Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

cnsrwKGYffRDRSZXO T935 olctőBer 13! DIVATCSIKOS NAGYSZERŰ MINŐSÉGŰ I I ÓRIÁSI VÁLASZTÉK NŐI harisnya »Kötöttárukban Műielyemernyö Sffl 6.50 H írareuMÍSS |=| legolcsóbb árab a Fehércéntáblás BOROSNÁL a Széchenyi téren Egy régi szegedi képviselő: Babó Emii ügy fontait, mint a Jő mag, fia nemls talajba hull... Alighogy szárba ment a bajusza, már diplomás ember lett és olyan szép szál legény, hogy •akármerre járt, büszkén hordta hátán a főid. Egy jó fejjel magasabb volt más embernél. Daliás alakja, büszke, feszes járása s az a délcegen esókrafent bajusz és a mindenkit átszúró tekintet nem kerülte figyelmét senkinek sem. Különösen nem a — nőknek. Lopva is utána kerültek, hogy szemmel kisérhessék. S mintha csak tudta, érezte volna a fiskális, hogy asszonyszemek kisérik, annál délcegebben és katonásabban rakta le lábait. Mindvégig legény maradt Babó Emil. A rossz nyelvek azt beszélték', hogy akik legjobban szerették volna maguknak, éppen azok féltek tőle a legjobban. Miinden daliássága mellett volt benne valami félelmetes. Kitűnő párbajozó volt s mint ilyen, hamar — lovagias... Amit szóval is el lehetett volna intézni, 6 abból is szeretett kásust csinálni. Valahogyan több volt benne ae indokolatlan gőg, mint a megindokolható lovagiasság Ügyvédi irodája az elsők egyike volt. Jó hírnévnek örvendett. „Ment" is neki, mint holmi ingyen rendelő. Népszerűsége sem áldott hátrább irodája hírénél. Mert pereinél is jobban tudott bánni a paraszttal. És ez akkor látszott meg legjobban, amikor a második kerület országgyűlési képviselőjének jelölték függetlenségi programmal. Nem esett még Szegeden olyan választás, mint amilyen az övé volt. Pedig nem értett ő se, meg a pártja sem a korteskedéshez és nem is volt miből. Az ő és pártja egész korteskedése annyiból állt, hogy ő meg a választási előkészületeket vezető pártelnök felült husziadmagával tiz kocsira, amelyeken nemzetiszínű zászlók lengtek büszke feiirással: — Éljen dr Babó Emil követünk. Aztán hajtottak ki a tanyára ... De a városon kivül ott várta már őket a tanyai bandérium magasan emelt zászlókkal és száz torok kiáltotta eléje egyszerre: — Éljen dr. Babó Emil követünk. A tanyavilóg pedig ünneplőbe öltözve várta már odakint. Muzsikaszó, tánc és lakoma egymást érte. Olyan ünnepi hangulat, olyan lelkesedé* övezte körűi Babó Emilt, amerre járt és ahol szót emelt, hogy beillett volna országos ünnepnek is. Rabó Emil valósággal megbabonázta a tanyai népet. Nem is csoda. Nem volt odakint olyan fehérnép, akit meg nem táncoltatott, akár tizenhat, akár hetvenhat esztendős volt is az. És mindegyikhez volt szép szava, jósaava és egy-egy mosolya. Egy csapásra meghódította az asszonynépet. Nem pohár járta ott a lakomán, hanem csikóbőrös kulacs: ahány tanya, annyi kulacs... A pohár törékeny jószág, kicsi fér bele ée sok kell belőle. A kulacs ellenben háládatos valami. Nem törik, sok fér bele és kevesebb kell belőle, öntögetní, poharazni sem kell. Adja az ember szájrólszájra és kiki annyit iszik belőle, amennyi jól esik. S ha tovább adja az ember, meg sem törli a száját. Mert így közvetlenebb, testvériesebb az érintkezés, harátkozás. Mert egybeolvad férfiajak, asszonyszáj és édesebb lesz a borize. ősapánk egy kehelyböl, Babóék