokoltnak az üiterpellációt — mondotta —, azt bizonyára hamis információ alapján tette az interpelláló képviselő. Györki Imre az élelmicikkek drágulását lelte szóvá. A legutóbbi hónapokban rohamosan emelkedett az élelmicikkek, a textilipari cikkek' és a tűzifa ára. Kérdezte a kormányt, hogy mit szándékozik tenni egyrészt a drágaság emelkedé=ének megakadályozására, másrészt abban az irányban, hogy az áremelkedést áruzsorára ne használhassák fel. Ha nem tudja letörni a kormány a drágaságot, hajlmdó-e a fixfizetésűek járandóságát és a munkabéreket emelni, hajlandó-e drágasági segélyt folyósítani. Gömbös miniszterelnök kijelentette, hogy * Viharos ülés, Izgalmas interpellációk Györki Imre az élelmiszerek drágulásáról, Rakovszky Tibor a kisebbségi ügyekről* Kéfhly Anna a kiiakoltaíásokrói Megujuló v harok és Összecsapások gróf Apponyi György zászlóinterpellációjánál - A miniszterelnök válasza az imerpellációkra