Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-05 / 199. szám

DflMjYARORSZAö aserketsIiMg! Somogyi neca r ..... .... , _ _ ELÖEIICTtS: Hovonte helyben 3.20, em.Teleion:23-33.>KladóMvaial. {.SlltOflOH fOli C7Pf)IPlTI tlPr *J vhMken «» Dadepetlen 3.00, kUUUden kttleVíni^y^Ar Je<j,Irodo, UIUIIÜII, IVJJ SÍCpiClUUCr J. , 40peB0ai_E0ye,.rtm Arn b«tic«>. hcca Telefoni 13-00. - Nyomdai Löw Ar«k IO fillér nep tO. wilér- «• Ünnepnap 1© HU. Hlr­ilpot ncca IO. Telefont ll-OO.. lAvlratl „ , _ del«*ek lelvélele tarifa szerint. Megfe­t« lerélclmi OeiranayaronzAa. Szeged. XI. évfolyam 199. 53E. leolk héll« klvélelíTel naponta reggeL A kozmikus erők és a Járvány Nagy érdeklődéssel olvastuk a tiszti főor­vos hivatalnak a tifusz elleni védekezes frontjáról kiadott hadíjelentését. Valóban Ho­ferként hat ez a jelentés, ami a veszteségeket illeti, de nincs benne semmi a szálló igekke vált vigasztalósokból. Ezzel szemben áll Belgrád bevétele, de mi éli szem­ben a tifuszfrontjával?A tiszti főorvosi hivatal egymagában járványkórház nélkül és járványkórházi orvosok, sőt orvos nélkül. S ezzel a felkészültséggel a régi Höfer módjá ­ra — Lemberg még a miénk, — elmondhat­juk mi is ratifuszmégamienk. Nagyon sokra esztimáljuk a tiszti főorvosi hivatal — felderítő szolgálatait s helyesnek' tartjuk eat a tevékenységet, mint előkészületi cselekményét a komoly és átfontolt védeke­zésnek. Mély sajnálkozással kell azonban megállapítanunk, hogy ez a felderítő tevé­kenység mindeddig eredménytelen maradt. A fertőzés útját, a fertőzés gócát kel­lene lokalizálni, de a főorvosi jelentés geográfiai adatokon tul még semmit nem tartalmaz, semmivel sem jutott előbbre annál, amit a város térképén a tí­fuszos házakra kitűzött kis zászlók monda­nak el Lehet, hogy a főorvosi hivatal nem is rendelkezik ehhez elegendő felkészültséggel sem dologi, sem személyi tekintetben s^ le­het, hogy a jószándékon és az iparkodáson kivül csak ezek a kis zászlók az eszközei en­nek a felderítő tevékenységnek. Megnyug­vással olvassuk, hogy ugy a belgyógyászati, mint a közegészségügyi egyetemi intézetek készséggel vesznek részt ebben a munkában, csak azt nem tudjuk, annak sem jelét, sem bizonyságát nem látjuk, hogy a tiszti főor­vosi hivatal ad-e, juttat-e megfele­lő teret e nemes és jószándéku készségek megnyilatkozására ? S nem tudjuk, nem itt kell-e annak okát keresni, hogy ez a hadmüvelet máig is ered­ménytelen. Azt tudjuk, hogy az ellenség itt bujkál közöttünk, azt is látjuk, hogy egyre több bajtársunkat ragadja el az élők sorából, csak azt nem tudjuk megállapítani, hogy rejtett utjai merre vannak s baktériumdepó­ját hol lehetne megtalálni ? Ezeknek az ada­toknak ismerete nélkül pedig képtelenek va­gyunk a preventív háborút megszervezni A hírszolgálatunk elégtelen. S ha ez igy van, akkor talán nem is helyes az, hogy a tiszti fő­orvosi hivatal ezer teendője, kötelessége s adminisztratív munkája közben a maga szá­mára foglalja le ezt a gyötrelmesen nehéz fel­adatot. A városi közegészségügyi hivatalnak, amikor az egyetem klinikái és közegészség­tani intézetei felajánlják közreműködésüket, amikor ilyen kiváló, megbízható és képzett — önkéntesek állnak a zászlók alá, ak­kor ne a hírszerzés, hanem a szállás­c s i n á l á s tevékenységét végezze a főor­vosi hivatal. Minden embert megfelelő hely­re kell állítani, minden hozzáértésnek meg­felelő feladatot juttatni, minden szakértelem számára méltó teret biztosítani — ez lehetne a tiszti főorvosi hivatal kötelessége, ha előbb­re helyezi a harc sikerét a — hivatal sikeré­nél. S a városi tiszti főorvosnak lenne még egy kötelessége. A főorvosi jelentés szerint pon­tosan három évenkint uiul ki nagyobb és fenyegetőbb méretekben a tífuszjárvány. De amig a járvány fellépése három éves ciklus­ban történik, minden évben kiujul a város polgárságának harca a jár­ványkórház berendezéséért s a járvány­kórház orvosi ellátásának — nem is azt mondjuk, hogy: megfelelő, hanem azt, hogy becsületes s az orvosi lelkiismeretet meg­nyugtató megszervezéséért. A szegedi jár­ványkórház nem Ázsiához, hanem Macedó­niához illő. Ahogy Cato minden áldott na­pon síkra szállt Carthago elpusztításáért, épp­úgy kellene a város tiszti főorvosának m i n­den nap s ha egy nap több alkalmat nd, minden alkalommal sürgetni a jár­ványkórház tisztességes, emberi s legalább MZ elemi kívánságokat kielégitő átalakítását. Azt nem lehet t ii r n i, hogy Szeged vá­ros 1935-ben ugy kezelje a járványok beteg­áldozatait, mintahogy a sötét középkor bánt el az őrültekkel. Az nem lehet, hogy Szege­den egy — pajtába tereljék össze a tí­fuszbetegeket s ennek a pajtának még.