Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-01 / 196. szám

1935 s*ep*emEer f. BítMAGYARORSZXG II Csillárt PKRM CSMMfttr salát szegedi üzletében vásárolton! Néhány tájékoztató ár: 3 lángú modern P ** "É t o ,e.so 3.80 Villamos vasaló 5 évi fót&udssál Állólámpa, modern ^—- _ METEOR villamossági és Csillár-Gqár R. T. szeged' Uí ele: KÁKA4K UCt.A tt. T».>H>>. Kedi«zO fizetési feiieieiek. l/n <• *iinyvec»Hére6 f,avl feltel. Kéi{tih20 klrakamnk megieklnK'iCi Az ügyvédség illetékes és k a rendtartás tervezetének b rálatára Át igazságügyminiszter elkészíttette az ügyvédi rendtartás tervezetét (T) és megküldött© az ügyvédeknek, hogy záros határidő alatt nyilvánítsák véleményüket. Hogy a T-t a Miniszter maga készttette volna, nem hihető, mert hir szerint 20 évig ügyvéd volt, remélhetőleg ügyvéd lesz, ha valami előre nem látható ok miatt minisztersége véletlenül véget tajól émi, s nem tehető fel, hogy aki ügyvédséget akar folytatni, önmaga számára is ilyen intézkedéseket jónak tartson, amilyenek a Tben sorozatosan előfordulnak. Ám, hogy a Miniszter az ügyvédek véleményét kéri és várja, megfelel a törvénytervezetek előkészítése körül kialakult gyakorlatnak. Mikor az ügyvédek a T-t olvasni kezdték, egyik ájulásból a másikba estek, rövid nyilatkozatokban tiltakoztok, fogodkoztak, s erre jött az Illetékes Hely nyilatkozata, hogy a főbb alapelvekből nem fognak engedni. Ez már meglepő volt. Mert az egymás meggyőződésének kilátásai lényegesen csökkentek. Történt azonban más is. Nevezetesen az, hogy elhangzott a kormányelnök ur nyilatkozata arról, hogy ókölcsapást fog osztogatni a közéleti tények kritikusainak. Ez a nyilatkozat már teljesen szokatlan az eddigi gyakorlathoz képest. Nem lébe* a minisztereinők ur nyilatkozatát egyébnek minősíteni az öntudatos erő megnyilatkozásánál, s egyelőre, amig érvényben vannak a polgári éíet szabályozására a hovédség szolgálati szabályzatainál többet megengedő jogszabályok, a miniszterelnök ur nyilatkozata, ha meg is történt volna, nem szüntetheti meg a T bírálatára nézve azt a szabadságunkat, amit minden közéleti tényre nézve megad az adófizető közönségnek a gyakorlat, az ügyvédeknek pedig különösen is megad az a körülmény, hogy szólásra egyenesen felhívták ókét. Mindenesetre érdemes azonban egy pillanatra elgondolkozni azon, hogy viselkednék Kossuth Lajos, ha minderről nemcsak tudomást vehetne, hanem szólhatna is. Bizonyosan nagyot nézne, hogy beszélni kell arról, vájjon illetékes-e és kötelese •z Ügyvédség arra, hogy a. T.-vel szemben állást foglaljon s legalább annyit okvetlenül mondana, hogy „No, némileg elmúlt az én időm. Valahára beteljesült az álmom, az én fiaim kormányozzák Magyarországot; de de lélegzetem ls dáH arra, hogy ökölcsapást kínálgatnak a közéleti tények bírálóinak." Kossuth Lajos szelleme tehát csak megerősít bennünket abban, hogy illetékesek vagyunk a T. bírálatára. A kérdést azonban nem a jelen, egészen szük és homályos, viszonyai között kell csupán vizsgálnunk, hanem szélesebb látókörbe kell felemelnünk, ha arról is tiszta képet akarunk kapni, hogy kötelességünk-e ez a birálat. