Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-08 / 227. szám

DÜMGYARORSZAG SZEOED. ScerketzIOtég: Somogyi ucca X2.L em.Telelőm 13-33.-Kiadóhivatal, WHctSnkOnj^Ur «• Jegyirodát Aradi ncca a. Telefoni 13-Oft. - Nyumdai Lflw Upöt ncca 19. Telefoni 13-06. • Távirati é* tev«ilrlmi DMiaagyaronzAa Szeged. Kedd, 1935 október 8. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 227. sz. EiüSIZMtS: Havonta helyben 3.28, «IdtkcB eé Bndap««ten 3.00, kUlimdön tt.40 pengő. — Egyes Mim Ara hélküacnap ÍO, vatár« és Ünnepnap Itt lill. Hlrdeléack fel-vétele lnrlla szerint. Megje1——r héttő kivételével naponta reggoi. Vigadás a vigalmiadó körül Vigalmi adót egyszer már fizetett a színház. Sokkal több vigalom, mini most, akkor sem fűszerezte örömökre örökké szomjas életünket. Viszont az, hogy a siralomnak ebben a völgyében, ahova az élet bennünket vetett, siralom vagy vigalom a szinház, akkor is relatív dolog volt, ma is s bizonyára mindig az marad. Egyszer csak jöttek idők, amikor segiteni kellett volna a színházon. A válság Palágyi Lajos szinigazgatása alatt kezdődött. De ő még vagyoni intaktsága teljes megőrzésével távozott. Andor Zsigmond, aki utána következett, mindenét elvesztette. A vigalmi adóját nem engedték el. Pedig támogatásul kérte. A házikezelés előtt Faragó Ödön ment tönkre. De nem állta a hősi küzdelmet másfél évig. Fél év alatt végzett. De a vigalmi adót ez alatt a félév alatt is szedte. A házikezelés — ez a teljesen külön korszak a szegedi színészet történetében — két élesen jellegzetes szimptomát váltott ki. Az egyik, hogy a vigalmi adó szedését a házikezelés első napján beszüntették, a másik, hogy a bérletcsinálást a polgármesternek a város társadalmához intézett fölhívása vezette be. Egyiket se helytelenítettük. De hangot kellett adni, annak az észrevételnek — s ez az észrevétel megállja a helyét ma is — hogy az, amit a hatóság tesz, a magángazdálkodás korában, a magángazdálkodással szemben való állásfoglalás. A vállalkozóigazgatónak nem engedték el a vigalmi adót akkor sem, amikor eltörlését vagyoni válsága mélypontján támogatásul kérte. Az akkori polgármester — gyöngéi mellett is kevés nagy embereink egyike — ritka vendég volt a szép színházban és mit lehessen tudni, nem takarit-e meg a város sok százezer pengő színházi kiadást — remek ingatlanai lehetnének érte, például zenepalota, — ha az elmerüléssel magára hagyottan küzdő igazgató mellé odaáll a hatóság, felhív, bérel, béreltet s ezzel hangulatot ébreszt a szinház mellett. A válságtól a szinház most remélhetőleg messze van. Jól azonban nem mehetett, hiszen, ha az igazgató a régi helyárak mellett is remélt volna zsúfolt házakat, aligha kezdte volna az idei szezont a tavalyiaknál is alacsonyabb helyárakkal. Persze az, hogy jól megy-e a szinház, nem a helyáraktól függ kizárólag. A minőség a körszék és az emelet árával legalább is egyenrangú tényező, azonkívül olyan nagy városban, mint Szeged, az egyedáruság és a kultura szolgálatának címén élvezett egyéb kedvezések, — de a kultura isi — köteleznek. Föltételezzük, hogy az igazgató tisztában van mindezzel és ha mégis leszállította a helyárakat, bizonyára azért tette, mert az állandó fenyegető veszedelem elhárítására más anynyira biztos eszközt, mint amilyen a helyárleszállitás, nem talált. Ilyen körülmények között nem lehet megterhelni adóval a szinház belépőjegyét. Ez nem kultúrpolitika, nem szociálpolitika, de még csak nem is pénzügyi politika. Adót nem akkor törölnek el, amikor legkevésbé veszélyezteti a termelést és nem akkor hozzák be, amikor annak a veszélye fenyeget, hogy az adóalapot kezdi ki gyökerében. Vééül pedig1 a fiktív költségvetések korszakában is van minden fiktivitásnak — határa. A pénzügyi bizottság beállít tízezer pengő bevételt a szinház vigalmi adójából. És ha a megvigalmiadózott szinház, hogy zavartalanul tudjon a tagoknak fizetést adni, városi támogatást lesz kénytelen kérni? Többször rámutattunk már, mennyire idejét multa a színházat kizárólag mint vigalmak házát kezelni. A szinház mint gazdasági tényező is jelentős. A szinház és a tagok számottevő fogyasztói a kereskedelemnek és iparnak. A munkás közvetlenül is, közvetve is érdekelt. Elsőrendű érdeke az is Szegednek, hogy a színházi válságok napirendjéről lekerüljön. Nem