Délmagyarország, 1935. augusztus (11. évfolyam, 171-195. szám)

1935-08-08 / 177. szám

1953 augusztut 8. DfL'MAGTARORSZXO >kon man­ón 33 szakai • Este ntette, dcadá­j>t a ze éL' fez elé, mdőr­kö­Szerelmi történet London és Szeged között ifi Délmaggarrrsaág munkatársától.) ttdékes szerelmi történet játszódott le az elmúlt hóna­pokban Szeged ás London között. Londonban él érek óta egy magyar iparos, aki elhatározta, hogy megnősül, de csakis magyar leányt Tesz feleségül, •ót, ha tehetségei, szegedit. Azonnal irt egyik tá­voli rokonának Szegedre és megkérte, hogy legyen segítségére. Elpanaszolta levelében, hogy nagyon egyedül érzi magát az angol fővárosban, szeret­né, ha volna mellette valaki, akivel magyarul el beszélgethetne és főikép a születendő gyerek mUtt szeretné, ha felesége magyar leány volna. A szegedi rokon komolyan vette « dolgot és utána nézett a leendő feleségnek. Csakhamar talált is megfelelőt, feleségének egyik fiatal rokonát, aki hajlandónak mutatkozott arra, hogy kölcsönös vonzalom esetén Londonba utazik és ott a magyar iparossal, akinek egyébként igen jól megy a sora, megesküszik. Megindult a levelezés a fiata­lok között és csakhamar megállapodtak abban, hogy nyélbeütik 4 házasságot Fényképet is küld­tek egymásnak, az ís tetszett és igy nem volt sem­mi akadálya a dolognak. Már a terminust la kl­tízták és ngy volt, hogy a leány a napokban eün­dnl London felé, az nj élet felé... A romantikus házasság azonban mégsem jö­hetett létre, legalább is egyelőre. A menyasszony ugyanis szerelmes volt, de nem a londoni Ipa. rosba, hanem egy szegedi fiatalemberbe, aki már régóta udvarolt neki Amikor a szegedi fiatalem­ber megtudta, hogy a leány Londonba készül, ki­jelentette, hogy az utazásból semmi sem lesz, mert azt megakadályozza. A leány ment is volna, de meg nem is. Közben a londoni iparos egyre­másra küldte a sürgető leveleket, de a szegedi ndvarló elért annyit, hogy a leány egyelőre elha­lasztotta az utazását... Valószínű, hogy az esküvő színhelye megváltozik, a londoni anyakönyvvezető hetaett a szegedi anyakőnyvvezetőnek akad dolga.. Cipészt választott községi pénztárnoknak Kistelek (A Délmagyarország munkatársától) Nem nagy megnyugvással tárgyalják Kisteleken a községi képviselőtestület legutóbbi ténykedését Lemondás folytán megüresedett a községi pénztárosi állás. A község annak rendje és módja szerint pályáza­tot irt ki az állásra, aminek meg is lett az ered­ménye. Annyi pályázat érkezett be a nem valami fényesen dotált állásra, hogy a pályázókból a köz­ség minden funkcionáriusa kitelt volna a lrisbiró­tól az öreg biróig. A pályázók között voltak kivá.ó fiatalemberek, gyakorlattal, érettségivel, sót egye­temi végzettséggel, ennek ellenére a képviselőtes­tület Kertész Pál cipészráestert választotta meg erre a nagy hozzáértést és megbízhatóságot igénylő állásra. Égészen bizonyos, hogy megbízhatóság szempontjából a legkisebb kifogás sem merülhet fel Kertész Pál ellen, de hogy négy elemi iskola, amelynek bizonyítványával az uj pénztáros di­csekedhet elegendő kvalifikáció-e egy ilyen ál­lásra abban sokan kételkednek. Miután a község lakossága befejezett tények elé került nem tehetnek immár egyebet, mint gúnyos megjegyzésekkel kisérik a képviselőtestület kissé elhamarkodott döntését szabadtéri játé- fc^ kok idejére mérsékeli árakban Szánd réoyl Gáza ét Tu asztalosmesterek Bútorcsarnoka, T.L 19-2. Szeged, Dugonics tér 11 EgQ kisteleki kereskedő panaszára flzsgfflatot rendelt el o pénzügyminiszter az adótfgrehattú ellen (A Délmagyarország munkatársától) Ismeretei, hogy az adóbehajtások körül a szokásosnál is szi­gorúbban jár el a végrehajtó. Mindenki tisztában van vele, hogy ez a szigor nem a végrehajtó egyéni akciója, mégis gyakori a panasz, hogy a végrehajtások alkalmával az idegen ingókat sem kiméli a végrehajtó, sőt azokra a tárgyakra is kiterjeszti a zálogolást, amelyek tulajdonjog fenn­tartással kerültek a végrehajtott birtokába. Hasonló buzgalommal járhatott el a kisteleki adóvégrehajtó is, akit két év előtt Hrazdira Ottó kisteleki kereskedő adótartozását igyekezett be­hajtani. A kereskedő ugyanis együtt lakott fivé­rével és « lakás berendezése is a fivéréé volt. Ezt hangoztatta is a kereskedő a végrehajtás alkal­mával, a végrehajtó azonban nem respektálta a kifogásokat és lefoglalta a lakás berendezését sót transferálta is. Miután 4 bútorokat annak rendje és módja szerint elárverezték, Hrazdira Ottó panaszt emelt a szegedi pénzügyigazgatóságnál, majd a pénzügye miniszternél a végrehajtó ellen. A feljelentés hosz­szu ideig tévelygett a hivatalok labirintusai kő­zött és már maga a feljelentő sem hitte, hogy va­laha meghallgatják