Délmagyarország, 1935. október (11. évfolyam, 221-245. szám)

1935-10-13 / 232. szám

OÉLV 4 tíYARORSZAG 1935 október T3. a háború sol.diy húzódik. Egy másik francia jelentés szerint az -abesszin haderők Tigre tartomány legnagyobb részét kiiiritrtték. Az abesszin kormánynak súlyos aggodalmakat okoz Seyum herceg túlságos önállósága. Az aduai harcvonal megtöri, Ariimról nincs értesülés. A* angol lapok megállapítják, hogy az olasz haderők megtisztították Adua és Adiwát környékét, a terepnehézségek mellett azonban egyelőre nem vonulnak Addisz-Abeba felé. Guksa herceg nyilatkozata Pár is, olktóber 12. Gukaa herceg, • császár veje a harcvonal mögött újságírók előtt kijelentette, hogy azért csatlakozott az olaszokhoz, meri ugy véli, hogy ezzel szolgálatot tesz hazájának. — Tisztában vagyok vele — mondotta —, hogy az olasz haderő aránytalanul erősebb Abeszszínia haderejénél. Katonai szempontból n/-m vehetjük fel a küzdelm et a* ilyen jól felszerelt hadsereggel. Egyébként biztos vagyok benne, hogy amikor az etióp nép megtudja elhatározásomat, az etióp hadsereg azonnal fel fog oszlani. De Bono tábornok flduában Asmara, október 12. De Bono tábornok úton van Adua felé, ahova ünnepélyesen fog bevonulni. A város megszállása óta csaknem valamennyi polgári lakos visszatért a városba és jelen tkeiik a hatóságoknál. Miután Guksa herceg megadta magát az olaszoknalt, Tigre tartomány keleti résre az olaszok kezében van. Guksa hercegnői régóta tudták, hogy barátja az olaszoknak. Az olasz követ nem hajlandó elhagyni Addisz-Abebát Addisz-Abeba, október 12. Az olasz követség tagjait szállító különvonat 3 órás késéssel indult el Addisz-Abebából. Amikor a vonat elindult, De Grcnet követségi titlcár leugrott a vonatról és futásnak eredt. Később megtalálták egy vendége lőben, ahol elrejtőzött. Az abesszin rendőrök elvették a titkár revolverét és erőszakkal feltették a vonatra, amelyen fegyveres kísérettel szállítják a határig. Vinci gróf olasz követ levelet intézett az abesszin kormányhoz, amelyben bejelenti, hogy, miután az abesszin kormány minden támogatást megtagadott tőle és nem akarta megengedni, hogy bevárja az olasz követség szolgálatában álló két kereskedelmi ügynök megérkezését, most önszántából továbbra is Addisz-Abebában marad. Kijelentette az olasz kövei, hogy nem hajlandó engedelmeskedni az abesszin kormány rendelkezéseinek. Az olasz követ területenkivüliségi joga délelőtt tizenegy órakor lejárt. - Az abesszíniai diplomáciai testület tagjai délután megbeszélést tartottak Vinci gróf azon elhatározásáról, hogy nem távozik Addisz-Abebából. A kövelet hir szerint az éjszal:a erősztfekt szállítják el. Az olasz követség épületét csápotokká' őrzik. Vinci gróf délután fél 6 órakor kapta meg az abesszin kormány válaszát arra a jegyzékre, amelyet a követ az abesszin külügyminiszterhez intézett. A válasziratban közli az abesszin kormány, hogy a követ és Galdarini követségi titkár számára magánházban jelöltek ki Idkóhelyet, Vinci a válasziratot átadó tisztviselőt azonnal követni tartozott. Vinci grófot Desta Danton heroeg házában helyezték el. A heroeg a királyi család sarja. Az olasz követség épületét bezárták. lárgijaiasok a gazdisági szankciókról Genf, október 12. Vasconcellos, a gazdasági megtorló intézkedések bizottságának elnöke szombaton délután megnyitotta az általános vitát a bizottságban. Edén javasolta, hogy először is tiltsák meg