Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-18 / 235. szám

DEMAGYARORSZAG SZEOEO. SzerketzWtég: Somogyi ucca M. L em. Telelőn: 23.33.-Kiadóhivatal, knictonkonyvlár 6* J egy Iroda: Aradi occa s. Telefon: 13-06. - Nyomdát Lów Upól ucca ig. Telefon: 13-0«. . Távirati és levélcím: DélmagyaronzAo. Szeoed. 13.500 Mikor ezelc a sorok megjelennek, a város 1936 évi költségelőirányzata már a retorták egész során ment kérésziül. Elkészítette a számvevőség, átvizsgálta a polgármester, át­nézte a referáló tanácsülés, letárgyalta a pénzügyi bizottság és általánosságban tudo­másul vette a kisgyűlés. Az így elkészített, átnézett és átrevideált költségelőirányzatot, nagyon sok tételben megváltoztatva mutatja be a polgármester a szombaton összeülő köz­gyűlésnek, végleges határozathozatal céljá­ból. A nagy nekikészülődés lázában, amely előkészíti ennek a költségelőirányzatnak a közgyűlésen való fogadtatását, csupán egy körülményt ajánlunk minden városatyának szíves figyelmébe. 13.500, szóval és írásban tizenháromezerötszáz pengő felel meg a pótadó egy százalékának. Mindazok tehát, akik bárminő javaslattal állnak a közgyűlés elé, tartoznak számolni azzal a körülménnyel, hogy minden elfogadott indítvány, ha pénz­be kerül, e tízenháromezerötszáz pengős kulcs szerint szaporítja a város pótadóját. A tárgyalások során, amelyek a költségelő­irányzat beterjesztését megelőzték, két szem­pont domborodott ki. Az egyik az volt, hogy a költségelőirányzat keretei oly módon álla­píttassanak meg, hogy a város ne le­gyen kénytelen a folyó évre megállapított 68 százalékos pótadót emelni. Abban a tekintetben nem volt véleményeltérés a pénzügyi bizott­ság tagjai között, hogy a mai nyomasztó gazdasági viszonyok mellett, amelyeket Sze­geden még a jég- és aszálykárok is súlyosbí­tottak, egyenesen lehetetlenséggel volna ha­táros az adó formájában jelentkező közter­hek bárminő emelése. A másik vezető szem­pont viszont oda irányult, hogy még az igy megállapított költségvetési keretek között is biztosítani lehessen a város karbantartását, különösen pedig, hogy legyen egy szá­mottevő összeg az uccák és te­rek folytonossági hiányainak rendbehozatalára. Az ilyen nélkü­lözhetetlen pótlások és javítások elhanyago­lása esetén egy-két esztendő alatt odajutna ugyanis a város, ahol volt már egy ízben: egy összegben, sokkal drágábban, polgárainak erős megterhelésével volna kénytelen rend­behozatni azt, amit az esztendők során elha­nyagolt. Hogy ez a kettős szempont a költségelő­irányzatban érvényesíthető legyen, min­den egyéb tételnél a legnagyobb takarékossággal kellett elj á r­n i. Bizonyos, hogy az ilyen takarékoskodás, amely sok nélkülözhetetlennek látszó szük­séglettől megtagadja a fedezetet, nem vala­mi élvezetes. Bizonyos az is, hogy ez a költ­ségvetés egyáltalán nem ideális. Szükség­költségvetés, amelyet majdnem ínség-költ­ségvetésnek is lehetne nevezni. Ez a költség­vetés jóformán csak azt szolgálja, hogy át tudjuk vészelni a reánk következő esztendőt. Az előző esztendők költségvetéseihez hason­lóan főcélja a meglevőnek megmentése, fenntartása, addig az időpontig, míg remél­hetőleg a gazdasági viszonyok jobbra for­dulnak, a keresetek megnövekednek és az emelkedő teherbíró képesség mellett a város abba a helyzetbe jut, hogy kulturális, jóléti es gazdasági intézményeinek fejlesztését i^­Péntek, 1935 október 18. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 233. sz. mét programjába állithatja; Van természetesen a költségelőirányzat­nak két vastétele, amelyen nem tud változ­tatni a pénzügyi bizottság és a közgyűlés tu­dománya. Az egyik a városi alkal­mazottak javadalmazása, a má­sik a város adósságainak kamat­terhe. Ezeket be kell állítani a költségve­tésbe s csak ami ezeken felül esik, ott lehet takarékoskodni. A segítésnek bizonyos le­hetőségei azonban ennél a két csoportnál is mutatkoznak. Fokozottabb mérték­ben kell rációnál izálni a vá­rosi közigazgatást s a jövőben megüresedő állásoknál mindig megfontolás tárgyává kell tenni, hogy tényleg fennfo­rog-e a betöltés szükségessége s nem lehet­ne-e a teendőket a meglevő munkaerők jobb kihasználásával elvégeztetni. Ami pedig az adósságok kamatterhet illeti, azt a lehetősé­get, amely a nemzeti bank kamatlábának le­szállításával kínálkozott, fel kell használni a város kamatterhének csökkentésére is. Ezen tulmenőleg pedig felmerüjnek olyan kon­verziós lehetőségek is, amelyek esetleg magának a tőkeösszegnek csökken­ELÖEIZETÉS: Havonta helyben 3.20. vidéken é* Budapesten 3.