Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-11 / 230. szám

DÉLMAGYARORSZAG .» Saerl(Mzt4t«0! Somogyi BCCA 22. L em. Telelőm23-33.>Klad6blTatajL K»IctOnkanyirldr 4* Jegyirodái Aradi Boca a. Telelőm 13-O®. - Nynmdai LOW UpOi occa 1«. Telelőm 13-00. . l avliaU Péntek, 1935 október II. Ara 10 fillér j^p XI. évfolyam, sz. ELÜEIZETtS: Haronla helyben 3.29, vidéken 6» Budapetten 3.6«, kllimidiin 6.4U pengd. — Egyes uAm Ara hdtktiznap ÍO, vatár- é* Ünnepnap Itt MII. Hlrdeléte^ felrétele tarifa szerint. Megjelenik héllö kivételével naponta reggel. n fehér ember presztízse Minden hatalomnak a presztízs az igazi alapja. Csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy bárminő hatalmat pasztán a szuronyok erejével és pusztán parancsuralommal fenn lehet tartani. Ha megdől a presztízs, amely a sérthetetlenség nimbuszával vette körül bármely hatalom birtokosát, megdől maga a hatalom is és a felszabadult szenvedélyek kavargásában önmaguktól dőlnek össze a hitelüket vesztett istenek szobrai. Az utolsó két évszázad folyamán a fehér ember civilizációjának fölényével, organizációjának tökéletességével, technikai felkészültségével és nagyon sok esetben fegyvereinek erejével hódította meg a világot. Hogy erkölcsileg mennyiben lehetett ezt a hódító körutat megindokolni és az úgynevezett civilizáció terjesztése mennyiben párosult kincsek felhalmozásával és gazdagság gyűjtésével, annak elbírálása más lapra tartozik. Bizonyos ellenben az, hogy a mi európai életünk relatív kényelme — tekintet nélkül arra, hogy politikailag melyik országnak határai között élünk — a legszorosabban összefügg a tengerentúl nagy termelő területei fölötti uralommal és bizonyos az is, hogy ennek az uralomnak legalább kilenctized részben a presztízs az alapja. A presztízs nélkül háromszázezer angol nem tudna uralkodni India fölött és a hétmilliós Hollandia nem tudná fenntartani hatvanmilliós gyarmati birodalmát. Kétségtelen, hogy a fehér embernek ez a presztízse -a jelen évszázad negyedfél évtizede alatt súlyos csorbákat szenvedett. A japán-orosz háborúnak nemcsak az volt a jelentősége, hogy az ázsiai szigetország legyőzte az orosz kolosszust és terjeszkedését visszavetette a Sárga tenger partjáról, hanem sokkal inkább megnyilatkozott abban a nyugtalanságban, amely elfogta Ázsia öszszes népeit és egy ázsiai Monroe-doktrinának a felállításában csúcsosodott ki. A világháború, amelyben a fehér ember nemcsak önmagát marcangolta, hanem a szolgálatába Állított színeseket is megtanította, hogy miként lehet a fegyvereket a másik fehér ember ellen fordítani, nem vonult el büntetlenül Európa fölött. És az a háború, amely ma Abessziniában folyik s az a vita, amely heteken-hónapokon át elhúzódva kiséri a konfliktus egyes fázisait s a háború jelenségeit, kétségtelenül szintén nem szolgáíja a fehér ember megtépázott presztízsének öregbítését. A bőr színe, mint a politikai rokonszenv alapja, végeredményben csak a kisebbségben levő fehér ember számára lehet veszedelmes. És ha az amerikai négerek repülő zászlóaljat toboroznak a négus megsegítésére, a délafrikai feketék pedig önkéntesnek jelentkeznek az abesszin hadseregbe, akkor nemcsak Olaszország ellen akarnak harcolni, hanem végső elemzésben a fehér ember szupremációját akarják megdönteni. Mindenkinek, aki némileg ismerte a tényleges erőviszonyokat és számolt az afrikai harctér területi kiterjedésével és a terep egészen szokatlan nehézségeivel, tisztában kellett lenni azzal, hogy Olaszország etiópiai vállalkozása nem lesz egyszerű katonai séta a fekete földrész belsejében. Ha Boszniát nem lehetett annakidején katonabandával meghódítani, a huszonötször akkora és szemlátomást sokkal erősebben felkészült Abessziniát nem lehet naev áldozatok nélkül az olasz akarat elfogadására kényszeríteni. És ha az afrikai harctérről érkező, hullámszerűen ingadozó és nagyon sok esetben egymásnak ellentmondó jelentések tömegéből egyebet nem lehet kihámozni, hogy minden talpalattnyi terület meghóditása és megtartása tömérdek gazdasági érték és emberi élet feláldozását követeli meg, akkor a háború víziója mögött a kárpiton meg kell jelenni az Írásnak, amely egész Európát arra inti, hogy itt többről van szó, mint Olaszország és Abesszínia viszályáról és negyven esztendő óta függőben levő számadásnak az elintézéséről. Itt megint a fehér ember presztízse a tét és valamennyien meg fogjuk érezni Adua, Adigrat és Axum kihatásait. Itt már nem annak teoretikus kereséséről van szó, hogy kinek van igaza — mikor a puskák ropognak, az