Délmagyarország, 1935. szeptember (11. évfolyam, 196-220. szám)

1935-09-01 / 196. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG T955 szeptember 7. Hasznos tudni! Rontott gyomrod rendbehozza, Emésztésed szabályozza. Étvágyadat felfokozza, Rossz kedvedet elkobozza, — -viz, minden vizek királya. Okos ember, ki e vizet használja? lcmanüi Akinek ritkán kell, — vehet kis üveggel Befőttiél!ek'""u'0'"i" jiioir l paprikáját, paradicsomát „VflIUUL >)al tegye el. Akkor les* tartós! Evek óta kitűnően bevált gyömölcskonzerváló por. Kapható a készilónéi: eergeív miűgyszeresznef. zzsástixs: Hipochonder, fáradtlelkü emberek! Gyomrotokra főleg jól ügyeljetek! „IGMÁNDr'-viz a beletek meghajtja, Gyomorbajos rossz kedvetek elhajtja! „IGMÁNDI" a masiniszta, Ki a gyomrot igazítja! Forrástulájdönos: Schmidthauer Lajos, Komárom. koztassa a négust arról, hogy az angol kormány kénytelen azt tanácsolni, hogy — ne adjon en­gedményeket. Amerikai jelentés a megállapodásról Washington, augusztus 31. A külügyminisz­térium megerősítést kaott Addis-Abebából ar­ról a hirről, hogy az etióp kormány és az Af­rikai Kutató Társaság között megegyezés jött létre, amelynek értelmében az etióp kormány átengedi ennek a társaságnak Etiópia bizonyos részenek kőolajkitermelését. A külügyminisz­térium köreiben kijelentették, hogy egy ame­rikai társaságnak Etiópia gazdasági életében való részvétele az amerikai kormány számára nem jelent közvetlen problémát. Amerikai po­litikai körök véleménye szerint a kőolajkiter­melésre jogosító engedélyezés nem von maga ntán következményeket az olasz—etióp viszály alakulása tekintetében. Ha Olaszország bevo­nulnia Etiópiába, Amerika tisztán formális til­takozást emelne. Páris Párisban a kőolajkitermelésre vonatkozó etióp engedmények kedvezőtlen hatást keltet-1 tek. A sajtó kétségtelennek tartja, hogy ez az ügy nagy befolyással lesz az angol—olasz—. etióp ellentét további fejleményeire. A francia diplomácia — párisi jelentés sze­rint — nehéz helyzetben van az olasz—abesz­szin viszály miatt és keresi a kivezető utat. Az Oeuvre ugy tudja, hogy az ügyben Laval C e r u 11 i v a 1 folytatott hosszabb megbeszé­lést. A Liberté addis-abebai jelentéséből az tű­nik ki, hogy a francia vasúttársaság aggódik s dsibuti vasutért. A társaság reméli, hogy Olaszország mindaddig ijem fogja bombázni a vasutvonalat, amig az francia igazgatás alatt áll. Anglia gazdasági védnöksége... Páris, augusztus 31. A Paris Soir jelenti Addis-Abebából: Kétségtelen, hogy a négus Anglia gazdasági védnöksége alá akar ja magát helyezni és kényszeríteni akarja Angliát, hogy ügyét támogassa. Addis-Abebában a hangulat ma rendkívül bizakodó volt es az általános be­nyomás az, hogy Abesszínia nem áll többé egyedül Olaszországgal szemben. Annyi két­ségtelen — irja a lap —, hogy Anglia és Olasz­ország között ujabb súrlódások fognak kelet­kezni, mert Mussolini bizonyára fenntartáso­kat emel majd az ellen, hogy Anglia egysze­rűen rátegye kezét Abesszínia természeti kin­cseire. szi divat dpőuidonságok Iskola és tornacipők nagy választékban Oyárt áron kSrretlen fogyasztóknak. Zsurkó cipőáruház Kossuth Laios sugárut 6. Mussolini: Egymillió olaszl szólítunk fegyverbe