Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

cnsrwKGYffRDRSZXO T935 olctőBer 13! DIVATCSIKOS NAGYSZERŰ MINŐSÉGŰ I I ÓRIÁSI VÁLASZTÉK NŐI harisnya »Kötöttárukban Műielyemernyö Sffl 6.50 H írareuMÍSS |=| legolcsóbb árab a Fehércéntáblás BOROSNÁL a Széchenyi téren Egy régi szegedi képviselő: Babó Emii ügy fontait, mint a Jő mag, fia nemls talajba hull... Alighogy szárba ment a bajusza, már dip­lomás ember lett és olyan szép szál legény, hogy •akármerre járt, büszkén hordta hátán a főid. Egy jó fejjel magasabb volt más embernél. Daliás alakja, büszke, feszes járása s az a délcegen esókrafent bajusz és a mindenkit átszúró tekin­tet nem kerülte figyelmét senkinek sem. Különö­sen nem a — nőknek. Lopva is utána kerültek, hogy szemmel kisérhessék. S mintha csak tudta, érezte volna a fiskális, hogy asszonyszemek ki­sérik, annál délcegebben és katonásabban rakta le lábait. Mindvégig legény maradt Babó Emil. A rossz nyelvek azt beszélték', hogy akik legjobban szerették volna maguknak, éppen azok féltek tőle a legjobban. Miinden daliássága mellett volt benne valami félelmetes. Kitűnő párbajozó volt s mint ilyen, hamar — lovagias... Amit szóval is el lehetett volna in­tézni, 6 abból is szeretett kásust csinálni. Vala­hogyan több volt benne ae indokolatlan gőg, mint a megindokolható lovagiasság Ügyvédi irodája az elsők egyike volt. Jó hír­névnek örvendett. „Ment" is neki, mint holmi in­gyen rendelő. Népszerűsége sem áldott hátrább irodája híré­nél. Mert pereinél is jobban tudott bánni a pa­raszttal. És ez akkor látszott meg legjobban, ami­kor a második kerület országgyűlési képviselőjé­nek jelölték függetlenségi programmal. Nem esett még Szegeden olyan választás, mint amilyen az övé volt. Pedig nem értett ő se, meg a pártja sem a korteskedéshez és nem is volt mi­ből. Az ő és pártja egész korteskedése annyiból állt, hogy ő meg a választási előkészületeket vezető pártelnök felült husziadmagával tiz kocsira, ame­lyeken nemzetiszínű zászlók lengtek büszke fei­irással: — Éljen dr Babó Emil követünk. Aztán hajtottak ki a tanyára ... De a városon kivül ott várta már őket a tanyai bandérium magasan emelt zászlókkal és száz to­rok kiáltotta eléje egyszerre: — Éljen dr. Babó Emil követünk. A tanyavilóg pedig ünneplőbe öltözve várta már odakint. Muzsikaszó, tánc és lakoma egymást érte. Olyan ünnepi hangulat, olyan lelkesedé* övezte körűi Babó Emilt, amerre járt és ahol szót emelt, hogy beillett volna országos ünnepnek is. Rabó Emil valósággal megbabonázta a tanyai népet. Nem is csoda. Nem volt odakint olyan fe­hérnép, akit meg nem táncoltatott, akár tizenhat, akár hetvenhat esztendős volt is az. És mind­egyikhez volt szép szava, jósaava és egy-egy mo­solya. Egy csapásra meghódította az asszonyné­pet. Nem pohár járta ott a lakomán, hanem csikó­bőrös kulacs: ahány tanya, annyi kulacs... A po­hár törékeny jószág, kicsi fér bele ée sok kell belőle. A kulacs ellenben háládatos valami. Nem törik, sok fér bele és kevesebb kell belőle, öntö­getní, poharazni sem kell. Adja az ember szájról­szájra és kiki annyit iszik belőle, amennyi jól esik. S ha tovább adja az ember, meg sem törli a száját. Mert így közvetlenebb, testvériesebb az érintkezés, harátkozás. Mert egybeolvad férfiajak, asszonyszáj és édesebb lesz a borize. ősapánk egy kehelyböl, Babóék egy kulacsból