Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-15 / 208. szám

1935 szeptember T5. DPCMAGyARORSZ^G Pótadóemelés fenyeget Irta Dr. KERTESZ BÉLA X. jövő Héten 01 össze a pénzügyi bizottság, hogy letárgyalja a főszámvevő által elkészitelt költségvetés tervezetét, amely a háztartási hi­ány fedezésére a pótadónak kilencvennégy százalékkal való felemelését követelné meg. A pótadó a régi boldog békeidőkben a városi igazgatás kimerithetlennek látszó varázstarisz­nyája volt. Ha a város rosszul gazdálkodott, gavallérosan többet költött, mint a bevételei megengedték, nem származott ebből nagyobb baj, itt volt a polgárság rugalmas zsebe, amely­ből bőven lehetett meríteni annyit, amennyi éppen szükséges volt a hiány fedezésére. A gavalléros időkkel eltűnt a pol­gárság gavallériája is s a pótadó ma jelentőségében és súlyában a legyengült polgárság legterhesebb adónemévé vált. Az elmuit évben örömmel tapasztaltuk, hogy a város hatósága oly költségvetési javaslatot terjesztett elő, amely ha szerény kezdetként is, de mégis a pótadó lassú lefaragásának igéretét tartalmazta, örömmel fogadia ezt a törekvést as adózó polgárság, mert a csökkentés lényegét nem az az öt százalék képezte, amellyel az elő­ző évhez képest a pótadó leszállt volna, hanem a pótadó leszállítása maga után vonta volna a városi ház- és földingatlanok értékének jóval nagyobb arányú emelkedését. A pótadó leszál­lítás ténye jelentette volna a normális gazda­sági keretekhez való visszatérés törekvését és ezzel jelentette volna — ami mindennél fonto­sabb —a gazdasági élet megrendült bizalmának lassú megerősödését. A tavalyi közgyűlés a pótadó mérséklést megszavazta, a belügymi­niszter a csökkentéshez hozzájárulását nem adta. Optimista lelkek az uj költségvetési évre is várták a hatóság oly javaslatát, amely le­hetővé teszi a pótadó jelenlegi szintjének leszállítását. E helyett az adózó polgárság legnagyobb meg­döbbenésére az eddigi pótadó további negyven százalékos emelkedését jelenti az előterjesztett költségvetési tervezet. Igaz ugyan, hogy a vá­ros bevételeiben jelentékeny kiesésre kell szá­VALÓDI FRANCIAII!II O ügyeljünk a márkára! mitanunk. Csökkenni fognak a város közjogi jellegű bevételei, az egvenadók, forgalmi és fo­gyasztási adók, — csökkennek majd a földbér­bevételek is, viszont az inségenyhitő tevékeny­ség a folyó évi rossz termés és a várható nyo­mor következtében elhárithatlan uj terheket ró majd a városi háztartásra. Mégis mindezzel szemben joggal tehetjük fel a két kérdést, vájjon a valóban önhibáján kivül, az elemi csapások következtében nehéz helyzetbe került mezőgazdaság elmaradó földbérének terhét le­het-e és jogos-e túlnyomóan a városi lakosság vállaira róni, hogy a pótadó felemelésével a szorosan vett városi lakosság viselje a városi háztartásból kieső földbérjövedelmet? Avagy igazságos és méltányos-e, hogy az inségenyhitő tevékenység majd­nem egész terhét a városi lakos­ság viselje, amikor az inségenyhités évek óta messze túl­nőtt az egykori szerény községi szegénysegé­lyezés keretein, országos problémává vált, a fennálló állami és társadalmi rend védelmét szolgálja s ezért elsősorban állami feladatot képez? S ha mindezek dacára mégis a