Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-08 / 202. szám

2 DÉLMAGYAR OR SZAG T935 szeptember 8. Oróeraert&rakban kaphatói y Feltiinö németellenes ítélet Newyorkban »4 náci-zószló nyilf kitűzése a vádlottakat kalóztaaföra emlékeztette* — A washingtoni német követ tiltakozása Newyork szeptember 7- A "Brenrm" gő­zösnek a riewyorki kikötőben történt megtáma­dása miatt indított perben Brodsky biró tegnap hirdetett Ítéletet- Valamennyi vádlottat fkimen­tették. a törvény dlienes csoportosulás vádja alól. esak egy vádlott maradt őrizetben tiltott fegy­verviselés miatt- Az ítélőbíró az ítélet indoko­lásában a "Brement" kailózhajónak nevezte- A bíró ismertette a >.Bramen" fedélzetén történt eseményeket és az indokoló részben a követ­kezőket mondja: — Tudatában vagyok arnnak- hogy a náci zászló nyílt kitűzése a vásottakat — ionosán' vagy jogtalanul — ká'ózhajóra emlékeztette* amely büszkén hordozza árbócán a fekete ka­lózlobogót Ezenkívül a hajó éppen annak a nemzetnek a kikötőjébe futott be> amelynek! •egyik hajóját osaik nemrégiben >«®urták fe­nékbe"- (Lusitánia!) — Az ítéletet valamennyi lap feltűnő beállí­tásban közli­Németország washingtoni nagykövete kor­mánya nevében tiltakozott az amerikai kor mánynál a Bremen-ügyben edhangzott feftmen­tő itéleíek ellen­SZULÖK! ZSURKÓ FIGYELEM I SPECIÁLIS I.SKOLACIPŐJE elszakíthatatlan! Árban utolérhetetlen T Zsurkó cipőáruház Kossuth Lafos~sugárut 6. 26.000 abesszin lovas Addisz-Abeba, szeptember 7. 26 ezer abesz­szln lovas önként felajánlotta szolgálatait az ország védelme céljából. Az egyik mohamedán törzsfő kijelentette, hogy hajlandó együtt har­colni a kopt keresztények oldalán az ország és a császár függetlensége érdekében. Japántól gyógyszert és kötszereket rendelt »z abesszin kormány. Az első küldemény, amelynek értéke mintegy 20 ezer jen, ma érke­zett meg az abesszin fővárosba. Most várják a második japán küldeményt. Az amerikai követ öngyilkossága Nagy feltűnést keltett, hogy Georg Han­s e n Amerika addisz-abebai rendkivüli köve­te agyonlőtte magát. A newvorki jelentés ar­ról is beszámol, hogy a követ a „President Polk" nevü amerikai óceánjárón követte el az öngyilkosságot, amikor Londonból Newyork felé tartott. Az öngyilkosság mögött sötét po­litikai titkokat sejtenek. Hansen volt az, akit Amerika mindig a leg­nehezebb helyekre küldött. Hansent nemreg táviratilag rendelték vissza Amerikába, de nem utazott vissza nyomban, előbb egy szana­tóriumban kezeltette magát. A végén mégis el­szánta magát az útra, de mégsem akart Ame­rika partjára lépni. Becsű letes nagyváros Irta TÖRÖK SÁNDOR. Puff bele, eltörtem a kerekasztal üveglapját, a fene egye meg. Hiszen már mindegy na, nem baj. Délután szólok az üvegesnek, este felküld vala­kit és becsináltatom. Majd én eresztem be, rále­sek, észre sem veszik a háziak. Hiszen nem azért... megfizetem, én törtem el, de... mégis. Al­bérlő vagyok, kéthete lakom itt, azt hiszik, majd mindent török, zúzok, rongálok. És mindjárt egy ilyen nagy üveglapot, az első héten. Éppen ilyen­re megcsináltatom, reggelre