Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-23 / 239. szám

DÉLMAGYARORSZÁG BZCOEO. SzerketztOtAg: Somogyi ucca 22. L em. Telelőm 23.33..KlodóMval&l, kOlMünlcOnyvtAr 6» Jegvlrodai Aradi occo et. Telefoni 13-OÖ. . Nyomdai L«w Upöl ucca 19. Telefon: 13.0«. . TArlroM leveleim: 0«lmagyaror»Aa. Szeoed. Kiirtani! Számolt a magyar politikai élet választási frontjának hadijelentéséből: A budapesti déli kerületben legalább nyolcvanezer hamis alá­írást találtak, a pótajánlások során 54.000 aláirás valódiságát kellett megvizsgálni, a benyújtott aláírások összege eléri a 150.000-es számot. A debreceni kerületben kétszer annyi ajánlást nyújtottak be, mint ahány választó van a kerületben. Ezek a számok nem — csillagászati tan­könyvből valók. Nem az állócsillagok földtől való távolságát fejezik ki. Lehet fenntartani azt a rendszert, amelynek ilyen kinövései le­hetnek? Lehetnek alkotmányosnak nevezni azt a választást, azt a közjogi aktust, amelyik nyolcvanezer hamis aláírással fertőzött? Nyolcvanezer aláirás, nyolcvanezer közok­irathamisitást jelent, mert ne gondoljuk azt, hogy pár száznál többre rug azoknak a szá­ma, akik maguk irtak alá két ajánlási ivet. Ha nem volna nyolcvanezer hamis aláirás, akkor is el kellene vetni azt a rendszert, mely az ál­lampolgárokat ilyen példátlan tömegű bűn­cselekmény elkövetésére ösztönzi, akkor is változtatni kellene a választásnak azon a módján, amelyik ilyen bűncselekményeken keresztül tudja csak kifejezni a választópol­gárság akaratát. Magyarországon a kriminalitás nem öltött olyan arányokat mint amilyen fokú bünc/ést a választások kitenyésztenek. Egyetlen kerü­let és nyolcvanezer hamisítás. Szédii'ptes számok, elképesztő méretek. A miniszterel­nök ur, (igaz, hogy lemondása s ujabb meg­bízatása előtt) lélektiprásnak nevezte a nyilt választást, de minek lehet nevezni azt a rend­szert, ahol a választó még le sem szavaz, máris vallomást kell tenni pártállásáról. Te­gyük fel, hogy nem ilyen tömeghamisitás szennyezi be a választást s mérgezi a válasz­tókerületet. Tegyük fel, hogy csak becsületes aláirások szerepelnek a listán. Hét párt indul a déli kerületben s mind a hét párt külön a választők tiz százalékát köteles ajánlásaikon felmutatni. Még el sem jött a választás napja, a szavazó még megfontolhatja, hogy gyako­rolja-e szavazati jogát, vagv nem, talán még el sem döntötte magában, hogy képe viselé­sét kire bizza s máris a választókerület válasz­tóinak hetven százaléka a nyilvánosság előtt jelentette ki pártállását és politikai meggyő­ződését. Most már majdnem ott tartunk, hogy ahány petíció, annyi uj választás. Ehhez az ered­ményhez nem utolsósorban járult hozzá az a választási rendszer, mely a politika hajlamo­sait tömegbiincselekmények elkövetésére csábítja. Ez az ajánlási rendszer a törvény tiszteletét támadja meg s a törvény tekinté­lyét ássa alá. Aki majdnem felelőtlenül írja ki a választók névjeevzékéből a szavazók ez­reit, aki ezeket az ajánlási iveket felhasznál­ja, vagy türi, hogy ezeket pártja, vagy sze­mélyes érdekében felhasználják, az hajlamos­sá válik a törvény megsértésére más téren és más vonatkozásban is. Ha lehet nyolcvan­ezer bűncselekményt elkövetni büntetlenül, mert hiszen eddig még soha nem derítették ki ezeknek a tömegbüncselekményeknek el­követőit, akkor a törvény tisztelete, a jog te­kintélye, az alkotmány presztízse nem fogja visszatartani a büntetlenül garázdálkodókat abban, hogy a törvény egyéb rendelkezéseit is megsértsék. Ez az oka annak, hogy annvi Szerda, 1935 október 23. Ara ÍO fillér XL évfolyam, 237. sas. kerülőben lesz u} választás, ez az oka annak, hogy annyi ember merészelte pártpolitikai szolgálatként s személyes érdekvédelem köz­ben megsérteni a törvényt s kijátszani ren­delkezéseit. A törvénysértéseknek ezt a forrását, a visz­szaéléseknek ezt az alkalomszerzőjét, a köz­jogok gyakorlásának ezt a beszennyezését ki kell irtani a magyar közéletből. A választási bűncselekmények üldözéséből ne csináljon senki politikai kérdést. Necsak azok ellen te­gyenek feljelentést, akik a többségi párt ér­dekeit sértik bűncselekmény elkövetésével. Minden bűncselekményt meg kell torolni, akár kisebbségi, akár többségi párt érdekében követték el. De legelsősorban: meg kell szün­London, október 22. Az angol alsóházban Sir Sámuel Hoare külügyminiszter kedden mon­dotta el általános nagy figyelemmel várt beszé­dét az olasz—abesszin kérdésről. A képviselők majdnem teljes számban összegyűltek. A