Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-08 / 227. szám

DÜMGYARORSZAG SZEOED. ScerketzIOtég: Somogyi ucca X2.L em.Telelőm 13-33.-Kiadóhivatal, WHctSnkOnj^Ur «• Jegyirodát Aradi ncca a. Telefoni 13-Oft. - Nyumdai Lflw Upöt ncca 19. Telefoni 13-06. • Távirati é* tev«ilrlmi DMiaagyaronzAa Szeged. Kedd, 1935 október 8. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 227. sz. EiüSIZMtS: Havonta helyben 3.28, «IdtkcB eé Bndap««ten 3.00, kUlimdön tt.40 pengő. — Egyes Mim Ara hélküac­nap ÍO, vatár« és Ünnepnap Itt lill. Hlr­deléack fel-vétele lnrlla szerint. Megje­1——r héttő kivételével naponta reggoi. Vigadás a vigalmiadó körül Vigalmi adót egyszer már fizetett a szín­ház. Sokkal több vigalom, mini most, akkor sem fűszerezte örömökre örökké szomjas életünket. Viszont az, hogy a siralomnak eb­ben a völgyében, ahova az élet bennünket vetett, siralom vagy vigalom a szinház, ak­kor is relatív dolog volt, ma is s bizonyára mindig az marad. Egyszer csak jöttek idők, amikor segiteni kellett volna a színházon. A válság Palágyi Lajos szinigazgatása alatt kez­dődött. De ő még vagyoni intaktsága teljes megőrzésével távozott. Andor Zsigmond, aki utána következett, mindenét elvesztette. A vigalmi adóját nem engedték el. Pedig tá­mogatásul kérte. A házikezelés előtt Fa­ragó Ödön ment tönkre. De nem állta a hő­si küzdelmet másfél évig. Fél év alatt vég­zett. De a vigalmi adót ez alatt a félév alatt is szedte. A házikezelés — ez a teljesen külön kor­szak a szegedi színészet történetében — két élesen jellegzetes szimptomát váltott ki. Az egyik, hogy a vigalmi adó szedését a házi­kezelés első napján beszüntették, a másik, hogy a bérletcsinálást a polgármesternek a város társadalmához intézett fölhívása vezet­te be. Egyiket se helytelenítettük. De han­got kellett adni, annak az észrevételnek — s ez az észrevétel megállja a helyét ma is — hogy az, amit a hatóság tesz, a magángaz­dálkodás korában, a magángazdálkodással szemben való állásfoglalás. A vállalkozó­igazgatónak nem engedték el a vigalmi adót akkor sem, amikor eltörlését vagyoni válsá­ga mélypontján támogatásul kérte. Az ak­kori polgármester — gyöngéi mellett is ke­vés nagy embereink egyike — ritka vendég volt a szép színházban és mit lehessen tud­ni, nem takarit-e meg a város sok százezer pengő színházi kiadást — remek ingat­lanai lehetnének érte, például zenepalota, — ha az elmerüléssel ma­gára hagyottan küzdő igazgató mellé oda­áll a hatóság, felhív, bérel, béreltet s ezzel hangulatot ébreszt a szinház mellett. A válságtól a szinház most remélhetőleg messze van. Jól azonban nem mehetett, hi­szen, ha az igazgató a régi helyárak mellett is remélt volna zsúfolt házakat, aligha kezd­te volna az idei szezont a tavalyiaknál is alacsonyabb helyárakkal. Persze az, hogy jól megy-e a szinház, nem a helyáraktól függ kizárólag. A minőség a körszék és az emelet árával legalább is egyenrangú ténye­ző, azonkívül olyan nagy városban, mint Szeged, az egyedáruság és a kultura szolgá­latának címén élvezett egyéb kedvezések, — de a kultura isi — köteleznek. Fölté­telezzük, hogy az igazgató tisztában van mindezzel és ha mégis leszállította a hely­árakat, bizonyára azért tette, mert az állandó fenyegető veszedelem elhárítására más any­nyira biztos eszközt, mint amilyen a helyár­leszállitás, nem talált. Ilyen körülmények kö­zött nem lehet megterhelni adóval a szinház belépőjegyét. Ez nem kultúrpolitika, nem szociálpolitika, de még csak nem is pénzügyi politika. Adót nem akkor törölnek el, amikor legkevésbé veszélyezteti a termelést és nem akkor hozzák be, amikor annak a veszélye fenyeget, hogy az adóalapot kezdi ki gyöke­rében. Vééül pedig1 a fiktív költségvetések korszakában is van minden fiktivitásnak — határa. A pénzügyi bizottság beállít tízezer pengő bevételt a szinház vigalmi adójából. És ha a megvigalmiadózott szinház, hogy zavartalanul tudjon a tagoknak fizetést adni, városi támogatást lesz kénytelen kérni? Többször rámutattunk már, mennyire ide­jét multa a színházat kizárólag mint vigal­mak házát kezelni. A szinház mint gazdasá­gi tényező is jelentős. A szinház és a tagok számottevő fogyasztói a kereskedelemnek és iparnak. A munkás közvetlenül is, közvetve is érdekelt. Elsőrendű érdeke az is Szeged­nek, hogy a színházi válságok napirendjéről lekerüljön. Nem tudjuk, jobb-e vagy