pótadó eme­lésével kellene a város felborult háztartását látszólagosan egyensúlyba hozni, ennek gaz­dasági hátránya és pusztítása felbecsülhetet­len és végzetes lesz. Szeged tudvalevőleg egyi­ke azoknak a városoknak, ahol a házbérek a legalacsonyabb szinten mozognak. Ennek fo­íyamányaként a házingatlanok értékei is vi­szonylag igen nyomottak. Az alacsony házjöve­delmezőség és olcsó ingatlan árak lehetetlenné teszik a hitelélet újbóli lassú megirtdulá>át. A pótadó felemeiése ujabb karéjt hasitana le az ingatlantulajdonosok szerény kenyeréből, le­csók ken te né jelentékenyen a ház- és földtulaj­don jövedelmezőségét, s ezzel csak újból hat­ványozottan lenyomná a szegedi ingatlanok ér­tékét. A pótadóemelés folytán az adó­többlet körülbelül háromszázezer pengőt tenne ki, de a szegedi pol­gárság vagyonát képező ingatla­nok értéke ennek folyamányaként többmillióval csökkenne. CSIKÓ BUNDA liiolcsóbbin ROSMANNÁL Perzsa, Brehchvancz, Perzsaláb nagy vá­la»zíékbnn ^ Modellek eredeti PArUlak! yözöd|ön meg olcsó Arainkról! ii/doi ótiyttdó-amyaj a D«I»«R.f VHJ/j&T 7ruÍAA€^ ft. HUbAPíST VI. JÓKAI iifíA. 100 °|o-lfl hasal I r Sapható: Eoitesi anyag es iestekMKedfiseken. A csökkent ingatlanértékek sok esetben mái nem jelentenének kellő fedezetet a már eddig folyósított hitelek számára sem. a bankok fel­mondanák és perelnék kölcsöneiket, ujabb köl­csönöket pedig a lecsökkentett értékű ingatla­nokra nem nyújthatnának. Az egyszer megin­dított pótadóemelésben nehéz a megállás. A város gazdasági jövőjébe vetett bizalom telje­sen megrendülne, a tőke és vállalkozás végleg elriadna attól, hogy Szegeden keressen elhe­lyezést. Igaz tehát, ha azt merem állítani, hogy a normális mértéken felüli pótadó az adózó­polgárság számára a legsúlyosabb és következ­ményeiben legpusztítóbb adónem. Bizom abban, hogy a városi háztartás felborult egyen­súlyát a pótadó emelése nélkül, más eszközökkel is sikerülhet biz­tosítani. A hatóság és a polgárság összefogása esetén hármas járható ut kínálkozik, amelynek együttes igénybevétele a kívánt célhoz vezet­het: a) meg kell szabadítani a városi költségve­tést, legalább részben, azoktól a terhektől, ame­lyeket kellő jogalap nélkül az állam, a városok vállaira rakott (igy például rendőrségi hozzá­járulás, a fokozott tanügyi és adóügyi admi­nisztráció terhei, inségenyhitő tevékenység ter­heinek csökkentése); b) hozzá kell juttatni a várost az államtól joggal követelt, elmaradt jövedelméhez (for­galmiadé részesedés); c) további fokozottabb és indokolt takarékos­kodás költségvetési kiadásaink egész vonalán. A város hatóságának a pénzügyi kormány­nál kell kiharcolni a bennünket jogosan meg­illető követelésünk teljesítését. Amit a város jogos követeléséből a kormánytól magának kiharcolni nem tud, azt e határváros anyagilag legyengült adózó társadalma adófillérei utján nem pótolhatja. A pótadóemelés nem jelent megoldást, csak papiroson állítja helyre a vá­rosi háztartás felborult egyensúlyát, mert rég­óta ismert pénzügyi axióma: adóemelés min­denkor — végeredményben csökkenő adóbevé­teli jelent. Dfvafcsikos müselyemernyő gyönyörű mintákban 6.50 a íeJiércégfáb'ás Borosnál a SsécNanyl téran. »*

Next

/
Thumbnails
Contents