Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-20 / 237. szám

T955 október 20. O————I «MHJ»— Az ötvenéves ipartestület Harminc jubiláló szegedi Iparos Miniszler.umi díszoklevelet nujíanak át kilenc iparosnak, aki első naptól kezdve tagja a szegedi ipartestületnek (A Délmagyarország munkatársától.) Szeged iparossága vasárnap ünnepli az ipartestület fennállásának félszázados jubileumát. Ma 3500 tagja van az ipartestületnek, közöltük kilenc olyan iparos van, aki az első naptól kezdve tagja a testületnek. A szegedi iparosság veteránjairól a jubileum napján külön megemlékeznek és az iparügyi miniszter díszoklevelét nyújtják át nekik. Velük együtt meleg ünneplésben részesitik azt a huszonegy szegedi iparosi, akik több mint negyven éve tagjai az ipartestületnek. A jubiláló iparosok a következők: Akik első naptól kezdve tagjai az ipartestületnek: Szántó István csizmadiamester, Fagler Ede ércöntőmester, Liptav István esztergályosmester, Vass János papucsosmester, M cjyari Lajos csizmadiamester, Gulyás Mihály papucsosmester, Vida Károly csizmadiamesie , bili Rudolf kt>. árfonómester, GlöcknT József kelmefestőm- ->r. Akik több, mint 40 éve tagjai az ipartestületnek: Alexin László csizmadia, Halmos Bálint órás, Stéhli Miklós cipész, Dékány Pál férfiszabó, Körösi Márton cipész, Katona Antal mészáros, Szabó József hentes, Ábrahám Mátyás ív. ...zabó, Begyik Antal bognár, id. Tuksa Pál papucsos, Erdődi János asztalos, Papp Mihály fésűs, Polgár Henrik cipész, Deutsch Mór késes, Tánczer Jakab bádogos, Kónya János kőműves, Ruszter János bádogos, Kovács Mihály sertésvágó, Fejős Ferenc mérsékelt árakban Szendrényi Qéza és Tea Asztalosmesterek Bútorcsarnoka, Tel. 19-82. Szeged, Dugonics tér 11 Választási per — váde'eitfssel (A Délmagyarország munkatársátóY) Választási ügyet tárgyalt szombaton a szegedi törvényszék- Egy sereg vádlott került a bíróság elé választási vétséggel vádolva' többek köí-öM dr- Adamkovits Ágoston tótkomlóst ügyvéd és Opró lápos, valamint Kovács György városa napidíjas- Adamkovits fellépett a dorozsmai kerületben. Az volt ellenük a vád, hogy tiltott« időben terjesztettek plakátot és röpcédulátAz ügyvéd a. tárgyaláson elmondotta, hogy ártatlannak érzi magát- A jelöltséghez ugy jutott. hogy Opre megbeszélésre hivta és mint a ^kisgazdapárt dél' kerületének szervezőfőtitkára" felajánlotta számára a dorozsmai- kerületet. hogy ott kisgazdaprogriaimimal lépjen fel- ö a jelöltséget elvállalta- bizonyos össze get adott a választás céljaira, a dologról többet nam tud. a röpcédolák. plakátok készítésébe bele nem szólt, azokat nem terjesztette- Opre elmondotta- hogy mint a kisgazdák déli főtitkára tárgyalt az ügyvéddel. N'era lett egyebet, mint szószerint lemásolta az egységespártnak ugyanabban az időben megjelent plakátját, azzal a különbséggel, hogy Szeder János neve helyett mindenütt Adamikovits nevét irta és ahol az állott, hogy Szeder hive ós barátjaGömbösnek. 5 Gömbös helyett Eokhardt nevét irtaAz ügyész a vádjottak ellen elejtette a vádat• a bíróság a további eljár* st megszüntetteMagyar gylrfmtny • Bayar-kereJiHal Gyógyszertárakban kapható. DÉ [MAGYARORSZÁG A lovag Schmidt Ede-ucca Irta TÖRÖK SÁNDOR Az Illetékek Ellenőrzésének Felülvizsgálását Kontroláló Hivatalban találkoztam vele először. Akkoriban... volt egy kis izé, egy kis., ügyem és sokat kellett hivatalokba szaladgáljak, meg befolyásos urakhoz. Tudniillik az önborotválkozók Állami Nyilvántartásának szokásos heti ellenőrző ívébe — talán véletlenül, vagy rosszindulatú feledékenységből — abba a rubrikába, hogy vannak-e bányáim, s ha igen, milyenek és hol fekszenek, nem feleltem szabatosan, hanem egyszerűen áthúztam a tételt. Ebből aztán sok kellemetlenségem származott, de ugv kell nekem. Nem volt nagy ügy