igazság szavát már amúgy is aÜg lehet meghallani —, itt már arról kellene Genfnek gondolkodni, hogy miként lehet a legnagyobb értékét, magát Európát megmenteni. Az ilyen európai megfontolások mellett nekünk magyaroknak, akik az utolsó esztendők alatt Angliában és Olaszországban ismertük meg a külföldi magyar rokonszenvek két legerősebb pólusát, különösen megvolna minden érdekünk arra, hogy az afrikai konfliktus időben minél gyorsabban lebonyolódjék, az európai ellentétek pedig az érzelmi momentumok háttérbe szorításával, a józan megfontolás mezejére terelődjenek és a lehetőség szerint elsimuljanak. Egyetlen európai embernek se lehet ugyanis érdeke, hogy a fehér ember presztízsének csorbulását a saját exisztenciájában és gyermekeinek jövőjében érezze meg. \ kisantant és a Balkán Szövetség a szankciók végrehajtása mellett nyilatkozott a Népszövetség közgyűlésén Pénteken berekesztik a genfi közgyűlést — Olaszország lelkesen ünnepli Magyarországot és Ausztriát a szerdai nyilatkozatokért Genf, október 10. A Népszövetség közgyűlése csütörtökön délelőtt folytatta a vitát a megtorló rendszabályok kérdéséről. Elsőnek Aloisi báró olasz kiküldött szólalt fel és különösen azt kifogásolta, hogy az abesszin állapotokról szóló emlékiratot egyáltalában nem vették figyelembe. Az ellenségeskedés kitörése után pedig nem adtak időt az olasz kiküldöttnek arra, hogy álláspontját kifejthesse. A Népszövetség kétféle mértékkel mér. Szemére vetette Aloisi a Népszövetségnek, hogy bár Olaszország bő anyagot szolgáltatott rá, nem mondta ki Abesszínia kizárását. Olaszország indokainak elutasítása megsértette az egész olasz nép érzelmeit és Abesszínia támadó magatartását megerősítette. Miután Olaszország biztonságának és jogainak elismerése tekintetében nem számíthatott a Népszövetség támogatására, kénytelen volt saját eszközeivel szembeszállni a mmd fenyegetőbb veszéllyel. Felvetette a kérdést, hogy miéit nem alkalmaztak megtorlást a kinai— japán viszály, vagy a Bolívia—Paraguay közötti háború esetébén. Olaszország meggyőződése, hogy az igazi népszövetségi szellemet fejezte ki, mert a betűvel szemben a Népszövetség eleven erejének szellemét akarja diadalra juttatni. Olaszország nagy a proletár-nemzetek között, amely igazságosságot követel. Ezután Benes elnök megállapította, hogy több szónok nem jelentkezett és a közgvfllés Ausztriát és Magyarországot kivéve, egyhangúlag hozzájárult a Tanács határozatához. Laval francia miniszterelnök tett még rövid nyilatkozatot. Hangoztatta Franciaországnak a Népszövetséghez való hűségét és ugyanekkor Olaszországhoz való barátságát. A francia kormány tovább folvtatia a megbékélés elérésére irányuló fáradozásait. Utána Edén angol népszövetségi főmegbizott legfontosabb célnak a béke fenntartását mondotta. A háborúnak véget kell vetni és a Népszövetség tagjainak kötelességük közösen megállapítani, hogy mí legyen az eljárás. Az angol kormány teljes mértékben hajlandó ennek az eljárásnak ráeső részét vállalni. — Kötelességünk cselekedni és fontos, hogy gvorsan cselekedjünk. Ezt jelenti a Népszövet ség felelőssége, de egy hajszálnyit sem térünk el eltökélt szándékunktól, hogy a viszály gyors és békés befejezésére törekedjünk, egyetértésben az alapokmány alapelveivel. Bármikor készek vagyunk együttműködni e feladat megoldásában Éden bezsédét a jelenvoltak általános tetszéssel fogadták. Ezután Motta svájci főkiküldött emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy Svájc nem vehet részt olyan megtorló intézkedésekben, amelyek kérdésessé tehetnék Svájc semlegességét. Svájc hajlandó együttműködni a megtorló intézkedések alkalmazásában, de a fenti alapelvet figyelembe ki.ll venni. P o t e n k i m orosz kiküldött hangoztatta, hogy Szovjetoroszország a Népszövetség valamennyi tagjával együtt teljesíteni akarja az alapokmányban előirt kötelezettségeket. 4 délutáni ütés Genf, október 10. A népszövetségi közgyűlés délutáni ülésének kezdetén Benes, a közgyűlés elnöke, az elnökség részéről kidolgozott határozati javaslatot terjesztette elő a kiküldendő koordinációs bizottság ügyében. Ezután folytatták az általános vitát. Legelőször a chilei delegátus szólalt fel. A következő szónok Zumeta, Venezuela megbízottja volt, aki a következőket mondotta: — Venezuela küldöttsége fennta^ja magának a jogot arra, hogy adott esetben a közgyűlés bizottsága előtt ismertesse azokat a gyakorlati nehézségeket, amelyekkel Venezuela a megtorló rendszabályok alkalmazása terén találkozna. A párisi jugoszláv követ a három kisantantállam