Trento, augusztus 31- A király jelenlétében Mussolini a hadgyakorlatokon résztvevő százezer katonához a következő beszédet in­tézte: — Más időben a gyakorlatok után szabad­ságidő következett volna. Ebben az esztendő­ben szabadság nem lesz. Szeptember folyamán további 200 ezer embert fogunk soraitokba be­hívni, ugy, hogy a hadsereg tényleges létszá­mát a tervek szerinti egymillió főre emeljük. A világnak újból tudomást kell szereznie ar­ról. hogy nincs értelme képtelen és kihivó módon megtorló intézkedésekről beszélni. Nem mondok le egyetlen katonáról, egyetlen tenge­részről és egyetlen repülőről sem. hanem a le­hető legmagasabb színvonalra fokozzuk" fel minden fegyveres erőnket A brüsszeli gyász Brüsszel, augusztus 31. A király az éjszakát a brüsszeli királyi palotában töltötte. Reggel 7 órakor a laeken'i kastélyba ment, hogy talál­kozzék Erzsébet anyakirálynéval és a Piemonti hercegnővel, akik Olaszországból jövet rögtön Astrid királyné ravatalához siettek. A dél­előtt folyamán hivatalos küldöttségek járultak a ravatalhoz, azután megnyitották a palota kapuit, hogy a közönség elvonulhasson a ra­vatal előtt. Mese írta TÖBÖK SÁNDOR. — Aludj — mondom Lurinak, aki unokaöcsém és ötéves — aludjt — s dobbantok a lábommal és a homlokomat is összeráncolom, mire 6 hüvelyk­ujját a szájába veszi éa aat mondja kényeskedve. - Mesééélj. - Miről? - kérdem. — Hááát — belefurakodik a párnájába — mondd el a vasorrú bábát, a Jancsi és Juliskával. - Na jó, hát figyelj ide. Jancsi és Juliska apja ssegény favágó volt, aki keservesen dolgozott egész nap, de hiába, igy sem tudta előteremteni, a napd kenyeret. Felesége, a gonosz mostoha, váltig mondogatta, hogy veszejtsék el a két gyereket, ketten mégis csak könnyebben megélnek. A sze­gény ember nehezen ugyan, de végre is rászánta magát, hogy a kicsinyeket kiviszik az erdőbe és otthagyják, hadd falják fel őket a vadállatok! s megdöbbenek. Édes jó Istenem, micsoda elvete­medett nő és micsoda apa? Am Luri feszülten hallgatja és nógat, hogy tovább. Hát mondom, amint következik sorjában. Hogy jöttek haza a ravasz Jancsi jóvoltából először, hogy jöttek haza másodszor ls, ám, harmadszor már nem használt semmi agyafúrtság, ott ragadtak az erdőben Str­nak, rinak — Luri meg se moccan, ugy hallgatja — most érdekes részlet következik: a mézeskalá­csos kolbászház. Luri a szája szélét nyalogatja. Na, az öreg boszorka beinvitálja őket, le is fe­küsznak, s amint elalusznak, vizsgálgatja, gyenge kis húsukat, mert bizony meg akarja enni a két ártatlant. Kannibálizmus, rettenetes. Érzem, hogy meghűl bennem a vér. A boszorka ketrecbe zárja Jancsit, hogy felhizlalja. Mindennap vizsgálgatja, hogy nő-e a hája, ám a ravasz fickó jól becsania. az ujja helyett egy csontot dug ki a rácson. Vé­gül is forr a viz, brrrl ... ma megfőzik Jancsit. Am Juliska se rest, az eszemadta kispöttöm be­pöndöriti a vénasszonyt a kemencébe — hadd süljön meg —, kiszabadítja Jancsit, még van egy akkorácska lélekjelenlótük, hogy kirabolják a há­zat, megtömik a zsebüket arannyal, drágakővel és usgyi hazafelé. Ellenszenves két gyerek, a jószivü kis kacsának, aki általviszi őket a folyón, azt sem mondják félkalap. Hazafutnak, — a gonosz mos­toha