Délmagyarország, 1935. november (11. évfolyam, 246-269. szám)

1935-11-03 / 246. szám

DEtM HGYARORSZÂG >EO. SzcrketzlOaég: Som U. I. em. Telelőn: 23-33.-Kla UHc*Onkanyvt6r és fegylrod. ucca 8. Telefon: 13-00. - Nyomda: L«w Upói ucca 19. Teleion: 13-00. - TArlrati t* levélcím: DtlmagyaronzAo. Szegeit SSSívSST Vasárnap, 1935 november 3. d" Ar"<U Ara 16 fillér XI. évfolyam, 243. sas. m ElöEIZETtS: Havonta helyben 3.20, vidéken és Budapesten 3.5«, KUlISIdBn S 40 pengd. — Egyes u&m Ara hétkU» nap ÍO, vasdr- és Ünnepnap IO 1111. Hlrdelések felvétele tarifa szerint. MegleIstillf héMO hlyélelévpl naponta reggel. Néma napok X legnagyobb készséggel engedelmeskedtünk annak a rendelkezésnek, mely csütörtöktől vasárnapig némaságot kényszeritett ránk és az egész magyar sajtóra. De — post festa, — mégis meg kell kérdeznünk, van-e ebben a rendelkezésben ráció s nemcsak ebben, hanem abban is, amelyik ünnep nélkül és munkaszünet nélkül tiltja el a lapok megjelenését. Ha a reformáció évfordulóján, vagy ha nagypénteken munkaszünetet rendelnének el s a lapok nem jelenhetnének meg, meTt a nyomdai munka szünetel, azt értenénk s abban megnyugodnánk. De munkaszünet nincs sem október 31-én, sem nagypéntek napján, a nyomdai üzem éppúgy folyik, mint máskor s aki azt hiszi, hogy árjegyzéket, vagy regényt szabad szedni és nyomni, csak lapot nem, az nagyon téved. Mert a nyomdának nincs megtiltva azt sem, hogy napilapot előállítson. Érthetetlen is volna, ha árjegyzék, körlevél, névjegy, vagy regény nyomdai előállításában nem látnák a nap ünnepi jelentőségének megsértését, csak éppen a napilap kiszedése, vagy kinyomtatása sértené a nagypéntek kegyeletét, vagy a reformáció emlékét. De nincs így. Ha a szerkesztőség összejön és elkészíti a másnapi lapot, ha elkészül a vezércikk, a politikai rovat, elkészülnek a helyi cikkek s a törvényszéki eseményekről a beszámolók, ha megírják a hírrovatot és a sporthíreket, senki nem követ el tilalmas kihágást. Ha a nyomda kiszedi a lapot, formába önti és kinyomja, ha a lap épp ugy készül el, mint akármelyik más köznapon, a nyomda nem vét a tilalom ellen. Mert a kormányrendelet nem a lap megírását, elkészítését, kinyomtatását tiltja el, egyedül csak a megjelenését. Nem a munka méltatlan a nap emlékéhez s a kegyelet áhítatához, csak a lapnak a megjelenése. Minden ipari munka folvhatik éppúgy, mint máskor, csak éppen az újságoknak megjelenni nem szabad. Csak ennek az egy nyqjndai terméknek nem előállítása, csak forgalombahelyezése van eltiltva. Ha ünnep lenne, munkaszünetet rendelnének, de mert nincs ünnep, folyik tovább zavartalanul a munka, álmoskönyvet, szerelmi levelezőt, Szinházi Újságot, táncos vigalmakra meghívót, politikai beszédet, naptárt, arckenőcs-prospektust előállíthat és forgalomba hozhat a nyomda, csak éppen a lapok nem jelenhetnek meg. Az idén csütörtök reggeltől vasárnap reggelig tartott ez a néma hét, de a jövő évre péntek reggeltől kedd reggelig nem jelenhetnek meg a reggeli lapok. Gandhiról olvassuk, hogy vezeklésül néma heteket tart, de most mintha az egész országgal tartatnának néma hetet? Kinek érdeke, kinek érzékenysége, kinek kegyelete kívánja ezt? Azt megértjük, hogy munkaszünetet sürget a buzgó vallásosság nagypéntek napjára, vagy október 3T-ére. S ha munkaszünet volna, nem is tennénk szóvá a lapok megjelenésének tilalmát. mert ez a rendelkezés éppen azért érthetetlen, mert minden munka folyhatik tovább, a nyomda üzemében sincs fennakadás, csak éppen a lapok megjelenésének tilalmával kell az ünnepet megtartani. A gépek zakatolása, az emberek verejtéke, a tülekedés, az alku, a vásári lárma nem zavarja ezeknek a napoknak ünnepi áhítatát, csak éppen az újságolvasás zavarná? A szedőgép, ha naptárt szed, dolgozhat, de nemzeti érzésre s kötelességre nevelő vezércikket nem szedhet ki. A rotációs, ha röpiratot ont, foroghat, de lapot nyomnia nem szabad? Búzát