Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-22 / 214. szám

BEE W AGYA'IÍÖBSZXÖ T935 rtSptemKerSS. BIZALOMMAL FORDULHAT flENIUSHOZ SS? VÁSÁROLNI Nem csalódik!! Károlyi ucca 1 kihwé. Különösen fontosnak kef! tartani a határozatnak azt a kitételét, amely szerint a miniszttertanács v>ériékelte* az ötös bizottság javaslatiait, mert ez azt mutatja, hogy az kormány fenn akarta tartani a további diplomáciai eljárás lehetőségéi és azzal, hogy az elutasítás okát kifejtette, közvetve tulajdonképen megmutatta azt az utat, amelyen a további diplomáciai erőf&zilé~ seliti sikerre Lehetne vezetni. , Genf r „Kevésbé határozott és nem végleges" Genfben az olasz határozat szövegének pontos átolvasása után arra a megállapításra kezdenek jutni, hogy Olaszország elutasító válasza talán kevésbé határozott és végleges, mint sem először látszott. Rámutatnak arra, hogy a határozat hangja észrevehetően különbözik a multheti minisztertanács hangjától. Nemzetközi körökben egyre erősödik az a felfogás, hogy a római közlemény nem jelent végleges, elhatározott elutasítást. Ugy látják, hogy az olasz kormány még sem vett el telfe»en a békítő eljárás továbbfolytatásának gondolatát A vélemények még különböznek abban a tekintetben, hogy miképen lehetne az ötösbizottság javaslatait ogy módosítani, hogy azokat Olaszország is elfogadhassa. Anglia Genf, szeptember 21. Angol részről Kire jár, hogy az ötösbizottság nem elégszik meg, hogy Olaszország csak félhivatalosan nyilvánosságra hozott tárgyalási készségével, hanem a bizottsághoz intézett hivatalos olasz közlést vár. Az esetleges tárgyalásokat angol részről esak az ötösbizottságon keresztül akarják folytatni. Angol körökben azt a reményüket fejezték ki, hogy a tárgyalások ezen az uton sikerre fognak vezetni, különösen azért, mert a bizottság javaslatai igen messzemenően tekintetbe vették az olasz érdekeket. Angol részről meglehethossza tárgyalásokra számítanak, ha egyáltalán tárgyalásra kerül sor, ha nem, a tanácsnak hamarosan össze kell ülnie. Az ötösbizottság vár Genf, szeptember 21. A Nemzetek Szövetségének tájékoztató osztálya a következő közleményt tette közzé: — Az őtösbizottság este fél 7 órakor ülést tartott, amelyen tudomásul vette az olasz kormánynak a sajtó részére kiadott közleményét. A bizottság abból a célból, hogy ennek a közleménynek teljes jelentőségét mérlegelje, elhatározta, hogy megvár ja az olasz kormány hivatalos értesítését és az azt esetleg kisérő kiegészítő magyarázatokat A visszhang London, szeptember 21. A Reuter Iroda levelezői a külföldi benyomásokról a kővetkezőkép számol be: PARIS: A hir megrendítette a francia köröket, bár másrészt hangoztatják, hogy a közlemény, jóllehet kereken elutasítja az őtösbizottság javaslatait, de nyelvezete előzékeny. Ez azt a reményt nyújtja, hogy az olasz kormány döntése még nem utolsó szava Mussolimnek. ROMA: Az az eíső benyomás uralkodik itt, hogy a kormány döntése bezárta, de nem reteszelte be az olasz—abesszin kérdés elintézésének ügyét. ADDISZ-ABEBA: A római határozat, főkép a császári palotában, leírhatatlan megdöbbenést é« felháborodást kelteti Az uralkodó környezetének véleménye szerint Abessziníának most már nem lehet más tennivalója, mint elrendelni az általános mozgósítást. Elismerten legfőbb minőségű ISKOLACIPőK in'ézetl leányka és cserkész fiu clptfk győgybetétlel I* nagy választékbon beérkeztek A. B. C. kötelekében HA-HA cipőáruház Szeged, Kelemen H. 12. ez. Páris Párit, szeptember 21. A párisi államtanácsról a következő jelentést adták la: A francia kormány tagjai ma délelőtt a köztársasági elnök nyári kastélyában Lebrun elnök elnökletével államtanácsot tartottak Az államtanács végeztével Paganon belügyminiszter hivatala* közleményt olvasott fel, aníaly a kővetkezőket nMkodja: — Lebrun elnök az államtanács rfején fldvöI zölte Laval mánfozterehifllcöt Genfben HfoJWI tevékenységéért. Laval ezután ismertette a külpolitikai helyzetet, különös tekintettel genfi meg^ beszéléseire. Paganon belügyminiszter at államtanács további során aláírás végett Lebrun eU terjesztette a közigazgatási karban történő fontos személyi változásokról szóló rendeletét. Végül az állam tanács Lanrent-Einac köznnaJkaügyi mi* niszter indítványára jóváhagyta Mt a rendeletet, Almok mu TOROK SÁNDOR. Atmáfian néha igen jól matat az ember. Ismertem régebben egy susztert, akivel Időnként — mig a lábbelimet gyorstalpalta — eldiskuráltunk a világ sorjáról. Nem tudón, él-e még. Ilyen hálitlaa az ember. Hogy elköltöztem másfelé a cipőm i« van már, os elélhetem nábobi módon, nem szorultam rá, hogy mezítláb várjam, mig a rongyosat foldják — feléje se nézek, évek óta nem tudok' róla