már meghalt — s ők a még gonoszabb apá­va? a rablott kincsből most már boldogan élnek. Komolyan mondom, rettenetesen fel vagyok hábo­rodva és ... félek. Am Luri boldogon hunyo­rog és azt mondja — méég. Jó, hát mesélem például a csizmás kandúrt. Hogy lett az oktondi kölyökből egy kandúr cegit­ségével gazdag király, anélkül, hogy a kisujját megmozdította volna. Mesélem, hogy Fajankó, mivel, a testvérei között a legbárgyuhb, bát király­kisasszonyt kap feleségül. Mesélem, hogy ^ lusta lány, miután összevissza hazudozik, királyt kap férjül. Mesélem a vándorkatonát, akii a boszor­kány mésés kincshez juttat, mire — ó, még be­tyárbecsület sincs benne — kardjával leüti a fe­jit. Azután az ebül szerzett pénzen dáridózik, eszik, iszik naphosszat s végül a büvős kutyák segítségével megöleti az őt halálraitéló birákat, sőt magát a királyt és királynét is minden rege­mentestől s ott helyben a zömlő vér és levegő­berepülő holttestek kellős közepén, elveszi a szépséges királykisasszonyt, aki boldog pirulás­sal sóhajt boldogító igent szülei gyilkosának. Nagyon e&te van már éa mesélem, mesélem a sok vért és rablott kincset, panamát és gyűlöl­séget s látom, hogy a Luri egész műsorában ragvogó pályát futnak be a gonoszok, a lusták, a buták. Nagyon este van már és komolyan — félek. A folyosón nehéz léptek csosszannak és összerezzenek, az emeleten valaki sóhajt s nekem a fogam vacog. A gyerek édesein nevet s kis kezé­vel tapsikol, mikor hallja, hogy a királyi család koponyája — minden regementestől — hogy loca­csan szét a köveken s a bátor, okos, ügyes kato­na, a vakmerő, lelkiismeretlen szélhámos diadal­maskodik. Ejnye, hát esak nem ijedek meg egy-kéit daj­kamesétől! Tovább, tovább, talán mesélnék az ezeregyéjszakából valamit. Aladdin csodalámpája például. Mesélem. Aladdin csinytevő, rosszgyerek, sze­gény anyjának csak szomorúságot okoz. Lustál­kodik, pimaszkodik, dolgozni, nem szeret. Köny­nyü kereset reményében egy varázslóhoz szegő­dik inasnak. A varázsló jól bánik vele, rögtön ruhákat csináltat neki, eteti, itatja, mire első adandó alkalommal — becsapja, meglopja. Szi­gorúan meghagyja neki a mestere —, mikor le­ereszti a bűvös sziklaihegybe —, hogy ne nyúljon a drágakövekhez és a derék Aladdin ugy meg­pakkolja magát gyémánttal, ruhinfttal, smaragd­dal, hogy ki sem fér a lyukon. Aladdin azután á varázsszerek segítségével nekilát a könnyű életnek. Egyet csavar a gyftrün s palotája Van, kettőt dörzsöl a lámpán s feleségül veszi a szul­tán leányát, sőt a végén meg is &H a varáwlót akinek mindent köszönhet. Fázom és borzongok s rossz érzések saajad­gálnak a mellemben — Luri nagyokat pialeg..bol­dogan és ártatlanul s azt mondja — juj de MÓp. még! Na jó. próbálkozom, még eggyel — a elmon­dom Ali baba és a negyven rablót A hideg verí­ték kiver, mir« a végére teek. Előbb a becaületfcs Aü baba kirabolja a rablókat! Aztán Aü babát be­csapja á »aját testvére. A gonosz testvért dirib­darabra vagdalják a rablók. VUzont a M*éges szolgáló sem esett a feje lágyára s kedves gaz­dáját éjazaka ősszevarratja egy vargával ét. elte­meti — közben a felesége utánahal bánatában — Luri nevet, én reszketek, csak legalább nappal

Next

/
Thumbnails
Contents