Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-20 / 237. szám

MAGYARORSZÁG BZCOED. Szerke»ztOs6g: Somogyi ucca Z2. I. cm. Telelőm 23.33.-Kiadóhivatal, kOlctOnkönyirtAr é* Jegyirodát Aradi Dcca f*. Telelőm 13-Oe. - Nyomda: Löw Upót ucca 19. Telelom 0-06. - I Avlrall e» levélcím: DCImaoyaiorizAa Szeaed. Vasárnap, 1935 október SO. Ara ÍO (Ulér XI. évfolyam, 235. ELÖEIZEltSi Havonta helyben 3.2Ü, vidéken é* Budapesten 3.6U, tellUtfldtSn • 40 pengd. — Egye» uim Ara hélköznap 10, vatér- ét Ünnepnap l® Ilii. Hirdetések felvétele tarlla szerint. Megjelenti« hélio kivételével naponta reggel A szegedi iparosság ünnepe A város egész polgársága mély megilletődöttséggel fordul most testületi életének félévszázados évfordulóját ünneplő iparossága felé. Az ipartörvény előtti ipartársulatok az iparosság szabad társulásából keletkeztek. A régebbi ipartörvény az iparosokra bizta azt, hogy az ipartársulatba belépjenek, de a tagság kötelező nem volt. A céhrendszer a teljes kötöltség rendszere volt s amikor az T872-es ipartörvény a céheket megszüntette, a teljes kötött ség helyébe egyik napról a másik napra a teljes szabadság lépett. A céheket és a céhrendszert a — gőzgépek robbantották szét, a haladás, amelyik más tempót, más ütemet követelt, mint amilyent a teljes megkötöttség mellett az iparosság nyújtani tudott. A gőzgépek átvették már ipari szerepüket s az elektromosság is elindult már a terjedés és a gyakorlati alkalmazás utján, amikor a magyar közvélemény példátlan heves egyértelműséggel ostromolni kezdte a törvényhozást az ipartörvény reformjáért. Hamar belátták, hogy milyen tévedés volt a teljes kötöttséget a teljes szabadsággal váltani fel s a céhrendszerben felnőtt iparosság mellé odaállitani az ipari szabadság által kitenyésztett kontárokat. Az ipartörvény két álláspont között volt kompromisszum, azok között, akik a teljes ipari szabadságért küzdöttek s akik minősítéshez és képesitéshez akartak minden iparűzést kötni. ötven év tanulsága azt bizonyítja, hogy ez a kompromisszum helyes elgondolás volt. S ami talán még helyesebb volt, az az ipartörvénynek az az alkotása, amelyik a ut o n ó m i á t adott az ipartestületeknek s az autonómia mellé még hatósági jogok gyakorlását is megadta. A magyar iparosság azóta maga intézheti ipari ügyei közül mindazt, ami az ipartestületnek s az elsőfokú iparhatóságnak jogkörébe tartozik. S az a gazdag tevékenységű mult, ami a szegedi iparosság háta mögött áll, csak azért lehet ennyire gazdag, mert az önkormányzat módot adott a szegedi iparosságnak alkotásra és teremtésre. A törvény módot adott, a törvény a kereteket kijelölte, de ahhoz a szegedi iparosságnak alko tó erejére volt szükség, hogy az iparosság élni is Judjon a törvény által megadott lehetőségekkel. Ha most az ötven év történetén végigsiklik szemünk, azt látjuk, hogy a akegedi iparosság soha nem elégedett meg azzal, hogy az ipartestületben a folyó ügyeket intéfci. A szegedi iparosság közéleti érdeklődését soha nem elégítette ki a rábízott ipari adminisztráció. Mindig voltak olyan célok, amiknek megvalósításáért* küzdeni, harcolni, dolgozni és áldozni kellett, mindig voltak messze tekintő tervei, a haladást siettető gondolatai, »mindig alkotásra készült, mindig lelkesedéssel gondolt a jobb jövő szolgálatára. Egyszer tanonckiállitások rendezésével és állandósításával akarja a tanoncképzés szinvonalat emelni s az emelkedett szinvonalat a hanyatlással szemben megvédeni, máskor evek munkáját tölti el azzal, hogy az iparosig nyugdijának kérdését megoldáshoz segítse. Szükségesnek látszott, hogy a tem e t e S i SPfélvt hÍ7to«;ít,!nri S7 innrocnk / hátramaradottjainak, kellő előkészítés után megalapítja s virágzóvá fejleszti az iparosok temetkezési egyesületét. Harcolni kellett a házaló kereskedők s a megrendelések tiltott gyűjtése ellen, az ipartestület nemcsak tiltakozik és felír, de megjelölte szabatosan azokat a törvényhozási feladatokat, melyekre e támadásokkal szemben az iparosságnak szüksége volt. Felépítette díszes székházát, épületet varázsok egyre fejlődő s egyre lendülő ipari v á s á rjának fejlesztésére, megalapítván, fenntartását biztosította az elaggott iparosok men há z'ának s elég volna még az évenkint megrendezett ipari vásárok sikereire hivatkozni