állan­dó orvosa se legyen. Hogy tud nyugod­tan aludni a tiszti főorvos ur, amig Sze­geden nincs járványkórház? Mert amit Sze­geden járványkórháznak neveznek, az meg­csúfolása az intézménynek s a kórház elnevezésének. Nagyon érdekes, bizonyára nagyon értékes is a főorvos urnák a járvány­ciklikus fellépésére vonatkozó megállapítása s azokra a titokzatos erőkre utalása, melyek a betegség fellépését és vírulenciáját befolyá­solják, mi azonban (s talán velünk együtt a város aggódó polgársága) azt szeretnénk, ha közelebbi és gyakorlatibb felada­tok megoldására vállalkoznék a tiszti főorvos ur. A Kozmosz feltárását bízzuk a csillagá­szokra s a filozófusokra, de a járványkórházat s a járványorvosi állások megszervezését har­colja ki nekünk egészségügyünknek hivatal­ból a legfőbb őre: a városi tiszti főorvos. Megkezdődött a genfi harc a békéért Nagy Izgalomban Olt Össze szerdán délután a Népszövetség EDEN: Anglia elutaslffa az eröszakot 1?IÍJ;: A NÉpszövelseanch el kell hárítani a (tábora vesztlQtl ALOISI : Etiópia nem méltó az eguenfo<fiiságra ADESSZINI/I: Előkészületek történtek cgu állam megsemmisítésére A jövő hétre várják a döntést Genf, szeptember 4. Még sohasem nyilvánult meg olyan nagy érdeklődés a Népszövetség ülé­se iránt, mint szerdán, amikor azért ültek ösz­sze a politikusok, hogy az olasz—abesszin ügy­ben döntsenek. n délelőtti tárgyalások Tegnap óta Lavalés Eden szakadatlanul tárgyalt a Tanács elé terjesztendő jelentésről. Kiderült azonban, hogy a két politikus közölt rendkívül fontos véleményeltérés merült fel. Genf, szeptember 4. Laval miniszterelnök délelőtt legelőször Eden angol népszövetségi minisztert fogadta, majd utána Laval, Eden és A 1 o is i hármasban tárgyalt. A francia mi­niszterelnök ezután Beck lengyel külügymi­niszterrel, Litvinov szovjet külügyi nép­biztossal, majd ismét Edennel folytatott megbeszélést. A délelőtti megbeszélések természetesen az olasz-abesszin viszály körül forogtak és a kö­vetendő eljárás kérdésében sikerült megegye­zésre jutni. Eden, Laval, Aloisi és Jeze beszéde Genf' szeptember 4- Délután zárt üléssel kez­dődött a Népszövetség döntő ülésszaka- Alig egyne^yedórás zárt ülés után Ruiz Guizami so­ros elnök megnyitotta a Népszövetség Tanácsá­nak 88-ík ülésszakát és bejelentette, hogy a napirend egyetlen tárgya az olasz—abesszin iigy• Felkérte Abesszínia képviselőjét' hogy fog­laljon helyet a Tanács asztalánál' majd átadta a szót Fden angol főtnegbízottnaik­Eden utalt a Népszövetségi Tanács augusztus 3-i ülésére, a/melyben megállapodtak hogy az 1906- évi szerződési aláíró hároim naigylhatalom: Nagybritannia Franciaország és OlaszarszáK ijw,rkodmi fog tárgyalások utján békésen meg­oldani az olasz—abesszin vtás kérdést- A há­rom nagyhatalom képviselői augu^tus 13-án összeültek Párisban tanácskozásra- Olaszország ezalka lommal területi igényeket támasztott­amelyekltez sem Franciaország' sem Nagybri­tánnia nem tudott hozzájárulni- A párisi tanács­kozáskor Anglia és Franciaország képviselcll szerződéstervezetet dolgoztak ki. azt indítvá­nyozták. hogy az abesszin kormány Abesszinig gazdasági megsegítése céljából szuverémtásá nak fenntartása mellett fordii'jon a három nagy­hatalomhoz- Ez a szerződéstervezet bizonyos területi kiigazítások lehetőségét is fenitartotta Olaszország képviselője azonban visszautasí­totta a francia—angol indítványt Anglia mindent elkövet a vita békés megoldása érdekében, azonban az eröszakot' mirlt fogszerzési p-xr közt elutasítja. — mondotta Eden­— Felelősség terhel vaUamcnnyiünket A v<

Next

/
Thumbnails
Contents