Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

OÉLV 4 tíYARORSZAG 1935 október T3. a háború sol.diy húzódik. Egy másik francia je­lentés szerint az -abesszin haderők Tigre tarto­mány legnagyobb részét kiiiritrtték. Az abesszin kormánynak súlyos aggodalmakat okoz Seyum herceg túlságos önállósága. Az aduai harcvonal megtöri, Ariimról nincs értesülés. A* angol lapok megállapítják, hogy az olasz haderők megtisztították Adua és Adiwát környékét, a terepnehézségek mellett azonban egyelőre nem vonulnak Addisz-Abeba felé. Guksa herceg nyilatkozata Pár is, olktóber 12. Gukaa herceg, • császár veje a harcvonal mögött újságírók előtt kijelen­tette, hogy azért csatlakozott az olaszokhoz, meri ugy véli, hogy ezzel szolgálatot tesz hazájának. — Tisztában vagyok vele — mondotta —, hogy az olasz haderő aránytalanul erősebb Abesz­színia haderejénél. Katonai szempontból n/-m ve­hetjük fel a küzdelm et a* ilyen jól felszerelt had­sereggel. Egyébként biztos vagyok benne, hogy amikor az etióp nép megtudja elhatározásomat, az etióp hadsereg azonnal fel fog oszlani. De Bono tábornok flduában Asmara, október 12. De Bono tábornok úton van Adua felé, ahova ünnepélyesen fog bevonul­ni. A város megszállása óta csaknem valamennyi polgári lakos visszatért a városba és jelen tkeiik a hatóságoknál. Miután Guksa herceg megadta magát az olaszoknalt, Tigre tartomány keleti ré­sre az olaszok kezében van. Guksa hercegnői rég­óta tudták, hogy barátja az olaszoknak. Az olasz követ nem hajlandó el­hagyni Addisz-Abebát Addisz-Abeba, október 12. Az olasz követség tagjait szállító különvonat 3 órás késéssel indult el Addisz-Abebából. Amikor a vonat elindult, De Grcnet követségi titlcár leugrott a vonatról és futásnak eredt. Később megtalálták egy vendége lőben, ahol elrejtőzött. Az abesszin rendőrök el­vették a titkár revolverét és erőszakkal feltették a vonatra, amelyen fegyveres kísérettel szállítják a határig. Vinci gróf olasz követ levelet intézett az abesszin kormányhoz, amelyben bejelenti, hogy, miután az abesszin kormány minden támogatást megtagadott tőle és nem akarta megengedni, hogy bevárja az olasz követség szolgálatában álló két kereskedelmi ügynök megérkezését, most önszán­tából továbbra is Addisz-Abebában marad. Ki­jelentette az olasz kövei, hogy nem hajlandó en­gedelmeskedni az abesszin kormány rendelkezé­seinek. Az olasz követ területenkivüliségi joga dél­előtt tizenegy órakor lejárt. - ­Az abesszíniai diplomáciai testület tagjai dél­után megbeszélést tartottak Vinci gróf azon el­határozásáról, hogy nem távozik Addisz-Abebából. A kövelet hir szerint az éjszal:a erősztfekt szállít­ják el. Az olasz követség épületét csápotokká' őrzik. Vinci gróf délután fél 6 órakor kapta meg az abesszin kormány válaszát arra a jegyzékre, amelyet a követ az abesszin külügyminiszterhez intézett. A válasziratban közli az abesszin kor­mány, hogy a követ és Galdarini követségi titkár számára magánházban jelöltek ki Idkóhelyet, Vinci a válasziratot átadó tisztviselőt azonnal követni tartozott. Vinci grófot Desta Danton heroeg házában helyezték el. A heroeg a királyi család sarja. Az olasz követség épületét bezárták. lárgijaiasok a gazdisági szankciókról Genf, október 12. Vasconcellos, a gazdasági megtorló intézkedések bizottságának elnöke szom­baton délután megnyitotta az általános vitát a bi­zottságban. Edén javasolta, hogy először is tiltsák meg Olaszor­szágnak a külföldre