Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-22 / 214. szám

DÉLMAGYARORSZSG 1953 szeptemScr 91. KönyveJc E. H. Scürenzel: Abesszinia, 'Afrika Kánaánja. Abesszinián az egész világ szeme. A mindennapi események víharzása mögött az évezredes Nilus-kérdés rejtőzködik s Abesszínia a „Nílus kulcsa," melynek sorsa hatással van az egész emberiség sorsára. Ez a könyv a világpolitika boszorkánykonyhájába vezeti az olvasót. A boszorkányüst olyan földön áll, amely a világon talán legvadabb, de mégis meghatóan szegény. A világpolitika középpontjában álló, utolsó független afrikai ország csodálatos életét, meglepő szélsőségeit, tarka népéletét, sajátságos lelkivilágát vetiti az olvasó szeme elé ez a minden részében alapos, de mégis a regény izgalmasságával megirt munka. Elolvasni ezt a könyvet: annyi, mint vele utazni, vele élni s vele lesni be egy különös világ különösségeibe és titkaiba. A kitűnő munkát dr. K ő szegi Imre fordította és Juhász Vilmos látta el kultúrtörténeti függelékkel. A kötet most jelent meg az Athaeneum földrajzi sorozatában, ára 4-80 pengő. Komáromi Jáno«: Vihoiláti szél fuj. Turgonyi András és Béry Zsuzsa szerelmi története ez a regény. A nagy háború előtti boldog napok gyerekszerelme ott szökken szárba a mélabús Ondava mentén; ismeretlenül is ismerős mindenkinek az a szelid magyar tájék, amely Komáromi szinte minden Írásának háttere. A nagy háború szakítja sasét durva kézzel a szerelmesek meseszálát: András a frontra kerül, a harcok közepébe. Néha-néha haza tud jutni, de ennek a rövid őrömnek is vége szakad: András fogságba esik. Fél világon keresztül, ismeretien úttalan vidékeken, kegyetlen kalandok közt veri vissza magát Szibériából, hogy ujra magához ölelhesse az elárvult Zsuzsikát. Egy elnralt kor emléke ez a könyv a benne van e kornak minden mult öröme és szomorú szépsége. Révai kiadás, ára 3 pengő 40 fillér. L. L. Rogger: Három c»epp vér. Az Athenaeum népszerű detektivregény-sorozatának egyik legnépszerűbb írója L. L. Rogger, Páris alvilágának, a nemzetközi vonatoknak és a nemzetközi büntanyáknak kitűnő ismerője. Uj regényében csupa uj fordulat, ötlet lepi meg az olvasót. Az iró remekel uj könyvében, amely a modern detektivregényirodalom kitűnő alkotása. A kitűnő kötet ára 1 P. Árverési hirdetmény. Szeged sz. kir. város zálogkölcsön intézeténél elzálogosított, 1935. augusztus végéig lejárt és nem rendezett zálogtárgyak (jul. és augusztus hó egyttt) 1*35. okt. hó 9-én délután 4 érakor az Árverési Csarnok helyiségében megtartandó nyilvános árverésen elárvereztetnek. Hosszabbítások okt hó 7-ig a hivatalos órák alatt eszközölhetők. Az árverésre kerülő zálogtárgyak számjegyzéke az 1881. évi XIV. tc. 16. J-a értelmében az iparhatóságnál és az intézet hirdető tábláián kifüggesztetett. Szeged, 1935. szeptember 22. Szeged, sz. kir. város Zálogkölcsön Intézete. Építkezési kölcsönt kaphatnak bankősszeköttetéstink révén azon építtetők akiknek az építkezéshez ninos meg teljesen a szüksé ges tőke Minden fajta tégla és cserép kiváló minő"égben a len-otcsóbh árak rael'ett. Kivá'ó járdatépla is kapható KERTÉiSZ-TfeOLAOYAR. Cserepes-sor. PARTIARU üzletet nyitottam Tisza Lajos-körut 46. sz alatt (Gindele-palota). Női és férfi szövetek, maradékok, barchettek, vásznak, zefirek, stb. rendkívül olcsón. FEIN LÁSZLÓ, versenyáruház. teljesen jókarban lévő nagyobb mennyiségű üres basznzált hordó, íoo litertől 700 lit. nagyságban. Megtekinthető Szeged, Lőw Lipót ucca 15 azám. EPÜLET r&| ASZTALOS-ÁRU I PADLODESZKA | KEMENYFR-DESZM és PILLO ENYVEZETT IEMEZ MICOSZLOP, LÉC, KflRO BACH I I Telefon 11-26 | Széni István fér tt. és P&rlsi körül 35. (volt Somló-telep) A D £ L M A 6YA B O B S Z A 6 BEOtNYE. 'BALÁZS ARP AD fELEDARATOM FIA Sokszor magam sem tudom, mitől félek: Olyankor fehér leszek, mint a fal és reszketek, mint a kocsonya. Négy éve tartott a háború. Azt hiszem, az ötödik évtől féltem. Sokszor sokat töröm fejemet a nagyok dolgán: a háborún. Nem értem őket. Demkótól, — aki paraszt — hiába kérdem a háború okát. Sőt még meg is ver a folytonos kérdezősködésért. — Mit dugod az orrodat a nagyok dolgába, fattyú, kiáltja ilyenkor és én tudom, hogy miért. Azért, mert az itthon maradását pénzért vásárolta meg. A múltkor berúgott, akkor mondta ezt. Másnap észrevette magát és reggel a lóvakarásnál nekem állt: — Sovány vagy fiam nagyon. Meghökkentem. Tényleg sovány vagyok. Mit akar Demkó. Mosolygott. Az igazat megvallva, nekem nem tetszett a mosolygása. Akkor volt hozzám ilyen kedves, amikor a spanyol fojtogatta a torkát. Meggyónt. Aztán