ahhoz, hogy a jelen eredményeiből következtetni lehessen a multak munkájára s meg lehessen ^llapitaní, jelent és multat egybefoglalva, hogy a• szegedi iparosság ötven éy alatt szünetleül allkotott, teremtett s vállalt és hozott áldozatokat az életszínvonala emeléséért, a szaktudása fejlesztéséért, a jövő generációért s az iparosság tekintélyének növeléséért. Ez a munka tradíciójává vált a szegedi iparosságnak. Az ötven év előtti legelső elnöki jelentésben olvasható az a megállapítás, hogy ,,a szegedi iparosság munkával és áldozatokkal mindig kivette részét a város közéletéből", s ez a^ ötven és s ennek az ötven évnek minden időszaka mintha igazolni akarná a legelső elnöki jelentés megállapításának helyességét a irtultra és a jövőre. A Rainer Ferencek, a Rainer Károlyok és Pálfy Dánielek szelleme állandóan alkotások lázában égett, mindig elégedetlenek voltak azzal, ha uj gondolatok nem hevíthették s uj tervek életrehivásán nem fáradozhattak. S mióta Körmendy Mátyás, 82 ipartestület vezetője, — ezt a történetíró objektivitásával lehet megállapítani —, szinte egyetlen év sem mult el alkotások nélkül. Minél rosszabb életviszonyokkal kellett küzdenie az iparosságnak, anná több időt, energiát és áldozatot szánt az alkotó munkára. Mint, ahogy a pálmáról mondják, a szegedi iparosság is terhek alatt növekedett. Mintha az élet mostohasága s a munkanélküliség problémái elől akart volna a szegedi iparosság alkotásaiba menekülni mintha uj intézményei terveinek elkészítésével 6 mindennap gondjait akarta volna narkotizálni. Csudálatos szívósságot, csudálatos élettudást tár fel ez az ötvenéves mult. Alkotások szegélyezik a szegedi iparosság útját mindenfelé, amerre ötven év alatt járt. A szegedi iparosság ezekbe az alkotásokba öntötte ereje« s ha jönnek rosszabb idők, majd ezek az alkotások fognak erőt önteni a gondoktól elvérző szegedi iparosságba. Ilyen tevékenységben dus, alkotásokban gazdag mult után nem lehet visszariadni a jövő feladatai és 'ötelességei elől sem. A jövő nem lehet más, minit ennek a múltnak folytatása. Ez legyen az ünnep tanulsága és vigasztalása a jövőre. A város egész közönsége örvendezve és meghatva vesz részt a szegedi iparosság ünnepében. % Genfben véglegesen megszavazták a megtorló rendszabályokat Titulescu büntetési követelt Magyarország ellen a 18~as bizottság szombati ülésén Fonlos tárgyalások Rómában, Párisban és Londonban a béketárgyalások érdekében Genf, október 19. Szombaton este a megtorló bizottság végleg elfogadta azokat a javaslatokat amelyek a fegyverkivitel tilalmáról és a kölcsönös támogatás megszervezéséről szóknak. A bizottság ezután megválasztó Ha ¡azokat a szerveket, melyeknek a határozatok végrehajtása lesz a feladata, Cantos elnök (Spanyolország) pontos nyilatkozatot tett arról, hogy mit fog közölni azokkal az államokkal, amelyek' jjem tagjai a Népszövetségnek', igy az Egyesült Államokkal, Németországgal, Braziliával és Japánnal. E«k köjté fognak tartozni a tanács és a közgyűlés munkájáról szóló lényeges okmányok és a megtorló bizottság részéről megszavazott javaslatok. Az értekezlet véglegesen a következő két gazdasági megtorló rendszabályt határozta el. 1. Az olaszországi bevitelek tilalmát. 2. A nyersanyagszállitási tilalmat. Titulescu szenvedélyes támadása Magyarország ellen Genf, október 19. A 18-as bizottság szombaton délután folytatta a kölcsönös támogitás kérdésével foglalkozó albizottsági határozat megvitatását. Igen élénk vita fejlődött ki azon pont felett, amely szerint minden rendelkezésre állói eszkö::el le kell csdl;kenteni a szankcióJcho: hozzá nem járuló államoknak, tehá{ Ausztriának:, Magyarországnak és Albániának Olaszországba irányuló áruszállítását. Titulescu szenvedélyes beszédben a gazdasiifti e1rpnd"rés mellett szónokolt, misr a lrrtqvl. sv^d és spanyol megbizott a mérséklet, méltányosait/ és megértés álláspontjára helyezkedett. Titulescut szenvedélye annyira elragadta, hogy beszéd« a bizottsági tagok nagy meglepetésére nem volt eeycb, mint Magyarország elleni vádbeszéd és ellene is követelte a büntető szanlcciólk alkalmazását. A lengyel megbizott nem' hagyta szó nélkül Titulescu szenvedélyes beszédét és hangsulyozta, hogy a szankciókhoz hozzá nem járuló államokat rtPm smhnrl h'infpfni.