kész, nem is veszik észre. Minek magyarázkodni, meg mentegetőzni, vitatkozni, semmi értelme. Ja! Az üveget! A cserepeket. Valahová el kell tüntetni. Itt nem dobhatom ki a szemétre termé­szetesen. Nahát. Semmi. Szépen becsomagolom és e 'dobom az uccán. Igy, ebbe a nagy papirosba, igy ni, körül is kötöm spárgával, éppen jó lesz, majd kint eldobom. Tyű egész nagy csomag lett, — gyerünk. Megyek a csomaggal az uccán. Itt leteszem va­lahová. Mennyi ember! Rettenetes! Hogy sfirög­nfck, forognak! Nem, itt lehetetlen Megyek végig * körúton, be a Király-uccába, ki a liget felé. őrület, mekkora forgalom, nem is gondoltam vol­na. Hiszen ez valósággal világváros. És minden­ki engem néz. Betérek egy mellékuccába. Na majd itt. Még roszabb. Alig négy-őt ember járkál az uocában, egészen kis rongyos ucca, mindenki meg­nézi egymást, ÉS az ablakokból is láthatóak. Nagy kerülővel lukadok ki a Rákóczi-utra, a cso­magot cserélgetem egyik kezemből a másikba. Hohó, elmegyek a Keleti pályaudvarra. Hogy ez nem jutott előbb eszembe. Súlyos vádirat Kenyeres-Kaufmann ellen Buáapest' szeptember 7- Kenyeres-Kaafmamt Miklós ügyében az ügyészség elkészítette a vádiratot, amelynek eddig ismeretlen részlet Tisztelettel kérjük a mélyen tisztelt közönsé­get, hogy a birtokukban levő 30 százalékos ked­vezményes jegyeket f. hó 30-áig felhasználni iziveskedjenek, mert azok azon tul érvényüket vesztik. K1T11« TTNTOMM: a Belvárosi és Széchenyi mozik Igazqatócáqa. DBPIÍÍMXII k«lnirl»ek, padarok, ktmírre 1., rOniillllllli roppanok, boi-otrapengék, kBtuo­rek, rnmlirak, fogkefe, fógTiasiti. Dlikoknak kedvezmény Bíoyl lll.faxerlér, Tibor-n, T. Viro.1 tdóMvatanil isemben. Bemegyek a másodosztályú váróterembe. Le­ülök jó félre, a kályha mellé a bőrdiványra. A csomagot magam mellé teszem. Kicsit nézegetem a képeket. Na most! Felállók és rohanok a kijá­rat felé. — Hallót — ez nekem saól, — fordulok hátra. A portás mutat a csomagra. Kissé neheztelve és fölénnyel, ujjal mutat rá. — Aha, aha! — s szaladok vissza a csomagért, kapom a hónom alá, intek, hogy köszönöm, s sza­ladok, ssirgős dolgom van ugylátszik. Megyek végig a Rákóczi-uton egészen a kőr­útig. Már esteledik, szólnom kell az üvegesnek. Bemegyek, jó, ez rendben van; ekkora és ekkora, jó majd feljön egy ember és megcsinálja. Megyek tovább. Leülök egy padira. Kis öreg ember telepedik mellém és pihen. Nézi az autókat és villamosokat és pihen. Nagyon pihen, néha végigsimogatja a combját. A csomagot magam mellé teszem. Elő­veszem a noteszemet és buzgón jegyzek. Kettő meg kettő az négy — írom Budapest... Budapest székesfőváros — kl mint vet, ugy arat, — s a notesszel ós ceruzává? a kezemben lassan felál­lók, ellépek a padtól és futni kezdek. — Fiataíur, fiatalúr! — az öreg lohol mögöt­tem a csomaggal — hehehe — s rámfenyeget ked­vesen — szórakozottság, szórakozottság mi? — s nyújtja a csomagot — A igen, hehehe köszönöm, köszönöm szépen, majd otthagytam. Szaladok odébb a csemaggal. Betérek egy ház­ba. Le akarom tenni. Valaki jön. A mozdulat már elindult, hogy letegyem. Hát