Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-22 / 214. szám

1935 szeptember 22. BfrMAG7SRORS!*C Vakmerő a Madách~uccában Kiíosz'olíák Grüner Géza földbirtokos lakását (A D&mazyarország munkatársától) Szombatra virradó éjszakán vakmerő betörők jártak Grüner Géza földbirtokos Madáoh-ucca 6szám alatti lakásán- A betörők ugy hatottak be a lakásba, hogy a folyosóra nyíló szárnyasajtó riglíjét kívülről egy vassal elhúzták és az ajtószárnyakat betolták- Az egész lakást felforgatták. munkájukban -senki sem zavarta őket. mert a földbirtokos nem tartózkodott szegedi lakásábanA szekrényekből rengeteg fehérneműt vittek e» Magukkal vittek többek között 12 ingeit. 12 nadrágot. 12 törülközőt. 74 zsebkendőt, egy szmokírg öltönyt, két sötétszürke öltönyt, egy fekete öltönyt, egy átmeneti kabátot, egy.ágyteritőt. 12 ezüst lewseskanalat. 12 ezüst kiskamaM- 12 ezüst mokkáskanalat, egy ezüst Jevesmerökanaliat. összesen körülbelül 2500 pengő értékbenA betörést reggieíre kedve fedezitek fel- A rendőrségnek az a feltevése, hogy a vakmerő betörést valószínűleg budapesti betörők követték e!> akik esetleg a zsákmánnyal már el is távoztak Szegedről- A rendőrség keresi a betörőketLONDON - AMERIKABAN Irta TONELLI SÁNDOR. Amerikai politikusok és amerikai újságírók, akik nem ismerősek az európai viszonyokkal, néha túlságos egyszerűen intézik el azokat a problémákat, amelyeknek megoldásáért Európában már évszázadok óta hiába küzködnck államférfiak, politikusok és katonák, ök, akik abba a szerencsébe születtek bele, hogy kontinentális méretekben gondolkozhatnak, sehogy sem tudják megérteni, hogy miért vannak Európában lépten-nyomon uj vámhatárok, miért van minden vámhatáron tul más pénz, miért kell minduntalan uj, meg uj vizumot szerezni és miért kall néha az útlevelet buszonnégy órán belül háromszor, négyszer is lestempiiztetni. Különösen a háború utáni időkben, mikor Wilson naiv prédíkátorsága divatba hozta, hogy a tengerentúlról adjanak nekünk tanácsokat, igyekeztek az amerikaiak kitanítani bennnüket, hogy miként kellene legcélszerűbben elrendezi ennek az öreg Európának a dolgait. Ha odaát meg tudták csinálni az Amerikai Egyesült Államokat, miért ne lehetne Európában is közős akarattal megcsinálni az Európai Egyesült Államokat. Egyéb nem is kellene hozzá, csak egy kis jóakarat. Mindegyik állam elküldené a maga meghatalmazottait egy konferencáira, mint ahogy az amerikai alkotmány megácsolói összegyülekeztek másfélszáz esztendő előtt Philadelphiában és kimondanák, hogy ezentúl egyeséges nemzetet alkotnak és minden egymás közötti vitájukat békésen fogják elintézni. A történelemben nagyon járatos amerikaiak az ilyen bólcseségekhez példálózva hozzá szokták tenni még azt is, hogy félszázad előtt volt valami határvillongás Wisconsin és Illinois között és még sem lett belőle háború. Egyszerűen felkérték a szövetségi főtörvényszék elnökét, hogy tegyen közöttük igazságot és mindkét fél megnyugodott az Ítéletben. Ezek az amerikai bölcs tanácsok jutnak az eszembe, mikor azt olvasom, hogy a New York Herald, Amerikának egyik vezető újságja, azt a tanácsot adta az angol kormánynak, hogy a birodalom székvárosát helyezze át Angliából Kanadába. A birodalomnak a jövőben ne London, hanem Ottawa legyen a központja. Ugy is ott tartották meg néhány esztendeje azt a konferenciát, amelynek célja az volt, hogy az eddiginél szorosabb közgazdasági és vámpolitikai egységbe kovácsolja az anyaországot és a nagy önkormányzati gyarmatokat. Magyarán megmondva, London költözzék át Amerikába. Elvégre manapság semmi sem lehetetlen. A* kormányhatóságok számára szükséges