kül­ügyminiszter igv kezdte beszédét; — Amig az események gvorsan váltakoznak, politikánk változatlan maradt. A Népszövetség iránti hűségünket helyeselte a Ház minden tagja. A Népszövetség feladata nemcsak a há­ború megakadályozása, hanem a háború okai­nak kiküszöbölése. Vizsgáljuk meg, míkétit ál­lotta ki a Népszövetség a teherpróbát? — Az együttes bizottság rendszere természe­tesen nem működhet gyorsan, sőt egyáltalában nagyon nehezen működik, mivel 51 állam kö­zös döntésére van szükség. Komoly nehézségek arra csábíthattak volna bennünket, hogv vall­juk be az együttes bizottság csődjét. Ha a Népszövetség elbukna, pá­ratlan veszedelmek és megpróbál­tatások sötét korszaka szakadna az egész világra. Meghiusulna a háború kiküszöbölésének kí­sérlete és súlyos kudarcot vallana az a nagy erőfeszilés, amelynek célja a támadások meg­hiúsítása. — A század elején ez a csatakiáltás futott végig a kontinensen: „Hatalom, vaev bukás"! Most azt mondják: „Világbéke, vagy pusztulás!" Ezért igyekszünk állandóan arra, hogy az alap­okmányt diadalra segítsük. Almainkban nem szerepelt semmi­féle hódító gondolat és kiilönösep nem tekintettük egves államok megtámadására kínálkozó alka­lomnak. Válassza meg minden ország a maga kormány­formáját^ nincs a legcsekélvebb szándékunk sem a más országok belfigve'he való beavatko­záshoz. Kizárólag azért veszünk részt a gazda­sági tárgyalásokban, hogy érvényesítsük az alakopkmány elveit. — Sok félreértésbe kevertek bennünket. An­glia sohasem törekedett önző célokra, vagy ar­ra. hogv Olaszország megalázására akarta vol­ElKEIZCTES I Havonta heiyben 3.21», vidéken e* Budapesten 3.00, kUllöldOn • 40 pengd. — Egye* UAm Ara hétköz­nap ÍO, vaMr- é* Ünnepnap 14 Hl. Hlr­deiétek felvétele tarlta »érint. Megfe­lentk h«ttö Kivitelével napnitna(eggeL tetni a bűnöknek alkalomszerzőjét, meg kell hiúsítani a felbujtás hatását, ki kell irtani a magyar választási rendszerből az ajánlások mai rendszerét. A választási bizottságok 8 törvény rendelkezése folytán záros határidő­ben kötelesek az ajánlások felett dönteni Nem szabad a magyar birákat arra kötelezni hogy megalkudjanak lelkiismeretükkel. Száz­ötvenezer aláirást nem lehet átvizsgálni s va­lódisága kérdésében nem lehet dönteni any­nyi idő alatt, amennyit a törvény erre meg­szab. A válaszitás tanúságai a politikai erköl­csi vakjait is fel tudják világosítani arról, hogy ezt a választási rendszert ugy kell ki­irtani a magyar alkotmányból, mint díszkert­ből a dudvát. na kihasználni a Népszövetséget Aki ilyen ha­zugságot terjeszt, az a Népszövetség sir ját ás­sa meg. — Az olasz kormánynak sohasem lehetett kétsége a mi terveink iránt. Nem meglepő és nem aggasztó, hogy a jelen válság folyamán sulvos habozások és tépelődések voltak észlel­hetők. Hogyha a létrehozott tilalmakat kellő módon alkalmazzák és a Népszövetségbe nem tartozó álla­mok nem próbál ják azt meghiúsí­tani, akkor határozottan meg fog rövidülni a háború tartama. — Ami a katonai megtorlások kényes kérdé­sét illeti — folytatta —, ennek feltétele Genf­ben sohasem valósult meg. A katonai megtor­lásokat éppen ugy. mint a gazdaságiakat, csak együttesen lehet alkalmazni. — Az első nem olasz államférfi voltam, aki jogosnak minősítette Olaszország terjeszkedé­sét és a gazdasági fejlődés iránti követelését. íla bizhalunk az együttes eljárásban, akkor m'<c kell arról győződnünk, ha pedig nem. akkor győződjünk meg annak ellenkezőjéről, fis tuti­juk meg azt is, hogy kik az igazi támogatói az együttes biztonságnak és kik azok, akik az együttes biztonságért kiabálnak ugvan. de tá­madják és rágalmazzák azokat, akik azt a gya­korlatban meg akarják valósítani. Minisztertanács Parisban Páris, október 22- A francia kormány tagjai délelőtt minisztertanácsot tartottak. Laval miniszterelnök ismertette a kormány tagjaival az olasz—abesszin viszállyal kapcsolatos tár­gyalásokat. A minisztertanács egyhangúlag jóváhagvta Lavalnak az ellenségeskedések megszüntetésére és a viszály békés rendezésére iránvuló fáradozásait. Laval beszámolójában kijelentette, hogy a Páris—London és Róma között folyó tárgyalások máris enyhülést hoz­tak a nemzetközi légkörben. „Nincs jelenteni való" Róma, október 22. A sajtó- és propaganda­üavi minisztérium a következő ielentést adta Hoare angol HQlQguminiszter naíu beszéde az olasz-abesszinkérdésröl és Anglia magatartásáról »Nem akartunk hódifan?« - »Ha a szankciókat kellőképen alkalmazzák, meg fog rövidülni a háború«

Next

/
Thumbnails
Contents