venni, rozsot adni, pántlikát, szagos szappant árulni, ostórnyelet és kocsikenőcsöt kínálni, uccát kövezni, szántani és vetni, lovat patkóira, beteget gyógyítani, maltert keverni, hajat vágni, cipőt talpalni, kerékre stráfot húzni, pöcegödröt tisztítani, — ezt mind szabad, ez egy sem tilalmas, de lapot előállítani büntetendő cselekmény? Történhetik bármilyen esemény az ország határain belül, az abesszin harctér szolgálhat világtörténelmi szenzációkkal, az angol— francia probléma meglepetés elé állithatja a világot, történhetnek bűncselekmények, ame lyek felől a közönség tájékoztatása a nyomo zás sikerének nélkülözhetetlen feltétele, nz újság hallgasson, a világ legyen néma, sen ki ne tudjon semmit, mert olyan napok van nak, amikor mindenkinek szabad dolgozni, szabad dolgozni a lapszedőnek és a nyomdai gépmesternek is, csak éppen a lapoknak meg jelenni nem szabad, hogy tájékoztató, felvi lágositó, tanitó, oktató és nevelő munkájukat folytathassák ezen a szent napon is, amelyik csak szentebbé válna azáltal, ha a tudás fényét s a gondolat világosságát ezen a napon is terjeszthetnék a sajtó fáklyái. Ki tudja megmagyarázni azt, ami érthetetlen? Az élet rendjéhez, a nyugalom biztonságához hozzátartozik a mindennapi újság. Genf november 18-án élefbelépteti a megtorlást Laval és Hoare beszéde a francia-angol együttműködésről — A béke frontián nincs eredmény, de „nyitva áll az ut a kibékülés felé" - A megtorló bizottság felhatalmazta Angliát és Franciaországot a tárgyalások folytatására A párisi sajtó megállapítja, hogy a genfi helyzetben egyelőre nincs változás. A 18-as bizottság Jugoszlávia javaslatára elhatározta, hogy november 18-án léptetik életbe Olaszország ellen irányuló megtorló rendszabályokat. Laval, Eden és Hoare genfi megbeszélései ínég jobban megerősítik az angol—francia együttműködést. Az a vélemény alakult ki, hogy ezídőszerint semminemű alap sincs az Olaszországgal való tárgyalásra. Ezzel szemben Londonban ugy tudják, ho^y az angololasz viszony ujabb feszültségére lehet számítani. Laval közölte Aloisi báróval, hogy Anglia visszautasította Mussolini legújabb javaslatát. Hoare angol külügyminiszter és Aloisi báró olasz kiküldött szombat délelőtti megbeszélésén Hoare hangsúlyozta, hogy kormánya továbbra is örömmel fogadná a békés megegyezés létrejöttét, de csak olyan megoldásról lehet szó, amelyhez a négus is önként hozzájárul és amely nem a Népszövetségen kívül jött létre. A megbeszélés során nem alakult ki semmi javaslat, vagy indítvány. Laval a francia álláspontról Genf, november 2. Laval miniszterelnök az összeegyeztető bizottság genfi ülésén a következő nyilatkozatot tette: — Franciaország alkalmazkodni fog azokhoz az előírásokhoz, amelyeket az itt képviselt kormányok elhatároztak. Azon a napon azonban, amelyen ilyen nagyfontosságú határozatot hozunk, rá kell mutatni arra, hogy a lehető leggyorsabban meg kell keresni a viszály békés elintézését. A francia és az angol kormány eeyetért abhan, hogy együttműködésük ezen a téren is érvényesüljön. Ez a kötelesség különösen parancsoló erővel háramlik Franciaországra. amely ezév január 7-én barátsági szerződést irt al Olaszországgal. Éppen ezért ernvedVtetlen szivósággal folytatni szándékozom m:"rlazoknak a tényezőknek keresését, amelyek esetleg a tárgyalások alapjául szolgálhatnak. A megbeszéléseknek nincs eredménye mondotta Hoare angol külügyminiszter Laval nyilatkozata után Sir Sámuel Hoare angol külügyminiszter szólalt fel. Hangoztatta, hogv a megtorló rendszabályokban résztvevő államok Olaszországból minden behozatalt megszüntetnek. — Nagy sajnálatunkra szoiaál — mondotta — hogy ebbe az akcióba bele ktllett mennünk, de érezzük, hogy azok számára, akik el vannak szánva arra, hogy meevédjék az alapokmányt, nem volt más helyes ut Ha a Népszövetség meg akarja tartani befolyását, az együttes fellépés elkerülhetetlen. A fellépés