épületeket nagyon könnyű megépíteni s a hurcolkodáshoz szükséges technikai eszközök is rendelkezésre állanak. Egy-két esztendő alatt Ottawa párját ritkitó fellendülésnek fog indulni. Azért a régi kis Angolországot és az Európában maradt Londont sem kell teljesen elejteni. Mecmarad az Amerikába áttelepedett világbirodalom európai fináléjának legrosszabb esetben afféle old curiosity sliop lesz belőle, amelyet kegyelettel fognak időről-időre meglátogatni azok, akikben él a romantikus múltnak a szeretete, vagy akik Amerika civilizációja után egy kis kulturára is megéheznek. Mert, ha a hatalom és a hivatalok át is költöznek, a Towert, Westminstert, Windsort és Stratfordot meg sem lehet parlamenti határozattal, vagy kormányrendelettel Amerikába átköltöztetni. Sajnálom, eredetiben ne mláttam és nem olvashattam az amerikai újságnak ezt a jóakaratú cikkét s igy csak a lapkivonatokból tudom, hogy mi van benne és mi szülte ezt a nagyszerű ötletet. Az angol légi hadgyakorlatok bebizonyították, hogy Londont a legmeszszebbmenő óvórendszabályok mellett sem lehet egy ellenséges repülőtámadással szemben megvédelmezni. A csatorna és az Északi tenger egy komoly, több száz vagy ezer egységből álló repülő flotta számára nem komoly akadály, az elhárító intézkedések pedig nem elégségesek ahhoz, hogy biztonságot nyújtsanak. Működésbe hozzák a fényszórókat, megszólaltatják a légelhárító ütegeket, elébe küldik a támadónak a vadász-rajokat, lelőnek esetleg tiz, husz, vagy száz ellenséges repülőt, a támadó légi flottának zöme azonban eljut London fölé és ledobálhatja a gyújtó, robbanó ós mérges gázakkal töltött bombácskákat. Aki ilyen ajándékot kap a feje búbjára, annak nem vigasztalás, hogy az ellenséges repülők közül is egy csomó a támadásnál ott hagyja a fogát. Lendon elég nagy célpont és miként Boroevics bölcsen megállapította a háboruban, a levegőtvtétdMfak FEHÉR5ZAG3AUJ M máJmoü oruweM rt. flunAPfs/ vi a • r-t'.ff 100 °lo-4fl hasal gyártmányI , Napható: Építési anyag es lesiekkeresMseken. nél az a kellemetlen, hogy sok repülőgép számára van benne hely. Ezt az okoskodást teszi magáévá az amerikai újság is, egyúttal levonja azonban tanács formájában a konzekvenciákat is. Ha a kísérletek azt bizonyítják, hogy a főváros nem védhető meg a légi támadásoktól, akkor legegyszerűbb, ha a főváros elköltözik előlük. Tessék Londont áttelepíteni Amerikába. Igaz, hogy néha-néha egyes repülők már átrepülték az óceánt, egy izben Balbo marsall egész légi svadront vitt mágával, a valószínűség mégis amellett szól, hogy az óceán nagyobb biztonságot nyújt, mint az a pocsolya, amely Angliát a kontinenstől elválasztja. Ami igaz, az igaz és nem lehet kétségbevonni, hogy ma Anglia és London már nem pontosan az a birodalom számára, mint volt még egy fél évszázaddal ezelőtt. Akkor London és a londoni kormány feltétlen ura volt a birodalom minden részének. A törvény, amelyet London hozott, törvény volt Kanada, Ausztrália, Ujzéland és Délafrika számára is. A király kinevezte a főkormányzót, aki hatalmát a londoni minisztérium utasításai szerint gyakorolta. London volt áz apa, a koloniák voltak a gyermekek, akik követték az apa utasításait és parancsait. Időközben azonban a gyermekek megnőttek és önállósultak. A gyarmatok egymásután széleskörű önkormányzatot kaptak, amely már nem áll messze az önálló államiság kritériumaitól. Londonban diplomáciai képviselőt tartanak, önálló szerződéseket kötnek és független országok módjára viselkedAy dsörenML r* eátnt**ne csak olyan gazdaságos áramíogyaszfáso legyen, de olyan jól is vilégiUon, mini a dekalumenjelzésü dup Íai[>lrá^dmpíi