kiadta a parancsot, főzzenek meg nekem egy egész csonkacsülköt. Hogy miért pont csonkacsülköt? Nem tudom. Dehát bevallotta, be kellett vallania, mit, miket vont el tőlem és a pap megszabta neki a túlvilág árát. Mindenesetre később megbánta, már tudniillik fölgyógyulása után és akkor gorombán bánt velem. Szidott, mint az ökröt, sehonnainak nevezett és bitangnak. Szememre vetette nap, minit nap az ételt, amit elfogyasztottam, az istállót, ahol háltam. Mindent, ami tőle ered. őszintén mondom tehát, mosolygós arca mögött ezúttal is piszkos aljasságot véltem fölfedezni. Kételkedve vártam az uj, immár esedékes kérdést. Megkaptam. — Na és mit ennél, hé? Rávágtam: — Szalonnád Bár az egész beszélgetés alatt Demkó igyekezett kedves arcot mutatni, a szalonna emlegetése élesen a húsába vágott. Vártam a rohamát. Tudtam, hogy amikor hangosan fölszívja a fogát, akkor nekem végem van. De mégse. Ezúttal nem vert meg. Teljesítette kérésemet. Hozzám fordult: gyerünk. Abbahagytam a lóvakarást. Követtem. Kicsit — mi tagadás örültem a sikeremnek. Sajnos, korai volt a vígságom.. Az istálló ajtajában megtorpantunk, ő a fejéhez kapott, motyogott: — Ó, én bolond ... nappal... világos nappal... hát tényleg bolond vagyok ... ? Azonnal tudtam, hogy — kútba esett minden. Nappal nem lehetett kiásni a földből, a rejtekhelyből az elemózsiát. Meglátnának a szomszédok, akik feljelentenének minket. Teljesen igaz, hogy a szomszédok is elásták a rekvirálás elől a zsírt, a szalonnát, meg a lisztet, de a rekvirálóknak ahhoz semmi közük. Ők csak azokat csípik nyakon, akiket föladnak. A jószomszédok természetesen megértik egymást. Hallgatnak. Talán még közösen is dugják verembe a holmijukat. Demkóra azonban mindenki haragudott, ha meglátták volna ásóval, kapával, föladták volna. Visszafordultunk. Én tovább vakartam a Marit, Demkó pedig méltatlankodva szecskázásba fogott Később', arrákor az iskolába indultam, nevelőapám utánam szóit. Megígérte, hogy estére kimegyünk a kertbe, azután elkezdte szidni a szomszédokat. Káromkodása kihallatszott az uccára, valószínűnek tartom, hogy a szomszédok ia meghallgatták. Én nem szóltam egy szot sem, fogtam magamat és futva igyekeztem az iskolába. Nagyon, de nagyon örültem, hogy egy félnapra megszabadultam Demkótól. Sajátosan ezen a napon elsőnele érkeztem az osztályba. Hirtelenében nem tudtam mit csinálni és más okosabb hiányában gondolataimat rendeztem. Ezzel még kevesebb eredményt értem el. Rájöttem arra, hogy a gondolkozás kimerít és hamarosan beáll fejembe a fájás. Érdekes, vasárnap sohasem fájt a fejesn, lehet, hogy azért, mert Demkó, a nevelőapám, többet adott enni, mint az Úristen egyéb napjain. . Hogy fejfájásomtól szabaduljak", elkezdi tem bámulni a terem négy falát Piszkosnak találtam a falakat Sidri lépett a terembe. Sidri asszony volt. ő volt az iskola takarítónője. Hogy miért nevezték el Sidrinek, nem tudom. Pusztán csak arra emlékszem* hogy amikor elsős voltam, Sidri nagyon sírt és én megkérdeztem, ki verte meg őt? Könynyezve felelt: Ó, engem az Isten vert meg. — Biztosan megbántottad őt, — szóltam nagy csodálkozással, — megbántottad és most megbüntet... az Isten igazságos:.. Nagyon megijedtem a következőkbe: — Igazságos? megbántottam? azt mondod megbántottam, azt mondod? mi? mi? Talán azzal bántottam meg, hogy boldogok voltunk .:. vagy mivel? mondd, mivel? És hogy igazságos? Hát igazság fiatal párt ketté szakítani? Hát igazság? Azt mondod, hát a háború? hát minek? kel neki? Kell Istennek, hát nem akadályozhatja meg, mi? Elhűlt bennem a vér. Hogy beszélhet valaki ilyeneket. Mégis ugy éreztem, hogy Sidrinek igaza van. Nagyon sajnáltam őt, de nemcsak őt, hanem az összes felnőtteket, a nagyokat Odamentem Sidrihez, valami vigasztalót akartam mor.dani, arcán azonban láttam, úgyis hiába. Nem tudtam mást csinálni, keserves sírásba fogtam. Patakba folyt szememből a könny és nedves lett tőle a Sidri keze. Akkor sírtam először anélkül, hogy megagyabugyált volna valaki. Azóta már sokszor elfogott hasonló érzés. Azt hiszem, könnyeimen keresztül megvigasztalódott Sidri és akkor ugy szerettem volna átsirni egész életemet. Nemcsak aKkor, hanem akkor is, ha elmegyek féllábú katona mellett, vagy tehetetlen, háború okozta vakokkal találkozom. Szeretném sírásommal megkönnyíteni sorsukat. Mit törődöm ilyenkor sorsommal? Azzal, hogy értem is simia kellene valakinek... (Folyt köv.) Felelős szerkesztő; PÁSZTOR JÓZSEF Vvomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt könyvnyomdájában Felelős üzemvezető: Klein Sándor