Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-14 / 207. szám

MAGYARORSZÁG •CEOEO. Szerke»zH>*6g; Soraogri ncca C<>nM%k«é éfkTIT ^^^.mm.é^.mmm.lm.^.mm < Á BL«ei*e.i«w»i "ovnnm nuyocn kOtMttnkOnyvtar é» fegy Irodai Aradi * V • 40peno®.-Eoye»«am ara 1>élKöi­Urca H. Telefont 13-00. - Nyomdai LúW Ara ÍO fillér Llpól ueca ÍO. Telelőm 13-0«. - lArlrall ww * ,, .... . _„ «b» lereidmi DélmaoraronMa Szeoed. AI. CVlOlyam, «Ü7. SZ. ettfElZETtS t Havonta helyben 3.2", nap ÍO, va*ar« Ünnepnap l® fin. Hlr­deietek lelvélele farlfa szerint. Megle­leolk hetto Kivételével naponta reggel. Sajtótörvény Nem tudni, mi az oka, lehet, hogy téma­hiány, bizonyos azonban, hogy egyre töb­bet foglalkoznak a sajtótörvény módosításá­val, illetőleg az uj sajtótörvénnyel. A héten valaki az egy hétig tartott augusztusi mi­niszteri tanácskozásra célozva, azt mondta, hogy egészen valószínűtlen, hogy épp a saj­tótörvényt csinálták volna meg a — Bakony­ban. Ez lehet szellemes, lehet erős, lehet ta­láló vagy ellapositó, de a jó sajtótörvény jel­legzetes tulajdonságait egyáltalán nem — ta­lálja el. Nehéz egy vezércikkben összesűríteni, hogy mire van szükség a jó sajtótör­vényben. Hogy kinek van szüksége rá? Mindenkinek. J ó sajtótörvényre. Végzetes következményekkel járhat, ha n e m az ál­lam és a társadalom, hanem politikai pár­tok részére csinálják. A legnagyobb védel­met a kamara nyújtana. Nemcsak az irónak, az olvasónak is. Valószinü-e azonban, hogy éppen 1935-ben fogják szaporítani a gerin­cességre nevelő — nagy feladati — önkor­mányzati testületek számát? Nem marad más hátra, mint az, hogv a vitába beavatko­zó újságíró esetekkel bizonyítson. Azt szokták mondani, hogy az egész világ egy város. Viszont ennek a városnak örökké­való igazságai is vannak. Az, hogy az író igazat mondjon, az ilyen örökkévaló igazságok között is alapigazság s van-e magasztosabb törvényhozói feladat, mint ugy csinálni meg a sajtótörvényt, hogy ezen azalapigazságon épüljön fel? Bün­tetni kellene magát a hazugságot is. Erköl­csileg megbélyegezni. Mert lehetetlen, hogy azt, aki csak hazudik s nem rágalmaz is egyúttal, ne üldözze a törvény. Hát ha­zudni szabad? Nyomtatásban is? Az igazság szolgálatára hivatott — ujságirónak is? Hogy a szabadtéri játékok a legvérmesebb reményeket is felülmúló grandiózus sikerrel végződtek, az ma már nem vitás. Amikor Salzburg uj műsorának összeállítását kritizál­ják, szerepel Szeged s csak a napokban ér­cezett a híre annak, hogy a legkulturáltabb randa folyóiratok egyikében Európa egyik egkiválóbb kritikusa foglalkozik behatóan a szegedi játékokkal. Ma már elismerik —; hogy ismerik, arról túlhaladott volna be­szélni — Szegedet s nem szorul bizonyításra, hogy milyen biztosan ható hatalmas tényező a legközeleb­bi évek gazdasági föllenditése körül a sza­badtéri játék. A nyilvános vita nem -fog csökkenteni ennek a szerepnek a hatékony­ságán. De az vita legyen. A hibák, hányok és mulasztások nyilvános firtatása se ártalmas. De az jóhiszemű legyen és a já­tékok további föUenditésének célja vezérelje. Szabad-e azonban, különösen szegedi ujságirónak, erről a legnagyobb szegedi kulturügyről olyan tenorban irni, hogy a színésznő, akiről valami társadalmi vészhirt terjesztettek, nem tünt el, itt van Szegeden, megjelent a korzón s ott elmondta, hogy azért jött vissza, mert követelése van a rendezőbizottságon s azt be akarja hajlani Használ az ilyen hir kolportálása a szege­di — szegedi uj ságiról! — szabad­téri játékoknak, vagy árt? Mcgérdemel-e any- , ttyi tapintatot, kíméletet és figyelmet nem a | rendezőbizottság, hanem a szabadtéri játék, hogy mielőtt nyomtatásba adom pesti újságban — úgyis tömérdek or­szágszerte az ellenségünk — hogy mit beszél egy kis színésznő őszi nap­sütésben délben a korzón, meggyőződjék annak, amit beszél, az — alaposságáról? Azután itt vannak a még nyilvánvalóbb — tévedések. Ugyanabból a hírforrásból — régi szegedi újságírói — ugyanab­ban a pesti újságban az is napvilágot látott, hogy öz illető színésznő dr. Palócz Sándor ügyvéd társaságában követelése érvényesíté­se érdekében megjelent az egyik