Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-11 / 204. szám

flWS ff. DtCMXGTARORSHO I vidéki finálló pénzintézetek nanyobb betétkamatot fizethetnek, mint a budapesti bankok vidéki fiókjai A Hmxtí. Bank kamatlibleszáHitásával kapotolatban újból szabályozta az Országos Hitelügyi Tanács ugy a kölcősönök után birói uton érvényesithető maximálja kamat, mint a belétek Után a pénzintézetek által fizetendő legmagasabb kamat mérvét. AB Oraigoa Hitelügyi Tanáét kamatn**állapiMm szerint szeptember i-tól az adósaágok után Wevénymm érvényesíthető kamat lwmagasahb határát a korábbi 8 százalékról 7 és félszázalikn szállította le. A betétek után fi&tendő kamatok Ingmnqusibb határit ugyanmát félszázalékkal lejjebb száVitotla az Országos Hitelügyi Tanács azzal az utasitásrnl, bogy a vidéki önálló pénzintézetek félszázalékkal több betétkamatot jogosítottak fizeimi, mint a fővárosi pénzintézetek vidéki fiókjai. A vidéki önálló pénzintézetek ezek szerint a Iskola Iskola Iskola Iskola Iskola fehérnemüek harisnyák szvetterek kabátkák kelengyék (méret szerint) dus választékban igen olcsó árakon LAMPEL HEGYI cégnél* Tisza Laios körut. jövőben félszázalékkal több kamatot adhatnak betéte üzletfeleiknek, mint a bankok vidéki fiókjai és teljes / százalékkal többéi, mint a fővárosban levő pénzintézetek. Igen figyelemreméltó tsz az ujitás és a betétek gyümölcsöző elhelyezésénél ez a fél, illetve I százalékos betétkamattöbblet kétségtelenül éreztetni is fogja hatását a vidéki gazdasági életben. „METEOR" rádióval lOvünK! „METEOR Érdemes várni. Árban, minőségben szenzáció! A legközelebbi napokban kapható lesz. €€ villamossági és csillérqyár R. T. KArAs r 11. 11. Te*. 35 76. A legkisebb abesszin menekült Szegeden Addisz-Abebából Szegedre érkezeit az ötéves abesszin-magyar kisfiú (A Mtaagyaroraság Munkatársától) A Boldogasszony-sugéruti öreg ház napsütötte udvarán egy ötéves fiúcska játszik. Kergetödzik a kutyákkal, incselkedik a deákkal, ránevet az apró játszó, pajtásokra — akiiekéi nem tud beszélni... Az ötéves Faragó Gyula... az abesszin front menekültje, aki most érkezett Szegedre AddiszAbcbábóL, ahol édesapja él. Az Abessziniába sodródott Faragó László biztosabb helyre küldte kisfiát, hazaküldte Magyarországba, ahol még faág sohasem volt és amelynek nyelvét most tanulgatja a kergetődző pajtások között a régi szegedi ház jtaparanyos udvarán. Abesszin-magyar kisfiú. Különös tűzzel csillog kö- apró fekete szeme, szempillái majdnem eltakarják az égő-villogó bogarakat, arca barnásfekete, mintha egészséges nap égette volna ég a játékos-kedves arcocska fölött szénfekete haja, — Jellegzetes színek ég jellegzetes vonások a kis Faragó Gyula raagyar-ahesszin rajzában, afrikai ismertettelek és magyaros enyhülések... Haján nyoma sincs a hullámos, kemény fodroknak, a fürtök lágyan simáinak el értelmes homlokán. Elénk, kedves, aranyos. Egy nap alatt barátokat szerzett a régi udvaron, ahol senkivel eem tud beszélni, essfc tf gyerekek nemzetközi nyelvén játszadozik. Égy nap alatt megszerették, ölbe kapták, játékba vitték. Mintha nem Addisz-Ahebából érkezett volna a Tanganyika hajón, menekülve az afrikai tüz elöl egy távoli fekete országból, hanem mindig itt kergetődzölt volna a Boldogasszony-sugárúti udvaronF«I sem akar Jönni az udvarról, amikor njostókaanyja kedves mosollyal és Ugyan csengő Matatással hívja az emeleti folyosó rácsán áthajolva: — Na vad a din!... na vada din... Gyere csak fiacskám... Amig a vig játék tart az udvaron, fent az emeleten anyjával beszélgetünk, a mostohaanyjával, aki ugy dédelgeti a kis abesszin-magyar fiacskát, mintha a magáé volna és mintha puha fürtjei az ő hajára emlékeztetnének. Faragó Lászlóné most itt van vendégségbea özv. vékei Vékey Barnánénál férjének kis fiávaí és várja, hogy elintézzék útlevelét és haza tudjon utazni szüleihez, Erdélybe. Faragé László szükségesnek tartotta, hogy biztonságba helyezze kistlát és hazaküldje Magyarországba. Az