panaszét, amikor az elmúlt héten rendelkezés jött a pénzügyminisztertől, amelyben megbízza a szegedi pénzügyigazgatósá­göt hogy rendeljen el vizsgálatot a panasz tár­gyában és tegyen jelentést a vizsgálat eredmé­nyéről. A szegedi pénzügyigazgatásán kiküldte Kittelek­re dr. Szövérffy Pál fogalmazót, aki kedden kezd­te meg a helyszinen a vizsgálatot amelynek ered­ményéből természetesen semmi sem szivárgóit ki, de amelynek végét egész Kistelek nagy érdeklődés­sel várja. Bonyodalom a somogyitelepi templomépítés város! hozzájárulása körül Megakadt az építés munkája (A Délmagyarország munkatársától.) A so­mogyitelepi templom építkezése közvetlen be­fejezés előtt áll Alig tiz hóuap alatt építették fel a templomot és már meg lehetne benne kezdeni az egyházi szertartást is, de az ajtók és ablakok hiányzanak még a templom épüle­téről. Most a somogyitelepi egyházközség azt kérte a várostól, hogy valamelyik pénzintézet­nél vállaljon garanciát 3000 pengős kölcsön erejéig, mert ennyi kell az épitkezes befejezé­séhez. Az egyházközség beadványában hivat­kozik arra, hogy a közgyűlés 3000 pengő se­gélyt szavazott meg az építkezéshez, mégpedig szerintük olyan feltétellel, hogy 1936-tól kezd­ve évenkint 1000 pengőt folyósíthat erre a cél­ra a város. Ilyen körülmények között, az egy­házközség véleménye szerint, garanciát vállal­hat a város 3000 pengő erejéig, miután erre költségvetésileg van fedezete. R e n k e y Lipót kulturtanácsnok a somo­gyitelepiek kérelméről tegnap referált a pol­gármesternek. A kulturügyosztály elsősorban is megállapította, hogy a somogyi telepi egy­házközség a városi hozzájárulás tekintetében jóhiszemű tévedésben van, mert a közgyűlés annakidején nem 3000 pengőt szavazott meg, hanem csupán 1000 pengős segély kiutalásá­hoz járult hozzá. A pénzügyi bizottságnak ugyan az volt a javaslata, hogy 1935-től kezd­ve, négy éven át, évi 1000 pengővel járul jor: hoz. zá a város a somogyitelepi templom építéséhez, a közgyűlés azonban csak az 1935 esztendei részlet kifizetéséhez járult hozzá, a további részletek tekintetéhen nem hozott érdemleges döntést. Ilyen körülmények között a város nem mehet bele abba, hogy 3000 pengőig ga­ranciát vállaljon. A polgármester rendeletére Renkey tanács­nok előterjesztést tesz a szeptemberi közgyű­lésnek, hogy .1936-tói kezdődőleg, három áven át, évi 1000 pengővel járuljon hozzá a város a somogyitelepi templom építéséhez, ugyanugv, mint azt már eredetileg elhatározta. Ha a köz­gyűlés el is fogadja az előterjesztést, a város akkor sem vállal az összeg erejéig garanciát, mert nem lehet tudni, hogy a belügyminiszter a későbbi évek folyamán jóváhagyja-e a hoz­zájárulásra vonatkozó határozatot Karácsonyi Guido, Somogyi-telep plé­. bánosa, a* építkezésekkel kapcsolatban a W­; vetkező információt adta: | — A legfontosabb munkák elvégzéséhez vol­na szükség a 3000 pengőre, amelyet tavaly már a pénzügyi bizottság is javasolt felvenni a költségvetésbe. Ha ezt az összeget megkaphat­nánk, akkor rövidesen meg is nyílhatna a templom. A még hátralévő munkák elvégzésé­re azonban nagyobb ősszegre volna szüksé­günk. Nagy segítség volna számunkra, ha leg­alább két éven át évi 1000 pengő hozzájárulást kaphatnánk a várostóL Rövidesen ilyenirányú kérelmet be is nyujtunk a polgármesterhez, aki eddig is a legnagyobb jóindulattal kezelte a somogyitelepi templom építésével kapcsola­tos kérelmeinket. Kijelentette a plébános, hogy házsorsolást is akarnak tartani a telepen és az erre vonatkozó kérelem a pénzügyminiszter előtt fekszik. A sorsolás jövedelmét a templomépitésre fordí­tanák. Rejtélyes öngyilkosság Msótanyán (A Délmagyarország munkatársától.) Szer­dán reggel az egyik alsótanyai házban öngyil­kosságot követett el Juhász Mária 19 éves leány. Juhász Mária két hónapja állott alkal­mazásban a tanyán. Szerdán reggel hiába ke­resték mindenfelé, nem találták. Később vélet­lenül bukkantak rá, a tanyához közeleső egyik fán csüngött felakasztva, holtan. Megállapitot « ták, hogy röviddel azielőtt követte el az öngyil­kosságot olyanmódon, hogy a kötőjéből csa­vart hurokra akasztotta fel magát. Juhász Má­ria öngyilkosságával kapcsolatban nyomozás indult, mert az ügyet egyelőre homály bontja. A fiatal leány az utóbbi időben sokszor panasz­kodott ismerőseinek gazdája egyik fiára aki állítólag állandóan üldözte. A leány azt is mondotta nem egyszer, hogyha ez az üldözés meg nem szűnik, elemészti magát Nincs ki­zárva. hogy végül is ezért követte el a tragikus öngyilkosságot. Kihallgatták a gazdale$énvt aki azonban kijelentette, hogy semmit se tud a leányról, ó alig beszelt vele. még k^éabé ül­dözte. A nyomozás folyik.

Next

/
Thumbnails
Contents