rendezőbi­zottsági tagnál. Egy szó nem igaz az egészből. S ami a leglesujtóbb, hogy az illető ujságiró kényelmesen meggyőződhe­tett volna a pesti újságnak feladott híranyaga valódiságáról. Nem is kellett volna messzire mennie. Palócz Sándor Szegeden-lakik. Ha csak Szatymazon nem töltötte betegsége mi­att azt a napot is, amelyen az illető ujságiró a szabadtéri játékok rendezőbizottságának tagjához küldte el. Azután a rendezőbizott­sági tagok. Tőlük is kényelmesen lehetett volna felvilágosítást kérni... Vannak nem kodifikálható erkölcsi szabá­lyok, amelyek a hivatására méltó uságiróva! vele születnek. Ezektől akár sose csinálnának sajtótörvényt- A hazugságok ellen viszont nem nyújt a törvény (sajnos, a tervezet sem) védelmet. Pedig a j ó sajtótörvény legyen biztosíték a társadalomnak, sújtsa az er­kölcsi — hazudni vagy hazudozni I — botlá­sokat is s biztosítson védelmet az igaz­mondók részére. Francia-angol közös arcvonal A pénteki nap eseménye: Laval nagy békebeszéde - Ujabb remények Genfben a békés megoldás lehetőségéről Közvetítő tárgyalások kezdődnek Olaszországgal A négus szombaton adja ki mozgósítási felhívását Genf, szeptember 13. A Népszövetség közgyü­lesenek pénteki ülésén Laval francia minisz­terelnök mondotta el nagy érdeklődéssel várt beszédét. Bevezetőben a paktumról beszélt, amely kötelezettségekét tartalmaz és amely a kötelezettségek betartására is kötelez. A Népszövetség arra való, hogy meg­akadályozza a háborút. — A Népszövetség magasröptű gondolatába vetett hitünk nem csalt meg bennünket soha — hangoztatta Laval. Franciaország nem akar mást, mint békét. Emelt hangon kijelentette, Franciaország fenntartás nélkül hű a népszö­vetségi alapokmányhoz. Az angol külügymi­niszterhez hasonlóan ő is kijelentette, hogy a kollektív biztonságot minden körülmények kö­zött fenn kell tartani és ünnepélyesen csatla­kozik Sir Sámuel Hoare beszédének ehhez a részéhez. Franciaország egvüttmiiködése An­gliával » a béke erős alapköve és annak is kell marad­nia. Hangoztatta, hogy az olasz—abesszin vi­szályból minden körülmények között meg keP találni a kivezető utat. Az ötö« bizottság ki fog­ja vizsgálni az.ügyet a Népszövetséghez tarto­zó tagállam szuverénitásának fenntartása mel­lett. Laval után Te Water délamerikai kikül­dött szólnlt fel es Mussolinihez intézett közvet­len megkeresésével fejezte be beszédét, arra kérve Mussolinit, hogy a tizenkettedik órában mondjon le arról a szándékáról, hogv fegyve­res beavatkozással valósítsa meg terveit. Az ülés RivasVicuna beszédével ért vé­get, aki a népélelmezés és a kereskedelmi együttműködés kérdéseiről beszélt. Az ülést szombaton délelőttre halasztották, amikor folytatják a népszövetségi fótitkár Je­lentése feletti vitát. RÓMA: „Olaszország fo'yfatla előkészületeit" Róma, szeptember 13. Laval genfi beszéde olasz körökben nem tett határozottan rossz be­nyomást. Hivatalos olasz körök hangoztatják, hogv egészen természetes volt Lava) minden kijelentése, amelyet a Népszövetséggel, illető­leg az alapokmánnyal kapcsolatosan tett, mert hiszen Franciaország politikájának alapja mindig a Népszövetség volt. Végeredményben a helyzet semmiben sem változott Olaszor­szág a maga részéről folytatja megkezdett elő­készületeit. Ez annál is inkább természetes, mert hiszen Olaszország eddig még semmiféle határozati javaslatot nem kapott, amely felett dönthetett volna, hogy elfogadja-e, vagy sem. PARIS: Laval állásfoglalása Anglia meglett Pári<, szeptember 13. Párisban ugy vélik, hogy Laval genfi beszéde megfelelt az általá­nos várakozásnak. A lapok nagyrésze nyoma­tékosan utal arra, hogy Laval a genfi elvek az angol felfogás mellett tört lándzsát anélkül azonhan, hogy elejtette volna az olasz barátsá­got. A sajtó egvrésze azonhan bizonyos aggoda­lommal állapítja meg. hogy Laval igenis vá­lasztott és Anglia mellett foglalt állást. Illeté­kes francia körök biznak benne, hogy Laval beszéde meg fogja könnyíteni a békités mun­káját és hozzájárul a villamossággal telitett nemzetközi légkör megenvhitéséhez. Másrész­ről viszont feszültséggel várják Párisban. hogy

Next

/
Thumbnails
Contents