rosz­szabb, hogy a szinház életének olyan neve­zetes korszakában, mint amilyen a mostani, a szinügyi bizottság nem hallatja hangját. Nincs szava a helyárak leszállításához. Nem vigadj a vigalmi adó miatt. Igaz, búsulásnak se adja a fejét. Nem a szinügyi bizottság hi­ányzik. Azt a szervet hiányoljuk, amelyet a város színi kulturája, hogy fejlődni, kiemel­kedni, kulturális és idegenforgalmi tényezővé izmosodni tudjon, nem nélkülözhet már soká. Genf Olaszország ellen határozott A Tanács drámai tanácskozás után elfogadta a 6~os bizottság javaslatát és alkalmazza a 16. szakaszt — Kedden és szerdán határoznak a szankciókról Az olasz csapatok Adua elfoglalása után tovább folytatják az előrenyomulási - Az abesszinek heves ellentámadásra készülnek Hétfőn változatlan hevességgel folyt a kelet afrikai háború> — ugyanakkor meg­kezdődött a dZntő diplomácia össz. .Scxvds Genfben• a háború ellen• Az oiasz csapatok három napos véres> nehéz harc után bir tokukba vették Aduát. majd a város elfog­lalása után tovább folytatták az clőnyo­mulást Genfben ugyanekkor a, Népszövet­ségi Tanács a támadó szerepéről dön­tött és Olaszország ellen határozott, ki­mondva' hogy megsértette a népszövetsé­gi alapokmányt és ezzel okot szolgálta­tott a megtorló 16• szakasz alkálmczá­sára- A hétfői döntő eseményekről — ame­lyeknek hordereje ebben a percben pon­tosan még fel nem mérhető — alábbi tu­dósításaink számolnak be: Genf, október 7. A 13-as bizottság hétfőn délerőtt zárt ülésre ült össze A v e n o 1 népszö­vetségi főtitkár tanácskozótermében. A tanács­kozáson Laval is résztvett. Laval vasárnap Mussolinival telefonon hosszabb értekezést folytatott. A megbeszélésen állítólag Laval a közvetitő békéltető kísérletet tárgyalta meg, amely abból indul ki, hogy ha Mussolini elégtételt kap Adua elfoglalása és az angol Földközi­tengeri haderő visszavonulása ál­tal, a hadmüveletek beszüntetését és az ügy békés rendezését el le­hetne érni. Angol részről nincsen hajlandóság a tengeri hac leró visszarendelésére. A hatos bizottság­nak viasámapesti jelentésót, melynek azon­nali közhírrététele mellett érvelt Éden, de amit a bizottság nem fogadott el, délelőtt jut­tatták el kizárólag a Tanács tagjaihoz. Ezt a jelentést a 13-as bizottság csekély módosítás­sal elfogadta. A jelentést délután 2 órakor tették közzé. A jelentés a kö­vetkezőképen végződik: — „A bizottság a tényállás megvizsgálásá­nak alapján arra a megállapításra jutott, hogy az olasz kormány a népszövetségi egyezmény 12. cikkelyében vállalt kötelezettségekkel ellentétben há­borút kezdett." — Abban az esetben, ha a Népszövetség va­lamely tagállama hivatkozik a népszövetségi alapokmány 16. cikkelyére, a többi tagállam mindenikének felül kell vizsgálnia az eset kö­rülményeit. A 16. cikkelv alkalmazásához nem szükséges az, hogy a háborút formaszerüen is megüzen jék — mondja a jelentés. Alofsi beszéde Genf• október 7- A Tanács délután féí 5 óra­kor zárt ülést tartott amelyen Aloisi báró olasz fömegbizott a hatosbizottság jelentéséről szóló vita elnapolását kérte• A Tanács tagjai Olasz­ország képviselőjének kivételével háromnegyed 5 órakor titkos ülésre ültek össze, hogy rneg­vizsgálják az olasz kérelmet- A Népszövetségi Tanács elutasította Olaszország képviselőjének azt <7, kérelmét• hogy a hatosbizottság jelenté­séről szóló vitát napolják el­Genf, október 7. A Népszövetségi Tanács es­te fél 6 órakor nagy izgalomtól kisérve ismét összeült. Aloisi báró kijelentette, hogy az olasz kormány kénytelen a leghatározottabb fenntartásokkal élni, nemcsak hogy a jelen­tésbe pontatlanságok csúsztak be, hanem hogy téves megállapítások jutnak benne kifejezésre. Ugy véli, hogy a jelentés mellőzte a viszály egyik lényeges elvét, hogy Olaszország állan­dó támadásoknak volt kitéve Etiópia részéről. Ez az az ok, amely miatt Olaszország arra kényszerült, hogy megtegye a szükséges rend­szabályokat. Ezzel nem tett egyebet, minthogy törvényes keretek között önvédelmet gyako­rolt, amelyet nem korlátoz sem az alapok­mány, sem j>edig semmiféle más okmány. Aloisi azután rámutatott arra, hogy Etió­pia néhány év óta állandóan fegyverkezést folytat. Ez a fegyverkezés kizárólag Olaszor­szág ellen irányult. Az olasz kormány nevé­ben hangsúlyozta azt a nézetét, hogy az etióp kormány nem téliesítetté népszövetségi tagsá-

Next

/
Thumbnails
Contents