abesszin Faragó Gyula pedig vígan játszik a szegedi udvaron, nem is tudja valójában merre jár édesapjától sokezer kilométer távolságban, nem is kérdi, mi történik megszokott élete körül, játszani mindenütt lehet és pajtások is vannak mindenütt... Addisz-Abebában és Szegeden... Az élet számára itt is arany-derű, a gyermekek nemzetközi birodalma, nem ismerj a „nagyok" fekete szándékait és n«m ismeri a nyelvek ismeretlen birodalmát. Faragó Lászlóné — kékszemű, mosolygó úriasszony — Így beszéli el az utazás és az afrikai élet történetét: — Férjem tiszt volt az osztrák-magyar hadseregben és tizenegy év előtt gondolt egy nagyot, merészet és elindult Afrika felé... Abessziniában kötött ki, nehéz és kitartó munkával Addisz-Abebában teremtett magának uj életet és ma már jó megélhetést és kellemes életlehetőségeket tudott teremteni a maga és a mi számunkra. Furcsa viszonyok között élünk, de jól megvagyunk és megszoktuk az uj életet. Én négy év «lött kerthem kl Addisz-Abebába, négy éve vagyok felesége férjemnek, aki magasállásu tisztviselője, az egyik legnagyobb addisz-abebai banknak, amely hatvan számalakban francia kézen van és csak negyven százalékban benszülötteké. Francia nyelven bár • hivatalos nyelv as irodákban, gazdasági foraogolt és olaszt is folyik as üzleti élet és amhar, a hivatalokban, tro« galomban a francia, illetve használnak. A kis Gyurka vidám kacagása hallatszik M az udvarról. Faragóné kedves mosollyal beszél kis mostoha fiáról , — Férjem egészen egyedül került ki Keletafrlkába, európai ismerőse nem volt... egy abeszszin növel került ismeretságbe és nemsokára házasságra léptek... Persze, itt nem szabad gondolni olyan szabályos, hivatalos házasságra... öt és félév előtt gyermekük született, aki magyar nevet kapott: Gyula Zoltán... Persze, ez a helyzet nem tarthatott sokáig... Mikor én kiérkeztem, már hire-hamva sem volt ennek az abesszin nőnek, senki sem tudta merre van, hová tünt. A kis Gyula sem emlékszik anyjára... eitflnt... A kis gyermek ott maradt édesapjánál, aki nem is válna meg tőle... Igazán kedves, okos, szeretni való gyermek... Most megtanul itthon magyarul. Megint leszól az udvarba, a Játéknak vége van. A kis pirosruhás, égő szemű fiúcska feljön az ajtő elé, félénken nézeget, takargatja a szemét. — Kezsitsokalom... — mondja halkan, tagoltan, ezt már Itthon tanulta. De tud már két másik magyar szót ia; — Kusa... mátská... A francia kérdésekre felfigyel, Integet a lejével, de osak anyjának felelget — amhárul Az abessiiii-msgvar kisfiú egyelőre Itthon marad, iskoláztatni ngvsem lehetne Addisz-Abebában és apjának az a kívánsága, hogy magyar iskolába Járjon és olyan magvar ember legyen belőle, mint 8. — Aki csak teheti, Európába küldi tanulni gyermekeit az idegenek közül — mondja még Farágóné —, ott rendkívül primitívek az iskolázási viszonyok is... A menekülés, a hazautazás Addisz-Abebátöl Budapestig hatvan angol fontba került. A létminimum két ember számára Abessziniában körülbelül 180 Mária Terézia tallér, ami 18 angol fontnak felel meg. Persze, a Jó éleihez 20 font is kevés. Hogy mi lesz a közeljövőben. ki tudja... Addisz-Abebában mindenki a háborút várja Vájjon visszamehet-e még a kis magyar-abesszln Gyulával, vagy Faragó Lászlónak is el kell menekülnie?... aki egyelőre a helyén maradt, de a fekete országból biztosabb helyre, hazaküldte ötéves barna-fekete kisfiát. A legkisebb abesszin menekült magyar pajtásait kergeti az udvaron. (V. gy.) II velszi herceg szerdán érkezik Budapestre London, szeptember 10. A velszi herceg tegnap este elutazott Cannesból, hogy látogatást tegyen Budapesten. A beavatottak ugv tudják, liogy a velszi herceg chester gróf ja néven tizr.apig szándékozik a raagvar fővárosban tartózkodni. A herceg érkezését szerdán délutánra várják. A budapesti főkapitánvságon kivül a külügyminisztérium is messzemenő intézkedéseket tett arra, hogy a velszi herceg magyarországi tartózkodása minél zavartalanabb legyen. i