leteszem, fis meg­igazítom a cipőfűzőmet. Fogom megint a csoma­got és a névtábla elé állok. Kelemen.. Haraszthy... dr. .Tánosik.. házmesterféle ember kerül elé valahonnan: kit tetszik? vannak- Az ügyészség Kaafmann Mózes Jaka­bot aki 1895-ben Aknasugatagon szűkített éa Kenyeres Mfklófe néven ismerik, tizenfeétrend­beili közokirathamisítás vétségével és kétrend­beli csalás bűntettével vádolja­A vádirat ezután felsorolja, hogv Kenyeresr Kaufmann miképpen és hol követte el az ok" tratt;antisttásokait éisi ia ásatásokat- TöH>ek között a budapesti anyakönyvvezető előtt eskü alatt diktálta jegyzőkönyvbe, hogy Kenyeres Miklósnak hívják, foglalkozása: műszaki ta­nácsos. evangélikus valásu é® szQktoek nevei Kerryeres-Kaufm aitm Nándor és Veres Róza­Érdekes a vádiratnak az a része- amely sw rhrt a; ügyészség vádat emel a képviselő fivére. Kaufmann Lajos ellen közokirathamisttls vétsége cámén- A vádirat szerint a képviselő Kaufmann Niszen és Kahan Brdhe gyemnek* jelenleg is Izraelita vaíllásu­A vádirat megjegyzi- hogy Kenyeres*' h marni tagadta ugyan a bűncselekményt. <1 ér demle&es védekezést nem terjesztett elő­— Eeee... doktor Vértes fogorvos... — Nem lakik itt. — Neeem ?... érdekes, igen —, s megyek. Gya­núsan néz és jön utánam, még a kapuból néi hogy elmentem? Elmentem, elmentem, naj Sietek. Sürgős dolgom van, dr. Vértes fogorvos... meg kellene nézni a telefonkönyvben, ma úgyis szerda van... Ja persze! már össze zavarok mindent. Gye­nünk csak, gyerünk. ' Erősen esteledik. Haza kellene mennem. Jön am üveges. Villamosra ülök találomra. Váltak egy szakaszt. A csomagot jól beteszem a sarokba. Jól eltakarom. A, nincsen ebben semmi... s nézek kö­rül ártatlanul, játszom a kezemmel, magányos ember vagyok, semmim sincs, még egy csomagom se üvegcserepekkel. Egy megálló... két megálló... na most... itt leugrom, harmadik megálló. Egy tiszt száll fel. még látom pillanatra vissza­fordulva, oda ül. ahoí én ültem, heheh*. — Heé... halló! — de nem nézek hátra. Egy ember felemelt ujjával figyelmeztet a kiáltásra, fiatal legény, szerelő féle. Meg kell fordulnom, már többen néznék. A hátsó perronon ordít a ka­lauz, mellette a tiszt nagyon kedvesen, fl a meg­találó — s lengetik a csomagot, már megy a ko­csi, de a kalauz lecsengeti. Tessék! Tessék! — invitál — s a szerelő féle ember elveszi és felém nyújtja a csomagot —• kösaönőm. S megyek a csomaggal most már egészen célta­lanul és reménvek nélkül. Egyszerre caak a Lánc­hídon vagyok. Hfl. de jó nagy viz! Ezer ilyen csomag meg se kottyanna neki. Ezer? Hát tlt­ezer. Százezer! Millió! S nincsen is csak ez az egy. De nem merem bedobni innen. Innen a hídról. Se­dobni a csomagol! Ugy egy darab papirt vagy mit., azt igen. De esy ekkora nagy marha ese­magot! Részletekben kellett volna hozni, hiába mindig tanul az ember. Visszafordulok. CPlILET/AI KEMENYFA-DESZKA is PALLÓ IffB it #*BJ|1 Szent IsMnlér asztalos-Arii ff enyvezett lepiez l|| qaaLHI és párisi kömi 35. PADLODESZKA | AKAC0SZL0P, LÉC. KflRO | Tetefonii 2ö | (volt Somló-telep)

Next

/
Thumbnails
Contents