itták az eskü levét. Volt is annak foganatja, mert zengett, zúgott a szent fogadalom; senki más, csak Babó Emil... Még az asszonyok és lányok is rázugták az es­küt* Se pap, ae ár nem kell nekünk, Babó Emil lesz követűnk.. És lett is. • ­De a fehérnép sem maradhat ki a városból a vá­lasztás napján. Bejöttek mindnyájan ellenőrizni embereiket, hogy leszavaznak-e Babó Emilre? Pe­dig kutyának való idő volt azon a napon. Mégis hivségesen állta minden magyar. Pedig aiz em­berek féllábszárig, a kocsik pedig agyig jártak a sárban, amíg eljutottak a szavazó urnáig: a ró­kusi szivargyárhoz. Nem igy az Ivánkovits pártiak. Azok a kövezett Kossuth Lajos-sugárulon juthattak el az urnához. Ellenben a Babó pártiakat leszorították a fris­sen feltöltött Pultz altábornagy-uccára, hátha el­akad fele a sárban... Nem is szállt abban az esztendőben együttvéve sem annyi imádság az égbe, mint amennyi szitok azon az egy napon a kormánypártiak fejére. De azért kitartottak a magyarok. Reggel nyolc órakor kezdődött a szavazás, a lucskos, sáros, zimankós időben, de hajnali négy órakor még százává] hevert a leszavazatlaa su­bás és gubás magyar a dohánygyár folyosóin és egykedvűen zúgták füstös pipaszó mellett: Hát esak azért sem engedünk, Babé Emil lesz követünk... Olyan fényes nyeresége nem is volt még párt­nak, mint akkor volt a szegedi függetlenségi 48-»s pártnak. Babó Emilt óriási többséggel választot­ták meg. S a gubás és subás magyarok, a tűzről pattan* hajadonok és a pirosképű tanyai menyecskék nem­zeti kokárdával hullámzó keblükön, lobogó zász­lók százai alatt vonultak ki a városból kendőiket lobogtatva az uj képviselő felé. S ez a fényes győzelmet aratott daliás képviselő a képviselőházban is megállta helyét alaposan. A mamelukoknak egyszerre szálka lett szeműkben. Babó Emil szónoklatai, beszédeinek mindegyike egy-egy kalapácsütés volt az ellenpártiakra. Ami­kor Babó Emil szólásra emelkedett, általános mozgás volt észlelhető ae egész házban, pértká­lömbség nélkül. Tudták, hogy megkvt nyilazni fog. És nyilai mindig találtak. Mikor hangja végig dörgött a padsorok fölött, tágra nyiltak a szemek és villámok röpködtek a karzatról. Ha Babó Emil iratkozott fel szólásra, azon a napon zsúfolásig megtelt a karzat fehérnéppel. S amikor megcsendült az erős, terjedelmes férfihang s ugy beszéd közben felesett a szónok tekintete a karzatra: összebújtak a fejek és lágy susogáa szállt le feléje. Azután tapsok vihara súgott át a termen. Mert mindig érvekkel teli, meggyőző és fennszárnyaló yolt a beszéd és minden szónak meg volt a magja. S ahova az a mag esett, helye maradt ott. Büszke is volt Szeged erre a képvi­selőjére. De amilyen kedvelt volt Babó Emil a vá­lasztói előtt, annyira kellemetlen szálka volt a kormány szemében. Sokért nem adta volna az, ha a fiskálist ördög szekerére ültethette volna. És az ördög szekere nem is sokáig késett. Odagurult az Babó Emil mellé a kkfb és kártya képében. S egy napon a nagyrahiva/tott élet büszkén in­dult pályája véget ért egy rövidke mondattal: — Emil, te csalsz... Herke Mihály. VALÓDI FUAiNiaA, SELYEM Püif iSAGU \ Ügyeljünk a márkinál CSIKÓ BUNDA legolcsóbban ROSMANNÁL Perzsa, Brelschvancz, Perzsaláb nagy- vá­lasztékban ^ Modellek eredeti Párlslak vóző df ön m eg olcsó árainkról! Itt élsz, itt vásárol]!

Next

/
Thumbnails
Contents