irányuló kivitelét, másrész­ről tiltsák meg a nyersanyagok és hadiipar cél­jaira szolgáló terményeknek Olaszországba való bevitelét. A bizottság négyórás ülésen behatóan meg­vitatta a gazdasági rendszabályok egész prob­lémáját, figyelembe véve azok minden várható kihalását. A tanácskozásokat, amelyek ma ha­A borárak rohamos emelkedése dacóra ml mög változatlanul tartjuk oicst BipSárainhat! Kísérje figyelemmel irai kirakatainkat A. B. 0. könyvre, vArosi utalványra 4 havi hitel. ZSüRKó Cipőáruház Kossuth Latos tuqArut 6. izám tározathoz nem vezetlek, hétfőn délelőtt foly­tatják. A mai tanácskozások*» az egyértelmű gazdasági megtorlások általános előfeltételeire nézve nem volt meg a közős felfogás. Egyes államok elegendőnek tartották az úgyneve­zett közvetlen módszert, amely abban áll, hogy nem vesznek át olasz termékeket, mások viszont annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a oél csak ugy érhető el, ha a hadviselés szempont­jából fonto6 nyersanyagok odaszállítását megako* dályozzák. Hosszabb tanácskozás fejlődött ki a kompén-« zációs kérdésekről, vagyis azoknak az államok­nak a kártalanításáról, amelyek a megtorló rend­szabályokban való részvétel folytán aránytalan nagy veszteségeket szenvednek. Oroszországon kí­vül Románia és Törökország igen messzemenő igé­nyeket jelentettek be. Ugyanezt az elvet képviselte Görögország és Jugoszlávia is. Polemkln szovjetorosz kiküldött felvetette azt a gondolatot, hogy a hatalmak rendszabályokkal akadályozzák meg az Olaszország ellen életbeléptetendő zárlat­ban részt nem vevő államok fokozott kivitélét. Etekintetben utalt Ausztriára, Magyarországra és Albániára, valamint azokra az államokra, ame­lyek a Népszövetségnek nem tagjai. E kérdés megvitatásába azonban más kiküldöttéé nem kap* csolödtak bele. lff ZONGORÁK négyszáz pengőtől 20 pangós részletekben Is. OPERA ZONGORATEREM Budapest, Erzsébet körút 1. BT Hai, akkor még lehetett.. Irta TÖRÖK SÁNDOR Valahogy ugy kerültek a dolgok, hogy már vagy t'z egynehány esztendeje nem találkoztak egymás­sal. Anyai nagybátyám, ödön bácsi és apai nagy­bátyáim, Guszt i báKjsi. Már akkor is igen-igen öreg emberek voltak s azóta semmit nem fiatalodtak. Most összetalálkoztak nálam, hát nem zavarom őket, hadd beszélgessék ki magukat azokról a ré­gi jó időkről, amelyekben tudvalevőleg még a só is sósabb volt. Csak ugy leülök ide s hallgatom, én, szerencsétlen korszak kései szülötte, hogy a szeszélyes sors micsoda javakkal becézte körül eleinket, akik jólétben dúskáltak, tejben, vajban fürödtek, himzett gondatlanságba törülköztek — Haj-haj, — sóhajtotta ödön bácsi" s eloltotta a nagycsillárt, felgyújtotta a kis lámpát a könyv­szekrény mellett, mert igy kényelmesebb emlékez­ni — Jut még eszedbe, mikor itt találkoztam ve­led Pesten x Kerepesi-uton, már akkor ingem is alig volt, osak egy madzag tartotta a gallért, meg » ma.nzsettát rajtam s kértem tőled öt forintot kölcsön? — Hej... hej... — mondotta Guszti nagybá­tyám, — de régen volt. Akkor igen, akkor még lehetett élmii. Hehehehe, öreg kujon, hogyne em­lékeznék. De nem adtam tudom, mert akkor már magam sem ettem három napja ejrv falatot sem. — Te kópé, te, hogv tengtünk, lengtünk, hehehe, hogy sosem tudtuk, mikor fordulunk fel éhen, aj, de fiatalok voltunk akkor. — Hát bizony, öregem, más idők voltak. Hol fOÍt még akkor ez a sok fene villamos! Még ide, amoda lóvasuton el lehetett jutni, de ha sürgős idwl«.i akiadt