tudjuk, jobb-e vagy roszszabb, hogy a szinház életének olyan nevezetes korszakában, mint amilyen a mostani, a szinügyi bizottság nem hallatja hangját. Nincs szava a helyárak leszállításához. Nem vigadj a vigalmi adó miatt. Igaz, búsulásnak se adja a fejét. Nem a szinügyi bizottság hiányzik. Azt a szervet hiányoljuk, amelyet a város színi kulturája, hogy fejlődni, kiemelkedni, kulturális és idegenforgalmi tényezővé izmosodni tudjon, nem nélkülözhet már soká. Genf Olaszország ellen határozott A Tanács drámai tanácskozás után elfogadta a 6~os bizottság javaslatát és alkalmazza a 16. szakaszt — Kedden és szerdán határoznak a szankciókról Az olasz csapatok Adua elfoglalása után tovább folytatják az előrenyomulási - Az abesszinek heves ellentámadásra készülnek Hétfőn változatlan hevességgel folyt a kelet afrikai háború> — ugyanakkor megkezdődött a dZntő diplomácia össz. .Scxvds Genfben• a háború ellen• Az oiasz csapatok három napos véres> nehéz harc után bir tokukba vették Aduát. majd a város elfoglalása után tovább folytatták az clőnyomulást Genfben ugyanekkor a, Népszövetségi Tanács a támadó szerepéről döntött és Olaszország ellen határozott, kimondva' hogy megsértette a népszövetségi alapokmányt és ezzel okot szolgáltatott a megtorló 16• szakasz alkálmczására- A hétfői döntő eseményekről — amelyeknek hordereje ebben a percben pontosan még fel nem mérhető — alábbi tudósításaink számolnak be: Genf, október 7. A 13-as bizottság hétfőn délerőtt zárt ülésre ült össze A v e n o 1 népszövetségi főtitkár tanácskozótermében. A tanácskozáson Laval is résztvett. Laval vasárnap Mussolinival telefonon hosszabb értekezést folytatott. A megbeszélésen állítólag Laval a közvetitő békéltető kísérletet tárgyalta meg, amely abból indul ki, hogy ha Mussolini elégtételt kap Adua elfoglalása és az angol Földközitengeri haderő visszavonulása által, a hadmüveletek beszüntetését és az ügy békés rendezését el lehetne érni. Angol részről nincsen hajlandóság a tengeri hac leró visszarendelésére. A hatos bizottságnak viasámapesti jelentésót, melynek azonnali közhírrététele mellett érvelt Éden, de amit a bizottság nem fogadott el, délelőtt juttatták el kizárólag a Tanács tagjaihoz. Ezt a jelentést a 13-as bizottság csekély módosítással elfogadta. A jelentést délután 2 órakor tették közzé. A jelentés a következőképen végződik: — „A bizottság a tényállás megvizsgálásának alapján arra a megállapításra jutott, hogy az olasz kormány a népszövetségi egyezmény 12. cikkelyében vállalt kötelezettségekkel ellentétben háborút kezdett." — Abban az esetben, ha a Népszövetség valamely tagállama hivatkozik a népszövetségi alapokmány 16. cikkelyére, a többi tagállam mindenikének felül kell vizsgálnia az eset körülményeit. A 16. cikkelv alkalmazásához nem szükséges az, hogy a háborút formaszerüen is megüzen jék — mondja a jelentés. Alofsi beszéde Genf• október 7- A Tanács délután féí 5 órakor zárt ülést tartott amelyen Aloisi báró olasz fömegbizott a hatosbizottság jelentéséről szóló vita elnapolását kérte• A Tanács tagjai Olaszország képviselőjének kivételével háromnegyed 5 órakor titkos ülésre ültek össze, hogy rnegvizsgálják az olasz kérelmet- A Népszövetségi Tanács elutasította Olaszország képviselőjének azt <7, kérelmét• hogy a hatosbizottság jelentéséről szóló vitát napolják elGenf, október 7. A Népszövetségi Tanács este fél 6 órakor nagy izgalomtól kisérve ismét összeült. Aloisi báró kijelentette, hogy az olasz kormány kénytelen a leghatározottabb fenntartásokkal élni, nemcsak hogy a jelentésbe pontatlanságok csúsztak be, hanem hogy téves megállapítások jutnak benne kifejezésre. Ugy véli, hogy a jelentés mellőzte a viszály egyik lényeges elvét, hogy Olaszország állandó támadásoknak volt kitéve Etiópia részéről. Ez az az ok, amely miatt Olaszország arra kényszerült, hogy megtegye a szükséges rendszabályokat. Ezzel nem tett egyebet, minthogy törvényes keretek között önvédelmet gyakorolt, amelyet nem korlátoz sem az alapokmány, sem j>edig semmiféle más okmány. Aloisi azután rámutatott arra, hogy Etiópia néhány év óta állandóan fegyverkezést folytat. Ez a fegyverkezés kizárólag Olaszország ellen irányult. Az olasz kormány nevében hangsúlyozta azt a nézetét, hogy az etióp kormány nem téliesítetté népszövetségi tagsá-