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az ügyvédnek kötelessége szólni, ha erre felhívták, hanem vizsgálnunk kell a mult tapasztalatait, a jelen eseményeit s a jövő ígéreteit és fenyegeléseit is. Mert ezek ellenállhatatlan erővel köteleznek bennünket a bírálatra. Nevezetesen: A mult •«t tanítja, hogy Magyarországot az önkormányzat mentette meg azon kiváló nagy szerencse •tán. hogy a Habsburg császárok trónunkra ül| tok. Közvetlenül és olyan vak s kegyetlen eszköi zők által, amik csakis az 6 kiszolgálásukra tfire, kedtek, annyi kísérletet tettek teljes kisajátitáj sunkra, hogy a magyar nemzet önkormányzatáj nak: az országgyűléseknek és a vármegyéknek századokon át egyéb dolguk sem volt, mint egyik kezükben karddal, másikban a Corpus-Iuris-szal védekezni. A monarchikus mult, amelynek fekete csillagai II. Ferdinánd, Rudolf, I. Lipót, t Ferenc, Basta, Caraffa, Ampringen, az a magyar mult, amelynek vakítóan fényes állócsillagai Bocskai István, Betheln Gábor, Rákóczi, Kossuth s az a mult, amely honfi vér széles folyamán úsztatta eddig nemzeti létünk bárkáját, megkövetéli tóünk, ügyvédektől, akiknek már nincs fcarcfunk, de akik egyik forgatói és érvényesítő eszközei vagyunk a Corpus-Iuris-nak, hogy hangosan tiltakozzunk, midőn a magyar nemzet romlásnak indult önkormányzati jogállományából ujabb, jelentős területet készül a T. által elmosni, elragadni a központosító törekvés. Mert lényegileg erről és elsősorban csak erről van itt sző. Emberek és az általuk életre hívott párt akarnak központosítani. Egy ember 4« nnqyszierü szónoklatokból kiéWhetően tfizeslelkü hazafiak. Akiknek végzetes tévedése az, hogy vagy a saját őrök életükben hisznek, vagy abban, hogy a magyar közéletben ezután már mindig tüzeslelkü magyar hazafiak lesznek az urak és parancsol ók. Elfeledíik a mult tanitásait. Hogy nem most kormányoznak először a hazafiság és magyar öncélúság jegyében s a két időszak között vájtak nemzetünk testébe, önkormányzatába, vagy mindkettőbe, Windischgrátz, Haynau, Albrecht főherceg, Fabricius, Pavlík s ezekkel párhuzamosan és váltakozva a ldrályi biztosok hossza sora. És elfeledik, hogy az a nagyszerű gépezet, amit ugy akarnak kiépíteni, hogy egyetlen központi gombnyomással a nemzet minden tagját az uralkodó plánéta mögé sorakoztassa s minden külön Iskolai cikkek Néhány a sok ezer k8zlll Iskolatáska zöld molinóból, hátas bőr szijjal —58 Erőlemez óvódás táska 38 Gumibőr aktatáska P 4.88 Erőlemez iskolakazetta esappanytyuval, sarokkal, fém fogóval 30 em —.98 Iskolai hátizsák 30x30 —.88 14 drb 6 lapos elemi iskolai irka —.24 3 drb 40 lapos kocka sfedelü smir jegyzet kockás füzet —54 3 drb „Párisi" fekete irón —.24 Fém csavar irón .24 1 doboz 6 drb szines pastell kréta —.09 1 paletta 6 drb gombfestékkel —.18 Szines mártott tollszár --.05 1 üveg antracén irótinta .10 Reklám palatábla 22*15 *-.24 Iskolai körző nikkelezett <—.58 Fejesvonalzó 53 cm >—.42 Négyedives rajztábla .78 Kérje ma me-Jelent 18 oldalas Iskolai és 6ssl cikkeink árjegyzékét. PÁRISI NAGY ÁRUHOZ RT. I SZEOSP, CSSKONItS él Kiss UCCA SAROK vélemény szárnyat szegve szálljon poklokra, tul fogja élni a ma vezéreit és rendelkezésére fog állani azon eljövendő hatalmasoknak is, akik március 15-én és október 6-án nem sietnek afc ünnepi misék meghallgatására. A felen arra figyelmeztet, hogy nincs vége a foTyamsrtnak, amelyben a magyar nemzet és az urai ugyanazon tényt másnak látták, talán csak azért, mert az egyik belülről, alulról, a másik kívülről, felülről nézte. Például a Habsburgok uralmát a magyar nemzet a saját királyválasztó tényével látta