semmit. Most — hogy vele álmodtam — már osak elmegyek valamelyik nap, megnézem mi van vele. A Józsefvárosban egy kis mellékuccábaa volt neki boltja akkoriban és a kirakatba én irtam ki szívességből hogy «e dobja el ócska cipőit, stb. Ugyanis használt cipők vétele és eladása szintén üzleti körébe tartozott. Barátságos kis boltocska volt — a felesége virágot ts tartott a kirakatban, esténkint az ajtóban üldögéltek nyugalmasan és falusi módon — ez volt az egyetlen bejárat. Néha nekem is széket kerítettek és üítünk nyári estéken a bolt előtt, messziről ideverödött a nagyvilág zaja., a körutakon villamosok csilingeltek és autók tülköltek. A nagy disputáíások ideje azonban nem ez volt tnlajdonképen, hanem inkább késő délután, bent a boltba. A suszter politikus természetű ember volt — mint sokain a szakmájából" — mindennap olvasott újságot és beavatott elgondolásaiba, amelyekkel a világot boldogítaná, ha... — mert ez volt a kedvenc terve: — Tudja, ha egyszer, csak három napra rámbiznák az ország irányitását! Ha pénzügyminiszter lennék', vagy miniszterelnök, hajjajt Csak három napraI — Na mit csiniina mesterf — Tudom éa azt] Tudom ént — szaporán bólogatott, hatalmas körtefejével. — Nem jól mennek a dolgok mester, nem jól mennek, de ha én egyszer három napra az ország gyeplőjét kézbe venném, hát tudom Isteni... En mesternek tituláltam, szakmájánál fogva, s ő is mesternek szólított engem, mint az megilleti a kétes foglalkozása Írnokokat, igy ültünk a boltban — két mesterek — én harisnyában néha s 0 foga között apró szöggel, de nem minden méltóság nélkül. Most aztán álmomban a suszter álma beteljesedett. Csodálatos szép volt, Uramfia, azt álmodtam, hogy diszes, frakkos, klakkos küldöttség jelent meg a Józsefvárosban, mentek egyenesen a műhelybe, elvitték a susztert és diktum-faktum az ország élére állították azzal a körtefejével. Azt mondta neki a legöregebb, legdíszesebb ur: — Na te kis suszter, azt mondtad három nap alatt rendbeteszed az országot, ám lássuk. A kis suszter pedig maga ls frakkba öltözött és elkezdett sürgölődni, forgolódni. Fényes fogadásokon Jeíent meg mosolyogva, mellén szalagokkal, csillagokkal, bölcs tanácskozásokon elnökölt, imitt-amott, utazgatott egy nagy behemót autón, vonaton és repfüUgépen, vállakat megveregetett, az üdvrivalgó népnek kegyesen Intett és gyakorta közhírré tette harsonás kikiáltókkal, hogy például, aki a más kárát kívánja, az nem igaz ember, — egyesülésben reijlik az erő és jóerkölcsökben népeim — igy máskor — ne feledjétek: jóság, — bátorság — kitartás, — becsület, — ne ugorj le menetközben. Eltelt az első nap, el a második, el a harmidik is és a népek és országló urak megszokták a kis susztert, aki folyton nőtt bölcsen és gyarapodva. Lehet a negyedik, vagy ötödik, talán hatodik napon — álmomban már számolatlanul feltek a napok, szorgos munkában — megírták neki az életrajzát — néhol közhivatalokban, de magánlakásokon is fényképével díszítették a falat s mi« kor egy semmdházi szobrász — körülnézve, hogy hol fogja meg a pályája elejét — illő tisztelettel kérte, hogy szobrát megmintázhassa — megadta az engedélyt. Az ország dofgai pedig folytak, ngy, mint az-* előtt Az országlás sorját intéző nagyurak — álmomban — tovább üléseztek, nagy ünnepeken lelkesen éltették egymást díszruhát öltve, kiseW napokon öltönyt viseltek s gyakorta hangoztatták az igéket, miket a mester mondott: kitartás, — akarat — nem jó a kanócot két végén égetni — eső irtán ls jó a köpönyeg, mert hátha megini eső lesz — Jó bornak nem kell cégér — koodorosi csárda mellett gulya, ménes ott delelget Igy futott az álom. Egyszer találkoartam is * kis suszterrel, valami fogadásról jött körtefejével s lengettem neki a kalapomat, de nem akart Ütni, felemeltem a talpamat és feíéje mutatva kw csintottam rá, hogy eszméljen, de elnézett rólam. Futott, futott az álom, egyszer csak látom, hogy egyik kiül országbeli érdeklődő érkezik mihozzánk. Nagy kísérettel jött, ment az idegen miközöttünk' s elérkezett a Főhivatalok Házába is. — Igy je^ gyeztem meg álmomban, nem tudom, mi lehet ax — ott egy Dísztanáosterem ajtajában megálíott, hogv bekukkantson. Hát ott Wtek mind a népség vezérei, egy óriási asztal köröl — az asztal megrakva aktákkal rogyásig — s tanácskoztak a« ország dolgairól. Időről, időre, felállott, hol as egyik, hol a másik és szép kerekdeden elmondta, mit kéne, hogyan kéne. Sokáig hallgatta az Idegen, hegyezve s fa?ft, de nagyon, mig egyszer esak odafordult az Illetőhöz, fiki vezetgette, odafordult s azt mondja: — Tulajdonképpen melyik a susztert Nézi a helybeli ur, nézi, hunyorog, etoyilik a szeme, azt mondja: — igazán, hát melyik is?..,,