ÖO, KUlfüldiSn • 40 pengfi. - Egyet uAm Ara hélkUx­nap ÍO, vatár- é* Ünnepnap ÍO flU. Hír­detétek felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hétlö Klv<elével naponta reggel. tésével is könnyithetnek, a nehéz helyzetben levő városon és a város adózó polgárságán Anélkül, hogy bárki is kifejezésre juttatta volna, mindezek az elgondolások szinte hall­gatólagos pártközi megállapodás formájában jegecedtek ki a pénzügyi bizottság tárgyalá­sai alkalmával. Kötni ezek a megfontolások természetszerűleg senkit sem kötnek, de 8 kényszerhelyzetben önként adódnak. És meri ez a helyzet a maga nyers valóságában, e mostani költségvetés kevés alkalmai fog nyújtani a népszerű ség gya­rapítását célzó külön indítvá­nyokra. Ebben a költségvetésben a ki­adásokat már tovább lefaragni nem lehet. Itl már nem lehet ugy operálni, hogy vegyünk el innen egy bizonyos összeget és azt fordít­suk valamely nemzet- és városboldogitó uj terv megvalósítására. Itt tisztában kell lenni mindenkinek azzal, hogy ami pénzbe kerül, az csak pótadó-emelés­sel valósitható meg. Számszerűleg pedig 13.500 pengő egy százalék pótadó. A kalkulációnak ez a biztos alapja. Az indítvá­nyok elbirálásának ez a legbiztosabb mérté­ke. Schuschnigg kancellár uj kormányt alakitott Bécs, október 17. Schuschnigg szövetsé­gi kancellár ma délután megjelent M i k 1 a s szövetségi elnöknél és azt a javaslatot terjesz­tette elő, hogy a szövetségi elnök mentse fel megbízása alól a kormány valamennyi tagját. Ezzel egyidejűleg benyújtotta lemondását is. Miklas elnök helytadott Schuschnigg előter­jesztéseinek a kormány tagjainak felmentése ügyében, de kijelentette, hogy az ő lemondá­sát nem vette tudomásul. Felkérte Schuschniggot, hogy haladéktala­nul tegye meg javaslatait az uj kormány ösz­szetéteíe tekintetében. Schuschnigg előterjesz­tette az uj kormánylistát, amelyet az elnök jó­váhagyott. A kormány tagjai a következők: Szövetségi kancellár, honvédelmi miniszter és közoktatásügyi miniszter: dr. Schusch­nigg Kurt, alkaneellár: Starhemberg Bü­diger Ernő, külügyminiszter: Berger-Wal­denegg Egon, a belügyi közigazgatás mi­nisztériumának és a közbiztonság minisztériu­mának vezetője: Baar Barensfeld Ede, népjó­léti miniszter; Debresberger dr. egyetemi tanár, pénzügyminiszter: Draxler Lajos ál­lamtanácsos, ügyvéd, kereskedelmi miniszter: Stockinger Frigyes, igazságügyminiszter: dr. W i n t e r s t e i n főügyész, földmüvelésügyi ós erdőügyi miniszter: Stroben Lajos mér­nök, tárcanélküli miniszter: dr. Buresch Károly. A szövetségi elnök a kancellár javas­latára az államtitkárokat is kinevezte. A néhány óra alatt lejátszódott osztrák kor­mányválság nem hozott uj irányváltozást Ausztriában. A kormányválság előzményeível kapcsolatban politikai körökben rámutatnak arra, hogy Fey miniszter helyzete a kormány­ban már régen megrendüli. Jól informált kö­rökben a személyi változásoknál fontosabbak­nak tartják, hogy a kormányválsággal egyide­jűleg megoldották a védőcsapatok egyesítésé­nek régóta húzódó kérdését. Anglia csak néhány nap múlva kap választ Franciaországtól, hogy olasz támadás esetén számithat-e a segítségére Olaszország nem számíthat francia segítségre a brennerl halár megtámadása esetén London, október 17. Illetékes helyről kapott értesülés szerint a párisi angol nagykövet hét­főn este arra kérte Laval miniszterelnököt, hogy feleljen „Igennel", vagy „Nemmel" arra a kérdésre, hogy számithat-e Anglia a francia haditengerészet közreműködésére földköziten­geri indokolatlan olasz támadás esetén. Laval azt felelte, hogy könnyebben adhatna választ, ha Anglia bizonyos mértékig csökken­tené földközitengeri haderejét. A nagykövet tegnap este közölte Lavallal, hogy még változatlanul fennáll az angol hajó­had összevonásának szüksége a Földközi-tor geren, miután az olasz sajtó támadásai nem mérséklődtek, sőt Olaszország folytatja csapat­összevonásait. Ezért végső választ kér a francia támogatást illetőleg. Laval erre azt felelte, hogy alaposan meg kell gondolni a kérdést, de egy-két nap válaszolhat. A párisi angol nagykövet csütörtökön este tiz percig tartó beszélgetést folytatott Laval miniszterelnökkel. A Daily Telegraph tegnapi száma azt a hírt közölte, hogy az olasz kormány lépéseket tett a francia kormánynál és kérte, hogy tegyen igé­idet arra, hogy számíthat-e francia segítség-

Next

/
Thumbnails
Contents