Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-03 / 197. szám

DÉLMAGYARORSZÁG . Sxerke«z<0*Ag: Somogyi ucca Z2.1. em. Telelőm 2S-33.>Kladóhlvatal( kMoBnKBnyylAr é* Jegyirodái Aradi ueca a. Teletöm 13-00. - Nyomdai iflw Updt uoca ÍO. Telefoni 13-00. - TAvlroil •a l«r«lclnu DélmaorarorizAa ®jeeped. Kedd, 1935 szeptember 3. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 197. sas. EJLOCIZETCS ! Havonta helyben 3.20, rldékcn et Budapetten 3.00, kUllOIdOn • 40 pengd. — Egyes Mdm Ara héikti» nap ÍO, vatAr- Ünnepnap ÍO (111. Mlrdet«»elc felvétele tartta szerint. Megjelenik hétlO klvélelével naponta reggel. Az ünnepi játékok után Néhány adai és néhány megállapítás Augusztus 18-án fejeződtek be a Tragédia eladásával az idei szabadtéri játékok. A siker osztatlan és általános volt. Rendezésük harmadik évében egész Európa fölfigyelt a szegedi játékokra, a magyar társadalom egyre terjedő és egyre erősödő érdeklődését és elismerését betetőzte, hogy a kormányzó egyszer, a kormányzóné kétszer ellátogatott a szegedi játékokra, s mindketten a legteljesebb elismerés és legmelegebb biztatás hangján nyilatkoztak. A kormányzó a püspöki palotában tartott fogadtatáson igen szívélyes hangon üdvözölte a bizottságot, gratulált a kezdeményezéshez, s az aránylag rövid idő alatt elért sikerhez, Salzburgénál jelentékenyen sikeresebbnek mondta a szegedi produkciót s a bizottság figyelmébe ajánlotta, hogy ne csüggedjen, hanem lankadatlanul haladjon tovább a megkezdett uton. Valóságos örömrivalgás vette birtokba az országot, ugy látszott, hogy elnémul vetélkedés, személyeskedés, a szegedi játékok ügye a nemzeti kultúra kimagasló ügye lett, viszont Szeged nyert jelentőségben, hiszen területén szü- I letett meg, nőtt naggyá és honosodott meg az egyik legrobusztusahb magyar kulturmozgalom. Ennek a közhangulatnak akart kifejezést adni Földi Mihály, a Pesti Napló kiváló szerkesztője, amikor Vér Györggyel, a Délmagyarország segédszerkesztőjével, aki maga is részese volt a rendezés munkájának, megíratta és közzé tette a játékok történetét s méltatta ugy művészi, mint idegenforgalmi eredményeit. Ez a cikk augusztus 25-én, tehát pontosan egy héttel a Tragédia utolsó idei előadása után jelent meg. Negyvennyolc órával után, 27-én déiután közfel tünést keltett „információk" jelentek meg Az Est című napilapban. Az informáló, aki jónak látta inkognitóban maradni, elismerte a játékok művészi eredményét, de támadta a rendezőséget és különböző súlyos vádakat emelt ellene. Jellemző a hangulatra, amellyel, az informátor információit Pesten is fogadhatták, hogy Hegedűs Tibor, aki a Glaukos szegedi előadását rendezte, sürgönyt intézett dr. Pálfy József polgármesterhez, mint a rendezőbizottság elnökéhez és közölte, hogy Az Est cikkének megjelentetésében semmi része sincs. A cikket a rendezőbizottság nevében, természetesen Az Estben dr. Balogh István visszautasította, mire Vörös Pál sze mélyében jelentkezett az informáló, egyes tényállításait módosította és kijelentette, hogy a rendezőbizottság nem cáfol, csak tagad. Erre Ax Est augusztus 30-án délután megjelent számában r cáfolat következett, amelyet a rendezőbizottság adott' ki, s amely a többi között a következőket mondja: Nem igaz, hogy a fizetések nem rendesen történtek. Ha előfordult rendkivüliség az az volt, hogy a szokásosnál is előbb és nagyobb öszszegekben adtunk előlege*; - nem igaz, hogy Maseagni utazásiról csak a magyar határtól gondoskodtunk; nem igaz, hogy az előadások megtartása nem egyszer kétes volt; nem igaz, hogy a főispán saját zsebéből fizetett ki néhánypengös adósságot, amiről különben más volt az információ pénteken, mint kedden; nem igaz, hogy bajok voltak kétszer eladott nézőtéri helyekkel'. Péntek délután megjelent számában azt irta Az Est, hogy a szegedi ünnepi játékok „művészeti és nemzeti szempontból egyaránt nagyjelentőségüek és érdemesek minden támogatásra." E játékokat a szegedi rendezőbizottság kezdeményezte és szervezte meg, programjukat a rendezőbizottság állította össze, tőle származik az olasz kulturorientáció gondolata is és a rendezőbizottság szemelte ki — Vörös Pál kivételével — a művészi vezetőket. A rendezőbizottság tehát e nagy munka megalapozásának dicsőségével és védelmének kötelességével szólítja fel Vörös Pált: indítsa meg a sajtópört, amiért állításait hazugoknak bélyegeztük. Az éleshangu cáfolat országszerte feltűnést keltett. Az érdeklődés a Glaukos előadásának előzményei és körülményei iránt még nagyobb lett, mint amekkora votl, ami a rendezőbizottságot az eddigi rezerváltságból való kilépésre és egyes adatok nyilvánosságra hozatalára készteti. A