tulajdonképpen, ámbár igen könynyen súlyosabb következményei is lehettek volna. Szerencsére azalatt a három-négy év alatt, mig ebben a dologban járkáltam, csupa olyan kitűnő, megértő emberrel akiadtam össze a hivatalokban, hogv aránvlag olcsón megúsztam az egészet. Akkor délelőtt az Illetékellenőrzőfelülvizsgálókontrolban — ahogy röviden nevezik, ez már olyan adminisztrációs tolvajnyelv, ami rám ragadt, ez a beceneve — a titkársági előszobában vártam, hogy bemehessek őméltóságához Már reggel kilenc órakor beültem hogy belvet kapjak. Ugy tizenegy órára végig olvastam a plakátokat, rendeleteket — szeretem az effélét, már csak zamatos tőrölmetszett nyelvezetük is érdekel, mint afféle iróembert — és kicsit elálmosodva, megnéztem az órámat. Szemben velem egy idősebb kopasz ur ült és az ujjaival játszott, ami szintén nem rossz, de hamar elunia az ember. mert kevés változata van, ezt már próbáltam. A kopasz ur felémhajolt. — Ugyan, bocsánat! mennyi? — Tizenegy óra nyolc — és mégegyszer elővettem az órámat. — Köszönöm. Mellette az az ur ült, aki a Carmenbői a torreádor belépőjét szokta kopogtatni a lábával. Ezt is már régebben ismertem igy futólag, ő is sokat előszobázott és a ballábával szokta kopogni. — amint néhány hét alatt kifületlem — a torreádor belépőjét. A Carmen ember is elővette az óráját és azt mondta: — Tizenegy, tizenkettő. Rádió idő. Egy csokornyakkendős, hosszú fiatalember a karórájára pillantott. — Negyedtizenkettő Jövet a villanyórához igazítottam. — A villanyóra pedig a rádió szerint jár, — mondta a torreádor. Ezalatt már mindenki elővette az óráját és sorra kezdték a pontos időt, egy-két peres eltérésekkel. összehasonlítgattuk és elkövetkezett az a pillanat, — ami elszokott következni, igy várakozás közben —, hogy az ember felhúzza az óráját, ha kell, ha nem. — Svájci — mondta a torreádor és mutatta az óráját, amelyik kézről, kézre járt —, nagyon pontos. Pedig olcsó kis óra, ilyen vasfedelü, akkor véttem, mikor a harctérre mentem 1915 októberében. A csokornyakkendős megvizsgálta és továbbadta. , — Ezek a legjobbak. Nem ér az semmit, hogy ezüst, mes arany, fő a szerkezet. — Szerény külső alatt, kiváló értékek lappanghatnak — ezt egy oldalszakállas, szigorú ember mondta és felémnyujtotta nehéz duplafedelü ezüstóráját — ez hazai gyártmány. Szegedi óra. Brauswetter. Negyvenhat esztendős. Ez kérem alig volt még jarvitás alatt. Tessék nézni, már az ezüstje egészen elkopott, de a szerkezet, az príma. Kérem, ha egy óra egyszer óráshoz kerül, azt megette a fene. El lehet dobni. Akkor szólt bele az ember, aki eddig hallgatott. Az asztal legjobban hozzáférhető helyén ült, hosszúkörmü ujjait néha elgondolkozva, végigbuzogatta csuromősz hajában és valamit jegyezgetett. Most előrehajolt felém és megszólalt. — A, kérem, hol vannak már a régi besületes cégek. Elvitte kérem a háború a megbízhatóságot. Minden csak luft. Luft, luft, luft — és gyorsan egymásután hármat koppantott a ceruzájával. Egyébként Szabados vagyok, bocsánat — kezetfogtunk — sorban mindazután — és két óráig beszélgettünk szép csendesen Néha megzavartak, tisztviselők jöttek, mentek, telefonon sürgős izenetet továbbítottak — egy hölgy valami csónakházba telefonált, hogy a kabinkulcsa elveszett, meg mi, egy titkár egy puoerájba szólt be, hogy a felöltőjét kellene tisztítani, egy idősebb altanácsnok, valami kecskeméti úrral tárgyalt aprólékosan, hogy neki egy valódi csikóbőrös kulacsra volna szüksége, névnapi ajándéknak szánta, egy külföldi ismerősének, hadd lássa az illető, hogy van itt kultura, meg más ilyen dolog, amikről annyit lehet olvasni az újságokban — mi meg beszélgettünk délután kettőig, amikor a főtitkár jött és mondta, hogy őméltósága sajnos ma már nem foead, mert teljesen kimerült p>= més ma dél