az embernek, hát elkoptathatta tér­dig a lábát, mig a nyelve kilógott. — Az, bizony... Haj, haj, nem is esett minden napra tíz autóelgázolás. — Autó... eredj már. Hát miikor Gedeon bá­csit operálni kellett. Én ekkora öklömnyi gyerek voltam, né, sose felejtem el. Azt mondta a kenő­asszony odahaza, muszáj felhozni Pestre. Hát az volt az ut barátom! Négy napig jöttünk Kntas­németiből váltott lovakkal a vasúti állomásig, na de onnan aztán egy nap alatt bent volunk a hat­vani kapunál. Ki&marótnál megtámadott a Kun Jósba bandája, hej öregem az volt mégcsak a cé­có, de látták beteget viszünk, nem bántottak, volt bennük emberség, gavalléria, az. Csak a pénzt vették el, meg a podgyászt, meg a Máli néni ék­szereit, meg a Gedeon bácsi aranyóráját és a szi­varszipkáját, meg a kocsis kapott egy-két retten­tő pofont — hej barátom, azok' a régi pofonok! — azzal mehet, még köszöntek is. Ma már az embe­rekből kiveszett éz a gáláns érzület. Akárhány­szor megyek öregem ezen a csúnya villamoson, tele van a kocsi, állh'ntok, mig meggebed a lá­bam, fiatal gyerekek ülnek, de fel nem állana egy sem, hogy felajánlja a helyét. Nem a világért sem. nincsen ma már gaíamtéria, nincsen. Hát sze­gény Gedeon bácsi, az meghalt szegény, mire be­hoztuk, meghalt Isten nyugtassa, nagyon derék ormber volt Dehát senki se élhet őrökké, igaz-e? Megnyitom a rádiót — cigányzene, — nótamel­lett könnyebben megy az emlékezés. — Ha énnekem nóta kellett — s legényeden pat­tintott az ujjával Guszti bácsi — s pénzem volt rá, hát elmentem a Kék Macskába, megittam egy­két litert, aztán húzzad füstős! így. De húzta is. Aztán addig húzta az. ameddig én akartam. Szivarral kínálom őket — a füst is elősegíti a csendes emlékezést — s elkattantom az ön&yui­— Emlékszel Guszti, Jánosnak, az öregbéree­nek a tüzszierszámára? Mi? Az oszt igen! Elévet­te a taplót, jó szárazat, aztán rácsiholt a ková­val, meg az acéllal. Addig verte, addig ütötte, nem telt bele egy kis negyedóra, már égett a fi­nom leveles dohány a pipáiban. Elcsavarom a rádiót, Gigli énekel Newyorkban, Béos közvetiti, Toscanini dirigál, — kicsit meleg van itt — elfordítom a radiátor csapját — s füst — megindítom a ventillátort. Hallgatjuk a mu­zsikát. — Tetszetős hang — azt mondja Guszti bécsi —• igen ügyes. Emlékszel, mikor Kispéterfalváin a Grün Iclg kocsmájában játszottak a szülészek? Babérkövi Leonidás volt az igazgató, aj, micsoda hangja volt, hullott a vakolat, becsületemre mon­dom hullott a vakolat, ba megeresztette. Hát Tün­dérváry Ilona, mi? — s csippentett a szemével — te vén betyár, te. Hol volt akkor még az ilyen melegítő masina? Mi? De azért melegünk volt, mi? Aztán ott volt a búbos, ha füstölt, hát kinyi­tottuk az ablakot. Hanem annak a seprése, az a»­tán igen, az valóságos művészet volt, a kémény­seprés. Sz4 ennek tán még füstje sincs, hát persze, hogy nincs, honnan lenne neki, csak ugy pöfögteti a gőzt magában, aztán eregeti azt aszóra®, rossz mellet. Haj Istenem, de més világ i« volt, de más világ volt. — Az. Hasonlíthatatlan Emlékszel arra az esz­tendőre Gyula bácsíéknál, mikor olyan termése volt a? egésjs környéknek, hogy tán minden sjem bura egy hombárral hozott, bor annyi lett, hogy nem győzték hová tenni, inkább kiöntötték, mert drágább volt a hordó, 9 »tán nem lehetett eladni semmit. Hej a kutya nemjóját, még a kismalacok is lángost ettek, meg bort ittak rá, ha kedvftk ke­rekedett.

Next

/
Thumbnails
Contents