Olaszországnak a külföldre irányuló kivitelét, másrészről tiltsák meg a nyersanyagok és hadiipar céljaira szolgáló terményeknek Olaszországba való bevitelét. A bizottság négyórás ülésen behatóan megvitatta a gazdasági rendszabályok egész problémáját, figyelembe véve azok minden várható kihalását. A tanácskozásokat, amelyek ma haA borárak rohamos emelkedése dacóra ml mög változatlanul tartjuk oicst BipSárainhat! Kísérje figyelemmel irai kirakatainkat A. B. 0. könyvre, vArosi utalványra 4 havi hitel. ZSüRKó Cipőáruház Kossuth Latos tuqArut 6. izám tározathoz nem vezetlek, hétfőn délelőtt folytatják. A mai tanácskozások*» az egyértelmű gazdasági megtorlások általános előfeltételeire nézve nem volt meg a közős felfogás. Egyes államok elegendőnek tartották az úgynevezett közvetlen módszert, amely abban áll, hogy nem vesznek át olasz termékeket, mások viszont annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a oél csak ugy érhető el, ha a hadviselés szempontjából fonto6 nyersanyagok odaszállítását megako* dályozzák. Hosszabb tanácskozás fejlődött ki a kompén-« zációs kérdésekről, vagyis azoknak az államoknak a kártalanításáról, amelyek a megtorló rendszabályokban való részvétel folytán aránytalan nagy veszteségeket szenvednek. Oroszországon kívül Románia és Törökország igen messzemenő igényeket jelentettek be. Ugyanezt az elvet képviselte Görögország és Jugoszlávia is. Polemkln szovjetorosz kiküldött felvetette azt a gondolatot, hogy a hatalmak rendszabályokkal akadályozzák meg az Olaszország ellen életbeléptetendő zárlatban részt nem vevő államok fokozott kivitélét. Etekintetben utalt Ausztriára, Magyarországra és Albániára, valamint azokra az államokra, amelyek a Népszövetségnek nem tagjai. E kérdés megvitatásába azonban más kiküldöttéé nem kap* csolödtak bele. lff ZONGORÁK négyszáz pengőtől 20 pangós részletekben Is. OPERA ZONGORATEREM Budapest, Erzsébet körút 1. BT Hai, akkor még lehetett.. Irta TÖRÖK SÁNDOR Valahogy ugy kerültek a dolgok, hogy már vagy t'z egynehány esztendeje nem találkoztak egymással. Anyai nagybátyám, ödön bácsi és apai nagybátyáim, Guszt i báKjsi. Már akkor is igen-igen öreg emberek voltak s azóta semmit nem fiatalodtak. Most összetalálkoztak nálam, hát nem zavarom őket, hadd beszélgessék ki magukat azokról a régi jó időkről, amelyekben tudvalevőleg még a só is sósabb volt. Csak ugy leülök ide s hallgatom, én, szerencsétlen korszak kései szülötte, hogy a szeszélyes sors micsoda javakkal becézte körül eleinket, akik jólétben dúskáltak, tejben, vajban fürödtek, himzett gondatlanságba törülköztek — Haj-haj, — sóhajtotta ödön bácsi" s eloltotta a nagycsillárt, felgyújtotta a kis lámpát a könyvszekrény mellett, mert igy kényelmesebb emlékezni — Jut még eszedbe, mikor itt találkoztam veled Pesten x Kerepesi-uton, már akkor ingem is alig volt, osak egy madzag tartotta a gallért, meg » ma.nzsettát rajtam s kértem tőled öt forintot kölcsön? — Hej... hej... — mondotta Guszti nagybátyám, — de régen volt. Akkor igen, akkor még lehetett élmii. Hehehehe, öreg kujon, hogyne emlékeznék. De nem adtam tudom, mert akkor már magam sem ettem három napja ejrv falatot sem. — Te kópé, te, hogv tengtünk, lengtünk, hehehe, hogy sosem tudtuk, mikor fordulunk fel éhen, aj, de fiatalok voltunk akkor. — Hát bizony, öregem, más idők voltak. Hol fOÍt még akkor ez a sok fene villamos! Még ide, amoda lóvasuton el lehetett