rendezőbizottság mindenek előtt kénytelen megállapítani, hogy a Glaukos előadásának művészi vezetőit, szemben a Dóra téri előadások művészi vezetőivel, nem a rendezőbizottság szemelte ki. A rendezőbizottság mintegy négy héttel az eredetileg tervezett első előadás előtt a Glaukos rendezésére nézve föltételes megállapodást létesített Hont Ferenccel, de megakadályoztatván abban, hogy likvidálja a régi rendezőséggel létesített megállapodást, nem véglegezliette Honttal a szerződést. Vörös Pált Hegedűs Tibor ajánlatára szerződtette a rendezőbizottság. Mindjárt eleinte baj volt, hogy hosszú időbe telt, amig elkeszultek a diszletrajzok. Vörös Pál Pesten akarta csináltatni a díszleteket s készen akarta azokat leszallittatni. A rendezőbizottságnak igen sok oka volt, hogy ezt a javaslatot ne fogadja el, a többi között az, hogy a többezer pengős munkánál szegedi munkásokat és szegedi iparosokat akart foglalkoztatni és abban is bízott, hogy a Szegeden előállított díszlet olcsobh lesz, mint a Pesten előállítandó díszlet. A rendezobizottsag dispoziciójára Vörös Pál lejött Szegedre, lehozott két szinrajzot, de nem hozott reszletrafzot s ennek következtében a szegedi iparosok vagy nem adtak ajánlatot vagv kijelentették, hogy ajánlatuk pontos méret hijján természetesen csak megközelítő. Ez alatt a szegedi tartózkodása alatt hivta fel Vö rös Pál telefonon a rendezőbizottság egyik tagját, akivel tanuk jelenlétében tárgyalt Hegedfis Tibor rendező hanyagságáról s megígérte, hogy majd beszélni fog a fejével. A díszletrajzról s általában Vörös Pál szegedi munkásságáról nagy vonásokban megemlékszik az egyik pesti újság vasárnapi száma s a többi kőzött ezeket mondja: . — „Legtöbb baj a Glaukos díszleteivel volt. A díszletterveket Vörös Pál, a Vígszínház dekoratív művésze készítette el, azután leküldte Szegedre, ahoi a kivitelezés ördög László műasztalosra volt bízva. Abban a tárgyban, hogy kit terhel a késésért a felelősség, vizsgálat is indult. Volt alkalmam betekinteni ennek a vizsgálatnak a jegyzőköny veibe. — Az egyik jegyzőkönyvben ördög László kijelenti, hogy 6 nem vonható felelősségre a késedelem, miatt, a késedelem oka Vörös Pál díszlettervező, aktiől a rajzokat későn kapta s igy a munkát idejében el nem készíthette. Egyébként Vörös Pál kifejezetten felhatalmazta őt annak kijelentésére, hogy a késedelem miatt kizárólag ő (Vörös Pál) felelős. — Egy másik jegyzőkönyvben ördög a kővetkezőket mondja: „Amint megkaptam a tervrajzokat, rögtön megálíapitottam, hogy szabadtérre kivihetetlenek, önsúlyúktól össze fognak dőlni, mert nincs megerősítési lehetőség." — Erre Vörös Pál azzaí az ellenvetéssel élt, hogy kötelekkel és drótokkal a környező fákhoz keli erősíteni őket. A szegedi kivitelezők ezt a megoldást is lehetetlennek tartották, hiszen ebben az esetben is a legkisebb szél összedöntené, vagy legalább is folyton mozgásban volnának a díszletek. — Jegyzőkönyvet vettek fel Bózsó Istvánnal, a szegedi Városi Szinház díszletmesterével is. Bozsó, akinek ördög a díszletterveket megmutatta, szintén határozottan kijelenti, hogy annak kivitelezése szabadtérre lehetetlen volt, egy 18 méteres hátteret alsó csapdával akartak felállítani. Én tehát a terveket megváltoztattam és landénakkal oldottam meg a dolgot. Ugyancsak kivihetetlen volt a portálkeret terv is, mert a megerősítés a levegőben lehetetlen volt. — Mindezt közölték Vörös Pállal is, aki btlátta a hibákat és hozzájárult a megváltoztatáshoz. Igy is készültek el a tervek. Ekkor azonban Vörös Pál lehozatta a Vigszinháztól Domcsek és Röhringer diszletmestereket, Röhringer aztán azzal kezdte, hogy a kész alapépítményt teljesen megváltoztatta. Azután napról 'napra uj tervekkel jött. A háttér már teljesen elkészült és Vörös Pál is jóváhagyta, Röhringernek ez sem felelt meg. Általában nem tudott megállapodásra jutni. Amit egyik nap jóváhagyott, azt másnap megváltoztatta. Tiz óra előtt soha nem jött s így a munkások nem kezdhettek a dologhoz, ördög minderről rajzokkal illusztráTt pontos naplót vezetett, ameNyel bármikor igazolni tudja a dolog minden fázisát. Fölösleges volt a csak kissé megrongált díszletek teljes átfestése is Kis javításokkal kitűnően rendbe lehetett volna hozni a dolgot s igy fölösleges kiadás volt Domcsek diszletmester lehozataía is. — A színészek elégedetlenségének nincs semmi alapja. Arról a rendezőbizottság nem tehet, hogy a színpadi beállítás munkája nem tudott megállapodásra jutni és igy 8 próbák megszaporodtak é* elhúzódik. Egyébként mindenki tisztességes gázsit kapott. Olyan színészek, akik egy-két szavas jelenetekben szerepeltek, útiköltségen, lakáson és