megalapozottnak, a Habsburg császárok pedig kivétel nélkül azzal, hogy %aját fegyveres erejükkel elfoglalták Magyarországot Elfoglalták részint önmagától a magyarságtól, részint a töröktől. Aztán, mikor az örökösödés kérdése „időszerűvé" vált A magyar nemzet ugy tudta, hogy a fiág, aztán a nőág a trónt örökli, — a Habsburg császárok pedig következetesen éreztették, hogy az országot örökölték. Sőt m6p az 1867: XII. t. c. körül is meg volt a Habsburg idők kezdetétől folytonos félreértés. A magyar nemzet ugy tudta, hogy önállóságából feladta hadügyet, a külügyei és az ezekre vonatkozó pénzügyet. Az udvar és osztrák szolgái létező valóságként hivatkoztak a „birodalom" egységére, amelynek van három minisztere: a hadügyi, a külügyi és a pénzügyi s ezek mellett a „jelentéktelenebb" helyi ügyek elintézésére külön egy-egy kabinet Bécsben és Pesten. S ez a munkamegosztás csak azért van, hogy a „birodalom" három minisztere a legfőbb és döntő kérdéseknek, intézményeknek, céloknak csak annál nagyobb erővel állhasson szolgálatára. Es virágozhassék az Osztrák Császárság. Amelynek címében a királyság csupán díszítő jelző- Errevaló a magyar cimer is a császári osztrák sas mellső részén. Nincs vége ennek a folyamatnak, amelyből szinte kizárólag származott minden nagy baja szegény magyar nemzetünknek. Azok a bajok, amelyek megakadáyolztók, hogy csak meg is lássuk, mit müveinek, hogy haladnak szerencsés, nagy, nyugati nemzetek s mig ezek művelődtek, nekünk megszakítás nélkül harcban kellett állnunk. Nincs vége a két fél részére ké* képet mutató jelenségeknek: Eckrstau a magyar nemzat számára lemondás, — a Habsburg bár szemében időleges, bármikor megmásítható visszavonulás. Az 1921: XLVn. t c. a Habsburg ház trónórőkösödésének megszüntetéséről a magyar nemTét tömeged számára olyan kötelező törvény, mint amilyennek például a T. készül, az Úgynevezett legitimisták szemében pedig nemlétező semmiség, amely törekvésük akadályaként figyelembe nem jöhet És maga a „legitimizmus" nem a törvény alapján áll, ahogy a neve ntán valaki képzelhetné, hanem éppen a törvény tagadásának alapján. Sőt maguk azok, akik az 1921: XLVIL t c.-t tető alá hozták, elfeledtek ehhez lényegbe vágó indokolást adni, az elől pedig elzárkóztak, hogy a Debreceni Nyilatkozatot ismételje meg a törvényhozás. És, hogy egészen időszerű jelenséget is felemlítsünk, a bekőszőhtő rádió-szózat a zsidóknak art üzente, hogy. „Revideáltam álláspontomat", a T. Sl. szakasza pedig Haller István szelleme a közelmúlt kriptájából. Most a revíziót revideálják. A jövő egészen bizonytalan. Ugy, ahgoy ember számára, szerencsére, mindig az volt. De a muh és jelen tapasztalatai arra köteleznek bennünket, hogy e jövőnek minden eshetőségére készüljünk íeL Tehát arra is, ha ujabb támadások fogják érni nemzeti létünké. Igaz, Fabricius és Pavlík többé nem fognak megelevenedni- Épp ugy nincs már szükség rájuk, mint a nemesi felkelésre. Győr után többé nem volt időszerű a nemesi felkeMa, a Házszabályok ismételt szigorítása után és a képviselőházi őrség megszervezése ntán JiázDag" el lehet intézni, ha felvetődnek olyan problémák, amelyek gondot adtak Tisza Istvánnak, Pereiéi Dezsőnek, Fejérváry Gézának és megint Tisza Istvánnak. De már ez magában elég baj. Hozzájárul, hogy az állami önkormányzat lényegéeek sikeres kiküszöbölése után és azon helyzet telidé-