jutni, de ha sürgős idwl«.i akiadt az embernek, hát elkoptathatta térdig a lábát, mig a nyelve kilógott. — Az, bizony... Haj, haj, nem is esett minden napra tíz autóelgázolás. — Autó... eredj már. Hát miikor Gedeon bácsit operálni kellett. Én ekkora öklömnyi gyerek voltam, né, sose felejtem el. Azt mondta a kenőasszony odahaza, muszáj felhozni Pestre. Hát az volt az ut barátom! Négy napig jöttünk Kntasnémetiből váltott lovakkal a vasúti állomásig, na de onnan aztán egy nap alatt bent volunk a hatvani kapunál. Ki&marótnál megtámadott a Kun Jósba bandája, hej öregem az volt mégcsak a cécó, de látták beteget viszünk, nem bántottak, volt bennük emberség, gavalléria, az. Csak a pénzt vették el, meg a podgyászt, meg a Máli néni ékszereit, meg a Gedeon bácsi aranyóráját és a szivarszipkáját, meg a kocsis kapott egy-két rettentő pofont — hej barátom, azok' a régi pofonok! — azzal mehet, még köszöntek is. Ma már az emberekből kiveszett éz a gáláns érzület. Akárhányszor megyek öregem ezen a csúnya villamoson, tele van a kocsi, állh'ntok, mig meggebed a lábam, fiatal gyerekek ülnek, de fel nem állana egy sem, hogy felajánlja a helyét. Nem a világért sem. nincsen ma már gaíamtéria, nincsen. Hát szegény Gedeon bácsi, az meghalt szegény, mire behoztuk, meghalt Isten nyugtassa, nagyon derék ormber volt Dehát senki se élhet őrökké, igaz-e? Megnyitom a rádiót — cigányzene, — nótamellett könnyebben megy az emlékezés. — Ha énnekem nóta kellett — s legényeden pattintott az ujjával Guszti bácsi — s pénzem volt rá, hát elmentem a Kék Macskába, megittam egykét litert, aztán húzzad füstős! így. De húzta is. Aztán addig húzta az. ameddig én akartam. Szivarral kínálom őket — a füst is elősegíti a csendes emlékezést — s elkattantom az ön&yui— Emlékszel Guszti, Jánosnak, az öregbéreenek a tüzszierszámára? Mi? Az oszt igen! Elévette a taplót, jó szárazat, aztán rácsiholt a kovával, meg az acéllal. Addig verte, addig ütötte, nem telt bele egy kis negyedóra, már égett a finom leveles dohány a pipáiban. Elcsavarom a rádiót, Gigli énekel Newyorkban, Béos közvetiti, Toscanini dirigál, — kicsit meleg van itt — elfordítom a radiátor csapját — s füst — megindítom a ventillátort. Hallgatjuk a muzsikát. — Tetszetős hang — azt mondja Guszti bécsi —• igen ügyes. Emlékszel, mikor Kispéterfalváin a Grün Iclg kocsmájában játszottak a szülészek? Babérkövi Leonidás volt az igazgató, aj, micsoda hangja volt, hullott a vakolat, becsületemre mondom hullott a vakolat, ba megeresztette. Hát Tündérváry Ilona, mi? — s csippentett a szemével — te vén betyár, te. Hol volt akkor még az ilyen melegítő masina? Mi? De azért melegünk volt, mi? Aztán ott volt a búbos, ha füstölt, hát kinyitottuk az ablakot. Hanem annak a seprése, az a»tán igen, az valóságos művészet volt, a kéményseprés. Sz4 ennek tán még füstje sincs, hát persze, hogy nincs, honnan lenne neki, csak ugy pöfögteti a gőzt magában, aztán eregeti azt aszóra®, rossz mellet. Haj Istenem, de més világ i« volt, de más világ volt. — Az. Hasonlíthatatlan Emlékszel arra az esztendőre Gyula bácsíéknál, mikor olyan termése volt a? egésjs környéknek, hogy tán minden sjem bura egy hombárral hozott, bor annyi lett, hogy nem győzték hová tenni, inkább kiöntötték, mert drágább volt a hordó, 9 »tán nem lehetett eladni semmit. Hej a kutya nemjóját, még a kismalacok is lángost ettek, meg bort ittak rá, ha kedvftk kerekedett.