egy kulacsból itták az eskü levét. Volt is annak foganatja, mert zengett, zúgott a szent fogadalom; senki más, csak Babó Emil... Még az asszonyok és lányok is rázugták az esküt* Se pap, ae ár nem kell nekünk, Babó Emil lesz követűnk.. És lett is. • De a fehérnép sem maradhat ki a városból a választás napján. Bejöttek mindnyájan ellenőrizni embereiket, hogy leszavaznak-e Babó Emilre? Pedig kutyának való idő volt azon a napon. Mégis hivségesen állta minden magyar. Pedig aiz emberek féllábszárig, a kocsik pedig agyig jártak a sárban, amíg eljutottak a szavazó urnáig: a rókusi szivargyárhoz. Nem igy az Ivánkovits pártiak. Azok a kövezett Kossuth Lajos-sugárulon juthattak el az urnához. Ellenben a Babó pártiakat leszorították a frissen feltöltött Pultz altábornagy-uccára, hátha elakad fele a sárban... Nem is szállt abban az esztendőben együttvéve sem annyi imádság az égbe, mint amennyi szitok azon az egy napon a kormánypártiak fejére. De azért kitartottak a magyarok. Reggel nyolc órakor kezdődött a szavazás, a lucskos, sáros, zimankós időben, de hajnali négy órakor még százává] hevert a leszavazatlaa subás és gubás magyar a dohánygyár folyosóin és egykedvűen zúgták füstös pipaszó mellett: Hát esak azért sem engedünk, Babé Emil lesz követünk... Olyan fényes nyeresége nem is volt még pártnak, mint akkor volt a szegedi függetlenségi 48-»s pártnak. Babó Emilt óriási többséggel választották meg. S a gubás és subás magyarok, a tűzről pattan* hajadonok és a pirosképű tanyai menyecskék nemzeti kokárdával hullámzó keblükön, lobogó zászlók százai alatt vonultak ki a városból kendőiket lobogtatva az uj képviselő felé. S ez a fényes győzelmet aratott daliás képviselő a képviselőházban is megállta helyét alaposan. A mamelukoknak egyszerre szálka lett szeműkben. Babó Emil szónoklatai, beszédeinek mindegyike egy-egy kalapácsütés volt az ellenpártiakra. Amikor Babó Emil szólásra emelkedett, általános mozgás volt észlelhető ae egész házban, pértkálömbség nélkül. Tudták, hogy megkvt nyilazni fog. És nyilai mindig találtak. Mikor hangja végig dörgött a padsorok fölött, tágra nyiltak a szemek és villámok röpködtek a karzatról. Ha Babó Emil iratkozott fel szólásra, azon a napon zsúfolásig megtelt a karzat fehérnéppel. S amikor megcsendült az erős, terjedelmes férfihang s ugy beszéd közben felesett a szónok tekintete a karzatra: összebújtak a fejek és lágy susogáa szállt le feléje. Azután tapsok vihara súgott át a termen. Mert mindig érvekkel teli, meggyőző és fennszárnyaló yolt a beszéd és minden szónak meg volt a magja. S ahova az a mag esett, helye maradt ott. Büszke is volt Szeged erre a képviselőjére. De amilyen kedvelt volt Babó Emil a választói előtt, annyira kellemetlen szálka volt a kormány szemében. Sokért nem adta volna az, ha a fiskálist ördög szekerére ültethette volna. És az ördög szekere nem is sokáig késett. Odagurult az Babó Emil mellé a kkfb és kártya képében. S egy napon a nagyrahiva/tott élet büszkén indult pályája véget ért egy rövidke mondattal: — Emil, te csalsz... Herke Mihály. VALÓDI FUAiNiaA, SELYEM Püif iSAGU \ Ügyeljünk a márkinál CSIKÓ BUNDA legolcsóbban ROSMANNÁL Perzsa, Brelschvancz, Perzsaláb nagy- választékban ^ Modellek eredeti Párlslak vóző df ön m eg olcsó árainkról! Itt élsz, itt vásárol]!